Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-10-01 / 655. szám

Október 1. BÉRMUNKÁS 3. oldal DETROITI HÍREK TiK R JÓ ÚJSÁG AZ ANYAI SZERETET. — SOK A TERMÉS, SOK AZ ÉHES — ‘ NEM LEHET ÉLNI, DE NEM SZABAD MEGHALNI. — JAVULT A HELYZET. Oly sok dicshimnuszt zengtek az anyai szeretekről az irók, hogy az alábbi esetet még sokai) el sem hiszik talán, vagy az anyát fogják nagyon rossznak tartani, aki az alább közölt do­logra képes volt. Mrs. Viola Roll, 25 éves anya, akit már 7 hónapja elhagyott a férje, 5 gyermekével azon re­ményben, hogy akkor hamarább kapnak segélyt a várostól, ha •nem kell abból az apát is táp­lálni, elhagyta gyermekeit, és le­vélben azon reményének adott kifejezést,, hogy valamilyen jó­módú család majd magához vé­szi őket és felneveli. , Bár igaz, hogy a fenti család azon szerencsések közé tartozott kik kaptak 5 egész dollár városi segélyt hetenként 6 személyre, de az anya már nem birta az éhezést, mivel 5 gyermeke részé­re is hiányosan tudott táplálé­kot azon a pénzen szerezni, igy igy feladta gyermekeit, remélve hogy más jobban fogja birni őket élelmezni. De nem igen akadt jómódú család, aki másnak a gyermekeit felnevelné, igy egy katholikus árvaház fogadta be a gyermeke­ket, akikből majd jó jámbor katolikusokat nevelnek, akik szépen továbbra is belenyugosz- nak az isten akaratába, mely sze rint nekik nincs joguk otthon­hoz, anyai ápoláshoz, szeretethez, mert a felséges isten ezt igy ren­delte el s nekik KUTYA köte- Icsséuük belenyugodni. Mrs. Rosina McAvoy, 31 éves anya szintén ilyen helyzetben van, a napokban lakoltatják ki 3 apró gyermekével s neki sürgő­sen operáció alá kell vetni ma­gát sulyog betegsége folytáig mely már nem halasztható to­vább és a férje egy hónapja el­tűnt, mivel nem akart beteg fe­lesége mosás által keresett cent­jein élni. Az anya most azon jajgat, mi lesz a gyerekekkel, kéri a jószí­vű embereket, hogy vegyék gon­dozásba, segítsenek rajta. Nem igen tudja még azt, hogy akinek jó szive van, annak nem igen van mivel rajtuk segiteni, mert mindenből kifogyott, éppen jó­szívűsége miatt. S akinek volna mivel rajta segiteni, annak nincs jő szive. De vannak honmentő politiku- t sok, akik találtak utat-módot, I hogy nevük az újságba kerüljön j s a következő tervvel álltak elő: A munkanélküliekkel leszede- j tik a termést s a javító intézetbe I ahová a kisebb bűnösöket teszik, van kannázó telep, melyben a , rabok dolgoznak, ezen a telepen a munkanélküliek bevonásával, 1 feldolgoznák a felesleges ter­ményt, eltennék télire, melyet szétosztanának a munkanélküli­ek között. Mennyivel egyszerűbb volna, i kibővíteni a börtönt, annyira, hogy minden munkanélkülinek volna benn hely s munkájuk el­lenében ellátnák őket élelemmel és ruhával, télen meleg búvó­hellyel, hiszen legtöbb nem is követel már mást, de ha télen kint kell nekik tanyázni, hiába adnak nekik egy-egy kanna cék­larépát, megfognak fagyni s ak- ; kor nem igen kell velük jövőre is bajlódni, vagy talán azt még jobban szeretnék az urak?? Egy nap alatt három öngyil­kosságot jelentenek az újságok, kettőnek sikerült, a harmadikból kimosták a mérget idejében, — most fogva tartják, nehogy szé­gyent hozzon a városra, éppen most, mikor az amerikai légió előőrsei már itt vannak. Mindhárom esetben a városi segélyt megvonták, a munkát már régebben és éhezve nem