Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-01-23 / 671. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS Január 23 A szakszervezeti sztrájk nem egyéb, mint cirkuszi játéka a kapitalistáknak Mielőtt arról Írnék, mivégett a tollat a kezembe vettem, kell, hogy megemlítsek az IWW iro­dalmából egy jeles mondatot, mely így hangzik: Mig itt a mun kásság szakszervezetileg szervez kedik, addig Amerika nem lesz más, mint az elbukott sztráj kok hazája! Ez igaz is, amit jelenleg a sa­ját bőrömön tapasztalok. Itten van három bánya, és mind a John Pazly tulajdonát képezi. Hogy a piszkos zsarnok­ságát eltakarja, még a nevét sem írja ki a bányája és stórja ormára. A bánya címére úgy van kiírva: Elmgrove Coal Co. A storjaira pedig Valley Camp Store Company, holott a való­ságban a kiírásnak igy kellene hangozni: John Pazly Munkást nyúzó Company. Itt minden nap dolgozunk, munka az van bőven, keresni is lehet eleget, csak hogy nem le­het találni semmit, mert csu­pán csak a szénért fizet, annak is felét a mázsán elrabolja, amit meg hány, azért fizet egy ton­náért 38 centet. A munkásait kényszeríti, hogy a keresetét a Company stórba költse el, a hol oly drága min­den, hogy más üzletben azt fele áron is alul meg lehet venni. Aki pedig nem a Co. stórban hagyja az összes keresetét és nem a Co. házba lakik, azt a munkából kilökik. Sajnos még az ily bánásmód mellett is na­gyon sok a talpnyaló elzüllött alak. És ez a Pazly nem csak a munkásait zsarolja meg, de a nála befektetett kisebb részvé­nyeseket is, oly formán, hogy a részvényeseit elmarja a vájutól és a koncon velük nem osztozik meg. Ezért a kis részvényesek úgy felháborodtak, hogy a kör­nyéken levő üzletemberekkel szövetkezve a Company ellen uszítottak. Az üzlet emberek vállalták magukra, hogy ha a nép strájkba megy, a strájk tar­tama alatt a »munkásokat ők is segélyezik. Még az elmúlt esztendő jun. 18-án vagy hétszázan sztrájkba mentünk az UMWofA égisze alatt. Az első nap meg lettek választva a sztrájk tisztviselők és a segély-bizottságok tagjai, kik a négy hónapos sztrájk tar­tama alatt úgy megszedték ma­gukat, hogy a télbe könnyen fütyörészhetnek a meleg szobá­ban, sőt még kilenc heti gyűjtés ről sem számoltak le, ami az ideiglenes ákum-bákum kimuta­tásban is 21.000 dollárt tesz ki. A nép a sztrájk alatt nagyon silányan volt élelmezve, mig a bizottságok a javakban turkál­tak. Ez adott okot arra, hogy többen vissza mentek dolgozni. Már az első héten nekem nem tetszett a sztrájk vezetése, mi­vel a szervezőknek eszükben sem volt, hogy a munkabeszün­tetést általánosítsák. A néger testvérek meg csak az ő imájuk után engedték az UMWofA gyűlést megnyitni, és több gyű­lésen papok prédikálták a szent maszlagot, az istenbe való bi­zalmat. Ekkor jutott eszembe az a közmondásunk hogy ahol a papság szót emel, ott már az igazság keresztre feszittetett. De látva a nép harcias ked­vét, gondoltam, had tanulmá­nyozzák az élet iskoláját és a té­vedésükön had tudják meg, mit ér egy szakszervezeti sztrájk a mai helyzetben. A negyedik hónapban a strájk már oly gyenge volt az élelem szűke miatt, hogy a tömegek elvoltak keseredve. Ekkor ütöt­ték fel a fejüket a láthatáron az úgynevezett National Miners Union vigécei, hogy majd ők megmutatják a Mr. Pazlynak, hogy hol lakik Horkay és azt is hogy, hogyan kell a sztrájkot vezetni. Kiabáltak ott, ahol senki