Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-19 / 679. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS Március 19. FELAVATVA Irta: G. TVEIT Éhes volt, kínosan éhes. Az alsó városban dermesztő szél süvített. Amint befordult az egyik utca sarkon, arcába csapott a jeges eső. Gerincén lázas borzongás futott végig, amit fokozódó didergés követett és növelt átázott szegényes ruhája. Elviselhetetlen volt a dermesztő hideg, a mindenen áthatoló eső, de ennél is borzalmasabb a szijj alatt mardosó éhség. Hangosa*! ordított melegen gozoigo ételért és azt is nagy mennyiségben, hogy kielégülést szerez zen az éhezéstől összeszáradt gyomra. Eleség pedig volt minden kirakatban. Az étkezdékéből kipárolgó ételszag a torkát mardosta. A sütödék kirakataiban hivogatólag díszelegtek a sütemények, szép barnára sült kenyerek és ő mégis éhezett. Szájában összefutott a nyál, amint sóvárogva bámulta a sok jó ennivaló, szörnyű kínokat okozott. Mennyire közel volt az élethez és mégis minden elérhetetlen volt a részére. Zsebei olyan üresek voltak, mint a gyomra. Kivert kutya módjára kóborolt, éhesen, hajléktalanul. Idegenül egy ismeretlen földön. A magán tulajdon szent és sérthetetlensége túlságosan belé nevelt öröksége volt semhogy azt könnyen lekiizdhette volna. Még a törvény félelem sem korlátolta, éhségének csillapítására esetleg valamihez hozzányúljon bármi is legyen a következménye. De a nevelés, a nyakas családi büszkeség, minden lépéstől, mely éhségét csillapíthatta volna, visszatartotta. Pedig az alkalmak földjén volt, jó neveléssel, ifjúságival, dolgos akaraterejével — az alkalom azonban elmaradt és ő itt van éhesen. Lázas képzelgéssel a múltba kutatott. Évek boldog napjait idézte maga elé. A családi otthont, iskolát, amit mind feldúlta a pénzügyi összeomlás és romba dőlt boldog ifjúsága is. Anyja sohsem volt fizikailag erős és a hirtelen rázkódtatás sirba vitte. Egy évre apja is követe és ő itt maradt nehéz szívvel és üres zsebekkel. Megszabadulni akarva a szomorú emlékektől, kivándorolt. A szerencsétlenség azonban itt is nyo mon követte. Gazdasági válság sulytott le itt is megérkezésekor és a nagy munkanélküliség végig sepert az ország szélte- hosszában, magával hozva olyan nyomort, amihez foghatót ö még nem ismert. Az örvény őt is magával ragadta. Hiába volt minden küzdelem az árral. Munka nem volt kapható sehol. Pedig bekopogtatott mindenüvé, ahol munkát remélhetett. Ekkor kezdett homályosan derengeni, hogy az általa ismert emberi nivó és ideál nagyon hézagos. Helyt ad a mai helyzethez hasonlónak. A biológiából ismerte már az élő lények közti örökös küzdelmet a létért. Az ismeret azonban a mai napig felületes volt. Az abstract elmélet helyett most kezdi megismerni a borzalmasan primitiv valóságot tel jes meztelenségében. A gyárak előtt és a munkaköz vetitő hivatalokban* lejátszódó napi epizódok kitörölhetetlen nyomott hagytak plasztikusan érzékeny agyában, ötét arra tanították, hogy türelmesség, alázatosság s takarékosság minden bizonnyal az érvényesüléshez vezetnek. Ő mindezt dogmatikus hittel követte. De meddig követheti még, vagy a hozzá hasonló helyzetben fetrengő sok ezer ezt a tanítást? Mikor, megtagadják tőlük a munkához és megélhetéshez való jogot. Hiszen a társadalom is megveti a rongyosan kóborló, éhező munkanélkülit. Kitaszítják még nagyobb nyomorba, nem törődve létükkel. Ilyen gondolatokban mélyen elmerülve, az éhségtől és