Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-16 / 670. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS Január 16 CLEVELANDI HÍREK MUNKA UTÁN. Frank ide figyelj, mert ez neked és hozzád hasonló csaholok- nak szól. Amerikában a polgárháborút meg előzőleg alig volt számottevő munkás mozgalom. Némi fejlődésről csak a vasöntők és a masiniszták tudnak ebből az időből elszámolni. Nagyon érdekes és tanulságos Syl- visnak, a vasöntök szakszervezete első vezérének leirása, mely bői egy részletet alább hűen lefordítva különösen figyelmetekbe ajánlok, ami fényesen rávilágít az akkori viszonyokra, melyek a munkás és a munkáltató között divott. “A munkáltatók látván a szak ma-ipar teljes monopolizálásá- nak jövő lehetőségeit, ennek érdekében cselekedni, kezdtek is felkészülni. Először is szükséges nek látták, hogy a- célnak oly irányt szabjanak, melynek szoros követésével a cél elérését • biztosítsák. Ez volt a tragédia első felvonása, amelyben a vér és köny jelzi az áldozatok helyzetét, annak nyomán, hogy a verseny következtében a termeléssel járó haszon a legalacsonyabb fokra sülyedt amit nagyban elősegített az áraknak az állandó ingadozása, úgy annyira, hogy valósággal eltűnt. Ezt természetesen siettek érvül a munkások elé tárni. Lehetetlen a tisztességtelen versenyei szemben veszteség nélkül a termékeket eladni és vagy le vágják a munkabéreket vagy bezárják a műhelyt, a munkás csak e kettő közül választhat, —- mondották. “A munkások lévén szervezet- lenek és egyben hitték, hogy tisztességes elbánásba fognak részesülni, belementek a bérlevágást eredményező alkuba. Az első bérlevágás gyenge volt, de a többszöri ismétlése kezdte nyugtalanítani a munkásokat és panaszokban nyilvánultak meg. Voltak kevesen, akik hangosan mertek nyilatkozni, de a nyaktiló (a fekete lista) már készen várt és ezeknek a feje a kosárba gurult. Nehogy ezen sértő eljárás a munkásokat barátkozásra bírja, hozzá fogtak a gyanúnak és előítéletnek a munkások között egymás iránt való táplálását. Rövid idő alatt sikerült ezt nekik elérni azáltal, hogy vallást {vallás ellen, nemzetet nemzet ellen uszították és amikor ezt elvégezték, könnyű volt gonosz tervüknek további végrehajtása. Kezdték bevezetni a kontrakt Rendszert, minden munkásnak magának kellett a szerszámot a munkaadó által előirt áron megvásárolni. Jött azután a segéd rendszer, amit nyomon követet az áruknak részekre való felosztása, ami annyit jelent, hogy minden ember ezentúl már csak egy bizonyos részét készítette állandóan a kályhának (a kályha ipar volt ebben az időben a legjobban kifejlődve.) Az öntők már szinte megszokták, hogy mindegyikük mellett négy-öt ta- nonc dolgozott, ami csak elősegítette a bérek mélyebbé süllyedését olyan mértékben, hogy végre már alig voltak képesek megszerezni az élet legelemibb szükségleteit.” A fent leirt helyzet volt itt Amerikában 1859-ben 72 évvel ezelőtt. Nem érzed a hasonlatot? Frank. Az a géprész amit te én és a többi munkás állandóan farag . . . nem csinál csak farag . . . képezi a mi szakma ügyességünket. Ma már az áru nemcsak részekre, hanem a részek maguk is részekre vannak az előállításnál osztva, ugyany- nyira, hogy egy koloszális gépnek az előállításához egy emLOS ANGELESI LEVEL Los Angeles California egyik legnagyobb és leggazdagabb városa. Itten van a világ legnagyobb mozi képek felvételi helye, amely többé-kevésbbé visz- sza tükrözi az életben történteket. De mind ez csak utánzat. Nézzük meg a gyakorlati életben egészen máskép van. Ha bemutatnák azt a nyomorúságot, melyet itt van szerencséje élvezni közel 200 ezer tétlenségre kár hoztatott rabszolgának. Csak jár juk a munkanélküliség kálváriáját és ezknek a felét a különféle jótékony egyesületek tartják el, de azt már mindenki tudja, hogy hogyan.. Ezen munkások egynegyedrésze hajléktalan, akik vándorolni kénytelenek. A városon kívül volt a közel múltban e sorok Írója a híres Imperial Valleybe, hol ezen idő szerint a konyhai veteményeket szedik. Én is szedtem látástól- vakulásig és keresni lehetett $1—$1.25-ig. A gyakorlottabbak $1.50 meg kerestek, de a munka alkalom itt is kevés a kereslethez képest. A vándor munkások száma óriási. Az Egyesült Államok min den részéből lehet találkozni