tud­tak élni, de meghalni sem sza­bad, mostan többeket őrizet alá vettek, akikről előre megtudják, hogy öngyilkossági szándékkal vannak. Mert hát nem szabad szégyent hozni erre a dicső vá­rosra. Ahol már a prosperitynek s boldogságnak itt kell lenni. Michigan államban nagyon gazdag termés volt mindenfelé, melynek nagyrészét nem tudták eladni a termelők, mivel nagyon sok családnak nincs pénze vásá­rolni, de legkevésbé képes télire szokásos kannázásokat végezni, nincs a szükséges dolgokra való ( pénz így minden elpusztulásnak volt kitéve, dacára, hogy 35 ezer család van, mely ebben az egy faluban éhezik, nem számítva a magányos éhezőket. Mert már javul a helyzet, — Írják nagy betűkkel az újságok. Ford visszahívta a munkásait, bár nem Írják meg, hogy leg­több csak két napot dolgozik hetenként és nagyon .sokat to­vább hagynak vakációzni. Más üzemekben pedig újabb lefizeté­sek vannak s legtöbb helyen csak I—2 napot dolgoznak he­tenként. De hogy mégis elhigyjék azok, akik egy pár napra idejönnek parádézni, hogy javult a hely­zet, újból megnyitották a Fi­sher gyártelepet, bár nem mun­kára, hanem a munkanélküliek­nek. hogy oda húzódjanak a parkokból, az utcákról, más szó­val ne legyenek láb alatt, leg­alább is ezen lélekemeelő napok­ban, mikor a szabadság s de­mokrácia harcosai itt lesznek, parádézni, bankettozni fognak. Hogy minden Bérmunkás ol­vasó tiszta képet alkothasson ezien javult helyzetről, melyet A közelmúltban már tettünk az olvasókkal együtt egy sétát e lap hasábjain a magyarországi ipari vállalatok, az abban ural­kodó viszonyokról, stb.-ékről, amik a bérmunkásokat érdeklik. Rámutattunk, hogy a lehetetlen­séggel határos kizsákmányolási lehetőség csakis a helytelen u. n. szakmai szervezkedés miatt le­hetséges. Most elvezetjük az ol­vasót azokba a szervezetekbe, amely szervezetekben azok a tévutakon járp bérmunkások tar­toznak, kik szakmai szervezke­désükkel elősegítik az ipari ki­zsákmányolást, elnyomatást. — Hogy tévedés ne essék, előre je­lezzük azt, hogy ezek a szakszer­vezetek a Il-ik internationalehoz tartoznak, mint testületek, a ta­gok egy jó része ugyan a III-ik internationaléra esküszik és a szociáldemokrata párt uralma alatt állanak. Famunkások: Az ujjonnan megkonstruált gépek beállítása a termelésbe tömegével szorítja ki a “szaktársakat” a munká­ból. Megállapítja a szervezet, — hogy a napi 8 órai munkaidő bár még kiharcolva sincs, de már túlhaladott álláspont. Jelenté­sükben rezignáltan közük, hogy a miniszterekkel folytatott ta­nácskozásuk, hogy a 8 órai mun­kaidőt törvénybe hozzák, ered­ménytelen maradt. Elismerik, hogy a régi vívmányaikat sorra elvesztették, azt megvédeni nem bírták. 1930 évben az átlagos fizető taglétszám csupán 2620 volt Bpesten. Az 1929 évhez vi­szonyítva óriási tagcsökkenés állott be, de számot a jelentés nem említ. Húsipari munkások: E szak­szervezethez csatolták mintegy injekciózásképpen az elmúlás el­len a. vásárcsarnoki hordárokat is. így valahogy fönnállását meg hosszabbították, pénzügyi téren. 