Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-12 / 678. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS Március 12 BÁNADY SÁNDOR: Demokrácia Csehszlovákiában (Epizód a “liberális” Csehszlovákiából) — No az istenit!.. Én ugyan jól felfordultam, — hallatszott egy hang a koromsötét sáros országúton. — Neki mentél valami kosárnak? —i Válaszolt egy másik hang az előbbire s hallani lehetett, hogy az utóbbi beszélő lefékezte kerékpárját. — Neki hát, — szólt újra az előbbi hang. — De a röpiratok nem estek le a biciklidről? — Nem, de elég az, hogyha én keresztül buktam ezen a vacak kőrakáson, egyenesen a vízzel telt árokba. — Na, az éppen nem olyan nágy szerencsétlenség, — hallatszott a félig nevető, kissé gúnyos, de mégis testvériesen csen gő válasz. — Veszett Hajmás- kéren több is, —tette hozzá aztán mpndókájához. — No, no.... hiszen nem mondom.... de hát, azért mégis...., szólt az előbbi és szuszogva lökdöste kerékpárját az árokból kifelé. — Jössz-e már? — Nem látok, az istenit ennek a buta sötétségnek! •—■ Hallod a hangomat? — Hallom, — volt a válasz. — Nohát akkor erre felé toljad magadat.... Na, itt vagy? Az aktatáska a vázán van?.... No, az a fontos!.... És most menj előttem, majd én mindég rád kiáltok ha látom, hogy az árok felé közeledsz, mert hála a sorsnak, nekem megadatott, hogy a sötétben is lássam az utakat s hogy ezeken a csetlő- botló embereket tudjam irányítani.... Mehetünk. r Indulhatunk, — volt a válasz és ezzel a két kerékpáros ifjúmunkás nekivágott a megszakított lucskos, fekete országúinak. Este 9 óra lehetett. Az októberi hónap ólmos felhői terpesz kedtek a levegőben, amelyekből szakadatlanul zuhogott a hideg őszi eső. Az országút gödreiben hellyel-közzel összegyűlt a viz s a koromsötétségben egyedül ezek a csillogó vonalak és pontok szerint tudott igazodni a két ifjú idealista. Az utjok a városból vezetett, a mintegy 30 kilóméternyire fék vő szénbányatelepre, ahová ki akarták vinni a bányászok közé a Világosságot. Vasárnap bejött a Kispeti Karcsi a városba, akiről tudták, hogy velük érez. A Karcsi kint dolgozott a bányában, ott is lakott a hideg, vizes karakókban, de máskülönben városi proletár volt ő is. Néha- néha vasárnap bejött a városba, ahol felkereste azokat az ifjúmunkásokat, akik a XX. század forrongó és ezer akadállyal rakott éveiben mégis megtalálták hivatásuk útját: az osztályharc útját.... Sokszor találkoztak; Karcsit ellátták könyvekkel: Le nin, Marx, stb. szocialista irók müveit adták neki, amelyeket Karcsi kint, a bányatelepen, a fajront után olvasgatott. Mialatt a többi bányász holt fáradtan rogyott szalmazsákjára: ő feje mellé tette sistergő karbid lámpáját s fáradtságot nem ismerve merült bele a fényt és a világosságot sugárzó Írásokba........ így történt aztán, hogy egy vasárnap, amikor Karcsi újra bejött a városba, megbeszélte a helybeli ifjúmunkásokkal,hogy küldjenek ki a bányászokhoz 2 agitátort, akik a bányában dolgozó ifjúmunkásoknak is megmutatják az osztályharc útját s akik közéjük viszik a harcos öntudatot, ő már beszélt az ottani bányászokkal, akik nagy örömmel fogadták, hogy végül közéjük is: az elszigeteltek, a baromi sorsban tengődök közé is elviszik azt a ragyogó tudást, amit a proletárnak oly nehéz a mai társadalomban megszerezni .... Zuhogó esőben kelt útra a két ifjúmunkás. Erre a napra mondta nekik Karcsi a legalkalmasabb időt. S a