sem volt, csak fülhegygyel lehetett meghallani, hogy első teendő a NMU kártya beszerzése amiál- tal a bányász kommunista lesz. De azt nem mondták meg, hogy csak állkommunisták, mert hi­szen ők is csak azok. Ezek a har cos NMU szervezők megkezdték a szervezést titokban, holott ma nem titokban kell szervezkedni, hanem nyíltan, mert a kapita­listák is nyíltan zsarolnak és vágják a bérünket. Szervezni a népet, oly magas hegyre hívták fel, ahová még a biblia beli Noé bárka sem tu­dott volna emelkedni. A hallga­tójuk lehetett vagy 30 és a kí­váncsiság engem is fel vitt az úgynevezett Arrarád hegyre. Mire felértem, alig birtam liheg­ni. Ott magyarázta a szervező, hogy a NMU mily harcos szer­vezet, csak ki kell venni a tag­sági kártyát, mindenkinek kom­munistának kell lenni és válasz­tások esetén csak William Z Fosterra kell szavazni, mert csak igy tudjuk ezt a rendszert meg- dönteni. És megkezdték a bei­ratkozást, hogy kik akarnak fe­jős tagsági kártyát. Hárman is Írták a neveket. Én is beiratkoz­tam mind a három szervezőnél és igy én mindenkit bitolok, mert nekem van már három kár­tyám és van még kettő, ame­lyeket a szeméten találtam, va­laki eldobta, igy van öt harcos NMU kártyám. De remélem még több is lesz, mert még fo­gok találni. Éppen ekkor írták az Uj Elő­re kuvaszai, hogy Kentuckyban az IWW-isták a tagsági köny­vüket a múzeumba helyezték és a bizalmukat a NMU-ban vélik látni. De azt meg tán az Uj Előre kuvaszai sem tudják, hogy mi is az a muzeum. Ide figyeljetek én azt is megmagyarázom, és ne szégyeljetek tanulni. A muzeum nem egyébb, mint egy tárház az értékes dolgok és értékes tárgyak befogadására. Az értéktelen dolgokat pedig a szemétre dobják, mint a ti áll- kommunista tagsági kártyáto­kat, amely oda is való. Másnap ismét gyűlést hívtak össze, de most nem az Arrarád hegy tetejére, hanem a tövébe egy bozótba és ott félelmés han­gon tudtára adták a tömegnek, hogy Triadelen, a túlsó szélén car stop 10, egy üresházban van lerakva ruha és élelmi szer, más nap 10 órára mindenki legyen ott, de hozzanak magukkal kis zsákot a lisztnek. De a zsákba nem került semmi, mert azt a megbizott vezérek éjjel, ami ér­tékes volt elvitték, úgy hogy csak pár rongyot hagytak ott, élelmiszerből meg 3 krumpli és egy félmarék borsó jutott. Utá­na megint Pittsburghból, a fő­hadiszállásukról jött valamennyi ruha és cipő, de annak is a ja­vát elhordták a vezérek, amit ott hagytak, se sarka, se talpa és most is ott van rakáson. Ilyen halászati tér nekik a Kentucky sztrájk is, összegyűj­tött sztrájk segélyt vagy 16.000 dollárt elloptak és az ilyen pén­zekből juttatnak azoknak, akik az ő piszkos taktikájukat ter­jesztik, a mi nem egyébb, mint az igazi munkás mozgalomnak az akadályozása, amivel a ka­pitalista osztálynak tesznek szol gálatot. Mig az állkommunisták a nép nek szakszervezeteket maszla- golnak, közben ők a parlament felé is kacsingatnak, még pedig jó pozícióért. Ide törekszenek ők, mert ott akarják a nyomort megszüntetni, hol a tőkés osz­tály lakájai a legnagyobb bőség­ben vannak. A munkásokat az iparokban rabolják meg a Pazlyk és a hoz­zá hasonlók, azért kell a mun­kásoknak is iparilag szervez­kedni. Az ipari szervezetet pe­dig csak EGY NAGY SZER­FRICSKÁK Fricskázza r-r EGY félórai ugatásra volt szük­ség egy legújabban felszerelt Oceántuli telefon kipróbálásá­hoz : mellyel az Amerikai