1930 évben 725 munkást közvetí­tettek munkába. A belesek ré­szére kollektiv szerződést kötöt­tek azzal, hogy csak szakszerve­zeti tag állítható mimkába. A tanonc kérdésben eredményeket elérni nem bírtak. A taglétszám csökkenő félben van a gazdasági krízis miatt. Számokat a jelen­tés itt sem említ. Könyvkötők: A főnökegycsü- lettel kötött megegyezés folytán mindenfelé ilyen formában akar nak felfújni, beleszuggerálni az éhező munkanélküliekbe, rátesz- szük a kezünket a beteg társa­dalom ütőerére ................. a vas­utakra. A múlt héten 4218 vasúti ko­csival kevesebb szállítmány volt, mint az előző héten. S csekély 97.103 kocsival kevesebb, mint a múlt évben, ugyanezen a héten. Ami azt jelenti, hogy annyival kevesebb volt a fogyasztás is. De azért javult a helyzet, aki nem hiszi el, az. menjen el a Ford által az Amerikai Légió vezérei részére rendezendő ban- kettra a Book-Cadillac Hotelba. Vi. a drágasági pótlék januárban megszűnt. Ugyancsak é testület­tel megegyeztek, hogy a tanuló- leányt való felvételi tilalmat to­vábbra is meghosszabbítják. A taglétszámeséséről nincs ugyan számszerű jelentés, de a pénztá­ri jelentésből is kitűnik valami. Kitűnik pedig az, hogy 1930 év­ben 240.10 heti járulékkal keve­sebbet fizettek be, mint az 1929 évben. Ez az aránylag kis szak­ma 1700 munkanélkülit mutat ki a tagok közül. Vasmunkások: Jelentik, hogy a szakszervezet 28 esztendős fen- állásának ideje alatt a munka- nélküli tagok soha ilyen nagy számot nem tettek ki. 6209-et je­lentenek azzal, hogy a modern gépek beállításával ezenkívül a tagság 20 százalékkal volt állan­dóan fizetés nélkül szabadságol­va. E szabadságolás többet tett ki, mint amit a gyárban eltöltött munkaidő. Jelentik, hogy van­nak családos tagok, akik 3 év óta vannak közvetítésre elője­gyezve és még segéd munkási állást sem birnak kapni, mert ha valahol van napszámos felvétel egy. úgy 100—150 “szak” mun­kás ajánlkozik. Mint óriási vív­mányt tüntetik fel. hogy a mun­kanélküliek 6209-es számából 845-öt tudtak elközvetiteni mun­kára. A munkaidő az egyik leg­nagyobb mezőgazdasági gépgyár ban heti 28 órára redukálódott, legtöbb gyár 3. 4 napot dolgozik csupán, redukált munkáslétszám inai és bérekkel. 1930-ban 37 százalékkal volt alacsonyabb a taglétszám, mint 1929-ben. Bőripari munkások: A bőrki- készitő iparban 2754 (a szakmá­ban foglalkoztatott munkások­nak 54.9 százaléka), a bőrfeldol­gozó iparban 2576 (23.54%) munkás részére szűnt meg a munkahely. Ezek a gyáriparra vonatkoznak. A kisipari üzemek pusztulási adatai még sötéteb­bek. 1930 évben 11602-re emel­kedett a munkanélküli bőripari munkások száma. Ezzel szemben 7000 bőripari munkás dolgozik napi 8 óránál, 1000-en felül van azoknak a száma, akik heti 90 órát is dolgoznak. Bár 1865 uj tag belépését jelentik, de hogy ez fikció, kitűnik abból, hogy je­lentésük szerint 1930 évben 13 ezer heti járulékkal kevesebbet fizettek be, mint 1929 évben. --- Mint jelentésükből szó szerint idézzük: “Szívós küzdelmeink dacára a munkabérek óriásit zuhantak és a mukaidő felemel­kedett. Több cipőgyárban 20— 25%-os bérlevágás történt, a ké­zi tömegtermelő üzemekben már nem ritkaság az 1.20 és az 1 pengős darabbér és a eipőgyisn rakban a 17 filléres órabér, a j 8—10 pengős heti kereset. A szalagrendszert 1930 év végén vezette be egyik legnagyobb ci­pőgyárunk. Ezen ujitással 20 százalékos munkáslétszám re­dukcióval a napi 1000 pár cipő­gyártását 1800-ra emelte fel. Je­lentik, hogy a termelésben való­ságos forradalmi átalakulás megy végbe. A cipészmunkások még sem akarnak a forradalmi ipari szervezkedés útjára lépni? (Folyt, a jövő héten)

Next

/
Thumbnails
Contents