Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-10-01 / 655. szám
Október 1. BÉRMUNKÁS 3. oldal DETROITI HÍREK TiK R JÓ ÚJSÁG AZ ANYAI SZERETET. — SOK A TERMÉS, SOK AZ ÉHES — ‘ NEM LEHET ÉLNI, DE NEM SZABAD MEGHALNI. — JAVULT A HELYZET. Oly sok dicshimnuszt zengtek az anyai szeretekről az irók, hogy az alábbi esetet még sokai) el sem hiszik talán, vagy az anyát fogják nagyon rossznak tartani, aki az alább közölt dologra képes volt. Mrs. Viola Roll, 25 éves anya, akit már 7 hónapja elhagyott a férje, 5 gyermekével azon reményben, hogy akkor hamarább kapnak segélyt a várostól, ha •nem kell abból az apát is táplálni, elhagyta gyermekeit, és levélben azon reményének adott kifejezést,, hogy valamilyen jómódú család majd magához vészi őket és felneveli. , Bár igaz, hogy a fenti család azon szerencsések közé tartozott kik kaptak 5 egész dollár városi segélyt hetenként 6 személyre, de az anya már nem birta az éhezést, mivel 5 gyermeke részére is hiányosan tudott táplálékot azon a pénzen szerezni, igy igy feladta gyermekeit, remélve hogy más jobban fogja birni őket élelmezni. De nem igen akadt jómódú család, aki másnak a gyermekeit felnevelné, igy egy katholikus árvaház fogadta be a gyermekeket, akikből majd jó jámbor katolikusokat nevelnek, akik szépen továbbra is belenyugosz- nak az isten akaratába, mely sze rint nekik nincs joguk otthonhoz, anyai ápoláshoz, szeretethez, mert a felséges isten ezt igy rendelte el s nekik KUTYA köte- Icsséuük belenyugodni. Mrs. Rosina McAvoy, 31 éves anya szintén ilyen helyzetben van, a napokban lakoltatják ki 3 apró gyermekével s neki sürgősen operáció alá kell vetni magát sulyog betegsége folytáig mely már nem halasztható tovább és a férje egy hónapja eltűnt, mivel nem akart beteg felesége mosás által keresett centjein élni. Az anya most azon jajgat, mi lesz a gyerekekkel, kéri a jószívű embereket, hogy vegyék gondozásba, segítsenek rajta. Nem igen tudja még azt, hogy akinek jó szive van, annak nem igen van mivel rajtuk segiteni, mert mindenből kifogyott, éppen jószívűsége miatt. S akinek volna mivel rajta segiteni, annak nincs jő szive. De vannak honmentő politiku- t sok, akik találtak utat-módot, I hogy nevük az újságba kerüljön j s a következő tervvel álltak elő: A munkanélküliekkel leszede- j tik a termést s a javító intézetbe I ahová a kisebb bűnösöket teszik, van kannázó telep, melyben a , rabok dolgoznak, ezen a telepen a munkanélküliek bevonásával, 1 feldolgoznák a felesleges terményt, eltennék télire, melyet szétosztanának a munkanélküliek között. Mennyivel egyszerűbb volna, i kibővíteni a börtönt, annyira, hogy minden munkanélkülinek volna benn hely s munkájuk ellenében ellátnák őket élelemmel és ruhával, télen meleg búvóhellyel, hiszen legtöbb nem is követel már mást, de ha télen kint kell nekik tanyázni, hiába adnak nekik egy-egy kanna céklarépát, megfognak fagyni s ak- ; kor nem igen kell velük jövőre is bajlódni, vagy talán azt még jobban szeretnék az urak?? Egy nap alatt három öngyilkosságot jelentenek az újságok, kettőnek sikerült, a harmadikból kimosták a mérget idejében, — most fogva tartják, nehogy szégyent hozzon a városra, éppen most, mikor az amerikai légió előőrsei már itt vannak. Mindhárom esetben a városi segélyt megvonták, a munkát már régebben és