Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-06-11 / 691. szám
1932 junius II. BÉRMUNKÁS 3 oldal Amerika gazdasági pangásai Irta: 12557 Kártya szám. Nagyon sokan abban a téves hitben ringatják magukat, hogy a kapitalizmus egy másik pangáson megy keresztül, amelyek időközönként jönnek és mennek. Melynek elmúltával újból prosperitás dúlja végig az országot és a világot. Az alábbi sorokban dióhéjban foglalva igyekezni fogunk Amerika külömböző időszakában lefolyt pangásokról tiszta képet adni. Előre bocsátjuk, hogy azok az eszközök, amelyek a*1------------------------------------------------múltban kivezették Amerika kizsákmányoló osztályát a teljes összeomlástól, máj nem felelnek meg, annak megoldására. Amerika gazdasági történetében az első feljegyzett SÚLYOS pangás 1837-ben tört ki, amelyet Angolország okozott az által, Ihogy az angol, tőke Amerikába való vándorlása elé súlyos gátakat; vetett. Ezt meg7 előzőleg is voltak pangások, amelyek nem voltak oly súlyos vonatkozásuak az 1785—86-os, valamint az 1816 és 19-es pangások, melyek a fejletlen gazdasági viszonyok, a kezdetleges kereskedelem, a bankok helytelen ügykezelése és a feljegyzésre méltó nagyon szűk termés okozott 1819-ben a kapitalizmus egy óriási lépéssel haladt előre a gőzhajó feltalálásának és tökéletesítésének folytán ugyanezen évben a nyugaton bőséges búza termés a délen hatalmas gyapot termés és a keleten pedig az iparok indultak virágzásnak és ez magával hozta az ipari proletáriátust és annak első szervezeteit ugyannyira, hogy már 1883-ban New York városában megalakították a Szakszervezeti Központi tanácsot. A kapitalizmus folytonos növekvése hozta meg a már felemlített 1837 pangást, melyre megtalálták a kivezető utat a vasutak; kiépítését irányították elő az egész országon át Texas és Oregon államok területére. Ennek következtében a népesség a bevándorlás folytán óriá- silag emelkedett így Amerika 1830-ik év népszámlálásánál 12 millió 860 ezer lakossal rendelkezett és már 1860-ban vagyis 30 év leforgása után 31 millió 443 ezerre emelkedett. Ha ezen évnek népszámlálását vennénk alapul, akkor ma Amerikának 233 millió lakosának kellene lennie. A jobb sorsra érdemes szak- szervezetek, melyek a munkások jogarnak védelmére alakultak az 1860-as évektől kezdődőleg a politikai pártok ingoványába siilyedtek. 1865-ten, amikor feltalálták a Bessemer-féle .acél gyártást, mely által kezdetét vette a tömegyártás. A szén termelés egyedül ezen időtől kezdve 1873-ig meg négyszereződött. A mezőgazdaság rohamosan fej lődött, amelyet a belforradalom ugyan egy rövid időre megakasz tott, de már 1877ben újabb re- kordott ért el. 1894-ben már találkozunk a kifejlett iparok óriási telepeivel, szén, olaj, vas, mezőgazdaság, gőzhajók, vasutak óriási hálózata köszöntötte a kapitalizmus születését. Az 1873-as évi pangást az állam csődbe jutása okozta, melyet az akkori rohamos fejlődésben levő kapitalizmus és egy két évi bőséges termés hárított el. Eme pangás következménye ként a munkásosztály megalakította a “Knights of Labor”-! és hatalmasabbá fejlesztette szakszervezeteit. A következő pangás 1893-ban lépett fel, amikor a kapitalizmus nemzetközi szövetkezete az 1890-ben életbe léptetett Sher- man-féle Trust ellenes törvény ellen irányított. Az akkori évek bősége termései és az iparokból kirekesztett bérrabszolgákat fel karolta a mezőgazdaság. Ebben az időben kapták fel a jelszót Amerika politikusai, hogy “Go West Young Men”, amely alatt a farmokra való telepítést értették. Látszólag meg is oldották a pangást. 