Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-19 / 679. szám
Március 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal Hát ez már mi az isten csudája megint, kérdezhetik a kiváncsiak? Hogy ne kelljen olvasóinknak sokáig töprengeni a rejtély fölött, röviden megmagyarázzuk, hogy miről van szó. Néhány hét előtt, Chicago egyik nagy kapitalista lapjában, a Daily News-ban egy nagyszerű eszme látott napvilágott. Az történt ugyanis, hogy a “Society Ladyk” — bizonyára a változatosság utáni vágytól hajtva egy1^ mozgalmat indítottak meg mely nek célja a munkanélküli nyomorgók “segélyezése.” Ne tessék ezen csodálkozni kérem, mert ma már itt Chicagóban mindent csak a munkanélküliek érdekében tesznek. A sport egyesületek ezek érdekében rúg ják a labdát és ugyanakkor egyik a másikukat. Az ököl viadalon a versenyzők szintén a munkanélküliek támogatásának céljából verik egymást véresre, a belépti dijat megfizetni képes publikum nagy élvezetére. És miután az a hirhedt Hoover prosperitás az utcasaroktól nem közelebb jön, hanem inkáb eltávolodik, igy a mi jó hölgyeink már, arról is kezdenek be- szélgeni, hogy nem csak testi szükségleteinket fogják minden ellenszolgáltatás nélkül biztosítani, hanem gondoskodni fognak arról is, hogy az aggodalom és tétlenség következtében meg- ne zavarodjunk, vagy öngyilkosak- ne legyünk, mert ebben az esetben nekik kell majd dol- gozniok akkor, amikor újból lesz mit dolgozni. Hogy ilyen, esetleg bekövetkezhető komoly bajoknak elejét vehessék, igy megindult a nagyméretig koldulás könyvek beszerzésére is amit kiszámítanak osztani a munkanélküliek között, hogy azokkal az unalmukat elkergessék, vagy talán azt vélik, hogy éhség csillapítóul is szolgái majd az olvasás. De eredeti tárgyunk, a “Pio- ner Meals” mozgalom megmagyarázásától, már itt ott el is kalandoztunk. Mi is tehát ez a nagy hírnévre vergődött mozgalom ? Szerintem élsősorban is a hazafias szellem élesztése. A mozgalom kezdeményezői és jelenlegi támogatói között ott látjuk első sorban Mrs. Cudahy-t a chicagói vágóhidak egyik több szőrös milliomos tagjának! feleségét, ki a közelmúlt napokban egyik rádió beszédében a jelen munkanélküliség áldozatainak helyzetét az első bevándorlók bajai és nehézségeivel hasonlította össze. Elmesélte őnagysá- ga azt a szenvedéseket, amelyeke e nemzet elődei átéltek az Indián törzsekkel való összeütközésekben, az erdők vadjainak támadásaitól, az idők viszontagságaitól s mindazon hiányosságok következtében, melyekben részük volt, de bizalmukat soha nem veszítették el, mondotta és végre minden nehéz ségekkel megküzdve, egy olyan országot hagytak reánk örökségbe, amelyhez hasonlót sehol a föld kerekségén találni nem lehet. “Gondoljunk vissza őseink e helyzetére—mondotta Mrs. Cu dahy — és osszuk meg a mink van azokkal, akiknek semmijük sincs, hogy reményüket ne veszítsék el országunk intézményeiben.” A “jószivii” Lady mindjárt ajánlatott is tett arra nézve, hogy hogyan segíthetnének a szenvedő munkanélkülieken. “Együnk hetenként egyszer egy olyan egyszerű ebédet, amilyent ezen Pioneer őseink ettek állandóan, s az azon megtakarított összegét adjuk a munkanélküliek támogatására,” mondotta. Nos, ti mindent termelő, gazdátlanul kóborló munkanélküliek, kapjatok az alamizsna után amit az általatok kényelembe helyezett élősdi nagyságák felétek dobnak. Cudahy-né asz- szonyság rádióbeszédében nagy kegyesen még azt is elösmerte, hogy nekünk munkanélkülieknek is “jogunk van” az élethez. Ha az ilyen szemtelen kijelentésekre sem szökik a vér az arcunkba, akkor kutyakorbácsot érdemelünk meg, nem kenyeret. Hát nem szívig sértő az, ami kor egy ilyen here, aki életében egy percnyi hasznos munkát nem végzett a társadalom részére, akarja azt megszabni, hogy van-e joga élni a munka- nélküli munkásnak vagy nincs. Azonban mit nyerünk a jogainkkal is„ ha megvonják tőlünk a lehetőséget arra nézve, hogy az élethez szükséges dolgokat munka utján megszerezhessük magunknak? Ha e lehetőségeket megvonják, aminthogy azt teszik jelenben, mit fogunk érni a nagy kegyesen felénk dobott jogokkal? A jogokkal nem lehet az éhező gyomrokat kielégíteni, de még az alamizsnájukkal sem. Mérhetetlen szégyen a világ munkásságára nézve, hogy ily birka módra tűri ezen élősdi piócák részéről jövő megaláztatást, amikor csak egy csekély kis komoly gondolkodás és eltökélt szándékra volna szüksége ahhoz, hogy e rohadt korrupt tőkés rendszer, amely csak nyomort és megaláztatást jelent számunkra, egy olyan rendszerré változtathassuk