Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-01 / 707. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 39-12 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 84 órai heti munkaidő Amerikában a törvényes napi munkaidő 8 óra volna, azonban a munkásság szervezetlensége folytán még ennek sem képes érvényt szerezni. Az alábbi eset egyben bizonyítéka annak is, hogy mennyit ér a törvény a munkásság részére, ha nincs szervezett erő, mely annak érvényt szerezzen. Boulder City Nevada államban az Egyesült Államok kormánya vizerő gátat épittett. A munkát hat magán vállalat irányítja és a munkán uralkodó viszonyok oly gyalázatosak, hogy a munkások már több esetben sztrájkkal voltak kénytelenek tiltakozni a féktelen kizsákmányolás ellen. A gát építéshez szükséges gépezeteket a Lidgerwood Company, Elizabeth, New Jerseyben készíti, ahol a kizsákmányolás minden képzeletet felül múl. A gyár hetenként 7 napot, naponként pedig 24 órát van üzemben két shiftel, tehát egy-egy shift napi 12 órát dolgozik, ami heti 84 órát tesz ki. A munkabér természetesen szintén ehhez van arányitva. A legképzettebb munkások órabére 50 és 65 cent között váltakozik. Ma, amikor a történelemben példátlanul álló hosszú és nagy arányú munkanélküliség következtében az éhhalál tizedeli a munkásság sorait megtörténhet az, hogy az állami munkákon a törvényes 8 órai napi munkaidő ellenére ily állapotok uralkodnak. Mire vár még a munkásság? Még mindig a politikusoktól várja sorsa javulását? A történtek lépten, nyomon bizonyítják, hogy a munkásság részére a törvény egy fabatkát sem ér. Bármily törvény legyen is az, csak akkor emelkedhet törvényerőre, ha a munkásság szervezett erejével kényszeríti azt. Ha ez igy van, akkor mi értelme van politikai pártok építésére pazarolni az időt és energiát? Miért nem szervezkedik a munkásság ott, ahol ereje van a kizsákmányolás szinterén és hozza meg a szükséges törvéyeket az unionban. Ezt tanítja az IWW és amig a munkásság erre az útra nem tér ne várja sorsa javulását. Az 311.-i bányászok uj szervezete Az illinoisi bányászok harca, melyben az egyik oldalon a munkáltatók és UMWA szervezet tisztviselői, a másik oldalon pedig a bányamunkások állnak uj fordulatot vett. A bérlevágás ellen küzdő bányászok kiszakadtak a United Mine Workers of Amerika szervezetből és uj szervezetet alakítottak “Progressive Miners of America” néven. A bérlevágás elleni harc eddig részleges győzelmet mutat. A pioriai kerületben levő bányák 1929 óta állandóan üzembe voltak az utóbbi időkig, amikor is fellázadtak a bérlevágás ellen és csatlakoztak az uj szervezethöz. Ez ideig a pioriai kerület szervezetlen volt, néhány évre visszamenőleg. A Peabody Coal Company, melynek az Illinois Coal Operators a szócsőve kijelentette, hogy az uj szervezettel semmiféle tárgyalásokba nem bocsátkozik, hanem megmarad továbbra is a UMWA mellett. Azonban alig, hogy ezen kijelentés napvilágot látott, hat kisebb bányatársulat megkötötte a szerződést az uj szervezettel a régi 6 dollár 10 cent napibér alapon, a Bellville kerületben. Jó jelenség az, hogy az illinoisi bányászok egyrésze megszabadította magát a fakir tisztviselők pióca hadától, akik sokszor bebizonyították már, hogy a saját érdekeiket a bányászok érdekeinél előbbre helyezik és harc idején a munkáltatók mellé állnak. Azonban kevés javulást igér a jövőre vonatkozólag az uj szervezet, mert amint a fejleményekből látható a régi taktikát követik, mely már hosszú idő óta átka a szakszervezeteknek. Dacára annak, hogy a bányászok az egész kerületben sztrájkban állanak és a szolidaritásnak követésre méltó példáját mutatták be, ma amikor a győzelem csaknem biztos, megtörik a szolidaritást azáltal, ho^y külön-külön egységet kötnek a bányavállalatokkal. A helyes taktika az volna, hogy egyetlen bányász sem veszi fel addig a munkát, amíg az összes bányatársulatok hajlandónak nem bizonyulnak a követelések teljesítésére. Az illinoisi bányászok helyes lépést tettek akkor, amikor az ő érdekeik ellen törő UMWA.