éhezve nem tudtak élni, de meghalni sem szabad, mostan többeket őrizet alá vettek, akikről előre megtudják, hogy öngyilkossági szándékkal vannak. Mert hát nem szabad szégyent hozni erre a dicső városra. Ahol már a prosperitynek s boldogságnak itt kell lenni. Michigan államban nagyon gazdag termés volt mindenfelé, melynek nagyrészét nem tudták eladni a termelők, mivel nagyon sok családnak nincs pénze vásárolni, de legkevésbé képes télire szokásos kannázásokat végezni, nincs a szükséges dolgokra való ( pénz így minden elpusztulásnak volt kitéve, dacára, hogy 35 ezer család van, mely ebben az egy faluban éhezik, nem számítva a magányos éhezőket. Mert már javul a helyzet, — Írják nagy betűkkel az újságok. Ford visszahívta a munkásait, bár nem Írják meg, hogy legtöbb csak két napot dolgozik hetenként és nagyon .sokat tovább hagynak vakációzni. Más üzemekben pedig újabb lefizetések vannak s legtöbb helyen csak I—2 napot dolgoznak hetenként. De hogy mégis elhigyjék azok, akik egy pár napra idejönnek parádézni, hogy javult a helyzet, újból megnyitották a Fisher gyártelepet, bár nem munkára, hanem a munkanélkülieknek. hogy oda húzódjanak a parkokból, az utcákról, más szóval ne legyenek láb alatt, legalább is ezen lélekemeelő napokban, mikor a szabadság s demokrácia harcosai itt lesznek, parádézni, bankettozni fognak. Hogy minden Bérmunkás olvasó tiszta képet alkothasson ezien javult helyzetről, melyet A közelmúltban már tettünk az olvasókkal együtt egy sétát e lap hasábjain a magyarországi ipari vállalatok, az abban uralkodó viszonyokról, stb.-ékről, amik a bérmunkásokat érdeklik. Rámutattunk, hogy a lehetetlenséggel határos kizsákmányolási lehetőség csakis a helytelen u. n. szakmai szervezkedés miatt lehetséges. Most elvezetjük az olvasót azokba a szervezetekbe, amely szervezetekben azok a tévutakon járp bérmunkások tartoznak, kik szakmai szervezkedésükkel elősegítik az ipari kizsákmányolást, elnyomatást. — Hogy tévedés ne essék, előre jelezzük azt, hogy ezek a szakszervezetek a Il-ik internationalehoz tartoznak, mint testületek, a tagok egy jó része ugyan a III-ik internationaléra esküszik és a szociáldemokrata párt uralma alatt állanak. Famunkások: Az ujjonnan megkonstruált gépek beállítása a termelésbe tömegével szorítja ki a “szaktársakat” a munkából. Megállapítja a szervezet, — hogy a napi 8 órai munkaidő bár még kiharcolva sincs, de már túlhaladott álláspont. Jelentésükben rezignáltan közük, hogy a miniszterekkel folytatott tanácskozásuk, hogy a 8 órai munkaidőt törvénybe hozzák, eredménytelen maradt. Elismerik, hogy a régi vívmányaikat sorra elvesztették, azt megvédeni nem bírták. 1930 évben az átlagos fizető taglétszám csupán 2620 volt Bpesten. Az 1929 évhez viszonyítva óriási tagcsökkenés állott be, de számot a jelentés nem említ. Húsipari munkások: E szakszervezethez csatolták mintegy injekciózásképpen az elmúlás ellen a. vásárcsarnoki hordárokat is. így valahogy fönnállását meg hosszabbították, pénzügyi téren. 