Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-01-30 / 672. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

.Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to J31eveland, Ohio pending

VOL. XX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1932 JAN. 30.

NUMBER 672. SZÁM

A NATIONAL MINERS UNION “SZTRÁJKJA” KENTUCKYBAN

Irta: Egy Harlani Bányász

ZARANDOKOLAS

Mi, Harlan megye bányászai jól mulatunk a NMU és a kommunista párt által vezetett úgynevezett bányász sztrájkon. Oda át Pinesvillen, amely Bell County-fcan van, a National Miners Union vezéreinek sikerült egynéhány munkanélküli s az éhségtől agyoncsigázott bányászt fogni, akik a megyében ide s tova szaladgálnak és ordítozzák, hogy “éljen a National Miners Union.” Ennek fejében egy tányér *------------------------------------------------levest kapnak s ha berekednek és megszűnnek ordítozni, megszűnik részükre a tányér leves is.

Bárki, aki csak egy cseppet Í9 ismeri Kentucky bánya vidékeit az tudja, hogy Bell County- ban csak kisebb bánya van és ha azok valamennyié sztrájkba lépett volna, akkor sem akadályozna meg egyetlen kályhát sem égni tüzelő anyag hiánya folytán. Bell County nem egy bányász megye és Pinesville, ahol a NMU főhadiszállása van éppen úgy nem bánya város, mint Chicago nem az. Mi szintén sokat hallottunk a munkásügyek tárgyalásának osztályharc medrében való lefolyásáról, melyet nekünk a NMU eltévedt szervezői is beszéltek és most mit látunk: A NMU vezérei, akiket Pinesvilleben elfogtak, a vezérek és azok ügyvédjei elfelejtették az osztályharcot, amikor a törvényszék elé kerültek.

E “dühös forradalmárok” a helyet, hogy a törvényszék előtt is nyilvánítanák meggyőződéseiket (ha volna nekik—szedő) e helyet mosakodnak és meghunyászkodnak és meghunyászkodva a biró előtt a saját szavaikat idézve, hogy “nekik ugyan az az ideáljuk, mint a vörös keresztnek, csak azért jöttek Kentuckyba, hogy egy kis segélyt osszanak ki.”

Igen, segélyre, hogy a harcot folytathassuk a bánya bárók ellen, nagy szükségünk van. De mi meggyőződtünk arról, hogy a NMU az ILD és a kommunista párt csak nagyon “kis segélyt” nyújtanak, amit ezideig kiosztottak az csak ígéret volt, amit eltekintve néhány tányér levestől amit az ordítozok részére kiosztottak az utóbbi napokban, csak Ígéret volt, amit eddig nem váltottak be.

Amikor mi, Harlan megye és Kentucky bányászai sztrájkba megyünk az egész ország tudomást vesz arról. Mi nem vagyunk ráutalva, hogy NewYork ból importáljanak ide néhány leányt, akik nekünk magyarázzák, hogy miként szervezkedjünk s mit cselekedjünk. Mi tud juk, hogy hogyan kell harcolni és sztrájkot nyerni. Mi nap-nap után szervezzük erre erőnket s harcolunk és harcolni fogunk, hogy kiszabadíthassuk W. B. Jones, W. Hightower és a többi fiukat a börtönből s amikor már kiszabaditottuk őket, tovább harcolunk, hogy a munkásosztálynak, feleségeinknek, gyermekeinknek jobblétet teremtsünk. Fog még a munkásosztály a Kentucky-i a Harlani bányászok osztályharcáról hallani s e harcnak a támogatására hiv- juk az osztálytudatos munkások millióit.

A fenti levél világosan bizonyítja, hogy a NMU az ILD s a kommunista párt vezérei ösz- szejátszva a kizsákmányoló osztállyal, a “Fekete Hegyek” bányabáróival és ország világ gá kürtölik, hogy Kentucky bányászai a NMU vezetése alatt sztájkba mentek. Világosan bizonyltja, hogy ezek a csalók ott rendeltek el sztrájkot, ahol bányászok nincsennek, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elfogottak között nincsennek bá

(Folytatás a 3-ik oldalon)

A zarándokolás a régi idők történetének maradványa. A régi idők tudatlan népei gyakorolták, valamely kívánságuk vagy óhajuk valóra válását remélve ettől. A zarándok helyek kikutatása minden esetben jól- számitó élösdiek müve volt. A legelképzelhetetlenebb tulajdonságokat terjesztettek ilyen helyekről, hogy a tudatlan népek tömegeit oda csábítsák és azokat kizsebeljék. A zarándoklók minden esetben csak áldozatokat hoztak, de óhajuk valóra sohasem vált, mig az irányítók busásan arattak. A tudatlan nép elhitte, hogy bajaitól betegségeitől vagy nyomorától szabadul meg, ha elzarándokol egy bizonyos helyre.