hidegtől elgyengülve, nem vette észre idejekorán a vele szembe jövőt, aki éppen az ottani egyik ajtón akart befordulni. Az ösz- szeiitközéstől a falnak zuhant. Az összeütközés részese nagy szál ember volt, aki hirtelen felkarolta, hogy ne a járdára zuhanjon és súlyosabb következménye legyen. Elnézést kérve otrombaságáér a másik elakart fordulni, azonban valami furcsa érzés visszatartotta és jobban szemügyre vette az idegent. — Beteg vagy barátom? — kérdezte. Jóság sugárzott ki a kérdéséből és fürkésző szemeiből. A másik megrázta fejét és lassú gyenge hangon felelt — Nem, csak egy kicsit gyenge. A kérdező azonban tisztában volt a diagnózissal. — Mikor ettél utoljára, kérdé határozott hangon. A válasz nagyon rövid és egyszerű volt, melyből azonban kiérzett az őszinteség. — Három napja. A másik mormogott valamit és karon ragadva az éhezőt vezetni kezdje a lépcsőn fel, melynek alapján eddig állottak. — Nekem könnyű háztartásom van idefenn — magyarázta — és éppen falatozni akartam mielőtt veled találkoztam. Nem lévén kenyér, azért kiszaladtam. Csak jöj fel bátran, majd ketten megvacsorálunk. . Sohsem felejtheti el az éhező idegen azt a szerény, de kielégítő ele^éget és szives vendéglátást, melyben uj barátja őt részesítette. Barna Ödön, aki az éhezőnek a szerény vacsorát nyújtotta, megtudva, hogy vendégjének Szalonka Jenő volt a neve, nyomban Jacknek szólította és kérte amazt, hogy őt is szólítsa csak röviden Éd-nek. A kölcsönös megkedvelés azután hamarosan elháritotta a tartózkodó viselkedés korlátjait és megindította életük és gondolkozásuk elbeszélését. BeszélgeTudósitások Horváth mtárs gyűléseiről A clevelandi népgyülés Nincsen semmi okunk elhallgatni, hogy ha valakik szórul- szóra átolvasták Horváth munkástárs országos utjának minden jelentését, azok a clevelandi magyar IWW-isták voltak, akiket az Ipari Szervezkedés eszmélyének a felismerésén ki- vül az évtizedes személyes barátság is hozzá fiizi a szervezői utón volt munkástársunkhoz. Meglehetős vitára adott már a csoport gyűlésen anya- gott a gyűlés terem kivételével megbizott bizottság jelentése, hogy nagyobb termet kellett volna kivenni és itt a legnagyobb elégtétellel ismerjük el, hogy az érvelőknek volt igazuk. A 48-as Kör minden széke fel volt állítva, amely mind elvolt foglalva s a kisteremben is állva hallgatták az útról “haza” tért munkástársat és barátot a közel háromszáz munkás és munkásasszony. Horváth mtárs utjának utolsó részén megérkezett a tél a maga valóságában és a minden nap másvárosban előadásokat tartó munkástársunkat is megviselte — nem a beszéd — hanem az ut elvégzésére gazdaságosabb bus-on való utazás,' igy egy kis hüléssel felszerelve állott Horváth munkástárs az előadó asztal mellé, hogy necsak útjáról adjon számot, de Cleveland magyar munkássai előtt is ismertesse azokat az eszközöket, melyek egyedül alkalmasak, hogy a munkásosztály a polgári és a politikusok részéről annyiszor Ígért javulás ténylegesen megvalósuljon. Horváth mtárs felépített előadása olyan alapokon feküdt, amelyeket a jelenlevő más mozgalmi emberek meg sem kíséreltek kikezdeni, mert hiszen az SLP, a KP és a munkás- mozgalom alapjainak és irányainak a lefektetőivei, azok kijelen téseivel bizonyította, hogy az egyre fejlődő kapitalizmus, min dég nagyobb és határt nem ismerő kizsákmányolásával szemben, mindeniknek a gazdaságilag szervezett munkástömegek ben volt minden bizodalmuk, minden