Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-07-09 / 695. szám

1932 julius 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal II jabb 25 bányász vád alatt Hopkinsville, Kentucky. — A hatos számú Empire Mine te­lepén, amint már lapunk ha­sábjain megemlékeztünk, isme­retlen tettesek egy bánya őrt agyonlőttek. Ez az eset éppen akkor történt amikor Elzia Phil­lips bányász munkástársunk el­leni összeesküvés ügyét tárgyal­ták Harlan, Ky.-ban. Ezen esetből; kifolyólag 25 bá­nyászt fogtak el és helyeztek vád alá. Phillips munkástársunk ellen az ügyészség felhasználta az alkalmat és nem csak mint a néger faj elleni gyűlöletet uszította a nagyobbrészt föld- birtokosokból álló esküdtek előtt, hanem rámutatott az újabb gyilkosságokra, amelyet több miijt valószínű az ügyész­ség rendezett, hogy az esküdte­ket megrémítsék és Phillip munkástársunkat a villanyos székbe jutassák. A 25 bányászt fosztogatás és gyilkosságra való összeesküvés vádja alapján tart­ják fogva. Harlan, Ky.-ban még 36 bányász sors fellett kell, hogy döntsön az osztálybiróság és máris újabb 25 áldozatot sze­melt ki az osztályharc áldoza­taivá. Követendő példa Nélhány héttel ezelőtt lapunk hasábjain megemlékeztünk ar­ról, hogy Chicago, - Detroit, Pittsburgh és New York váro­saiban az egyetemi hallgatók tüntetéseket rendeztek és őr­szemeket állítottak Insull, Ford, Mellon és Morgan palotái elé. Chicagóban a rendőrség széjjel verte a tüntetőket és az őrsze­mek közül 15-öt elfogtak.* Ezek­nek tárgyalása a napokban zaj­lott le és a biró a jogászokat egyenként száz dollárra büntet­te. A jogászok amint a törvény­szék épületét elhagyták az egye­temre siettek és egy gyűlést hívtak egybe. Ezen a gyűlésen Ralph Chaplin, az Industrial Worker szerkesztője is tartott beszédet, ecsetelve a kentuckyi bányászok elleni rettenetes ter­ror uralmát. A jogászok 116 dollárt adtak össze a bányászok segélyezésére és a védelem költ­ségeire Chicagóban a jogászok megalakították az Industrial Democracy Leaguet, ami azóta az Egyesült Államok külömböző államainak egyetemein futótűz ként terjedt. Egymásra találtak Harlan, Kentuckban egy ve­szedelmes részeg orgyilkos vér- szomjuságában megtámadott egy Harlani rendőrbasát, akinek mindkét lábát keresztül lőtte. A fekete hegyek bányabárói­nak eme orgyilkos bérence az elmúlt esztendőben agyonlőtte egyik sztrájkoló bányász mun­kástársunkat, dacára annak, hogy a tanuk vallomása szerint előadóihoz oly formában, hogy az amerikai munkásságnak is olyan rendszert kell itt Ameri­kába csinálni mint Oroszország ban van, ennek a szegény öreg­nek még halvány fogalma sincs, hogy mi a szocalizmus. Pika mtárs válaszába bizonyítja, hogy az amerikai munkásságnak nem Oroszország viszonyait kell fi­gyelni, hanem ott ahol él abban az államban, amely államba bérrendszer van és a bérrend­szert az állam kapitalistái szab­ják meg. Ez kizsákmányoló rendszert jelent, ott nincs egyenlő jog. Oroszországért nem lármázó, hanem cselekvő szervezet kell, mint az IWW erejétől függ a hábodu megakadályozása, úgy Oroszországban, mint bármely más országban, nem tiltakozás­sá^ kell az időt fecsérelni, ha­nem az ipari szervezeteink ki­építésével kell azt szorgalmazni. Az előadás a legnagyobb meg­elégedéssel találkozott a hallga­tóság részéről. A költségek fe­dezésére $2.10 adtak össze a gyűlésen a résztvevők. Tudósitó. minden ok és figyelmeztetés nélkül hátulról lőtte le a bíróság felmentette. Eme orgyilkos bé­renc a harlani zavargások óta négy bányász munkás életét ol­totta ki. Vérszomjuságában már annyira megy, hogy Harlan város rendőrlegényeit is sorra vette. A város rendőrfőnöke kijelen­tette, hogy elejét veszi annak, hogy a társaság bányáinak őrei “a nyugat vadonjainak szoká­sait gyakorolják a békés polgá­rok és azok védelmezőin és min­dent elkövet, hogy azok elérjék a törvény büntető kezét. Ter­mészetes, hogy ezt csak a köz­vélemény csillapítására, félreve­zetésére tette, ő tudja jól, hogy a társaságok orgyilkosai szaba­don garázdálkodhatnak. A bá­nyászok életét venni előmene­telt jelent számukra. A hatóság embereinek a le- lövése más vidékre való helye­zést von maga után, de sohasem börtönt, de még a törvényszék elé állítást sem. A bányabárók hatalma sokkalta nagyobb a rendőrfőnök hatalmánál. A rend őrség, ügyészség, bíróság alá­rendeltjei a bányabárók gazda­sági hatalmának. Ezt már meg­tanulhatta volna Harlan város rendőrfőnöke is. Hiszen nem az első eset, hogy gőgös rendőrle­gényei összeütköznek a társasá­gok pökhendi orgyilkosaival. Harlan rendőrlegényei egy csep­pet sem