Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-02 / 668. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS Január 2 A BEÍGÉRT prosperitás NEM ÉRKEZETT MEG 1931-BEN----------— t A KÉT ÉV ÓTA FOLYÓ OPTIMISTA HŰHÓ CSAK AZT BIZONYÍTJA. HOGY A KAPITALISTÁK ÉS NEMZETGAZ- DÁSZAIKNAK AGYA REMÉNYTELENÜL ZAVAROS A JÓSLÁSAIKBAN. ELŐSZÓ: — Mielőtt tovább mennénk fel kell hívnunk olvasóink figyelmét arra, hogy az üzleti tevékenység egy nagyon csekély fellendüléstől eltekintve az egész 1931-ik év folyamán állandóan csökkent ugyannyira, hogy a 1924- 25 és 26-ik évek normális folyamatának 50 ponttal, mig az 1929-ik év első felének rendkívüli folyamatához arányitva 115 ponttal esett le. Egy előbbi cikkünkben meg-^ emlékeztünk már a kapitalista sajtónak az 1919 és 1930-as években tanúsított túlzásba menő optimista viselkedéséről s igy a jövőbe vetett régi bizalommal lépünk be 1931-te. Uj év napján tett nyilatkozata szerint Lamont Kereskedelemügyi Miniszter ezt mondja: “Semmi kétség az iránt, hogy gazdasági intézményünk öröklött erejénél fogva amint a múltban, úgy a jelen gazdasági pangásból is ki fog vezetni bennünket.” “Minden jel arra vall. hogy a jelen depresszió már kitombolta magát és tisztán látható, hogy elértük azon pontot ahonnan már lejebb nem eshetik üzleti tevékenységünk és joggal várhatjuk a javulást. ' “A viszonyokat tanulmányozó szakértők nagyrésze úgy vélekedik. hogy 1931 második felében a munkanélküliség távolról sem lesz oly komoly mint az év kezdetén volt.” mondta a Chicago Tribune egyik írója. A mig úgynevezett szakértőink nagyrésze mélyen hallgatott, magukban mind erősen reméljék, hogy a helyzetnek a nem is távoli jövőben feltétlenül jóra kell fordulnia. Sir Joshua Stamp, az angol Nemzetgazdász, volt az egyedüli aki nem hitegette önmagát, s egy egész év múlva, (1932)-re várta a javulást. Miután az 1930 őszén jósolt tavaszi fellendülés nem következett be. igy a mi jóslóink mélyen hallgattak egész márciusig amikor a tavasz vérmes reményekkel tölti el a kebleket. Számbavehető üzleti tevékenységnek azonban meg akkor sem mutatkozott semmi jele. De várjunk csak, mit hallunk egy héttel később! “Miután az automobil iparból az utóbbi napokban biztató hírek jönnek mondja a Chicago Tribune egyik márcus; első napjaiban megjelent számában, az az általános hit üzleti körökben, hogy a rég várt fordulat végre már most valójában elérkezett” I A MUNKÁSOK BIZALMASAK? Március 14-ike körül a tőkés újságok általában mind jobb idők jeleit vélték látni, mig rövid néhány napon belül pedig már megint ezeket olvashattuk. “A hatalmas acél ipar, melynek jövőjéhez oly nagy reményt fűztek a munkások, nagyon romlásnak indult,” s nyomban erre ugyancsak a fentieket közlő lapok pedig elég szemtelenül azt állítják, hogy “A U. S. Steel társulat munkásai a legnagyobb fizetésű alkalmazottól le a legszerényebb napszámosig a rendkívül nehéz viszonyok dacára is feltétlenül hisznek a társulat jövőjében, s jobban vásárolják annak részvényeit mint a legjobb viszonyok között szokták.” Az állítólagos nagyarányú rész'vényvásárlásban talán részvényes Szocializmust látva C. J. Klein március 19-én vígan jegyezte meg, a következőt. “Elég volt a hisztériából. Az üzletvilág hátat fordított az ábrándoknak. s jövőjét a szilárd valóságra fogja megalapozni.” Állításának igazolására bizonyítékokat sorakoztat fel melyekből azt állítja, hogy az üzleti élet az utóbbi időben egy szabályszerű