át, amely ben büszkén, felemelt fővel, mint a társadalom hasznos tagjai nézhetnénk embertársainkkal szembe. Megvan minden lehetőség arra, hogy olyau rendszert teremthessen meg magának a világ munkássága, amely rendszerben nem lesz ráutalva arra, hogy alamizsnát fogadjon el azoktól, kiket munkája révén egész életökre a legnagyobb kényelembe helyezett. Minden téren csak a haladást láthatjuk, csak a munkásosztály kullog még mindig gondolkodás tekintetében a kőkorszak ban. Ez nem fog igy mehetni a végtelenségig, anélkül, hogy e nemtörődömség meg ne bosz- szulja magát. Vagy gondolkodni és cselekednie kell a világ dolgozóinak s utána pótolni a hosz- szu mulasztást', vagy el kell készülnünk mindnyájunknak a mostaninál még mérhetetlenül nagyobb nyomorúság és meg- alázóbb életre. Munkások! Tőletek függ, meghunyászkodó kutyák módjára akartok-e élni az idők* végtelenségéig, vagy. gondolkodni fogtak már végre és egyszer s miniden időkre végett vettek ezen a barbárokat is megszégyenítő rendszernek, amely a szégyenletes alamizsna elfogadására kényszeríti azokat, kiknek munkája nélkül az életet még elképzelni sem lehetne. Félre végre a bűnös évszázados nemtörődömséggel. Gondolkozzatok, szervezkedjetek és cselekedjetek. Hp. Az angol munkanélküliek lázadása A birka türelemmel rendelkező angol bérrabszolgák is lázadásban törtek ki a múlt hó vé- gefele. Angolország nagyobb városaiban tiltakozó gyűléseket Londonban és Britolban felvonulásokat rendeztek, hogy tiltakozzanak a kormány azon ren delete ellen amely a munkanélküli segély megrövidítését, sokak részére a teljes megvonását célozza. Ezen Hintésből kifolyólag Bristolban több mint 30 súlyos sebesültet szállítottak a kórházba. Londonban is szé- jel verték a munkások felvonulását akik a szenátus épülete elé igyekeztek. Úgy látszik, hogy az angol munkásság még most sem tud kijózanodni a politikai handa- bandázókba vetett bizalmából, még nem volt nekik elég a Mac Donaldék, Snowdenék aljas árulása, még mindig azoktól várja helyzetének javulását, akik már számtalanszor nyíltan elárulták őket. Megtanulhatták volna már hogy csak a munkásosztály gazdasági ereje kényszerítheti a nyílt és láthatatlan kormányokat követeléseik teljesítésére. Hiszen tanulhattak volna, amikor a kikötőmunkások egyedül sarokba szorították a kormányt, amely megalázkodva könyörgésre fogta a dolgot.^ De ezt a harci szellemet szövetkeztek MacDonaldék levezetni s a helyett, hogy a munkások ipari erejüket szervezték volna a politikai humbugolásra szövetkeztek s ez által sikerült megmenteni egy időre az angol kapitalizmus életét. Ma fühöz-fához kapkodnak, hogy újból a gazdasági szervezeteiket építsék ki, ami azt mutatja, hogy ha csiga lassúsággal is, de haladnak a helyes cél felé.1 OLVASD AZ IndustrialWorkert G YERMEKVASAR Charles Mackay angol politikai reformátor és iró, alábbi verse néhány héttel ezelőtt a Bérmunkás “Junior Column” rovatában angol eredetében jelent meg, mely után szabadon fordította magyarra: GLÜCK JENŐ. “Ki ád többett a kis gyermek testért, Agyáért és ártatlan leikéért? Ki ád többett az ifjúságért? Ki ád többett az ártatlanságért?” “Nincsen reá vevő?” — szólal meg Anglia, Nem kell a lélek, mely tiszta és fehér? Mely még fogékony jóra és a rosszra, S tetteiknek hire majd egekre ér. “M,i veszünk” — szól ÍNSÉG és a JÁRVÁNY, “Mi veszünk életet és testi épséget; Cserébe adunk kint, kórt és fájdalmat, Hogy ne lásson szemük soha fényességet. Úgy neveljük, Mintha a sajátunk lenne, Hogy a kicsiny gyermek nőjjön majdan nagyra Elrejtjük majd őket bűzös, mély helyekre, Honnan siró jajjuk nem jő napvilágra.” “Én is veszek!” — a NYOMOR kiálltja, “Bármennyi van, mindet megveszem. Megtanítom őket lopásra, csalásra, Hogy egész életük hazug, ocsmány legyen. Hogy tapadjanak hozzám, mint a férgek, S rothadjanak fényes napsugárban, És ha céljaimnak megfelelnek. Megtalálják helyük mélyen a mocsárban.” “Én adom a legnagyobb árt értük.” — Szólal a BŰN hangosan, kevélyen — “És ha nem ügyel már senki sem feléjük, Viszem őket tovább a bűnös ösvényen. Küldöm őket lopni mindig az utcára, — Hogy fényes utakon fertőzve menjenek — Rászoktatom 'őket az örök nyomorra. Rablástól, gyiloktól, hogy ne féljenek.” “Adjatok nekem, minden gyermeket, Ti, kik jók vagytok és gazdagok; Kik nem ismertek soha szeretetett, És majd arról én gondoskodok, Hogy a bíróknak legyen velük dolguk, Forogjon a nyelve az ügyvédnek — Börtönőr lesz gyermekieknek atyjuk,. Mikor a kötélre majd megérnek!....’’ “PIONEERS MEAL”
