Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-08 / 708. szám
6 o.dal BÉRMUNKÁS 1932 október 8. Utóhangok Chicago szemét dombjairól Mikor a Bérmunkás lap szeptember 10-iki számában elolvastam azt a cikket: “Chicago szemét dombjain,” önkénytelenül is gondolkodásba ejtett. Az ilyen összetákolt barakokat én is láttam. Nem messze a Cook County Hospitaltól, Chicagóban, hol egy lerombolt épületnek ott hagyott néhány téglájából ugyanazon a helyen egy kis telep épült. Azok az utasok, kik a város belsejétől a villanyoson a kórház felé utaznak és azokat a barakokat meglátják, gondolkodhatnak a kapitalista demokrácia felett. Ha csak ugyan érdekli őket. A cikkben leirt adat, mely úgy hangzik, hogy egy négy gyermekes anya, kinek férje már hosszabb idő óta munka- nélkül van, hálát ad az istennek, hogy megmutatta neki azt az utat, hogy hol talál egy jó szemét dombot, hogy éhen ne haljon. Ha az a munkás asszony úgy nyilatkozik, kiváncsi vagyok, hogy mit mond: Mrs. J. Raskob, ki 1931 évi move-lással, egész szenzációt keltett New York városában. Tizenöt “vans” azaz tizenöt nagy moving truck állt rendelkezésére és huszonhét munkás, teljes két napig move- olták azokat a bútorokat, melyeket munkások készítették, egy felhő karcoló palotának a tizenhetedik tornyos épületébe, melyet megint csak a munkások fölépítettek, hol Mrs. J. Raskob kibérelt egy huszonkét szobás és kilenc fürdőszpbából álló lakást. A lakbér abban a felhőkarcoló palotában évi 4 ezer dollártól, húsz ezer dollárig megyen. A move-olás 1500 dollárba került. Egy szegény munkásnak, ha jól mennek a munkaviszonyok másfél évi keserves munkabére ez. Abban a felhőkarcolóban több száz család kényelmesen élhet. A gazdagok fényes palotákban, illatos parkoknál társadalmasit- ják magukat. Mig ellenben a munkásnép, kik ügyességükkel azokat a szép felhőkarcoló palotákat fölépítettek, a szemétdombokon társadalmositják magukat. Ez a huszadik század legnagyobb szégyene. A szemétdomb a legegészségtelenebb hely. A bacillus billió számra ott tanyázik. A régi barlang ember is még tisztábban lakott. És a mai civilizált ember, mind ennek szemet huny. De eljön majd az idő, hol azok a szemétdomb lakók is rá fognak jönni az igazságtalanságra, melyet ez a társadalom nyújt neki. Ha a munkásság az IWW ban szervezve volna, nem kellene nekik a szemétdombokon élni. Bulikné. HIHETETLEN A nincstelen, kizsákmányolt bérrabszolgák milliói még ma is kétséggel fogadják a munkássajtókban megjelent tudósítások egy részét — ha nem az egészét Philadelphia szakszervezeteinek egyik lapjában közük, hogy Lebanon, Pa. selyem gyár egyik leány munkása négy napi munkáért négy cent fizetést kapott. A mai rettenetes viszonyokban ez nem lehetetlenség. A New Englandi államok szövő gyáraiban százával, ezrével dolgoznak serdületlen leányok mint “tanulok” heteken, hónapokon át napi tiz centért. A heti hatvan óra munkáért hatvan centet kapnak. Eme szerencsétlen leányok kereseteiket valószinüleg “meggondolatlanul pazarolják el.” Ezzel vádolják őket a selyem gyárak Jpocakos hiénái, akik krisztus ama tanítását zengede- zik munkásaik fülébe, hogy “Védjétek meg a kisdedeket’’ és gyáraikban Heródes császárnál rettenetesebb módon gyilkolják a serdületlen leányok és gyermekek százezreit. Eme borzalmas állapotoknak a megszüntetésére a bérrabszolgák millióinak az egész világon szervezkedni kell az 'Egy Nagy Szervezetbe az IWW által ajánlott módszer szerint. Ezen szervezet kimondottan a megszüntetője a nyomor és szenvedésnek a mai társadalmi rendszernek. Amíg a világ ki- szákmányolt bérrabszolgái iparilag, forradalmi alapon nem szervezkednek, addig a jobbágyságot a rabszolgaságot is megszégyenítő rendszerben élnek. A szabadság vagy rabszolgaság a bérrabszolgák osztály- tudatától függ. A Reconstruction Finance Corporation a ma napig 242 millió dollárt “kölcsönzött” az ame rikai vasutak felsegélyezésére. 