Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-01-02 / 668. szám

Január 2 BÉRMUNKÁS 3 oldal Megemlékezés RÓTHFISHER KÁROLY HALÁLA ÉVFORDULÓJÁRA Gondolat szárnyán repül az idő. Úgy tűnik fel. mintha csak tegnap történt volna valami és a naptár, mégis egy egész évet mutat. Évtizedek múlnak el, fontos történelmi események játszód­nak le anélkül, hogy ez árnyékvilág emberi sokasága észrevenné azokat. Korszakalkotó találmányok születnek; társadalmi csopor­tosulások sorakoznak fel egymás mellett; társadalmi forradalmak sepernek végig országokon s az'*’- emberek nagyrésze, mint meg­annyi alvajáró, mindezeket, ész­re sem veszi. Ezen közömbösség, az embe­riség lethárgikus betegeskedjé- se alól, az amerikai magyarság sem kivétel. És nem vagyunk hajlandók disztingválni még akkor sem, ha a lezajlott összes hazafias cécókat ellenérvül hoz­ná fel valaki. Ha hozott áldoza­tot, mindig csak ö lett az áldo­zati bárány. Ha önmagáért kel­lett cselekednie, akkor a béna szerepét játszotta. Ha önmagá­ért kellett beszélnie, diszma- gyart viselő prókátorokat foga­dott és “gavallérosan” fizetett. Félévszázados múltjához, még is fűződik néhány epizódszerep, melyet dicséretére könyvelhe­tünk el. De nem tehetjük anél­kül, hogy kiemeljük azokat a bátor harcosokat, kiknek bámu­latos önbizalmuk, rettenthetet­len bátorságuk tömegpsziholó- gia ismeretük, tudásuk minden- ségének ^tbavetése és áldozat- készségére volt szükség a he­lyes ut kiválasztásához, a cél- hozéréshez. Ilyeneket a magyar föld keveset termett s mert rá­juk “odahaza” is nagy szükség volt, magyar Amerikának be­lőlük, még kevesebb jutott. Mint joghalgató, a Gallilei körben nyert szocialista kép­zettséggel marxi tudással a tar­solyában, hátatforditott Magyar- országnak és nekivágott a nagy­világnak. Róthfisher Károllyal a kilencszázas évek elején is­merkedünk meg a szocialista mozgalomban, hol kötelesség- tudóan, (ha jóltudom Chicagó­ban) belépésre jelentkezett. Sa­játos szerénysége dacára sem tud ta takarni előképzettségét, tudá­sát és alapismereteit. Mert az éleslátásu idősebb tagok azon­nal felfedezték az örökké mo­solygó bandzsal szemek mö­gött. Agilis, képes szervezőkben és agitátorokban a munkásmozga­lom sohasem bővelkedett. Soha­sem volt belőlük annyi, hogy mégtöbbre szükség ne lett vol­na; pláne akkor... Hiszen zaj­lottak a berkek Amerikában. A fiatal IWW törte zúzta a szal­maszálba kapaszkodó pántokat és az elavult szakszervezeteket: vívta a tőkések által is prökké emlékezetes kemény osztályhar­cokat. Hangos zajos volt, min­den munkásotthon, mindenütt folytak az eszmecserék, az éles viták. Folytak az egyesülések — egyesítések — szakadások. Az Európából idepottyant munkás, elveszett a labirintus­ban. Ha nem találta meg he­lyét, úgy megkeresték neki. A tagszerzési verseny folyt seré­nyen. A magyar társadalmi élet sötét odúit valamelyik frakció, legtöbb esetben, mindegyik iparkodott bevilágitani és saját mozgalmának onnan híveket to­borozni. A magyarországi (ak­kor még) egységes szocialista mozgalmából kikerült szervezeti munkás legtöbb esetben csak akkor jött tudatára annak, hogy itt harcok folynak és a munkás- mozgalomnak többféle irányza­ta is létezik, amikor már vala­melyikhez lecsatlakozott, benne működött és a vitákat, civódáso- kat az első gyűlésen végig hal- gatta. Csak természetes, hogy idő­vel ö is a vitatkozók egyikét képezte és hosszabb rövidebb időbe került, többször kellett legyőzöttnek éreznie magát, mire véglegesen megállapodott, vagy helyet cserélt. Róthfisher Károly sem képezett kivételt e tekintetben. Sokáig működött az u. n. kétkarú szocialista párt­ban mint agilis szervező. Véd­te a maga meggyőződését és ál­láspontját, terjesztette sikerrel a lapot és az eszmét. Nem volt neki semmi sem sok. Magas vé­kony alakja hol itt, hol ott tűnt fel a magyar munkások között. Nemismert lehetetlent, fáradt­ságot félelmet. Mert szó ami szó az amerikai magyaroknak, ab­ban az időben szocializmusról beszélni bátorság is kellett. Mint ahogyan, nekünk fiata­loknak beszélni szokta az “öreg,” véglegesen McKees- rocks, Pa.