Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-19 / 679. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Március 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2.00 One Year ......................$2.00 Félévre ..................... 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD AZ 1WW ÉS A TÖRVÉNY A törvényeket a kapitalisták alkotják és nem a munkások. A kapitalisták azonban, elakarják hitetni, hogy a törvényeket maga a nép csinálja. Ezen állításuk nem egyébb hazugságnál. A nép nem alkotna olyan törvényeket, amelyeknek értelmében a munkások százait a börtönökben tartják, mert azok véleményüket megmerték mondani a mai társadalmi rendszer ferdesé- geiről. A nagytőke nem lene képes továbbra is megrabolni bennünket, ha nem készítene olyan törvényeket, melyeknek a munkásosztály túlnyomó része még mindég birkák módjára aláveti magát. Á kapitalizmusnak ezen kívül, szüksége van még a főtámaszaira, mint a börtön, törvényszék, rendőrség, hadsereg, haditengerészet, papság, sajtó, stb. kapitalista intézményekre, hogy a munkásságot a bérrabszolgaságban tarthassák, nehogy felismerje a mai rendszer ferdeségeit és magának követelje azt, amit saját maga állított elő. Ezért tanítják már kiskorukban a gyermekeket hazaszeretettre, törvénytiszteletre, mert ezek nem ismerése nélkül még a mai erőszakos intézményekkel sem tudnák a munkásságot a kapitalista törvények és intézmények tiszteletére és azok rendelkezéseinek betartására kényszeriteni. Attól való félelmükben, hogy olyan egyének és szervezetek, mint az IWW leleplezik és feltárják a nép előtt a kapitalista rend piszkos és gyalázatos rabló-rendszerét és meggyőzik a munkásokat arról, hogy nincs szüksége a társadalomnak ingyenélő parazitákra, akik a dolgozók vérén és zsírján élősködnek, szívják azok életerejét. A munkásosztály felvilágosításának megakadályozására hozták a kriminális szindikalista törvényeket és ezen törvények értelmében a kapitalista törvényszékek 10-14 évre ítélik el a munkásokat, akik a kapitalista rend ellen merik tiltakozó szavukat felemelni, vagy a munkásság felvilágosításán fáradoznak. Hogy ezen törvény elé került munkástársaink elitéltetése könnyebben menjen és törvényesebbnek lássék, hazudniok kell az IWW és annak tagsága ellen. Azt hazudják, hogy az IWW a közvagyont rombolja, gyilkol, gyújtogat, stb. kitalált mesékkel ijesztgetik a közvéleményt, hogy az az IWW ellen foglaljon állást. A törvényszéken professzionális fizetett hamis tanukat vonultatnak feli ellenünk. Most pedig lássuk, miért harcol az IWW? Elsősorban is, ha az IWW vagyont rombolt volna is, az akkor sem volna büntetendő cselekmény, mert minden vagyon a munkásokat illeti, mert azok állítják elő és csak a mai rabló rendszer teszi azt lehetővé, hogy a vagyon nem a munkások kezében van, hanem, az .ingyen élő kapitalista osztály birtokolja azt. Éppen azért, mert a termelt javak jogosan azokat illetné akik azt előállítják, a munkásság a gépeket és termelő eszközöket a saját javára akarja üzemben tartani és a naplopó kapitalistákat is hasznos munkába akarja állítani. Az IWW nem rombolja a vagyont. és soha nem is hirdette annak destrukcióját. Az IWW jól tudja, hogy a létezés alapja az ipar, a termelő eszközök, tehát ennek rombolásával a munkásság ellen vétene. Ehelyett a termelés és szétosztás irányítását akarja megszerezni. Az IWW nem hirdeti a fegyveres felkelést, mert ennél sokkal hatásosabb fegyver a munkán való szervezkedés, a munkásság ipari szolidaritása. Az osztályharcban azonban, minden eszközt igazoltnak tart. Azzal vagyunk vádolva, amióta a munkások felismérték ennek a rendszernek a ferdeségeit, hogy nem tiszteljük a törvényeket és azok végrehajtó közegeit egyoldalúsággal vagy