Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-01 / 707. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 1. A nyomor enyhítését így kívánják megoldani Egy fehér holló Az Egyesült Államok kormánya mielőtt a nyári ülésszakát berekesztette, megszavazott két billió 122 millió dollárt a pangás megszüntetésére, a nyomor enyhítésére. Amikor ezen összeget megszavazták a kormány és a kapitalista osztály szócsövei hozsannákat zengedeztek a pros peritás eljövetelének. ' Azóta több mint három hónap múlott el s a helyzet nem hogy jaVulna, hanem folyton folyvást rosszabbodik. Eme óriá si összegből 300 millió dollárt a nincstelen bérrabszolgák megvesztegetésére (segélyezésére) szavaztak meg. Ha eme Ihárom száz millió dollárt a kormány által elismert 10 millió munka- nélküliek között széjjel osztanák egyenlő arányban úgy fejenként 30 dollár jutna. Pennsylvania, Ohio, New York, Illinois államok egyenként 45 millió dollár kölcsönért folyamodtak, hogy azon államok nincstelen bérrabszolgáit lekenyerez- zék. A megszavazott 300 millió dollár egy csöp a nyomorúság tengerében és jóval előbb elfogy még akkor is, ha a szétosztást végző intézetek igazgatói, alkalmazottai abból egy centet sem kapnának. (Illinois állam egyedül Cook County nevű megyéjében, melyhez Chicago is tartozik 2800 alkalmazott van a fizetési listán). A számottevő ipari vállalatok felsegélyezésére a kormány egy billió 500 millió dollárt szavazott meg, melyet “kölcsön” fejében juttatnak a külömböző ipari vállalatoknak. Az elmúlt ősz folyamán két billiót szavaztak meg a bankok, vasutak, biztositó társaságok felsegélyezésére. Eme 3 billió 800 millió doh lár képtelen volt ezideig meg- akadáyozni azt a csuszamlást, melynek lejtőjén a kisebb ipari vállalatok, bankok, de legkivált- képpen a bérrabszolgák milliói zuhannak alá a megsemmisülés végtelenségébe. A csodás módon kifejlett termelési módszerrel szemben ideig óráig elodázzák eme társadalom végpusztulását. A kizsákmányoló osztálynak, hogy hatalmát biztosabb alapokra fektesse és azt még egy ideig fentarthassa egyetlen eszköze van s ez a munkaidő a munkahét rövidítése. A munkaidő rövidítését a kizsákmányoló osztály önszántából még sohasem eszközölte, habár ma már az élete függ ettől mégis habozik. Ennek meg van az oka, minél rövidebb a munkaidő annál több munkásra van szükége, melynek következtében a munkabérek felszöknek és újból beáll a kisebb és gyöngébb ipari vállalatok versenyképtelensége s a megsemmisülés utján haladva a hatalmas ipari vállalatok felfalják őket. Minél rövidebb a munkaidő, a kizsákmányoló osztály annál inkább összpontosítja a termelést és szétosztást. Ennélfogva a rövidebb munkaidő kettős célt szolgál. Összpontosítja a termelést, mely által közelebb hozza a bérrabszogák millióit a végcél elérésének az ipari szabadságnak utolsó nagy harcára a munkásosztály felszabadítására. A rövidebb munkaidőért folytatott harc egy lépés az uj társadalom lépcsőjén a felszabadulás utján. A munkásosztály folytonos harcai az egyetlen eszköz, mely lyel mi ipari bérrabszolgák kívánjuk megoldani a mai rettenetes rendszert. Eme elkerülhetetlen harcnak a kiélesitésére alakult az IWW Egy Nagy Szervezete 27 esztendővel ezelőtt. Eme szervezet eszméje, harci eszközei futó tüzként terjedt el a világ kitagadott bérrabszolgái között s rövid idő kérdése mikor annak érdekében a szervezet keretein belül mint egy hatalmas erő lép fel jogainak érdekeiért az egy ma még hatalmas ellenséggel szemben. A fiatal embert, nevezzük Bodnárnak, egy ismerősöm mutatta be nekem. Bodnár nálunk van koszton. Nem rég jött Phi- lába, valahonnan messziről. Bodnár még csak 24 éves, de már bejárta egész Amerikát, New Yorktól — San Franciskó- ig és útjában sokat látott és tapasztalt. Az ismerősöm fia és Bodnár nagyon összeszoktak és igy történt, l^ogy Bodnárt, mikor a munkájából elbocsátották, dacára annak, hogy semmi pénze nem volt, háziasszonya még se mondta fel a lakást neki. Bodnár egy este felkeresett engem. Beszélgettünk. Elmondta, hogy ő 16 éves kora óta járja az ország utait. Nagyon szeret tanulni. Több nyelvet megtanult magától és folyékonyan beszéli azokat. Társadalmi kérdésekről is beszélgettünk. Olyan egyformán gondolkozunk. Lázadó ő is akárcsak én... Gondolkodó ember... Ki mindent lát és mindent apró részekre boncol... Később családi körülményeiről is beszél. Illetve nem a családjáról, mert az nincs neki. Ő talált gyerek... Lelenc házban nőtt fel.-. Az anyjáról beszél... Kit nem ismer... Kit sose látott... Átkoza, szidja, mert elhagyta őt... Nekem senkim sincs — mondja — se szülő, se testvér, se rokon... Én senkihez se tartozom..- Mindig idegenek voltak körülöttem... Soha egy enyhét adó szó nem volt az enyém... Solha egy gyöngéd ölelésben nem volt részem,. .. Pedig de vágytam rá. Itt elhallgat. Igazi emberi fájdalom zokog fel szavaiban. Később folytatja... Szomorú életemért egyedül az anyám felelős... Elhagyott.