két idealista el is indult. “Ha mindjárt cigány- gyerekek is potyognak az égből, de nekünk kötelességünket el kell végezni.” —- mondta az egyik közülök. S ennek a köteA sok különböző nevek alatt működő corporációk végeredményében egy-két embernek a fen- hatósága alatt van most Detroitiban. A gáz és villany fogyasztási árak leszállítására irányzott mozgalomból kifolyólag nyilvánosságra jött, hogy az egész országban elhasznált gáz úgy a természetes mint a mesterségesen fejlesztett és a villany, három embernek van a kontrolja alatt. A detroiti Edison Co. valamint a detroiti City Gas Co., mely ezt a várost villannyal és gázzal ellátja A. W. Mellon és Morgan bankházak kontrolja alatt van. Most, hogy a városi hatóság árleszállítás mellett kar doskodik és azon reményben, hogy természetes gáz bevezetése a déli olaj mezőkről, leszállítaná az árakat, a természetes gáz behozatalát kérelmezi. Napfényre került egy tárgyalás, a melyben Mellon s Morgan személyesen részt vett valamint a Rockefeller cégtől valaki, de nem adták nyilvánosságra a résztvevő nevét. Ebből a hármas szentségből legtöbb esetben .kettő társ, némely esetben mind a hárman társak, azonban a következő nevek alatt osztják el a jövedelmet : Panhandle Eastern Pipe Line Co., Colombia Gas és Villany Co., Missouri Pipe Line Co., A Rockefeller és Morgan ház kontrolja alatt. Mellon és Morgan ház társas kontrolja alatt van a United Light and Power Co., American Light and Tracktion Co., Detroit City Gas, and Edison és a Northern Natural Gas Co. Most a fogyasztó választhat, hogy milyen néven adja le a tejet, amely minden esetben a fenti hármas szentség kasszájába niegyen. lességnek eleget téve, útra keltek. ... Azt hiszem célnál vagyunk,— .szólt hosszú hallgatás után a hátsó kerékpáros. Megálltak. Az országút jobb szélén egy emeletes faalkotmányon lámpák égtek. Néha-néha hallani lehetett, amint egy munkáshang hasított az éjszakába s utána éktelen zörgéssel, csörömpöléssel szórták ki a felhúzott csillékből a szenet a wag- gonokba. Ez volt a rakodó. A két fiatal ember elindult a rakodó felé. Bokáig érő, agyagos sárban tolták maguk mellett kerékpárjaikat. — Te, ott jön valaki velünk szembe, — szólalt meg az egyik — Látom, legalább majd megkérdezzük, hogy merre felé keressük a barakkokat. — Én azt hiszem, hogy ez a kérdezésünk gyanús lesz. —> Mindegy, mégis csak meg kell tudnunk. —• Mit keresnek itt? — kiáltott most rájuk a szembejövő lámpásos ember. Hangja gyanúsan kutatva süvített és fürkésző tekintettel nézett a két fiatalemberre. — A szerencsénként semmiesetre sem, — válaszolt az egyik ifjúmunkás — ellenben legyen A hármas szövetség kontrolja csak azért került most nyilvánosságra, mivel ezek érdekelve vannak a Detroit árleszállítással kapcsolatban és a fenti companiák üzletvezetői, úgynevezett látható fejei is megvoltak hijva ezen értekezletre, ahol volt szerencséjük gazdájukat személyesen látni. Power trust, helyes magyarsággal “erő kombináció” ezen esetben sokkal teljesebb, mint mi csak elképzelni is tudjuk, mert csak egy pár névre elkeresztelt csemetéje kerül egyszer egyszer a nyilvánosságra ilyen vizsgálatok vagy mozgalmak esetén, de minden esetben, minden nagyobb társaságnak a kontrolja ezen hármas fejű szőr nyeteg kezeiben szalad össze, bármilyen néven is van az elnevezve. Érdekes az egész dologban még az is, hogy a Mellon az országtól is óriási fizetést