-ban ábrándult ki a pártmozgalomból, helyesebben az ottani eseményeknek tudja be, hogy a politikai párt­tól végleg megcsömörlött és ipari forradalmárrá lett. Itt viv- ta az IWW az amerikai mun kástörténelem egyik legkemé­nyebb osztályharcát, melyben . az amerikai munkások is törne­• gesen résztvettek. Az acéltelepek rabszolgalá- ■ zadásával egy időben került 1 Róthfisher Károly szervezi • McKeesrocks környékére, párt- : híveket toborozni. A sztrájkot- a félelmetes IWW vezette, méh- szervezet még akkor nem ren- delkezett magyar szervezővel szónokkal, holott a McKees 3 rocksi harcban a magyar mun- kások harcikészsége és kitartá- sa ettől függött. Haywoodél r felszólításának, hogy lelkesíts!- egy beszéddel a sztrájkolókat- készséggel tett eleget Róthfishe: t Károly. Tartott egyet, kettőt —- sokat. Mert végig, a sztrájl t megnyeréséig ott maradt, hog) : az osztályharcot szolgálja. é Ebben a harcban mutatta me|- az IWW, hogy a tőkésosztáb- által reá erőszakolt semmilyei t eszköz használatától sem ria< s vissza. Itt izente meg Ben Wil k liams, az Industrial Solidarity-i keresztül az IWW állásfoglalá t sát a fekete kozákoknak: Min den leütött sztrájkolóért KÉr- KOZÁK. Ezt az üzenetet csal \ egyszer kellett foganatosban hogy a gyáva kozákhad meg :t torpanjon és abba hagyja j, sztrájkolóknak: leütését, laká k sukból való kihurcolásükat éj it lek idején. Az üzenetért Willi )- amsot azonnal börtönbe dobtál :- de a végrehajtást ezzel nem aka a dályozták meg. .. :t Róthfisher Károly életéber ezen ütközet forduló pontot je­lentett. A pártpápák fegyelmi elé állították és kizárással fenye­gették, amire már nem volt szükség... Bejelentette kilépé­sét. Elitélte a farizeuskodást. Megbélyegezte a pártkorifeuso­kat, kik gyűlölettel viseltettek egy sztrájk iránt csak azért, mert az nem volt a pártcsizmá­ba szorítható. Róthfisher IWW- ista lett. Az ipari forradalmárok lel­kes kis csoportja meleg kézszo- ritással fogadta a harcmezőről érkezett Róthfishert és erszé­nyét megerőltetve, országos út­ra indította. Másszóval az IWW magyar mozgalma zászlót bon­tott! Csak rövid idő és megje­lent a Bérmunkás is Róthfisher Károly szerkesztésében. Nincs terünk, és módunk sincsen mindannak elmondásához, mely mozgalmunkban Róthfisher Ká- rolynak nevével egybekapcsoló­dik. Meg kellene irni az ameri­kai magyar mozgalom történe­tét. mely vaskos kötetet tenne ki. De egy két oszlopot mégis állítunk még, ami nélkül e meg­emlékezés nem volna teljes. Az 1914-ben megnditott vér- özön, melybe U. S. 1917-ben hivatalosan is bele kapcsolódott, Róthfisher Károlyt újból a Bér­munkás szerkesztői asztala mel­lett találta. Az IWW sohsem titkolta háboruellenes álláspont­ját vitte szerte az országba a Bérmunkás. Róthfisher Károly nevét is ott találjuk a 167 vád alá helyezett munkásltársaink között. Ott szerepel a “nagy pör”-ben, melyhez hasonlót még nem élt át egyetlen munkás­szervezet sem az IWW-n kívül. Kilencvenhárom tagunkra, a legaktivabbakra, a legképeseb- i bekre, 814 esztendőt mért ki az i osztálybiróság. Ebből Róthfisher- Károlynak, a Bérmunkás akkori ; zerkesztőjének, akit kétrendbeli- cádban bűnösnek mondottak ki, 20, illetve tiz-tiz esztendő jutott. i Mint nekem is beszélte egy­szer: ez alkalommal, a vizsgá­lati fogságban élte élete legki- nosabb perceit, mikor a hírhedi t thirde degree-t rá is alkalmaz ) ták a vallatásnál. “Egyedül vol- tam a vascellában munkástárs t nelyben csak egy vas lóca vol y ,z összes bútor. A bitangok- ákapcsolták a villamos áramot- Ráülni képtelenség volt: a rá- :sokra támaszkodni nem lehe- ett. A szomszédban folyt :- öbbiek állítólagos