Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-04-02 / 681. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Április 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre 1.00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Kapitalista lefegyverzés A Nemzetek “Ligályának” szégyenteljes kudarca után, amit a Mancsuriai és később a Shangai kérdésben elértek, a figyelmes szemlélő előtt nem lehet kérdéses a lefegyverzési konferencia kudarca. Azon kísérlet, hogy a nemzetek fegyverkezését korlátolják, avagy alább szállítsák a mostani létszámtól,csak:s betetőzése lehet az eddigi kudarcnak. Nevetséges még esek el is képzelni, hogy a különböző hatalmak komolyan foglalkoznának lefegyverzési kérdésekkel. Ezt igazolja minden kétséget kizáróan a japán-kinai konfliktus, ahol más külföldi hatalmak is érdekelve vannak, azonban semmi pressziót nem gyakoroltak a Japán hódítás ellen. Nagyon is szivesen látták, hogy Japán a Kínai ügyben saját magát feleméssze, hogy aztán nekik is jusson a véres zsákmányból, minden befektetés nélkül. így aztán megmaradhatnak jó fiuknak is és éppen úgy osztozkodnak, mint a Japán hóhér. Az egész lárma nem egyébb, mint komédia és szemfényvesztés. Csak a vakok nem látják, hogy mennyire absurd az ügyet komolyan venni, mikor annak a hatalomnak képviselői is helyet foglalnak a tribunán, amely hatalom lábbal tiporja a már előzőleg is aláirt megegyezést. Rá sem hederit Kina önrendelkezési jogára, pusztán csak hatalmi fölényére támaszkodva, tüzzel-vassal érvényesíti akaratát, érdekeinek előnyös megalapozását. A gazdasági kérdés a japán-kinai ügyben éppen úgy kibontakozott, mint a világháború kitörésekor a Német és más ipari országok közti konfliktusban. A világháború kezdetén a Franciák oldalára libbent a világ szimpátiája, mert jó alkalom adódott a Német versenyipar korlátozására. Ma Japán bírja a nagyhatalmak sz:mpátiáját, mert alkalom adódik a kínai nép leigázásában piacok megteremtésére, ami ^ viszont profitott hajt a kapitalizmus feneketlen zsákjába. Amig kapitalizmus uralja a világot, a versenyzés nem szün- hetik meg és nem szüntethető meg lefegyverzési cécóval sem. Még ha komolyan hozzá látnának! a lefegyverzéshez, nem szüntethető meg a kizsákmányolás. Már pedig, ha k'zsákmányolás létezik, piacra van szükség az áru elhelyezésére. Mihelyst pedig a piac kissebbedik, meg van az érdekelt felek közt a konfliktus, ami viszont háborúban bontakozik ki. Nem feltétlenül szükséges tehát az állandó hadsereg f^ntartása, mert h’szen az állandó hadsereg meg lesz félhivatalosan a nemzetőrségben, amelynek a létszámába tartozik minden férfikort elért ifjú. Vegyük csak szemügyre az Egyesült Államokban létesített katonai táborokat, ahol a nyár folyamán a nemzetőrség kötelékébe tartozó ifjú kiképzést nyer és ezt véve tekintetbe, azonnal tisztán látjuk a helyzetet. Nemcsak itt van ilyen helyzetben az ifjúság, de igy van az minden kapitalista országban, ahol burkoltan emelik a hadsereg létszámát arra az eshetőségre, hogy behívják a tartalékot háború esetén. Nem kell tehát sok komolyságot tulajdonítani a lefegyverzési cécóhoz, mert amig a munkásosztály szervezetlenül szemléli és eltűri, hogy vele az uralkdó osztály önkényesen bánjon, addig nem jöhet létre komoly lefegyverzés. Az sem számit, hogy ötvenhat országban a női egyesületek nyolc millió névalá;rást gyűjtöttek a lefegyverzést könyörögve a konferenciától. Mindez csak egy csepp vízzel több a viharos óceánon. Nevetséges egyáltalán elképzelni, hogy komolyan vennének ilyennemü kérelmezést. Hiszen a legkisebb sztrájknak is komolyabb jelentősége van a leghangosabb kérelmezésnél. Je- leneg kb. 15.000 bányász sztrájkol Pennsylvaniában, amelynek nagyobb fontosságot tulajdoníthatunk, mint bármilyen ügyben kérelmezett könyörgésnek. Meglátnánk azonnal az eredményét, ha a világ ipari munkásai általános sztrájkot proklamálnának. Azonnal véget érne a sok fecsegés és megsemmisülnének a hadseregek. A “Fehér szén” térfoglalása A szénbányászok állandóan harcban állanak a bányatulajdonosokkal. Vér tapad a szén- heZi. Ember vér folyik a széntelepeken, mint Kentucky állam ban is. Minden iparág között a szénbányászat a legveszedelmesebb. S mig a harc állandóan folyik a fekete szénbányászok részéről, nem gondolják meg, hogy ezzel a fekete szén veszedelmes riválisának a “fehér szén”-nek egyengetik az útját “Fehér szén” — voltaképpen víziét jelent. Vizet, amely a magas hegyvidékeken gyűlik össze patakok, folyók, sőt folyamok táplálkoznak belőle s a nagy magasságokból, gyors sodrású folyók, veszedelmes áradatok vagy bömbölő vízesések alakjában jut le az alföldekre. Közben millió és millió lóerőnyi munkát végez, amely mind veszendőbe megy az emberiség számára. Sőt nem kivánatos eredményekkel jár: pusztítja, rombolja a hegyeket, tölti — tehát emeli és eliszapositja — a sik vidékek folyóinak a medrét és ezzel gátak emelésére kényszerít, hogy az árvíz veszedelmét elkerüljük._ Ezeket a magasból alárohanó vizeket megszeliditeni és jámbor igavonókká alakítani, a huszadik század legszebb és legnagyobb technikai feladata. A föld összes felhasználható vi'Zji energiái, körülbelül 430 millió lóerőt képviselnek. Rettenetes energia mennyiség! Az évenként kibányászott összes szén, mindössze körül-belül csak 140 milliót ad, tehát alig harmadrészét a vizi energiának. Ebből 80 millió lóerőre tehetjük alz erőkifejtésre forditott szén mennyiségét, mert á töbli fűtésre megy el. Tehát: a ma szénnel termelt energiának még mintegy ötszöröse áll a rendelkezésünkre vi- zierők alakjában. Szédítő perspektíva a jövő technikája szamára ! De ne gondoljuk, hogy ez a soha, vagy csak évezredek múltán megvalósuló jövő zenéje. A viz energiáját már eddig is úgy hámba fogták, hogy állandóan 50 millió vizilóerő dolgozik, ami a szénnel együtt 130 millió lóerőt tesz. Látjuk tehát, hogy a mai szükségletnek mint egy három szorosa áll rendelkezésünkre. A mai élő emberiségnek azonban, aránylag kis része használja tényleg ezt az energiát. Százmilliók élnek a földön, akii: az igazi, tehát a gépkultura termékeit nem használják, sőt még csak nem is ismerik. Más százmilliók használják ugyan a gépipar technikát de, például villanyvilágításuk nincs. Pedig a kultúra törekvése az, hogy lassanként az egész emberiség erre a legcélszerűbb világításra térjen át- Itt vannak aztán a rohamosan szaporodó autók. Ma körülbelül 20 millió szaladgál belőlük a Földön. Ám ez még korántse mutatja a jövő képét. Északamerikában 110 millió ember 16 millió autót használ, tehát átlag hét emberre jut egy. Ebben az arányban Európában, mintegy 60 millió gépkocsi kellene. Ott van még a többi világrész is. Ezzel szemben éppen most repült szét a vészhir, hogy az amerikai petroleum - mezőkben már csak hat évig lehet gondtalanul dúskálni. Azután jön a szükség — és végül a benzol, meg a spiritusz. S ha a benzin is elfogy, következnek a villamos gépkocsik. A garázsokban benzintartályok helyett akkumulátor töltők fognak állani, amelyek valahonnan messziről, fenyvesek koszoruzta bércöléből kapják a villamos erőt. Általában az emberi! kultúra a természeti energiák függvénye. Ezek lassanként fontosabbak lesznek, mint az élelmiszereket szolgáltató mezőgazdaság. Mert a műtrágyagyáraktól egészen addig, mig a termények az asztalra kerülnek. mindenütt gépekre van szükség. S ha valahol a gépek felmondják a szolgálatot. nemcsak a kultúra, hanem az élet is csődbe kerül. Vizierők tekintetében a Skandináv félsziget legszerencsésebb az egész földön. Magas hegyein, mint egy nyolc millió lóerő van felhalmozva s meredek lejtőin hatalmas zuhátagok buknak alá a mélybe. Ideális hely a vizi építkezésre. Sehol a világon nem lehet olyan vizi erőmüveket építeni, mint a svéd és norvég lejtőkön. De sehol másutt nincs akkora szükség rájuk, mint éppen ott, azokban a nagy műveltségű államokban, amelyeknek nincsen szenük. A kissebb vízmüvek hosszú sora mellett ott van Notadelen kettős telepe 120.000 és 140.000 lóerővel. A lapp földön van Európa legészakibb vízmüve, a Porjaszk müvek, egyenlőre 80- 000 lóerővel, ami azonban 300 ezerig fejleszthető. Érdekessége ennek a telepnek, hogy a gépház 70 méter mélységben a sziklákban van benne. Jönstlandban a Teaunforsen . vízesés képvisel mintegy 200.000 lóerőt, a Hars- proget pedig körülbelül 400.000 lóerőt jelent. Legújabban kiépítették a Götteborg melletti a Trollhötten-i vízesést, amely 116.000 lóerővel növelte a Skandináv államok energia kincsét. Az óriási vízesésnek megfelelően fejlődik a syéd ipar is. Hatalmas villamos hálózat köti össze az erőtelepeket a városokkal. A telepek nem függetlenek egymástól, hanem egyetlen egy óriási elosztóba gyűjtik a villamos energiát s abból kaphat kiki, amennyit akar. így nincs feszültség-ingadozás, nincs üzemi nehézség. Nem ingatja meg az egyensúlyt valamely fogyasz tónak nagyobb energiaszükséglete, de az. se, hogy egyes erőtelepek valami okból megállnak. Ez egyébként a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A svéd vasjparon is meglátszik a vizi erők nyoma. Svédország bővében van a vasércnek, de a természet elfelejtett hozzá szenet mellékelni. Adott