1893-tól kezdve újból aratott a kizsákmányoló osztály. A spanyoLamerikai háború, az angol-bur háború az orosz-japán háború mind előnyére voltak. 1900-ban habár alaposan megszüntették a vasutak tovább terjeszkedését, a mezőgazdasági iparokban való elhelyezkedést, de ebben az időben uj iparok alakultak; ilyenek a villamossági ipar, az önműködő gépek tömeges gyártása, újabb olaj források, vas, réz, ezüst és arany bányák felfedezése, a szén termelésben elért rohamos fejlődés, mind a kapitalizmus malmára hajtották a vizet, amely egészen az 1907-ik évig tejben, mézben fürdött. Az 1907-es pangást a telek spekulánsok a bankokkal szövetkezve idézték elő s a nagy bankok annyira kivonták a tény leges pénzt a forgalomból, hogy a bankok szövetkezete New Yorkban kénytelen volt a “Clearing House Certificatet” kiadni és pénz helyett használni. A következő néhány év bő termései újból helyre állították a normális viszonyokat, amelyhez nagyban hozzájárult az 1911—13 évbeni Balkán háború. Az 1914-es pangást a világ háború kitörése mentette meg, amelyet követő időszakban a kapitalizmus az egész világon óriási fejlődésen esett át. A világ csaknem, minden országa (hatalmas ipari államokká fejlődtek át, valamint a nyersanyag kiaknázásában is óriási lépésekkel haladtak előre. Amerika óriási külkereskedelme folytán a világ arany készletének óriási részére tett szert, mely által a világ leggazdagabb, államává fejlődött. Az 1919-es és az úgynevezett átmeneti program idejét újból az évszázadosán bevált bőséges termés oldotta meg. 1919-től 1926-ig a mezőgazda- sági termékek hihetetlen magas árakat értek el. 1927-től kezdődőleg az amerikai mezőgazda- sági 1 és ipari termékeket Európa piacáról rohamosan szorították ki, melynek következtében a termékeik, áruik értéktelenné, profitnélkülivé váltak. A háború következtében több ipar mint a villamosság, automobil, épitkezés, stb. csorbát szenvedtek, annál nagyobb mederben fejlődött az acél, réz, olaj, szövő és egyéb iparok. Az úgynevezett “prosperitás” az 1924 és 1929-ik esztendők között nem terjedtek ki minden iparra csaknem az összeroppanás idejéig. Amint Európa államai visszatértek a békés termelés fonalára s a háború alatt kifejlődött géprendszert tovább fejlesztették, melynek üzemben tartása folytán felhalmozódtak az áruk, melyek részére képtelenek voltak piacot találni. Az 1929-ik esztendőben mint egy villám csapás sulytotta a pangás, az egész világot. A kapitalizmus fejvesztve kapkodik, fűhöz, fához, hogy újabban meneküljön eme pangásból és politikusain keresztül a legképtelenebb szólamokkal igyekszik, napról, napra a nyugtalanabb tömegeket félre vezetni. A kapitalizmus képtelen természeténél fogva megoldani a mai válságot. Amig a múlt válságainak megoldásához hozzájárult csaknem teljes egészében a hatalmas Westre való telepítés, egy-két esztendei bő termés, újabb iparok keletkezése, vasutak terjeszkedése, gőzhajók utainak szabályozása és a háborúk voltak az egyetlen rugói, addig ma éppen az ellenkezőjét látjuk. Ma a bő termés a farmerok csődjét idézi elő, mert képtelenek áruiknak piacot találni, ennélfogva termékeik megsemmisítését, rotlhadását, feltüzelését stb. vonja maga után. A tömeg gyártásnál az iparokban ugyanez áll be, azzal a külömb- séggel, hogy amint a mozgópad azon végéről, ahol a kész áru jön le a vásárló eltávozik a pad meg áll és megszűnik a termelés. A vasutak roppant hálózatával beszőtték a természet minden kincsével megáldott területeket. West párosult az Easttel. A kizsákmányolás éppen olyan súlyosan nehezedik annak települőire mint az easti hatalmas