50—60 évvel ezelőtt az Egyesült Államok vasút hálózata néhány millió dollár értéket képviselt. Az állam maga óriási területeket juttatott adó és díjmentesen eme társaságok birtokába. Abban az időben és az azt követő években mindenki úgy tekintett a vasút társaságokra mint valami hatalmas vállalatra. Ma amikorra a vasút társaságok billiókat harácsoltak össze szegénységükre hivatkozva munkásaik bérét kívánják vagdalni. Eme társaságok is egyenlőek a papzsákkal. Minnél többet harácsolnak, annál többet akarnak. Ez a kapitaizmus filozófiája. Ennek csak a bérrabszolgák Egy Nagy Szervezete vethet véget. Munkás hír So. Bendből Már vagy két esztendeje, hogy a Studebaker Company, Ihogy az erősen levágott munka bérek mellett a munkásokat megtarthassa bevezette, hogy az ott dolgozók a Companytol vásárolhattak szenet, valamint egész esztendőben groceryt, a melyeket kis részletekben fizettek vissza. Ezt a részlet vásárlást volt kénytelen igénybe venni az a munkás is, akiről itt szó lesz. Az illető még mindég kapott 3—4 napot, hogy dolgozhasson. Nem tudtam meg, hogy hány órát dolgozott ez a proli, de a fizetése az elmúlt hétre EGY dollár és 80 cent volt. Ebből kellett volna kifizetnie azt a groceryt, amelyet tized magával a családban elhasznált. A hét végén, még* ettől a “nagy” kereseti lehetőségtől is megfosztották ezt a nagy csa- ládu munkást és amikor az irodában jelentkezett, hogy ő tartozik a groceryért és igy őt nem lehet elbocsátani, mert akkor azt nem tudja megfizetni, a naiv munkást lemosolyogták, hogy azt a groceryt ő már régen meg fizette, hogy azzal ő netörödjék. Még a mikor a munkán volt ez a proli felkereste a segélybizottságot, ahol elpanaszolta helyzetét, amire a válasz az volt, hogy ő nem jöhet ott szá mitásba, mert dolgozik. Munkások! Akik még ezek után sem fognak a szervezke déshez, mint az egyedüli eszközhöz, amely őket is emberséges élethez juttatja, hanem tétlenül nézik a család és a maguk pusztulását, meg is érdem lik sorsukat és panaszuk csak önmagukhoz lehet adresszálva Van itt egy Singer gyár is. amelyben a jó időkben 3—^4000 ember is húzta az igát napi 9 órai munkaidővel. Ez a gyár is beállította a modern gépeket, amelyeknek a folyománya, hogy ma alig háromszáz munkással végeztetik a termelést és mint a most megjelent évi kimutatás igazolja, ma a kevésszámú bérmunkás sokkal több osztalékot biztosított a részvény tulajdonosoknak, mint az évek előtti négyezer munkás. De a munkások fizetése és keresete még arra sem elég, hogy jóllakva álljanak fel az ebéd vagy vacsorától. A Singer telep kimutatása igazolja azt a gyakori megállapításunkat, hogy a depressziót egyedül a bérmunkások érzik, kik még ebben az állapotban sem akarnak az IWW Egy Nagy Szervezetébe tömörülni, amely egyedül alkalmas arra, hogy a termelt javak minden élvezetét a termelők, a munkások részére szerezze meg. So. Bend munkásai ébredjetek ennek a tudatára és szervezkedjetek, addig amig az utolsó ruhátok rólatok rongyokba lenem esik. F. Szüch. Philaiak figyelem! A Philai Modern Színkör október 8-án, szombat este az IWW Hallban 332 W. Girard Ave. alatt Szüreti mulatságot rendez, amelyre kérjük a Phila és környéke munkásság szives megjelenését. Az estélyen Serfőző Mariska zenekara muzsikál. Kezdete este 8 órakor. Beléptidij 25 cent. ízletes mustról. Házilag készített süteményekről női tagjaink gondoskodnak. Vigalmi bizottság. Szólás szabadság Az Egyesült Államok kormánya, amelynek legfőbb kötelessége volna az alkotmány betartására való felügyelés. Éppen az ellenkezőjét gyakorolja. A közszolgálati hivatal vezetője Washingtonból tudtára adta Gary, Indiánná város egyik posta alkalmazottjának az elbo- csájtását. Az elbocsájtási átiratban a többek között mint fő ok ez is benn van. “Ön vádolva van azzal is, hogy 1932 március 6-án Crown Point, Indiannaban tartott American Legion gyűlésén előterjesztett egy indítványt, mely szerint a bonusz azonnali kiutalását követeli. Eme indítványt ön az Egyesült Államok elnökének ama kinyilatkoztatása'ellenére is meg tette, amely érthetően kifejezi, hogy az a mai viszonyok között az államra káros. Eme merészségéért ön a posta alkalmazottak sorából me- nesztelve lett.” Nesze neked szólás és vélemény szabadság. Az Egyesült Államok elnöke úgy gondolkozhat amint azt a Wall Street 'vagyis gazdája megköveteli. Az állami alkalmazottaknak pedig úgy kell gondolkozni amint azt az elnök értelmezi s ha ez ellen az alkalmazottaknak valamelyike vét, megfosztják munkájától, fekete listára kerül. Szabadsága a bérrabszolgák millióinak csak akkor lesz, ha szervezett erejük kel vívják azt ki. Ehhez szükséges az Egy Nagy Szervezet az IWW. A kitagadott bérrabszolgák millióit három rettenetes félelem kiséri kora ifjúságoktól kezdve. Az első a munkanélküliség. A második a betegség, a harmadik az öregség. Eme három szörnyeteg ellen az egyetlen védelem az IWW tagsági kártyája. Minél előbb váltják ki azt a világ termelő bérrabszolgái, annál hamarabb űzik el magoktól a fenti három félelmet.