húz, hogy ezt a hármas szentséget majd Londonban képviselje és megvédje. Most az eltávozása előtt, egyenesen az ő indítványára lett a fenti gyűlés egybe hijva, melynek a munkásnép fizeti meg az árát. Csak azt a vigasztalást hagyják meg a munkásoknak, hogy ha nem tetszik majd nekik a Detroit City Gaz Co. részére fizetni, fizessen a Panhandle Pipe Line Co. nevére, nekik az éppen olyan mindegy, mintha demokrata vagy republikánusra szavaz, mert mind, úgy a politikus mint a Company-k.csak a hármas sző vétség érdekeit képviselik. Mégis a munkások, akik már harcolni akarnak a mai kizsákmányolás ellen, ezen szörnyetegnek nem a fejét akarják ütni, hanem csak a kezét, melyet oly hamar kitud növeszteni, még ha le is vágják, mint a gyik a farkát. Vi. szives megmondani nekünk, hogy merre felé találjuk meg a barakkokat? A kérdezett gyanúsan pislogott apró disznószemével. Szöget üthetett neki a fejébe, hogy miért keresi ez a két fiatalember, bicikliikön aktatáskával, a barakkokat. — Látják azt a dombot,, ahol a csillék jönnek lefelé?.... Nohát azon a dombon fölmennek, s a-tetőtől balra lefordulnak, ott az erdőben meg fogják találni a barakkokat. — Köszönjük, — szólt a két fiatalember s elindultak a jelzett irányban. A lámpásos ember még ott maradt. Ravasz ember volt ő, a bányafelügyelő. “No majd én elhuzatom a nótátokat.” — dör- mögte magában. “Ezek valamiben spekulálnak,” — gondolta. Nem messze volt a csendőrlaktanya. Ment egyenesen oda. — Őrmester ur, valami két fiatal ember jött ide a barakkokba. Valahogy nekem gyanúsak voltak, hát gondolom magamba : eljövök már őrmester úrhoz, hogy küldjön két csendőrt a barakkokba.... Tudja őrmester ur, most nagyon szállingóznak erre felé a felforgatok mind ilyen fiatal ember, hátha zek is azok! Mit lehessen tudni? És két csendőr elindult a barakkokba.... Ezalatt a két fiatalember elért a barakkokhoz. A barakkok háta mögé kerültek. Bent lámpák égtek. A bányászok csoportokban álltak; ütések zaja hallatszott ki. Későbbi megfigyelés után. látták, hogy egy bányász húst vág bárddal és azt osztja szét a munkások között. A két fiatalember bement a barakkokba. A legtöbb bányász közömbsen nézett rájuk. — Jó estét, munkástársak, -— szóltak. — Jó estét, — válaszolt egy munkás tört magyarsággal. — "Kispeti Károly ebben a barakkban lakik? — Kispeti, mink nem ismerni, de en mingyart megkérdezni, hol laksz a Kispeti, — szólt az előbbi bányász. A többi munkás nem igen vette őket figyelembe. Fásultak- ká tette őket az a rideg, szeny- nyes egyhangúság, amiben éltek Egyes munkások már aludtak és ezeknek az ágyuk előtt szét voltak teritve a kapcájuk, amelyekből meglehetős kellemetlen szag áradt. Az úgynevezett padló piszkos, nedves, a levegő fülledt, nyirkos, néhol egy-egy szennyes lóca, amelyek alatt sá- .ros bakancsok hevertek. A bányászokon ez a szomorú, céltalan fásultság uralkodott, amelyet a bánya nehéz robotja hoz magával. Ők itt éltek a társadalomtól, a civilizációtól száműzve, elizolálva. Lépéseikből, mozdulataikból az a mély keserűség, az az egyhangú, piszkos elet áradott, amely mindegyiküket megfeküdte. Ő róluk megfeledkezett az egész világ, csak a bányabárók nem, akik rádiót, képvetitőt, könyvtárakat, folyóiratokat vásárolnak azon a fölöslegen, amelyet ezektől a kitaszított, elfeledett, igénytelen és borús munkásoktól elraboltak!. .. . Közben a tört magyarsággal A három szentség