reménységük. A technika fejlődésével bizonyította az IWW tanitásának, harci modorának a helyességét, amelynek a mielőbbi győzelemre való jutáshoz kérte a jelenvoltak csatlakozását. A nagy figyelemmel hallgatott előadást a közönség a leg melegebb tetszésével fogadta és akiknek kérdései voltak, azok is a tárgyon kívüli, kicsinyes személyeskedések voltak, ame Iveket Horváth mtárs értékük szerint intézett is el. A több mint kétórás előadás után Lefkovits munkástárs lelkes szavakkal kérte a hallgatóságot az IWW mozgalmába való bekapcsolódásra. Tudósitó Az akroni népgyülés Ha nem volnánk a munkás- mozgalomban szerzett tapasztalataink által megedzve és a munkások tunyaságát a saját helyzetükért való megmozdulásában tanúsított nemtörődömtésük fonala természetesen az országban dúló munkanélküliség tárgyalásához vezetett. A bajok eredetének magyarázásakor Ed egy igen figyelmes hallgatóra talált. Jó szótehetségével, igen sok olyan kérdést világított meg, melyek azelőtt Jacknél ismeretlenek voltak. Némi kétséggel és kritikával fogadta uj barátjának beszédjét, nem mint a múltban tette, hogy amit neki mondtak, az szent irás volt. A múltban vakon és tartózkodás nélkül elhitte, amit neki pré dikáltak, de ez többé nem ismétlődött meg. Azonban bármennyire is keresett kifogásolni valót az elhangzottakban, nem tudott mák szemnyi valótlanságot, amibe kapaszkodhatott volna. Mégis érthető, hogy bármennyire is igaz tanokat tárt fel a beszélő, nehezen lehet régi, megrögzött tanításokat assimilálni, melyek alapjában ellenkeznek az elhang zottak irányelvi meghatározásaiban. Nem könnyű dolog valamely egyén bálványozott ideáljait és hitét csak könyed kéz- legyintéssel percek alatt megsemmisíteni. Ez csak lassú fokozatossággal történhetett volna meg Jacknél is pár hóval ezelőtt. Azonban azóta az élet olyan keserves leckében részesítette, melyet az iskolai tantárgyakból nem ismert és igy könnyebben ment az előadottakban felismerni az igazságot. Mégis, amidőn Ed. némi büsz séget nem ismernénk, azt kellene itt Írnunk, hogy az akroni gyűlés nem sikerült. Ezt indo- koltá tehetné az utóbbi hónapokban az akroni magyar munkások részéről tapasztalt nagy arányú érdeklődés is, amelyek a gyűlés helyéül szolgáló Magyar Ház nagytermét mindannyiszor megtöltötték a tanulni vágyó munkások és munkás asszonyok százaival. Ez alkalommal —- és mi egye dűl a keményre fordult időjárásnak tudjuk be — sok szék maradt üresen a teremben. De bizonyos vagyok, hogy akik ott voltak, azok megegyeznek velem abban, hogy Horváth mtárs gyűlésénél sikeresebbett, tártál masabbatt az elmúlt esztendőkben nem volt alkalmunk hallgatni. Szinte ökölbe szorult a kezem, amikor a figyelem mellett az üres székeket láttam, amelyek abban a pillanatban feleletül is szolgáltak arra a sokak és annyiszor felhozott kérdésre, hogy hol van a hosszú munkásmozgalmi eredmény? Előttünk állt egyrészt az előadó munkástárs, aki velünk egyidőben vagy talán még későbben ismerte fel a szervezkedésben rejlő hatalmas erőt, de aki a szorgos kutatásával a leg- hivatottabb tanítójává, magyarázójává lett az Egy Nagy Szervezet szükségességének. Másrészről az üres székek bizonyítják, hogy még mindég nem látja a nincstelen tömeg, hogy helyzetén csak egyedül önmaga változtathat, javíthat. Még egy pár ilyen előadást, és erős a meggyőződésem, hogy Akron munkásai ismét miftden figyelmükkel és teljes lényükkel az IWW mellett lesznek. Tudósitó