1930 évben 725 munkást közvetítettek munkába. A belesek részére kollektiv szerződést kötöttek azzal, hogy csak szakszervezeti tag állítható mimkába. A tanonc kérdésben eredményeket elérni nem bírtak. A taglétszám csökkenő félben van a gazdasági krízis miatt. Számokat a jelentés itt sem említ. Könyvkötők: A főnökegycsü- lettel kötött megegyezés folytán mindenfelé ilyen formában akar nak felfújni, beleszuggerálni az éhező munkanélküliekbe, rátesz- szük a kezünket a beteg társadalom ütőerére ................. a vasutakra. A múlt héten 4218 vasúti kocsival kevesebb szállítmány volt, mint az előző héten. S csekély 97.103 kocsival kevesebb, mint a múlt évben, ugyanezen a héten. Ami azt jelenti, hogy annyival kevesebb volt a fogyasztás is. De azért javult a helyzet, aki nem hiszi el, az. menjen el a Ford által az Amerikai Légió vezérei részére rendezendő ban- kettra a Book-Cadillac Hotelba. Vi. a drágasági pótlék januárban megszűnt. Ugyancsak é testülettel megegyeztek, hogy a tanuló- leányt való felvételi tilalmat továbbra is meghosszabbítják. A taglétszámeséséről nincs ugyan számszerű jelentés, de a pénztári jelentésből is kitűnik valami. Kitűnik pedig az, hogy 1930 évben 240.10 heti járulékkal kevesebbet fizettek be, mint az 1929 évben. Ez az aránylag kis szakma 1700 munkanélkülit mutat ki a tagok közül. Vasmunkások: Jelentik, hogy a szakszervezet 28 esztendős fen- állásának ideje alatt a munka- nélküli tagok soha ilyen nagy számot nem tettek ki. 6209-et jelentenek azzal, hogy a modern gépek beállításával ezenkívül a tagság 20 százalékkal volt állandóan fizetés nélkül szabadságolva. E szabadságolás többet tett ki, mint amit a gyárban eltöltött munkaidő. Jelentik, hogy vannak családos tagok, akik 3 év óta vannak közvetítésre előjegyezve és még segéd munkási állást sem birnak kapni, mert ha valahol van napszámos felvétel egy. úgy 100—150 “szak” munkás ajánlkozik. Mint óriási vívmányt tüntetik fel. hogy a munkanélküliek 6209-es számából 845-öt tudtak elközvetiteni munkára. A munkaidő az egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyár ban heti 28 órára redukálódott, legtöbb gyár 3. 4 napot dolgozik csupán, redukált munkáslétszám inai és bérekkel. 1930-ban 37 százalékkal volt alacsonyabb a taglétszám, mint 1929-ben. Bőripari munkások: A bőrki- készitő iparban 2754 (a szakmában foglalkoztatott munkásoknak 54.9 százaléka), a bőrfeldolgozó iparban 2576 (23.54%) munkás részére szűnt meg a munkahely. Ezek a gyáriparra vonatkoznak. A kisipari üzemek pusztulási adatai még sötétebbek. 1930 évben 11602-re emelkedett a munkanélküli bőripari munkások száma. Ezzel szemben 7000 bőripari munkás dolgozik napi 8 óránál, 1000-en felül van azoknak a száma, akik heti 90 órát is dolgoznak. Bár 1865 uj tag belépését jelentik, de hogy ez fikció, kitűnik abból, hogy jelentésük szerint 1930 évben 13 ezer heti járulékkal kevesebbet fizettek be, mint 1929 évben. --- Mint jelentésükből szó szerint idézzük: “Szívós küzdelmeink dacára a munkabérek óriásit zuhantak és a mukaidő felemelkedett. Több cipőgyárban 20— 25%-os bérlevágás történt, a kézi tömegtermelő üzemekben már nem ritkaság az 1.20 és az 1 pengős darabbér és a eipőgyisn rakban a 17 filléres órabér, a j 8—10 pengős heti kereset. A szalagrendszert 1930 év végén vezette be egyik legnagyobb cipőgyárunk. Ezen ujitással 20 százalékos munkáslétszám redukcióval a napi 1000 pár cipőgyártását 1800-ra emelte fel. Jelentik, hogy a termelésben valóságos forradalmi átalakulás megy végbe. A cipészmunkások még sem akarnak a forradalmi ipari szervezkedés útjára lépni? (Folyt, a jövő héten)