letört kocsikkal, mind keresi a munka alkalmat, melyet a jelenben az igen leszorított bérek mellett is nehéz találni. Családok, magányosok a leg- nyomoruságosabb helyzetben kénytelenek tengetni életüket, még annak csak türhetőbb, akinek van egy ócska káréja, de akik ezzel nem bírnak, azok hátukon cipelik a batyujokat, mely képezi minden tulajdonukat és ahol rájuk esteledik, a pusztaföldön “pihentetik” fáradt testüket. A jelenlegi rossz idő járás is nagyon sújtja őket. Igen hűvösek vannak, ami ezen a vidéken szokatlan, mondják a régi vándormunkások. De térjünk vissza a városba. Itt sem hiányzanak a munkások előtt jól ismert munka közvetítő irodák, ahol 4 dollártól felfelé kell az áldozatnak fizetni, hogy a munkát megkaphassa. De hozzá megkövetelik, hogy a legszigorúbban mondja be az adatokat az alicationra, mert ha hazudik hamar a törvénnyel gyűlik meg a baja. Ezekben az irodákban volt elég, hogy magunkat máról-holnapra íentarthassuk. A munkaadók ezt azért tudják végrehajtani, mert ők szervezve vannak és ezzel az erővel tudnak ellenőrizni mindent és a termelést úgy irányítani, hogy az az ő érdekeiket szolgálják. Munkástársaim! Ezekkel kell hogy tisztába legyünk és ezt a szervezett erőt a magunk részére is megszerezni kell. Ezzel mi még a munkaadóknál is hatalmasabbak leszünk, mert mi sokkal többen vagyunk. Szervezett erőt kell nekünk is a szervezett erővel szemben felvonultatni. A milyen mértékben szervezi a munkásosztály az ő erejét az iparokban, olyan mértékben tudja csökkenteni a munkaadók hatalmát. Mennél nagyobb erőt tud a munkásosztály felvonultatni az iparokban, annál nagyobb előnyöket tud magának biztosítani és végeredményben át veheti az iparok igazgatását és ellenőrzését és megszünteti a bérrendszert. Ezt tanítja az IWW. S. Novák bernek csak parányiban kell hozzá járulni. Tehát ami változás észlelhető az a termékeknek a gyártásánál mind nagyobb mérvű a termelés könnyítését célzó részmunkának a kiterjesztésében van. A munkások egymás iránti nézetei nagy részben azok, amik voltak 72 évvel ezelőtt. Egymásban nem biznak, előítélettel vannak egymás iránt. Azok részére pedig akiket már a vallási avagy faji ellentét egymás ellen hangolni nem tud, ki találták a pártokat. A te és a hozzád hasonlók is egy ilyen párt utasítását követve szítjátok a gyűlöletet az ipari unionisták ellen, akiknek egyedüli büniik, hogy rávilágítanak a pártok mögé bujt vörös köpenyt hordó kapitalista ügynökökre. Joe. nagyon sokszor látni a táblán kiírva az ilyeneket is: Porter hoard and rooms. De amely munkáért fizetnek, az is a lehető legalacsonyabb és emellett a hosszú munka órák vannak. Az üzletek, akár a keleti városokban fel van halmozva mindennel, ami az ember szükségletét szolgálná, van itt elég mindenből csak a munkás nem tud vásárolni, ennek dacára mint valami kihívás szól a nagy közönséghez a hatalmas villannyal világított táblák, hogy “vásárolj”. Újságokban, falragaszokon, röplapokon hirdetik portékájuk különleges árleszállítását, amire hatalmas összegeket költenek. ~Mi munkások a hirdetések nélkül is érezzük, hogy mire volna szükségünk, de nem tudjuk megvásárolni az általunk termelt javakat. Miért? Azért munkástársaim mert amikor a munkán voltunk, kevés munkabért kaptunk a munkánk fejében és amellett túl hosszú időket dolgoztunk. A termelt dolgoknak csak egy csekély részét fizették nekünk, amely csak arra MEGHÍVÓ A Pittsburghi Egyetemes Védelmi Bizottság, műsorral és tánccal egybekötve nagy nemzetközi MULATSÁGOT rendez, 1932 Január 16-án szombaton este 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceum (805 James St.) N. S. Pittsburg összes termeiben. Beléptidij (tekintettel a mai viszonyokra) 25 cent. Ezen az estélyen a Bérmunkás műkedvelői szinre hozzák az “Isten Harsonája” cimü egy felvonásos munkás drámát. Úgyszintén a Német Munkás Dalárda műkedvelői és az ifjú szocialisták adnak elő egy-egy színdarabot. Felkérjük tehát a Bérmunkás olvasóit, úgyszintén az ossz magyar munkásságot, hogy ezen az estélyen tömegesen jelenjen meg. A rendező bizottság. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkál ató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített zervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
