Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-04-02 / 681. szám
Április 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal Már nem pusztulunk éhen ellenben sok vizet. S kiderült, hogy vízzel lehet a legtökéletesebb acélt olvasztani. A vasat ugyanis a viizi-erő-telepeken fejlesztett villamos árammal olvasztják ki, s minthogy ily módon nem kell hozzá tüzelőanyagot keverni, oly tisztán lehet előállítani a vasat, mint semmi más módszerrel. A svéd Asca- müvek pedig speciálisán az óriási vasszjerkezetek előállítására vannak berendezve, tekintettel a nagy vízmüvek roppant turbinaméreteire. Érdekes, hogy a svéd folyók amellett, hogy esélyüknek jóformán minden métere turbinát hajt, hajózásra is használhatók a legfelsőbb határokig. Az egykori festői vízesések helyén egyik oldalon turbinák búgnak, a másikon csigák sorakoznak, amelyek hajókat emelnek az alacsonyabb medencéből a felsőbb vizszintre. Több folyóban valósággal “lépcsőn” mennek fel a hajók. Trolhaettan mellett 1300 tonnás hajókat 31 méter magasra emelnek fel. És minő boldogság, hogy Svédországban alig van füstöt- kormot ontó gyárkémény! A városok levegője is oly tiszta, mint nálunk a hegyvidéki falvaké. ■ Az energia—források tekintetében mindenesetre a vizé a jövő. Az üzleti élelmesség gyors ütemben ki fogja építeni azokat a vizi-erőmüveket, amelyek befektetés szempontjából is olcsóbbak a tüzierőtelepeknél. Másik részének kiépitésére ráfogják kényszeríteni az emberiséget a bányászok. Ezek a folyton föld alatt élő, nehéz munkát végző emberek. Idővel a szén csak fűtésre és a vegyiiparban lesz fogyasztható. így a szénbányászás fejlődésére, egyenlőre ali|g számíthatunk. Sőt inkább némi visz- szaesésre van kilátás. Ennek már is mutatkozik nyoma: a mai szénprodukció még • mindig 100 millió tonnával kevesebb, mint a háború előtt volt. Érdekes számok: A béke utolsó évében, körülbelül 1300 millió tonna szenet bányásztunk ki a föld alpi. S a föld növényvilága évenként szép csendesen mintegy 13.000 millió tonna — tehát tízszer ennyi — szenet köt meg a levegőből! A 430 millió felhasználható lóerő alig századrésze annak az energiának, amit a föld összes folyói képviselnek. Angolból átdolgozta: Brooks Elsie Ezt se tudták A polgári, sajtó a németországi választásokat követő napokban ölesbetükkel adták tudtára olvasóiknak, hogy a fascista Hitlerék polgárháborúra készülődtek. Úgy tálalják ki ezt a hirt, mintha valami nagy, titkos összeesküvésnek jöttek volna a nyomára. Minden osztálytudatos munkás előtt tudott dolog volt, hogyha Hitlerék jutnak az elnöki szék árnyékába Németországba na forradalom elkerülhetetlen. Az sem meglepő, hogy erre fegyverkeztek Hitlerék éppen úgy, mint Hinden- burghék. Ma a kormány kezében van a katonai hatalom, de ha a választásokon Hitler győz, a guerilla hadsereg jórésze Hitlerék mellé áll. Császárt, hazát éltetve gyilkolják vagy gyilkolnák egymást. De ez még mindig nem elkerülhetetlen a császári kamarilla bosszúvágya tudatában van annak, hogy Hitler' bukása a végüket jelenti s feláldozna követőjével egyetemben vérét, életét, hogy uralomra jutását végre hajtsa- A szocialista belügyminiszter által elrendelt országos razia, csak olaj a tűzre, amely minden pillanatban lángra lobbantja németországot és vele egész európát.. A kizsákmányoló osztály az egész világon reszketve várja a németországi eseményeket. Hin- denburgh és annak kormányában van minden bizalma s annak újból való megválasztásától várja Európa békéjét. Az Egyesült Államok szenátusa, kongresszusa, leereszkedett azon magaslatról, hogy a “mi népünk” nem alázza meg magát, annak nem kell “dole”. De mert akadtak “lázpngó” szenátorok, akik ezt nem hitték el, igy tenni kellett, valamit. Gondoltak egy merészet és a heverőben levő 40 millió bushel búzát megszavazták az Egyesült Államok “szegényeinek” támogatására. Ennek a 40 millió bushel búzának a szétosztásával a “Világ legnagyszerűbb anyját” a vörös keresztet bízták meg, azt a vörös keresztet, amely néhány hónappal ezelőtt nem volt hajlandó a kormány kérelmére pénzbeli segélyt széllyel osztani az ipari városok, bánya telepek nincstelen bérrabssolgái között. Ezt a 40 millió bushel búzát két évvel ezelőtt vette az Egyesült Államok kormánya a börze