ipari telepek bérrabszolgáira. Ma a hatalmas automobil ipar képes évente 10 millió automobilt előállítani, amelyből négy milliót képes a vásárló közönség vissza vásárolni. A rádió gyártás ötszörösét képes előállitani, mint fogyasztani, ugyan igy van minden más termékkel, áruval. A kapitalizmus a munkatelepein zsákmányolja ki a bérrabszolgát, munkája gyümölcsének óriási részétől fossza meg s ennek következtében felhalmozódik az áru, meg áll a termelés és beáll a pangás. A mai pangás ból a kizsákmányoló osztály képtelen szabadulni a fent felsorolt okok miatt.. A munkásmozgalom az egyetlen reménye, megváltója a nincs télén bérrabszolgáknak, akik rettenetes árt fizetnek a kizsákmányoló osztály profit éhségének. A munkanélküliek száz milliónyi tartalék serege került ki az iparokból a géprendszer rohamos fejlődése folytán. Alig egy évtizeddel ezelőtt, ahol a kapitalizmus 50 sőt 100 munkást volt kénytelen alkalmazni -— a legnagyobb részt szakképzett munkásokat — ma egy hatalmas komplikált gép — egy a egtöbb két napszámos segítségével ötszörösét, tízszeresét termelik az előbbeni 50 vagy száz munkás által termelt áruknak. Ma már qevetséges arról beszélni, hogy a munkásosztály felszabadításához politikai cécó- ra szükség van. Az úgynevezett munkás politikusok, amikor a politikai “hatalmuk” legvégső magaslatára értek kénytelenek voltak meghátrálni a kizsákmányoló osztály gazdasági hatalma előtt. Ma erre számtalan olyan példa van, ami még alig egy évtizeddel ezelőtt csak feltevés volt. Oroszország ahol munkás kormány van, kénytelen a kapitalista államokkal szövetségre lépni — a helyett, hogy a kapi- ta.ista államok forradalmi munkásságának összeköttetését kívánná, vagy keresné. Angolországban a munkás kormány virágzásának legmagaslatára ért, amikor meg kellett hátrálnia az omladozó kapitalizmus romjai előtt. Németorzágban, Ausztráliában, New Zelandban ugyanezt a példát követték. A politikusok óriási baklövései lecsapolták a munkásosztály gazehr- sági szervezkedését, másodrendűnek tartják azt. A hiszékeny munkásosztály, amely még. csiga lassúsággal ébred tudatára saját helyzetének, saját maga általi intézésére az ipari szervezeteken keresztül. A kizsákmányolt bérrabszolgák kapitalista járom alóli felszabadítására alakult 27 esztendővel ezelőtt a Világ Ipari Munkásainak szervezete, amely céljának és hivatásának megfelelően szervezi a világ munkás osztályát, előkészíti őket arra, hogy amikor hivatásának legmagasabb fokára ér átvegye a termelés és szétosztás eszközeit — amelyet semmiféle politikai hatalom nem volt és^nem is lesz képes átvenni és megtartani. A mai hatalmas pangással szemben, amely nem politikai, hanem gazdasági jellegű, az egyetlen hathatós eszköz a világ bérrabszolgái számára az Egy Nagy Szervezetben tömörülni tekintet nélkül színre, fajra, nemzetiségre. Az Egy Ellenség Egy Szervezet jelszavával, az egész világ kizsákmányoló osztálya ellen. Ez a szervezet fogja megteremteni a munkásosztály tiszta, igaz szabadságát. Eltörli a profit és bérrendszert s helyébe ülteti az IPARI DEMOKRÁCIÁT. A háború borzalmaitól irtózik a bérrabszolga. A biztositó társaságok kimutatása szerint 51.400 embert ölt meg az automobil Amerikában 1931-ben. A világháborúban az amerikai had sereg vesztesége halottakban 50 ezer 510 volt. Az ipari balesetben megöltek száma több mint 25 ezer. A súlyosan sebesültek száma 100 ezernél jóval nagyobb. A munkanélküliség rettenetes következménye kép ez évre számíthatunk, legkevesebb 50 ezer halottat. Ezen okok meg szüntetésére kell, hogy szervezkedjen a bérrabszolga.
