Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-02-06 / 673. szám

Február 6 BÉRMUNKÁS 3 oldal Meghunyászkodnak a vasúti munkások A lármás fővezérek elfogadták a vasúti mágnások összes köve­telését. — Nem lesz hatórás munkanap, ötnapos munkahét. — Ennek fejében százhuszonöt millió dollárért esedeznek a fékerek. junior Column MONEY By LOUIS HORVATH A kuliszák mögött tárgyaló, hetekig, hónapokig húzódó va­súti munkások fizetés reduká­lásának ügye, befejeződött és ennek eredménye fejében feb­ruár elsejétől kezdődőleg tíz százalékkal alacsonyabb bérért fognak dolgozni a vasúti mun­kások. E számban hatalmas, több mint két millió tagot szám láló szervezet a vasúti mágná­sok minden követelése előtt meghajolt. Hetekig adták a nagy hangú riportokat a lapok részére a fő­vezérek, számtalanszor hangoz­tatták, hogy fizetés levágásról szó sem lehet, annak megakadá­lyozására minden eszközt fel­használnak, de ha mégis kény­szerülve lennének elfogadni, úgy a vasút társaságok annak fejében az ötnapos munkahetet és a hatórás munkanapot kell, hogy adják. Ezen követeléseknek a szük­ségességét arra alapították, hogy a vasutak több mint 500 ezer munkása az elmúlt néhány esz­tendőn keresztül, állandóan mun ka nélkül van és több mint ötszázezer pedig oly rövid időt dolgozik, hogy a keresete az éh­halállal egyenlő. Ennek az egy millió munkásnak az embersé­gesebb megélhetése érdekében kívánták a fenti munkaidő élet­be léptetését. És mi történt? A vasúti mun­kások fő fékerei, mint azt már minden osztálytudatos munkás jó előre tudta, minden harc nél­kül beadták a derekukat. Nem csak, hogy nem lftt hat­órás munka nap és 5 napos munka hét, hanem az unionok- nak azon csekély követelése is hajótörést szenvedett, hogy a munkások 30 napi felmondási időt kapjanak, mielőtt a munká­ból elbocsátják őket. Az egy millió vasúti munkás, akik fele teljesen munkanélkül és a másik fele hetenként csak néhány órát dolgozik, továbbra is a nyomor és szenvedésnek ma radtak martalékul. A nyakukra nőt féker munkás arisztokraták éppen úgy kiszolgáltatták őket a vasút mágnások kénye-kedvé- nek, mint judás kiszolgáltatta krisztust Herodes császárnak, azzal a külömbséggel, hogy ju­dás, amikor eladta Krisztust, szégyenében vissza dobta a 30 ezüst pénzt és felakasztotta ma­gát. Ezek a modern judások. akik a vasúti munkások szen­vedésén, nyomorán táplálkoz­nak a munkásokat akasszák fel. feszitik meg. A vasút társaságok az elmúlt év végén, kényszeritették a kor­mányt a viteldijak 15—25 szá­zalékos emelésének az elfogadá­sára. Száz és száz millió dollárt vágnak zsebre e határozat foly­tán, még ez sem elég, a munká­sok bérének levágásával 250 millió dollárral szaporodik a iö védelmük. De még ez sem elég. A láthatatlan kormány utasítot­ta washingtoni csahosait, hogy két ezer millió dollárt juttas­sanak a vasutak és a bankok felsegélyezésére. Szegény vasu­tak, szegény bankok. Olyanok, mint a pap zsák, telhetetlenek. Arat a kizsákmányoló osztály a bérrabszolgák keserves nyomo rán. Amig a munkások milliói az éhhalál tusáját vívják, addig ők zsírjaikban fulladoznak. A munkások helytelen szer­vezkedési formája az, amely felbátorítja a pökhendi munkás­vezéreket a legaljasabb árulásra. De gondoskodtak ezek a féke­rek arról is, hogy a vasúti mun­kások felvilágosodottabb eleme­inek a száját betömjék, gondos­kodtak, hogy lecsapolják a zú­golódást, elégedetlenséget s egy mézes madzagot húznak végig a meghunyászkodó s az éhség­től agyon gyötört vasúti mun­kás száján az által, hogy a fé­kerek a vasúti mágnásokhoz fordultak azon kérelemmel,hogy az éhező vasúti munkások és azok családjainak részére abból a csekély két billió dollárból, melyet az uszályhordozóik az elmúlt napokban megszavaztak a vasutak és bankárok felsegé­lyezésére, juttassanak az egy millió vasutinninkás részére is százhuszonöt millió dollárt. A mágnások nem adtak ha­tározott választ, de hogy az éhezők szavát elfolytsák a pub­licitás kedvéért kijelentették, hogy “‘majd meg látjuk mit te-, hetiínk.” És most, mikor már lejátszották a szemfényvesztés utolsó felvonását is, mint akik jól végezték szerepüket. Chica­go fényes szállodáiból vissza vonulnak a vasúti mágnások megbízottai, a vasúti munkások nyakára nőtt arisztokraták pa­lotáikba és várják a százhuszon­öt millió dollár judás pénzt a munkások elárulása fejében, amit ugyan várhatnak, de ha meg is kapnák, mi jut abból az egy millió éhhalállal viaskodó vasúti bérrabszolgának, ha a grafterek jól végzett munkájuk fejében azt nem dézsmálnák meg, akkor is csak 125 dollár jutna egy-egy munkásra. Ha átlagosan csak két tagot számolunk még egy családba, akkor harmadmagára jutna 41 dollár és 70 cent. Ezzel az ösz- szeggel kellene megváltani az éhhalált beláthatatlan időkre, amig a prosperitás a “sarkon ide fordul.’’ A vasúti bérrabszolgának ép­pen úgy, mint a világ bármely ipari munkásának le kell, hogy rázzák magukról a tespedés, a tunyaság köpenyét és szervez­kedve az Egy Nagy Szervezet eszmélye alapján, amely a mai társadalmi rendszer megszünte­tésére alakult. Amig a munká­sok ezt fel nem ismerik, addig a szenvedés, az éhhalál lesz az osztály részüjí. Money is the indisputable cause of most of the misery in the world. America was colo­nized and developed in the search for gold which was alw­ays the standard for money. Gold lead many men through the countless years to an early or miserable death and suffer­ings. It played the chief part in the development of the west, for example, the gold rush of ’49 and the hunting of the buffalo for the hides that found a very good market in the east or foreign countries. But for all the good money has done man in this world it has done twice as much harm. Money in the past years has served another purpose than to create misery. It served as a cause to develope, to colonize, the uninhabited lands and build cities in the wilderness. Now all the lands of the world have been settled money has done its duty and it must go with the capitalist class if the workers are to survive. W hat a world this would be without money to govern it, without the capitalist class, the corrupt politicians, and the crooked gangsters. The cause for burglary, for framing up of innocent people and needless suffering and murders would be removed. Would this be poss­ible? Our lives are more incrusted in this glittering anchor that fastens us to this misery than we can perceive. Wre live acc­ording to how much money we have. Those that are sharper and have less self respect than their fellow humans grab up most and those that are honest enough and have enough char­acter to withstand cheating his brothers have to live in poverty. The honest man is downtrodden in this system. He is called a sucker, a sap and when he lifts his head and opens his mouth to plead for his rights, his family and loved ones they frame him up, throw him in jail and murder him for money. How different from that golden rule we learned in the second grade: “Honesty is the best policy.” What a joke. If you are honest you’re a criminal, if you say something you’re a murderer, and if you have cuts enough to stand up for your right like our fellow workers in Kentucky you aie not fit to live.' Such, is the rule of this system of Capital-money. The world is superstaturated with cheats, crooks ana sneaxs who would finish off their best pals for money. Honest men are so rare that they are certainly given a big publicity and in fear that they will get away with honesty the “big shots” of the murder circle or most commonly called finance, hast­en to dub them criminals and cage them safely so none could say there are more honest men than they. In addition for this promt attention they are obliging in the task of relieving the pockets of the workers. When they massed all this stolen money they call profit then they en­gage in a highly interesting game with it called speculating on the stock exchange while the poor worker is starving and shivering on the soup lines waiting for a bit of last weeks crust and a bowl of dishwater. Can this be stopped by taking the cause of this outrage away ? Some say yes, others say no. In my opinion it is yes. When the workers will realize they cannot live longer in this sort of hell they will begin to think in a scientific fashion and see the truth. They must first wake up and that is what the IWW is trying to do for the workers, wake them up. On the other hand the capitalist are singing the lull­aby of “My Country” to the working class and wish it to sleep longer. When the worker will finally wake up and abolish the standard of money there will be no wealth to gather, no capitalists, no burglars, no crooks, véry little murders, no beer running, bootleggers and others scum of this beautiful green earth. When they remove this, that tempts humans to forsake honest principles and cheat, then they will live to­gether in real brotherly love and work together for the common good. When? When the workers wake up. 4 Philadelphiaiak Figyelem! A philai Modern Szinkör feb­ruár 27-én, szombaton este 8 órakor saját helyiségében, 332 W. Girard Ave., szinelőadással egybekötött TÁNCMULATSÁ­GOT rendez. Színre kerül a 80- as szám cimü munkás dráma, egy felvonásban. A mulatság tiszta jövedelme a Bérmunkás javára lesz fordítva. Jó zene. Kitűnő ételekről a Kör női tag­jai gondoskodnak Mindenkit szívesen lát a Vigalmi bizottság OLVASD AZ IndustrialWorkert Járuljon hozzá szervezési alapunkhoz!

Next

/
Thumbnails
Contents