-. Nem akart engemet... Az anyám!... Jaj, de rossz tud lenni egy ilyen asszony!... Én nem fogok Philadelphiában egy bíró meg tagadta az elitélését azon munkás embereknek, akik maguk és családjaik éhségének csillapítására élelmiszereket loptak. Természetesen a magántulajdon IIiü őrei s az ügyvédi kamara alaposan kioktatták a biró urat. Megtanitottták őt, hogy a magántulajdon szentsége még az éhhalállal szemben is szent es sérthetetlén. Az ügyész ur mind járt a “bűnös” felmentésekor többszörösen hangoztatta a törvényszék épületében a polgári lapok hasábjain, hogy a magán tulajdon védelmére mindenki fegyverrel védekezhet. Igen a fegyver használata jogos, de •nem a törvényes nagy tolvajokkal az Insull, Morgan, Rockefeller stb.-ekkel szemben, hanem a kizsákmányolt nincstelen bérrabszolgák ellen, akik gyermekeik halálhörgését kívánják elűzni. Ugyancsak Philadelphiában történt, hogy egy öt gyermekes tudni soha, soha nőre szerelemmel tekinteni, mert mindig az anyám fog az eszembe jutni. Próbálom megmagyarázni neki, hátha a nyomor volt az oka annak, hogy az anya kitette, elhagyta őt... Felfigyel..- Belekapaszkodik az egyetlen mentő szóba... Félbemarad a beszélgetésünk... Jönnek hozzám. A férfit a nő felé sodorja végzete... A nő elfogadja a férfit: ... s jön az áldozat, a gyermek . •. S akárhányszor rosszkor jön... Kinek a bűne ez?... A férfié?... A nőé?... S ott van a Társadalom kinek kötelessége volna minden egyest kenyérre! ellátni és ahelyett mi történikJ Nincs munka, nincs kenyér... S jön a gyerek..- S az anya végső elkeseredésében, vergődő szívvel, oda adja a gyermeket a társadalomnak. Ha nincsen munka, ha nincsen kenyér, itt van a gyerek, neked adom — neveld fel őt, mert én nem tu dom felnevelni. Hát az történik olyankor, amikor pici szájnak nincs mit enni adni. Elítélendő cselekedett?... Nem. Tegnap, egy hat hónapos csöpséget találtak az egyik tem plom lépcsőjén. Jól bevolt takarva szegényke, hogy meg ne fázzon. Mellette egy üveg tej Hat Ihónapig gondozta féltő szeretettel az anyja azt a kis embervirágot... Tovább nem ment, tovább nem lehetett neki gondozni gyermekét, hát kitette őt. S ki tudja, titkon mennyit sirhatott az a szegény asszony, mig erre az elhatározásra ju tott... A sok-sok kitett gyermek intő például szolgálhatna a Társadalomnak; hogy nem elég az embereket háborúba küldeni nem elég halált okozó golyót készitettni velük — hanem ke nyérrel, otthonnal, munkával is kellene ellátni őket. Brooks Elza. család apa, aki az egész életén át a kifosztott, nincstelenek osztályához tartozik az orvos rendeletére, hogy súlyos beteg gyermekét fütött szobában tartsa, hogy a reggeli és esti nyirkos levegőt eltávolithassa és gyermekét az életnek megmenthesse a vasúti sinek mentén egy kosár szenet szedett fel s amikor azt a vállára téve cipelni kezdte a vasúti zsandár minden figyelmeztetés nélkül négyszer beléje lőtt. A gyermekének nyomorúságos életét megmenteni igyekvő apa szörnyet halt. A magán- tulajdon szent és sérthetetlen | védelmezőjét az orgyilkos vasúti őrt a biró felmentette. Egy négy gyermekees apa hosszú hónapok óta munkanél- kül gyermekeinek élelmezésére egy üveg tejet lopott egy fűszer üzletből. A fűszeres minden figyelmeztetés nélkül a tejet vivő munkás után lőtt, áki szivén találva holtan esett össze. A Philadelphiai bíróság ezt is szabadon engedte. A termelésből és a termelt javak - élvezetétől elzárt bérrabszolgák sorsa ez és az is marad mindaddig, amig osztálytudatra nem ébrednek és nem 1 szervezkednek az iEgy Nagy Szervezetben, amelynek( kitűzött célja, hogy megszüntesse a bérrendszert, eltörölje a magántulajdont és helyébe a közjóiét társadalmát az Ipari Demokráciát léptesse, melyben nem lesznek kiváltságossak, éhezők, elnyomottak. Szabadok leszünk. Ennek elérésére kell az Egy Nagy Szervezet a munkás osztály számára. JAPÁN IS A képviselőház, amely a nyári hónapokra nemrég zárult be, mielőtt feloszlott volna megszavazott 40 millió dollárt, hogy a rohamosan sülyedő japán kapitalizmust a végzetes katasztrófától megmentse. Az egész világ kizsákmányoló osztályának vagyona mind kevesebb és kevesebb kezekben összpontosul és a rohamosan sülyedők ideig, éráig való megmentését a- “köz vagyonból” irányítják elő. A munkásosztály aki a természet segélyével minden jónak az előállítója, minden államban az egész világon az elnyomatásban az éhhalálban részesül. Amikor majd gazdasági hatalmának, erejének tudatára ébredt, megszünteti a nyomort, a szenvedést és söpri el azt az osztályt, amely évezredeken át a munkások hátán élősködött. BUFFALOBAN az IWW tagjai, a Bérmunkás olvasói minden pénteken este előadást vagy vita estélyt tartanak az Austin és Gorton St.-en levő Pápai-féle helyiségben, melyre min den munkást szívesen látunk. Belépődíj nincs. Hozza el barátait. HÉTKÖZNAPOK