vallatása k kik közül némelyek elfogadták e rogy mi németországból kapót pénzzel csináljuk a propagan r lát. Neveket soroltak, szólitot- ak fel, kiket jól ismertem, kik k cél pár nappal előtt, még eg; y ;]^iletben a mozgalomért dói hoztam. Aki nem vallott, annal o ralálraverését,1 nyöszörgését ké] y zeletben végig szenvedtem é n vártam a sorsomat.” d “Köhler Sándor nevét szó 1- itják. Leroskadok az izgalmak n [tói a lócára és abban a pillanat i- ban egy erő villamos rázást ka r- :>ok. Mr. Köhler, mennyi pénz T :aptatok Németországtól? Kél k di egy hang: Semmit. Volt i, ’álasz. Ütlegelés, jajgatás, ord r- tás, üvöltés, nyöszörgés, hői a Tés következik. Majd megszólj í- gy hang: Bring* in that Húr j- árián editor now! Borzadá i- ut végig minden porcikámoi vlegjelenik egy rendőr. “Are yo he Hungarian Editor?” Ye: Válaszolom. Indulni akarok é t > ő becsukja az ajtót az orror lőtt. A villamosított cellában, zt velem és Köhlerrel három- zor vagy négyszer ismételték neg, mig végre kihallgatásra :erültem. Természetes, hogy a lémet szubvenciót én is tagad- am. Verésre azonban nem ke- ült a sor. Mikor a feleségem ejött hozzám másnap, első kér- lésem az volt. Mi van Köhler­ei? Meghalt-e? A felelet: ő nég szabadon van. A védelmet ntézi! Mükihallgatás volt az ;gé sz cécó. Megrémíteni akar­tak, hogy elvegyék az eszemet a veréstől való félelemmel és alyan vallomást csikarjanak ki ölem, mely az ügyre végzetes.” Két évbe került, mire az IWW rlég erőt és anyagiakat tudott előteremteni ahoz, hogy az ügyet a Supreme Court előtt megfellebezze. Nagy huza-vona itán végre elfogadta a Supreme Court, hogy felülvizsgálja. Ez gyben azt jelentette, hogy ha a tárgvalás levezetésében tech- rikai hibát fedeznek fel a bi- ák, ez esetben uj tárgyalást endelnek el. No meg azt is és z fontos illetve a legfontosabb volt valamennyiünknek, hogy riztositék ellenében ki lehetett [váltani a foglyokat. Horribilis összegeket követelt a biró. Tiz- ezer dollárnál kezdődött az öt­évre ítéltek kiszabaditásának a biztosítéka Róthfisher biztositékának elő­teremtésénél emberfölötti mun­kát végeztek 9 magyararjku I. W. W.-isták, akik az egyetemes védelem támogatásában amúgy is ki voltak merülve. De előke­rült. Ha ideiglenesen is, és sza­bad lett. Egv értelmetlen, fogadott for­dító firkászt csaknem erőszak­kal kellett elmozdítani a szer kesztői asztaltól. Mitsem törőd­ve azzab hogy biztosíték mellett van szabadon, hogy ügye fölül- vizsgálás alatt van s a posta ál­tal tiltott lap szerkesztés ügyé­nek árthat, befeküdt a munkába. Magyarországon ekkor már dü­höngött a fehér terror. Róth­fisher lázitó, gyújtó cikkeinek nem kis szerep jutott abban, hogy az amerikai magyar mun­kások zömét olyan álláspontra lehetett birni, amely dicséretére vált. Ignorálva fizikai állapotát — hiszen a kétévi börtön teljesen megviselte — fizikai roncsként, gyomorbajjal került ki — két or­szágos szervezői utat tett meg egymásután. Mint testvérküldött részt vett a detroiti magyar bal­szárny konvención; melyen a po­litikai párthivek, az IWW-t a tőle való félelemből, hivatalosan is elismerték. Amerre megfor­dult, ahol megjelent, ott a ma­gyar munkások százai, ezrei je­lentek meg, hogy meghallgas­sák. Hatalmas hangja, rethorikai rutinja, mély tudása és márti- romsága mágnes volt: vonzó erő. Neve, annak puszta említé­se — márka lett az amerikai magyar mozgalomban. Ami várható volt, az bekövet­kezett. A Supreme Court gazdá­jának adott igazat! Róthfisher Károly, az aktiv magyar IWW- b isták rábeszélésére és tudtával száműzetésbe ment. Egybe­■ hangzó véleményünk az volt, ' hogy semmi értelme a vissza­menésnek, vagy a börtönbünte- ; tés letöltésének nem volna. Ke­■ gyelemre sem lehetett sorsát biz- 1 ni ,mert ez neki nem szabadsá- . got, de deportálást jelentett vol- ; na. (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents