Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-12 / 678. szám
Március 12 BÉRMUNKÁS 3 ni dal Hozzászólás V. J. cikkéhez LEHET-E EGYSÉGES AZ AMERIKAI MUNKÁS MOZGALOM (Vizi munkástárs cikkére nem csak az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói figyeltek fel, de a felvetett kérdésnek időszerűségét bizonyítja az is, hogy a más szervezetek és pártok tagjai is felkeresik lapunkat, hogy a kérdésben véleményt mondjanak. A Bérmunkás hasábbjai nyitva állnak minden jóaka- ratu és a nyomdafestéket megtűrő vélemény nyilvánítására, amelynek közlése után, úgy Vizi mtárs, mint a magunk véleményét is közölni fogjuk. — Szerk.) V, J. munkástárs a Bérmunkás február 13-iki számában eddig nem igen tapasztalt jó indulattal és tagadhatatlan hozzáértéssel foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy lehet-e egységes munkás mozgalom az Egyesült Államokban. Ha ma még nem is vihető keresztül az, hogy az amerikai munkát mozgalom egységes,i- tessék, de jó indulatu cikkek, mint V. J. is elősegíthetik azt, hogy ez a fontos kérdés átmenjen a köztudatba és meg szüntessék azokat az elvi akadályokat, amelyek ma fenn állanak, ami után az élősdi vezéreket el fogja maga elől söpörni az egye sitésre törekvő forradalmi munkás tömeg. Szerintem, ha meg van a kölcsönös engedékenység, akkor a KP az IWW és az SLP egyesülése igenis lehetséges. Mind a három irányzat megegyezik abban, hogy a munkásosztály felszabadulásának elengedhetetlen feltétele a gazdasági szervezetekben való tömörítés, meg egyeznek abban is, hogy a szakmai szervezkedés idejét múlta beszélő bány'ász visszajött, egy 14-15 éves munkásgyerekkel. — Ez a gyerek majd megmutatja, hol laksz a Kispeti, — szólt az öreg munkás és érdek- .lődő szemekkel nézett a fiatal emberekre, aztán újra visszaesett abba a lelki nihilbe, amiben a többi munkás is szenvedett s szó nélkül tovább som- polygott. Ilyenek már ők: nem igen értik az ifjúság rajongását. Öregek már ők, munkába törődöttek. Fásult karjuk egyhangúan forgatja a csákányt, csak néha-néha hagy'ják abba, hogy a fiataloknak, akik még nem tudnak úgy dolgozni, megmutassák a munka technikáját. — No, cénál vágyónk, — szó lalt meg hirtelen a munkásgyerek egy másik barakk előtt. — A Karcsi itt lakik, de hogy itthon van-e, nem tóm.... Oszt, mi jót hoztatok tik ide? — Hát csak gyere be pajti, téged is érdekel, — válaszolt az egyik ifjúmunkás. Bent már együtt voltak az ifjúmunkások. Sápadtak, rongyosak és fáradtak, de a szemükben valami uj, valami szép láng lobogott. A ma esti ügyről beszéltek.... Kint még zuhogott az eső. — Szervusztok, testvérek, — szaladt eléjük a Kispeti Karcsi — mink már azt hittük, hogy nem is jöttök ki e miatt a rossz idő miatt. — Hátha mindjárt cigánygyerekek is potyognának az égből, akkor is kijöttünk volna, — szólt az egyik fiatalember és érés az ipari uniók azok, amelyek nem csak eredményesen működhetnek közre a kapitalizmus elleni harcban, hanem elengedhetetlen eszközei a kommunista társadalom felépítésének is. A komoly ellentétek, a politikai párt szükségessége és annak a célkitűzései körül vannak. Az IWW nem hisz a pártmozgalomban, nem hive a proletár diktatúrának és ellenzi a polgár háborúra való felkészülést. A párt mozgalom ellenességét növeli az, hogy a kommunisták amerikai pártjának a vezetősége nem a munkásosztályból került ki és a pártot a politikai őrületbe vitte belé olyannyira, hogy elhomályosítva a párt célját és előtérbe tolja a reformokért és a politikai állásokért való harcot. Amig a hatalmas német KP választási programja egyetlen pontból állt “harc a német tanácsköztársaságért’’ addig a párt amerikai vezér bürokratái tucat számra állította fel a legtöbbször gyerekes reform követeléseit. A KP célja az államhatalom meghódítása, nem azért, hogy re mind a hárman egészségesen, jóízűen kacagtak. —’ Ne, de meg is kezdhetjük a munkát, — szólalt meg újra a városi ifjúmunkás és el kezdett beszélni a fiatal bányászoknak. Ezalatt a két csendőr felért a barakkokhoz. Éppen a röp- iratokat osztották szét' a munkások között, amikor odaértek. — Meg van a két jó madár,— szólalt meg csehül az egyik. — Igaza volt mégis csak a bányafelügyelőnek: ezek tényleg izgatok — mondta a másik. — No majd ellátjuk a bajukat Bementek a barakkba. Megragadták a két fiatalembert. — Kell-e sztrájk, az a.. istenit, — ordították rájuk s kezükre csapták a vasat. —• Kifelé, — a puskatussal oldalba lökték őket. — Majd adunk nektek röp- iratokat, — hallatszott még kintről, közben verték őket: a fejükre ütöttek, beléjük rúgtak és a csendőrkardlappal ütlegelték a hátukat.... Elvitték őket. De az elhintett eszmét nem vihették el. Ez ott maradt minden bányászifju lelkében s a Kispeti Karcsi, meg a hasonlóak gondoskodnak róla, hogy ez soha el ne hamvadjon. A felszabadulás lángja már a lelkűkben lobogott. Barbusse mondása ért meg bennük, “hogy a felszabadulás eszméje a legegyszerűbb ember szivében is lobot vet és hogy ez az egyszerű kis láng világot- fényesitően tud égni!” a hatalom mai urait elkergetve a helyüket a kommunista párt vezetői foglalják el, hanem ezért hogy a mai állam hatalmat szétrombolva megteremtse azt az átmeneti kormány formát, mely a kapitalista termelési rendszerből át vezet a kommunista társadalomba. Ez az átmeneti rend szer a proletariátus diktatúrája. Jól meg kell jegyezni azt, hogy a proletár diktatúra nem egy vég cél, hanem csak eszköz az osztály nélküli,, az államnélküli társadalom megteremtésére A burzsoá nem fogja önként feladni az uralmát, hanem a kezében levő államhatalommal és annak minden eszközével — iskola, templom, sajtó, mozi, rádió, csendőr, rendőr, katona — és a gazdasági hatalmával szegül ellen a feltörekvő prole- táriátusnak, sőt a proletariátus győzelme után is igyekezni fog azt elgáncsolni, elveszett uralmát vissza szerezni. Tehát a proletár diktatúra célja: összetörni a mai állam aparátust, kivenni a burzsoázia kezéből a gyárat, a bányát, a földet, iskolát, sajtót, stb. és a diktatúráját fenn kell tartani addig, amig a burzsoázia ellent- állását meg nem törte és azt bele nem olvasztotta a munkásosztályba, amikor önmagától hal el az állam és valósul meg a kommunisztikus társadalom. A fegyveres felkelés nem cél. hanem a történelem tanulsága szerint (az IWW története is azt mutatja) minden uralkodó osztály erőszakkal védte meg az uralmát és erre számítania kell az amerikai proletariátusnak is és erre a valószínűleg bekövetkezendő harcra való elő nem készítése a jnunkásosztálynak, bűn volna, amely bűnt keserves áldozatokkal fizetné meg a proletariátus. Szerintem az egységesítés előfeltétele az, hogy elismertessék a következő pontok: 1) A gazdasági és a politikai szervezkedés szükségessége, anélkül, hogy" az egyik a másik nak alárendeltje volna. 2) A proletár diktatúrának, mint átmeneti eszköznek az elis mérésé. 3) Minden reform követelésnek az elvetése. 4) A nemzetközi kapcsolatoknak a felvétele. Rövid vázlatokban ez volna az ut az egységes munkás mozgalomhoz. Az itt elmondottak nem csalhatatlan kinyilatkozások, csak megjegyzések, gondolatok. amelyek előakarják segíteni azt a nagy célt, amelyet V. J. kitűzött a cikkében. Viszont nem szabad abba a hibába esni, amibe a kérdéshez hozzá szóló “Vi” munkástárs esett, aki összetéveszti a fogalmakat abban a két pontban, amelyben vitáz V. J.-vel. Hát igen ,a kommunista párt végső törekvése az ipari kommunizmus, vagy kommunista társadalom, ami egy és minden ember tudja azt, hogy ebben a jövő társadalomban nem lesz sem kommunista, sem másféle párt, mert a politikai pártok megszűnnek magával az osztály állammal, lettlégyen az kapitalista vagy proletár diktatúra. A másik tévedése az, hogy kétségbe vonja azt, hogy a kommunista párt proletár párt, mert annak tagjai közt orvosok tanárok, kis és nagy kereskedők stb. vannak. Hát ez tévedés, mert a KP tagja nem lehet senki sem, aki bérmunkást alkalmaz. (Oroszországban választó joga sincs) Viszont tagja lehet olyan is, aki nem kezével keresi a kenyerét orvos, tanár, mérnök, stb.) és ez helyes is, mert “Vi” munkástárs szerint ilyen módon ki kellene zárni a proletariátus legnagyobb előhar- cosait a mozgalomból, ha azok ma élnének. (Marx, Engels, Bakunin, Kropotkin, Lenin) A harmadik tévedése viszont az, amikor azt állítja, hogy Oroszországban párt diktatúra van és nem proletár diktatúra, mert ott elnyomnak a mai uralommal ellenkező véleményt. Oroszországban nem csak a párttagok, de az egész proletariátus vesz részt a választásokban és a tanácstagok többsége párton kívüli munkásokból áll, viszont igaz az, hogyr el nyom minden olyan alakulást, amely a diktatúra, vagy a diktatúra által megszabott irányzat ellen van, de viszont ez természetes, mert a diktatúra sélja éppen az, hogy megtörje a burzsoáziát, megszüntesse a burzsoázia ideológia befolyását, egységessé tegye a munkásosztályt a nagy cél, a kommunista társadalom elérése érdekében. A diktatúra jellegéből folyik az, hogy elnyom minden olyan irányzatott, amely a kitűzött cél elérését, vagy az ellenség megsemmisítését gátolja. Igen is lehet egyrség, ha az egységért dolgozók a zászlójukra írják azt: Ipari Unioniz- muson, Proletár Diktatúrán keresztül érünk el az Ipari Kommunizmushoz ! Cleveland, 1932 márc. K. E. * Kérjük a vitához hozzá szólni akarókat, hogyr ezt tegyék meg, mielőtt a már egyrszer hozzászólóknak cikkeit ismét közölnénk. (Szerk.) MUNKÁS SORS “A szegény embert az ág is huzza”, mondja a magyar példa szó, aminek valódiságát kivétel nélkül mindnyájan érezzük. Ezt tetőzi az a postai értesítés, hogy Pfaff buffalói régi harcosunk ez elmúlt napokban majdnem végzetes balesetnek lett az áldozata. Pfaff mtárs, mint arról értesülünk .valami öreg fegyvert forgatott a kezében, emely egyik vigyázatlan pillanatban el sült és munkástársunk jobb lábában a bokán felül a csontot teljesen szétzúzta . Az orvosi beavatkozás úgy találta, hogy a fél lábszár eltávolítása mentheti csak meg Pfaff mtárs életét. A műtétet már végre is haj tották és munkástársunk a körülményekhez képest már jobban van. Akik személyesen is ismerjük Pfaff mtársunkat a leg őszintébb sajnálattal veszünk tudomást az őt ért és egész életére kiható balesetről. OlvasdaBérmunkást!