Egye­sült Államok és Hawaii között szorosabb kapcsolatot és gyor­sabb összeköttetést kívánnak lé- tesiteni. Az ugatást egy' fiatal mérnök végezte az államtitkár irodájából. Mint mondotta az ilyen próbabeszélgetéshez sok­kal praktikusabb és hangszine- zésnek is kitünően megfelel. A felszenteléshez elkészült telefo­non már nem a mérnök fog ugat ni. Ezt a tisztséget egy Wash­ingtoni politikus, valószínűleg az államtitkár fogja végezni. wjw ANNAK bizonyítására, hogy még is csak van uj a nap alatt New Yorkban, kizárólag az unatkozó urak és hölgyek szó­rakoztatására. Úgy látszik, hogy a Speak-easy-k már lejárták magukat és nem felelnek meg az unatkozó paraziták szórako­zására vágyó idegrendszerük­nek. Légyottokra, meg egyálta­lán nem alkalmasak. Ebből ki­indulva, egy keritőből bankárrá avandzsált bukott bankár, egy a new yorki milliönek megfele­lő bordélyházat szervezett. — “Ha parazita nő vagy és unat­kozol, csak telefonálj.. és cse­kély 10 dollár ellenében egy egész éjszakára jelentkezni fog privát lakásodon, vagy a szállo­dában egy csinos, jómegjelené- sü fiatal ember, aki rendelke­zésedre áll: színházi gardedam- nak, tánc-partnernak, egy csön­des magányban elfogyasztott vacsorához és., well, well! A többit bizzuk az olvasó fantázi­ájára. wjw HA pénzed van hozzá és csinos nő barátságát keresed, úgy fá radj le személyesen “hozzánk”. Választék van bőven. Föltéte­lek : Meg kell ígérned, hogy a hölgy privát címét, privát telefon számát, nem fogod kiszemtelen- kedni, hogy nem csinálsz talál­kát vele a burón kívül.” Mint egy bizonyítékául annak, hogy a nemek egyformák, a nőkre is szabott ár van: 10 dollár egy éjszakára. Természetes, hogy minden költséget a szórakozást keresőnek kell fedezni. Arról persze hallgat a krónika, hogy a bukott bankárkeritő urnák, aki a társulat igazgatója, meny­nyit kell a szórakoztató áldoza­toknak leadni? E hir, mint va­lami érdekesség, egy kapitalista újságban látott napvilágot. Tet­szik a riporternek, ki, mint pol­gári újságíró, nemlátja a parve- nüséget benne. Nem látja, hogy a kapitalista társadalom mezíte­len testét mutatta be, hogy a parazita erkölcstelenség neto­vábbjának állított ki oklevelet. Mert ha látta volna, lelkesedés helyett, úgy tett volna pontot, hogy: Pfuj. VEZET kereteibe lehet megva­lósítani, mint azt a Világ Ipari Munkásainak Szervezete az In­dustrial Workers of the Word tanítja. Géza Kochy Horváth József munkástárs országos körútra megy A polgári híradások tovább űzik az elmúlt három esztendő hazug helyzet javulási híresztelését. Azok a munkások, akik en­nek felülve megjelennek a bemondott munkahelyen, az irodákban azt a felvilágosítást kapják, hogy “bizonytalan időre mi letenni fogunk munkásokat.” Mindennap közelebb jutunk annak a megértéséhez, hogy a gazdasági válságot csak a munkások önmaguk oldhatják meg. Melyek azok az eszközök, amik ennek a sikerére felhasznál­hatók? Mikor nyílnak meg a gyárak kapui? Ezekről fog utján Horváth József munkástárs a következő városokban tartandó népgyüléseken beszélni. .Február 5 Toledo, 6 Detroit, 7-8-9-10 Chicago és környéke,11 Indianapolis, 12 Cincinnati, 13 Dayton, 14 Colombus, 15 Newark, O., 16 Martinsferry, 17 Pittsburgh, 18 Coraopolis, 19 Bethlehem, 20 Philadelphia, 21 Trenton, 22 New Brunswick, 23 New York, 24 Bridgeport, 26 Buffalo, 27 Youngstown, 28 Canton, 29 Akron.

Next

/
Thumbnails
Contents