-tői megszabadították magukat, de a független szervezet megalakításával téves útra tértek, mert elszigetelték magukat a nemzetközi munkásmozgalomtól. A jelen fejlett ipari viszonyok kiáltólag követelik az Egy Nagy Szervezetbe való tömörülést és a munkás szolidaritásnak oly értelembe való megnyilatkozását, amint azt az IWW tanítja. “Egynek a sérelme valamennyi sérelmét jelenti,” mondja az IWW elvinyilatkozata. Az uj bányász szervezet nem ezt látszik a gyakorlatba vinni, amikor egyes munkáltatókkal kiegyezik és a makacskodó munkáltatókkal szemben álló munkásokat magukra hagyják. Az illinoisi harcos bányászoktól nem ezt vártuk és ily irányú tevékenységüket csak elítélhetjük. A Peabody Coal Co. nemcsak az illinoisi bányákban van érdekelve, hanem Kentuckyban is, ahol a közel múltban szintén elkeseredett harcot vívtak a bányamunkások. Ezen harcból kifolyólag 43 harcost hurcoltak a vádlottak padjára és a negyven- három közül eddig ötöt életfogytiglani börtönre ítéltek, 38 pedig várja sorsának megpecsételését az osztálybiróság által, mely halál büntetés is lehet. Az illinoisi bányázsok uj szervezetük alakításával elszigetelték magukat a Kentucky bányászoktól, akik ugyan csak a Peabody Coal Co. ellen vívják a harcot. A Kerttucky bányászok, amikor látták, hogy a UMWA tisztviselői a bányatársulatok mellé álltak a harcban nem alakítottak független szervezetet, hanem a harcokban megedzett IWW-t szólították fel harcuk irányítására. És bár a kérlelhetetlen terror a fejlődés kezdetén levő szervezetet Kentuckyban ideiglenesen megbénította, de a parázs ott lappang a hamu alatt és az illinosi bányászok e parázs élesztését nagyban elősegíthettek volna, ha a független szervezet helyett a már meglévő forradalmi szervezethez csatlakoztak volna. Ily irányú kísérletezéssel sem a saját helyi ügyeiket nem segítik elő, az osztályharcnak pedig határozottan ártalmára vannak. A munkásoknak Illinoisban, Kentuckyban, valamint mindenhol ahol kizsákmányolás folyik EGY az ellenségük, tehát kell, hogy EGY legyen a szervezetük is. Az illinoisi bányászok ezt még nem látták meg, de az idő rohamosan közeleg amikor meg fogják látni. Csak az sajnos, hogy amig erre rá jönnek sok szenvedésen kell majd átesniök, melyet helyes gondolkodással és cselekvéssel ekerühetnének. Az IWW figyelemmel kisérte az illinoisi fejleményeket. Segítette azt minden igyekezetével és számos tagja ténylegesen részt vett abban. Azonban nem tett kísérletet, hogy a forrongó bányászokat át vigye az IWW-ba, mert az elve az, hogy sztrájk idején, ha már valamely szervezet érdekelve van nem szabad más szervezetnek belekontárkodni és ezzel megtörni az egységet. Ha a sztrájk véget ér akkor lesz annak az ideje, hogy ezt megkíséreljük. SPRINGFIELD, ILL. — Az United Mine Workers tisztviselői az elmúlt vasárnap Lincoln bányavároskában gyűlést tartottak, hogy megbeszéljék a környék bányáinak a megnyitási lehetőségeit a levágott bérskála alapján. A környék progresszív bányászai, akik a bérlevágás ellen uj szervezetet alakítottak is meg jelentek és a két csoport között valóságos harc fejlődött ki, amelyben egy ember meghalt többen súlyosan megsebesültek. A híradás szerint a progressiv bányászok csak a békés tiltakozás céljából vonultak a Leland Hotel elé, ahol a gyűlés volt. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály all. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