tehetetlenséggel illetjük. A munkásosztálynak a legsúlyosabb okai voltak erre az álláspontra való helyezkedésében és az elmúlt napokban az egész világ “legtiszteletre” méltóbb Lindbergh ezredesse, lett a munkásosztály fenti megállapításának egyik súlyos védője, amikor a maga bajának az elintézését a törvénykezéből kivéve, a törvényen kívüliek kezébe helyezte. És mit látunk, azt, hogy annyira megvastagodott már a bőr ennek a rendszernek az arculatán, hogy még ezt a pofont sem érzi meg. Az IWW egyik tagja Oroszország vasúti hálózatának Comiszárja Wiliam Shatoff az IWW tagjai között s az orosz nyelvet beszélő munkások között az egyesült államokban igen ösmert bátor, elszánt forradalmár volt. Éveken keresztül szerkesztette az IWW orosznyelvü lapját s mint szervező, számtalanszor bejárta Amerika oroszlakta vidékeit Amint Oroszországban kiütött a forradalom, első dolga volt, hogy egy csomó orosz foradal- márral megbeszéljék, hogyan lehetnének segitségére az orosz felszabadulásnak. Minden igyekezetük az volt, hogy vissza juthassanak Oroszországba s az ellenforradalmárok ellen harcol hassanak. Amikor ennek a megszervezésével elkészültek az IWW Egyetemes Központja el látta őket orosz és lengyel irodalommal s ezen kívül egy teljes nyomda felszerelés, kéfi és lábbal hajtható gépekkel s orosz betűkkel felszerelve útnak indultak. A kis, elszánt forradalmi csapatba egy judás is befészkelte magát, aki a hajón megtárgyalt intézkedéseket elárulta s nyilvánosságra hozta a hatalmas, gondosan pakolt ládák tartalmát, melyet a hajóparancsnoka az Egyesült Államok külügyminiszterének rendeletére a fekete tengerbe sülyeszétt, őket pedig az áruló kivételével az ellenforradalmárok kezére adták Azok, akik figyelemmel kisérték az osztályharcot a háború alatt, emlékezhetnek rá, hogy az amerikai lapok öles betűkkel hirdették, hogy az IWW orosz országba szállítandó gépfegyvereit, bombáit a feketetengerbe sülyesztették az Egyesült Államok külügyminiszterének a parancsára. Az ellenforradalmak sikeres leverése után szabadokká lettek s Oroszországban szétszóródva hintették a munkásosztály felszabadításának magvát. Shatoff aki ipari forradalmár volt, minden igyekezete Oroszország ipari fejlesztésére irányult, igy került aztán a Thurk-Szibériai vasútvonal építésének intézőjévé, amelynek építésén óriási akadályokat küzdött le és sikerrel fejezte azt be, újabban a délszibériai vasútvonal építését bízta rá a szoviet ipari tanácsa, amely vonal összefogja kötni Szibéria délirészében fekvő szén, vas és ólombányákat Oroszország belsejével. Shatoff, híven az ipari unio- nizmus eszmélyéhez, még orosz országban is az iparok kiépítésében, azok központosításában látja a jövő társadalom alapját s mint IWW-ista, nem a szószátyár politikusokhoz mérten papolt, hanem az iparok terén egy maradandó s nélkülözhe- tettlen munkát végzett és végez. Építi a jövő társadalmát a régi társadalom omladozó keretein belül. HELYESBÍTÉS A Bérmunkás egyik múlt számában egy figyelmeztetést közöltünk. hogy egy SZALAY ISTVÁN nevű egyén, mint szervezetünk tagja pumpolja hamis alapokon a csoportjainkat Chicagói csoportunk, most annak a helyreigazitását kéri. hogy van egy ilyen nevű munkástársunk Chicagóban, aki az Egyetemes Központnál az újság kihordó, de aki nem azonos a nevezettel, mert az utolsó 3 esztendőben Chicagóban ezt a munkát végzi. Stana mtársnak küldött központi levél valójában említést is tesz az ott levő news boy-ról, mint egyedüli Szalay Istvánról, akiről tudnak. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek birtokukba, veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, kogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tísztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