külömbek a bányabárók orgyilkosainál a harcoló bányá­szokkal szemben, ennélfogva jól egymásra találtak, csak foly­tassák, mi álljuk. HÉTKÖZNAPOK Mai cikkemben visszatérek a hat órai munkaidőhöz. Amiről nem rég Írtam, de nem részle­tesen. Tudom lesznek olyanok akik azt fogják mondani, hogy feles­leges hat órai munka időről most vitatkozni, mikor még egy órát sem dolgozik a munkás­ság. A technika rohamos fejlődése folytán mindig kevesebb és ke­vesebb emberi erőre lesz szük­ség és lassanként mindig több és több lesz a munkanélküli. Ma hat óra alatt a modern gépekkel több munkát végeznek, mint azelőtt 14 óra alatt végzett sok­sok kézi erő. t Tehát ha a munkásság hama­rosan nem bírja magához ra­gadni a hatalmat, akkor a leg­égetőbb kérdés marad, hogy ho­gyan lehetne megszüntetni a munkanélküliséget a kapitalista rendszeren belül. Ennek egye­düli megoldása lehetne a rövi- debb munkaidő. Ezáltal nagy­ban javulna a munkásság hely­zete, ha nem is változna meg teljesen, mintahogy ez a kapi­talista társadalomban teljesen lehetetlen is, de lényegesesn ja­vulna. A munkásság szociális haliö dását semmi se bizonyíthatja jobban mint az, hogy hány órát dolgoznak és hogy milyen az élet standardjuk. Azok a munkások, akik a szervzekedésberi még járatlanok és a haladás útját nem ismerik — mert vannak olyanok is — teljes erővel tiltakoznak a rövi- debb munkaidő ellen, azok nagy tévedésben vannak. Nem kell a hat órai munkaidőtől félni, mert az nagyban csökkentené a mun­kanélküliek számát. A munka- nélküliség nem csak az állam szégyene, hanem a munkásságé is. És legelsősorban a munkás­ságé. Most hogy a munkásság tétlenségre van kárhoztatva, van ideje efelett gondolkozni. A 6 órai munkaidő ma már egyformán foglalkoztatja úgy a kapitalistákat, mint a munkás­ságot. Természetesen különböző okokból. S ez bizonyítja azt a fejlődést amit az IWW évek óta hirdet. A munkanélküliség majd csak akkor fog megszűnni, ha majd a munkásság kezében lesz a tel­jes hatalom, ha majd maga a munkásság fogja megszabni, hogy hány órát dolgozzon. Brooks Elza. A dolgozó és munkanélküli ipari munkás A tudatlan és rosszakaratú politikus fékerek és bérrabszol­gák millióit félre vezetve igyek­szenek szervezni, a munkán levő bérrabszolgák szervezését elkülönítik az iparokból kire­kesztett bérrabszolgák szervezé­sétől. Azon tény, hogy egy bérrab­szolga munkanélkülivé vált nem fosztja meg őt, hogy az osztály­harcban a még alkalmazott bér­rabszolgákkal egyetemben egy és ugyanazon szervezetben, ugyanazon eszközökkel vivja az osztályharcot. Éppen az a tény, hogy munkanélkülivé vált, kell, hogy^ösztökélje, tüzelje az osz­tályharc fáradságos küzdel­meire. A munkanélkülivé vált szer­vezetlen munkás az aki veszé­lyezteti a munkán levők hely­zetét. ő az aki azok csontjáról lerágja a bőrt, mert nincsen tu­datában, hogy az a bérabszolga aki ma a termelés gépezetét ve­zeti, holnap már vele együtt az utcán járja a munkanélküliség kálváriáját. Erre kényszeríti őt szervezet­lensége, a géprendszer rohamos fejlődése. Mellékes az, hogy ez történik vele vagy sem osztály­érdekeik egyenlők a gyáron be­lül vagy azon kivül. A történelmi materializmus igazságait nem lehet frázisokkal megdönteni és az fényesen iga­zolja, hogy amikor a piac túl van halmozva árukkal, a munka erő értéke esik és az áru érté­kének esése nyomon követi, en­nélfogva beáll a pangás és meg­szűnik a vásárló képesség, amely nyomort, szenvedést, éh­halált von maga után. A szer­vezetlenség és a széjjeltagoltság folytán a munkanélküli munkás ostor a kizsákmányoló osztály kezében, amelyet állandóan a még munkán levők fejei felett susogtat. Ez aztán arra ösztökéli a szervezetlen munkást, hogy két három ember munkáját végezze el. Az örökös “speed up’’ a tul- hosszu munkaidő a géprendszer fejlődése az, amely az utcára dobja a szervezetlen vagy rosz- szul szervezett bérrabszolgák millióit. Ezzel szemben csak egy mód van és ez az ipari szervezkedés módszere, amely­ben minden bérmunkás tekintet nélkül, hqgy munkán van-e vagy sem az osztályharc aktiv részese. Az IWW tóborzó szervezeté­nek konvenciója utat nyitott a bérrabszolgák számára azáltal, hogy ideiglenesen felfüggesztet­te a beiratási dijat. Ez év ok­tóber 15-ig két havi tagsági dij fejében, amely egy dollár, min­den igaz bérrabszolga tagjává válhat az IWW harcos ipari szervezetének. Munkán levők vagy munkanélküliek tömörül­jetek ebben a szervezetben Egy Ellenség, Egy. Nagy Szervezet jelszavával, harcoljatok a Jci- zsákmányoló osztály ellen. Olvasd a Bérmunkást!

Next

/
Thumbnails
Contents