és javult forgalmat mutatott fel, mely szerinte elég jó bizonyíték arra nézve, hogy a hosszú idejű pangást végre feltartóztattuk, s egy teljesen kielégítő javulásra biztos a kilátás. , Közben megjött a tavasz, amikor aztán már látható volt, s amit az általános üzleti tevékenységből Ítélve már jóval előbb meglehetett állapítani, az év elején megjósolt nagyarányú üzleti fellendülés nem fog beteljesülni. SZEGÉNY AZ ÜZLET; DE KÉSŐBB JOBB LESZ. (Április 24-ikén) Arthur Ray- nolds bankár a következőket jegyezte meg, az üzlet sokkal lassabban jön magához, mint azt az optimisták velünk el akarták hitetni. Mindazonáltal azonban javul és ezen javulás nézetem szerint folyni is fog továbbra is. A végleges megjavulás határidejét a mi bankár barátunk azonban a julius elseje utáni időre tolta ki. Május harmadikén már a “Labor cimü munkásujság is felcsapott optimistának, s a következő jóslást kockáztatta meg. “Az ut teljesen szabadnak látszik ahhoz, hogy az ősz be- áltával üzleti életünk újból a régi kerékvágásba jöjjön. Rövid hét nap után meg már a nyár beköszöntésétől reméltek mindent, s harminc különböző ipari nagyságok láttak jó üzletet a közelgő hónapokba. Május 23-án Chas Schwab a bethlehemi acélkirály “mint a dagályt”-t látta közeledni a prosperitást. Ugyanezzel egy időben Far- rel az acéltrust elnöke a független acéltársulatokat kezdte támadni, kik nagy buzgalommal kezdték mindenfelé a béreket levagdalni, amit Farrel “olcsó üzleti fogás”-nak nevezett. Junius dereka körül megszóllak aztán a mi mérnök elnökünk is, és a Mindenhatót hívta segítségül, szentül meglővén győződve arról, hogy az “ő gondos vezetése és irányítása mellett népünk (Az Isten különös kedveltjei) egy olyan prosperitásba jut majdan vissza, amelyhez hasonlót még soha nem ös- mertünk.” “Bár a jelen pillanatban nem látszik a helyzet kedvezőnek, azonban ahogy az előző ipari pangásokból is minden alkalommal nagyobb tapasztalatokkal és jobban megerősödve kerültünk ki, úgy ebből is ki fogunk kerülni.” Ezt a kijelentést junius 16-án tette Hoover elnök ur. E lelkes biztatás után négy nappal “Bussines Week” egy üzleti lap, úgy találja hogy “az üzletre nézve nincs semmi jó hatással a nyár eljövetele és nem látszik, hogy eltudna szabadulni onnan, ahol hónapokkal előbb megfeneklet” Junius 24-én a jó öreg Andy Mellon is kidugta megint fejét a Fehérházból, hogy tudtára adja a világnak miszerint “az Egyesült Államok .most már igazán kivergődik a munkanélküliségből, s egyenes irányban halad a teljes üzleti javulás felé. Mr. Farrel újból: “Az ipari pangás legrosszabb részét már átéltük; s mostantól kezdve egy állandóan fokozódó ipari aktivitás korába fordulunk be. ÚJBÓL AZ ALSÓ FOKON. Valami renkivüli eset történt tgylátszik, hogy az üzlet pangásban újból a legalsó fokra estünk, amennyiben pár nappal később (jul. 29) már nem kis neglepetésünkre a következőket olvastuk: “Meggyőző bizonyiékok állnak rendelkezésünkre melyek a bankárok és iparmágnások azon nézetét támogatják mely szerint az üzlet pangásban most már elértük a legalsó fokot, és most már a kerék csak felfelé fordulhat, és a munka- nélküliség által okozott nyomás elviselhetőbb lesz a nagyon közeli jövőben. A nyári időszak közepén (jul 5) fokozódó javulást jósolnak az év második fe- ére a hivatásos jóslóink, mig másnap meg már 135 üzleti lap zerkesztői kórusban zengik fe- énk, hogy "az Egyesült Államok üzletvállalatai nagy házta- karitást végezve