Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-06-11 / 691. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 junius 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Melyik rendszert óhajtja? A mai rendszerben. Az Ipari Szabadságban. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................$2.00 One Year ......................$2.00 Félévre ........................ 1.00 Six Months ................. 1.00 Egyes szára ára .......... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD NYERT SZTRÁJK Az utóbbi hetek nyomasztó hirei után jóieső érzéssel olvassuk, hogy az IWW építő ipari szervezetének tagja' megnyerték a sztrájkot Ronald, Washington államba. Kétségtelen, hogy a bérlevágásokról és a munkáltatók terrorjáról jelentést kell adni a munkás lapoknak, azonban az ily hirek már egyáltalán nem keltenek érdeklődést. Valamikor egy bölcs szerkesztő mondotta, hogy “Ha a kutya megharapja az embert, az nem újság; de ha az ember harapja meg a kutyát, az igen.” A jelen esetben mi is ilyenformán írhatunk. “Ha a munkáltatók szorosabbra húzzák a hurkot a munkásság nyaka körül, az már nem újság, de ha a munkások dobják a hurkot a munkáltató nyaka köré és szorítják azt, az újság.” Az osztálytudatos munkások már torkig vannak a bérlevágások és a munká’tatók terrorjáról szóló hírekkel. Megelégelték már a depresszió és ennek következtében a munkáltatók brutalitásáról szóló hiteket és ugyancsak megelégelték a pojáckodó politikusok patent medecináit is, melyet a depresszió elhárítására ajánlanak. Nem szükséges a munkásnak újságot venni, hogy megtudja, hogy nehéz időket élünk. A saját nyomorunk része annak az á’talános nyomornak, amely körülöttünk létezik. A munkás már többet tud erről, mint bármely újság mondhat. így természetesen egyetlen munkás nyomott kedélyét sem hárítják el ily hirek, még akkor sem ha azokat munkás lapból olvassa. De mennyire más érzést vált ki a munkásból, ha sztrájkról olvas, különösen ha s; keres sztrájkról, mint a milyen Ronald környékén lefolyt, melyet kevesebb mint egy hét alatt szerveztek és nyertek meg! Van valami a sztrájk hírben, ami vigasztaló és ösztönző a depresszió ezen napjaiban. A sztrájk tényleg többet jelent a nyomorgó emberiségnek, mint amit a reformerek és politikusok valaha is képesek adn>. Sztrájk által elérhetjük oly fontos tényezőknek az alapját, mint a rövidebb munkaidő, magasabb munkabér, melyekről még a legkonzervatívabb nemzetgazdászok is elismerik, hogy az egyedüliek, melyek segíthetnek. Több sztrájkra vo’na szükség. Nagyon sok munkás attól fél, hogy a jelen viszonyok között lehetetlen sztrájkot nyerni. Az IWW-isták megmutatták Rónáidba, hogy még napjainkban is lehet sztrájkot nyerni. A szemek fényesebbek, a fej magasabban áll és a görbe hátak is kiegyenesedtek a győzelmes sztrájk eredményeként. A ronaldi sztrájk bebizonyította, hogy amig mások a depresszióról; elmélkednek, addig az IWW a fő problémával birkózik, a sikert biztositó egyetlen helyes taktikát alkalmazza — az ipari akciót. Szervezzük a szervezetleneket Amióta a depresszió következtében az átlagosnál 10—12 százalékkal több munkanélküli járja az utcákat, egyes frakciók úgy tüntetik fel, mintha a munkanélküliek szervezése mindenek felett álló feladat volna. Egyesek szerint a munkánlévők szervezése másodrendű kérdéssé vált. Különösen a munkanélküliek közül, akik most, hogy nyomorba vannak, most. látják csak a szervezettség fontosságát, többször azzal érvelnek, hogy az IWW nem tesz semmit a