A régi népek ily tudatlanságán nem lehet csodálkozni, hisz irás tudatlanok voltak, nem volt alkalmuk tanulni és csak annyit tudtak amennyit prófétáiktól hallottak. De annál jobban csodálkozunk azon, hogy ma a huszadik század közepe táján magukat öntudatos munkásoknak — forradalmároknak valló emberek még mindig hisznek a zarándoklásban.

Pár héttel ezelőtt sok munkás még abban a tévhitben élt hogy a munkanélküliek nyomorán segítve lesz^ ha követik prófétáik tanácsát és elzarándokolnak bizonyos helyekre. Előbb a városházához zarándokoltak, de ez nem hozta meg az óhajtott enyhülést. Majd az állam székhelyekre zarándokoltak, azonban itt sem nyertek orvoslást, mig végül aztán Washington, D. C. az ország fővárosát tűzték ki azon helyTegyük lehetővé szervező kiküldését

Fischbein mtárs szervezői utján a clevelandi csoport gyűlésén beszámolt arról is, hogy a magyar munkások milyen tömegekben hallgatják az IWW gyűléseket és rájönnek, hogy helyzetük megváltozását a lármás újság cikkezéssel nem érhetik el, ahhoz az ipari szervezet kiépítésére van szükségük amint azt az IWW tanítja.

Ebből a célból újabb szervező kiküldése a legszükségesebb feladatunkká vált, aminek a kivitelére a clevelandi csoport felszólítja az ország öntudatos magyar munkásait egy szervezői alap összehozására, önkéntes heti adakozás utján, amelyet minden héten beküldenek a Bérmunkás kiadóhivatalába.

Nyolcheti adakozásra kérjük olvasóinkat és mtársainkat.

Eddig a következők küldték be hozzájárulásukat:

Cleveland: Alex Székely $1.00, J. Németh $1.00, M. Kacibán 50c, J. Nyers 50c, L. Lefkovits $2.00, J. Péchy $1.00.

Akron: Vizi $1.00, J. Schwindt $1.00, S. Alakszay $1.00.

Pittsburgh: A. Kucher $1.00.

Chicago: A. Török $1.00, A. Köhler $1.00.

A Bérmunkás azon olvasói, akik még munkán vannak, sorakozzanak ezen névsorhoz, hogy az Ipari Unionizmus tanítása minél több magyar lakta vidékre elkerüljön.

nek, ahol az a bizonyos láthatatlan hatalom van, mely csodát fog teremteni. Számos munkanélküli—mint a zsidó messiást—úgy várták a napot amikor a kommunisták vezetésével megjelennek a munkanélküli tanácsok Washingtonba a kongresszus megnyitásának napján, hogy a munkanélküli bitositás törvénybe iktatásáért bókolja- nak.

Nem vagyunk kárörvendök, mert hiszen a munkanélküliségből eredő nyomor bennünket is érint, mert mi is a munkásosztály tagjai vagyunk, de mégis megelégedéssel konstatáljuk, hogy úgy történt, ahogy előre megmondottuk. Az egész vaklárma nem egyébb, délibáb ker- getésnél. Eredménytelensége mellett még jelszónak is alkalmatlan és egyáltalán nem forradalmi cselekedet. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a munkásság bizonyos rétegei még mindég évtizedekkel vannak hátra a fejlődésben, mert a múltból nem tanultak és még mindig el lehet hitetni velük, hogy bajaikon rajtuk kivül más is tud segíteni.

A munkanélküli biztosítást még nem fogják törvénybe iktatni Amerikában, mert a kapitalizmus még nem látja ennek szükségességét. A kapitalista törvényhozó testületbe csak oly törvényeket hoznak, melyek a kapitalisták érdekeit szolgálják. A munkanélküli biztosítás a jelenben még nem érdeke a kapitalistáknak és a politikusaink kilincselhetnek, még sem lessz az törvénybe iktatva. Csak az a tragikus ezen komédiában, hogy jobb sorsra érdemes munkásemberek felülnek az ilyen ug ratásnak és a drága időt, melyet a munkásság szervezésére fordíthatnának igy pazarolják el.

A csodák ideje elmúlt. A mun kanélküliség okozója a termelési rendszerben gyökeredzik. Zarándokolással és törvényhozással ezt nem lehet enyhíteni, még kevésbbé megszüntetni. Ehhez a munkásság gazdasági erejének a megszervezésére van szükség. Ezt a munkát végzi az IWW. Az IWW nem a délibáb kergetére szervezi a munkásságot, hanem arra, hogy a munka időt le szállítsák az ipa rokban és helyet csináljanak az ipartelepeken a munkanélküliek elhelyezésére a jelenben és a kizsákmányolás végleges megszüntetésére, a termelő és szétosztó eszközök köztulajdonba vételével és üzemben tartásával az összemberiség javára.