megszabadították magukat minden felesleges kiadásoktól amiket a jobb viszonyok alatt nem vettek komolyan figyelembe, és most nagy mértékben újjá alakulva a legcsekélyebb kedvező viszonyok láttára ujult kedvvel és teljes lendülettel fogják megkezdeni újból a termelést. Julius hó elmúlt minden további jóslás nélkül, és augusz- us 3-án egy Bank állítólag vizs gálatának eredményeként az őszre ígérte a viszonyok javulását. Itt aztán mintha kifogytak volna a jó urak minden hazugságból, csönd lett egy időié, mindaddig, mig szeptember hóban György angol király egy nagy újsággal meg nem lepett bennünket. Az történt ugyanis, hogy őfelsége látva a kapitlizmusá- nak szorongatott helyzetét elhatározta, hogy az évi fizetésből (ami jó néhány milliót kitesz) pSO.OOO dollárt elenged, egész bizonyára azt hívén hogy hü alattvalói kiknek nagyrésze a néhány dollárka munkanélkü- i segélyen tengődött, követni fogják majd a jó példát, és elengedik egyrészét annak is ami igyis csak arra volt elég, hogy áz éhenhalástól mentse meg őket. A jó példa hiábavalónak bi- nyúlt, tudomásunk szerint ez- ideig őfelségét nem követte senki — legalább is önként nem! Szept. 10-ikén azt láttuk, hogy az acéltermelés a “legalsó” fokot érte el, mig 13-an neg már a “krízis elmúlt” s a bizalom helyre állt. Mindjárt másnap (14-én) jött a hir, hogy az acél trust •észvényeinek ára a még soha iddig einem ért alacsony árra ’.uhant alá. Ez az áresés min- jdent bizonyíthat de azt semmi esetre sem, hogy az előző napon oly nagy javulásra volt kicltciS. Ami tőkéseink és lakájaik izonban a vakmerő állításokban nem ösmernek határt, mert már mindjárt másnap azt álli- orták lapjaikban, hogy “az űzet az utóbbi két évben soha lem volt kedvezőbb helyezet- >en ahhoz, hogy teljes lendü- ettel előre törtessen, mint ép- oen ma van.” Egy kis lökés az gyedüli amire e jó urak sze- mt szüksége van, ami ugye :érem, hogy elég ok arra, hogy lem indul meg? , Hogy miért nem adják meg íeki ezt a kis lökést azok, akik oly epedve várják a prosperi- ás visszatértét, igazán nem udjuk megérteni. A prosperitás yisszaállitásá,- íak reményében a U. S. Steel corporation és más nagyválla- atok szept. 23-án országszerte evágták a mukabéreket 10 százalékkal. Szept. 30-ikán Angolország letért az arany standard- ól. Érdekes, hogy mindkét cse- ekedettel a helyzetet remélték megjavíthatni. Október 1. Úgy Schwab mint Farrel a “prosperitás közeledését” látják. Farrel az acéltrust egy millió dollár évi fizetést huzó elnöke az alanti maszlag kijelentésével bizonyította be, hogy egy cseppet sem érti jobban a gazdaságtant mint a közmondásos tyuk az á b c-t. Úgy hiányos termelés, mint hiányos fogyasztásban szenvedve, legfőbb feladatunk az, hogy népünk bizalmát megerősítsük országunk jövőjébe, s meggyőzzük őket arról, hogy teljes biztonsággal várhatják, hogy egy mérsékelt prosperitás rövid időn belül be fog következni? FORDULÓ PONTNÁL. Okt. 9. A bankárok öröm- ujongva fogadták Hoover elnök tervét mint ami “biztos fordulópontott fog jelenteni az üzleti életben.” (Pár napon belül az üzleti tevékenység 5 ponttal leeset.) Mielőtt a hónap véget ért “lassú javulás”- ról beszéltek, de ugyanakkor elosmerték uraink azt, hogy az üzlet nem fordult annyira jóra mint rendes körülmények között szokott az őszi hónapokban, Kern akarván hagyni magokat lepipázni, csak természetes hogy úgynevezett “munkás” vezéreink is jóslásokba bocsát(Polytatás a 7-ik oldalon)