munknélküliek érdekében. Az IWW nemcsak a jelenben, hanem a múltban is szervezte a munkásokat akár munkanélkül voltak, akár dolgoztak. Az IWW nem külömböztet meg munkanélküli és dolgozó munkást és igy nem is szervezi külön. Bár tagadhatatlan, hogy a munkanélküli munkások sokkal többet szenvednek a munkanélküliség következtében, mint akik még dolgoznak, de ez nem az IWW hibája, mert mi már régen figyelmeztettük a munkásokat a közelgő veszélyre. És most is azt tesszük. A csak munkanélküliek szervezése a munkanélküliség kérdését nem fogja megoldani, mégcsak érezhető enyhülést sem fog előidézni. A munkanélküliség nagy méreteket öltött, de a bérért dolgozó munkások nagyobb része még mindig a munkán van és ha elhisszük azt, hogy a munkanélküliséget szervezett erőnkkel leszünk képesek megoldani, akkor a legtöbb súlyt a munkán levők szervezésére kell forditnunk. Az IWW tehát nem csak a mun kané^ülieket szervezi, hanem a szervezetleneket, akár munkanélkül vannak azok, akár pedig dolgoznak. Amelyben a munkás, aki előállítja a ruhát, cipőt, rongyokban mezítláb kényszerüli járni. Amelyben a munkás felépiti a házakat, palotákat és ő maga viskókban, odúkban lakik. Amelyben a munkás, aki felépiti, felszereli' a vasutakat és ő maga a sínek mentén gyalogol városról városra, munka után. Amelyben a munkás az élelmi szereket hatalmas raktárakba hordja össze és amikor azok megteltek bezárja azokat és annak kulcsát egy semmittevő ki- zsákmányolónak adja át és ő maga pedig az élhség következtében pusztul el. Amelyben a munkás a kizsákmányoló osztály parancsára megsemmisíti a természet adta gyümölcsöket, zöldségeket, gyapotot, kávét stb. s ő maga szenved, nélkülöz élelem és ruházat hiányában roskad össze. Amelyben a munkás megteremtette a világ összes javait, szépségét gyönyörét és annak éleveztétől el van toltva, meg van fosztva. Amelyben a munkás munkájának teljes gyümölcsét élvezi. Amelyben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Amelyben minden dolgozó ember egyforma jogokat élvez. Amelyben a mai sanyarú, keserves helyzetet, gyönyörüré, paradicsommá {varázsolják a dolgozók számára. Amelyben az élet gondtalan. Nem lesz munkanélküliség, nem lesz szenvedés, éhhalál. Amelyben megszűnik a gyűlölet, egymás elleni harc, féltékenység. A békesség és testvéri szeretet fog uralkodni a boldogság társadalmában az Ipari Demokráciában. Amelyben a termelők irányítják — s nem politikusok — a közjóiét társadalmát Az Ipari Demokráciát. Ezért a rendszerért küzd az IWW váljon annak tagjává még ma, segítsen építeni a jövő társadalmát a mai társadalom keretein belül. A “Szabadság” harangja ___________ 1835 junius 8-án csaknem száz esztendővel ezelőtt, amikor a legfőbb biróság egyik tagja meghalt és annak emlékére megszólaltatták e harangot, megrepedt. Ezen repedéssel együtt szállt sírba, némult el Amerika elnyomott osztályának szabadsága. E Iharang 1776 július 4-én szólalt meg először Philadelphiában, amikor Amerika szabadság ünnepét ülte. Ma a harangok helyett a fegyverek ropognak az ünnepély helyett az elkeseredett osztályharc folyik, amelyet nem tud elnémítani a kizsákmányoló osztály semmi eszköze. És eme harc folyni fog mindaddig, amig a munkásosztály hatalmának, erejének tudatára ébred. Az IWW Egy Nagy Szervezetében tömörülve a bérrabszolgák milliói, megrepeszthetik a kizsákmányoló osztály hatalmát, össze törhetik annak erejét. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály all. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