spekulánsoktól, busheljét egy dollárjával, akik viszont 25 cent jével vásárolták össze a termelőktől. Ha még két esztendeig tar“Egyenlőség” Tom Mooney a 16 esztendeje ártatlanul börtönben levő munkás öreg édes anyját újabb keserves csalódás érte, amikor fiának kiszabadítása érdekében az Egyesült Államok elnökéhez utazpt a nemzet fővárosába, Washingtonba. “A népet” képviselő elnök a négyezer mértföldről érkező 84 éves anyát azzal a hamis üzenettel utasította el, hogy “nagyon el van foglalva — nem fogadhatja őt”. Ugyan azon a héten az Elnök az ország egyik legnagyobb gengszterét — aki börtönben van, mert az Egyesült Államokat károsította meg — táviratilag kérte fel a Lindbegh gyerek megtalálása ügyében. Az Egyesült Államok elnöke távirati összeköttetést tart fenn a gengszterek fejével. Az osztályharc áldozatának szabadlábra helyezésében ember feletti munkát végző fájdalmas szivü anyát, hazug frázisokkal utasít el. De ha a bankárok, biztosító társaságok, vasút és bánya bárók, az A1 Caponi-féle gengszterek e másik fajtája a nap bármely perében utasítja az elnököt a nép félre vezetésére, hajlongva bókol annak intézésében. őkelme, azt az osztályt képviseli. Mooney-éknak meg kell tanulni keserves tapasztalatok árán, hogy a “munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincs, hogy nem lehet béke mind addig mig éhség és nélkülözés. található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mind addig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek,. birtokukba, veszik, a földet, termelő, eszközöket, és megszüntetik a bérrendszert. tóttá volna a búzát a kormány, az elraktározásért többet fizetett volna, mint amiér tazt vette. Évente 18 centet kellett fizetni raktározási árat bushelen- ként. Ez kényszeritette a kongresz- szust, hogy tulajdon azon a búzán, amelyet két éven át kinál- gatott a világ minden piacán, sikertelenül. És most úgy tüntetik fel, mintha Amerika kizsákmányoló osztályának szive hasadozna, hogy millió és millió serdülő gyermek az esti ima után éhesen fekszik le aludni. Azok a “honatyák”’, akik állandóan a “dole” ellen harcoltak, amikor azt a termelő hadsereg és azok családjainak kellett volna megszavazni, kézzel lábbal tiltakoztak a “dole” ellen. Most ezek, minden tárgyalás nélkül szavaztak meg két billió dollárt a nagy tőke a Rockefeller bukófélben levő bankjának megmentésére. Az Egyesült Államok nagyvárosi bérrabszolgáknak a fele, munkanélkül, az éhség kálváriáját járja. A bánya telepek munkásainak háromnegyed része rettenetes helyzetben van és ekkor a kizsákmányoló osztály közegei azon rágódnak, hogy segitsék-e az éhező tömegeket. Nem-e sértik meg az amerikai régi büszke tradíciókat És mégis segítséget határoztak el. Oda dobnak 40 millió éhező embernek 40 millió' bushel búzát, azzal az utasítással, hogy az éhező kisgazda álatjait és szükséges vetőmagját is abból kell fedezni. A városi és a bánya, telepek munkásai, bérrabszolgái újból kilettek nullázva. Erre elég biztosíték a vörös kereszt feje, Mr. Payne, aki halálos ellensége az ipari bérrabszolgák segélyezésének. Ideje volna már, hogy az elnyomott, kizsákmányolt bér rabszolgák, keresztül lássanak a szitán s a láthatatlan kormány szőrös kezére csapva, szervezkednének az Egy Nagy Szervezetben, amely zászlajára tűzte, hogy harcnak Kell folynia mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mililói között. Az erőszak azutolsé, reménytelen kísérlete a tudatlan és télig öntudatos munkásoknak arra, hogy vak erőszakkal helyettesítsék az értelmes ipari erő hiányát. Amig elegendő számú munkás nem szervezkedik az Egy Nagy Szervezetbe és nem használja a védelemnek és támadásnak semmi mással össze nem hasonlítható erős fegyverét, melyet a modern ipar a kezükbe helyezett, volószinüleg lesz erőszak az osztályharcban. Addig épp oly bolondság mellette beszélni, mint amilyen haszontalan ellene. A rabszolgák széttagolt és félre vezetett tömegei továbbra is alkalmazni fogják az erőszakot, mig végre felismerik a helyes utat az élet javainak megszerzésére __ a forradalmi IPARI UNIONIZ- MUS útját. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér- meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért/’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
