Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-10-01 / 655. szám

Október 1. 4. oldal BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS MIÉRT BESZÉLNI A SÖTÉT KORSZAKRÓL? (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Bates: Egy évre ................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .... 5c Bundle Orders ............. 3e Csomagos rendelésnél So Single Copy .................... 5c Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Sta. Y. Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. JSutered as Second Class Matter November 19, 1927, at the Post Office ,' . ^ at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A SZERVEZETNEK FORRADALMINAK KELL LENNI A gépeknek mind nagyobb arányokbani alkalmazása az iparok­ban, napröl-napra szorítja ki az emberi munkaerőt és az áruk mind nagyobb mértékben halmozódnak fel az áru raktárakban, melyek a kapitalista rendszerben nem a szükséglet kielégítését szolgálják. — Ezen tény mindennél jobban bizonyítja, hogy a munkás szervezet­nek messzebbmenő céljának kell lenni, mint az azonnali szükségletek kielégítése, vagy módozatok keresése a viszonyok javítására a jelen termelési rendszer keretein belül. Figyelemreméltó például a szénbányászatnál, hogy Illinoisban aránylag magas bérek mellett sem keresnek többet a bányászok, — mint 12-től 30 dollárig hetenként, mert a heti munkaidő csak két, vagy három nap. Kentuckyban a bányászok ugyanily munkát végez­nek, a heti munkaidejük sem több, de itt már csak napi 2—4 dol­lárt keresnek, mely szerint a heti kereset csak 6-tól 12 dollárig ter­jed. A gépek alkalmazása lehetővé teszi, hogy az alkalmazott bányá­szok ma sokkal több tonnát termelnek fejenként, mint évekkel ez­előtt. Látható, hogy azon szervezetnek, mely alkalmasnak bizonyul arra, hogy a bányászoknak az élet fentartáshoz szükséges összeget "kivívja, legalább is napi 20—30 dollár követeléssel kell fellépni, — amennyiben a gépek a munkaidőt ily alacsonyra szállitották. A munkáltatóval szemben ily természetű követelés forradalmi, mert egyenértékű a lefoglalással. Mindenek felett ily követelés szük­ségessé válik, tekintet nélkül, hogy ez, vagy amaz munkáltató szereti vagy ellenzi azt. Mr. Brisbane a Hearst lapok hasábjain azt mondja, hogy Amerikában a munkanélküliek száma hat millió. Green az AFofL elnöke megjósolja, hogy a tél folyamán hét millióra fog a munkanélküliek száma emelkedni. Ezek az egyének a kapitalista tár­sadalom eltartottjai; nem hivei a forradalmi változásnak és a rend­szer gonoszságait az igazságon alulinak igyekeznek feltüntetni. A gépek jelenléte még nem igazolja a munkásmilliók nyomorba taszítását és a kapitalista jótékonyságra való utaltatást. Mi nem va­gyunk a gépeknek ellenségei. A munkás agyak és kezek teremtik azokat és mi is tartjuk azt üzemben. De semmi esetre sem akarjuk, hogy azok tulajdonjoga azon osztály kezében legyen, melynek érde­kei társadalomellenesek, mert a munkaerő kizsákmányolásán alap­szik. Ezért le kell foglalnunk a termelés eszközeit és a földet és saját javunkra gyümölcsöztetni. Azon szervezet, mely ezt az eszmét nem vallja, csak névleg szervezet, és nem szolgálhatja a munkásságot, mint osztályt. Amikor tanúi vagyunk azon erőszakos ellentállásnak, melyet a munkáltatók kifejtenek, csak némi béremelés, vagy a munkaviszo­nyok javítására irányuló követelés ellen, nem nehéz előre látnunk a düh által előidézett veszett ordítást, melyben részünk lesz, ha a munkásság lefoglalja a földet és termelő eszközöket az egész vilá­gon. A munkáltató osztálynak azonban kedvezőtlen kilátásai van­nak a végső ütközetben, mert mi sokan vagyunk és ők kevesen; mi vagyunk a társadalom hasznos tagjai, ők pedig a tehetetlen herék, akikre az utókor is csak gyűlölettel fog gondolni. Oly szervezet tehát nem lehet a munkásosztály szervezete, mely csak a kapitalista rendszer határain belül harcol. A munkásosztály szervezetének messzebbmenő célt kell képviselni. Lerombolni minden akadályt, harcolva, lépésről-lépésre törtetni előre, mig eltöröljük az osztályokat és megteremtjük az osztályok nélküli társadalmat. Azon szervezetnék, mely erre képes, forradalminak és nemzetközinek kell lennie és a gazdasági alapon kell nyugodnia. Csak egy szervezet van, mely mindezen követelményeknek megfelel. Ez a szervezet az IWW. Sok történetíró úgy emlékszik meg az 500tól a 15-ik század kö­zötti időszakról, mint a ‘‘sötétség korszakáról”. Az akkori népesség nagyon tudatlan volt és kevés volt az áru. Távol áll tőlünk azt állí­tani, hogy ezen időszak a haladás vagy a felvilágosodottság korszaka vglt, de legalább is egy tekintetben az akkori népek és azon korszak rendszere észszerűbb tárgyilagosságot reprezentált, mint a felvilágo- dottság és a mi urunk 1931-ik esztendeje. Amit a ‘‘sötétség korsza­kának” homályban élő népei termeltek, bármily lassan, nehezen és kezdetlegesen, azért termelték, hogy azt használják és valaki el is használta a termelvényt. Mi azonban egészen másként csináljuk. Hogyan? A Federal Farm Board, a világ leggazdagabb országában ko­molyan ajánlja, hogy a déli államok összes gyapottermésének egy- harmadát meg kell semmisíteni. Hát már nincs szükségünk a gya­potból készült ruhanemüekre? A tél rohamosan közeledik és Ame­rika a példátlanul álló ipari pangás idején a Nagy Mérnök és az ő hasonlithatatlan kapitalizmusa alatt; Amerika a félrebillent lehető­ségek ez órájában a csillagsávos lobogó alatt; Amerika ma nagyon gyorsan közeleg ahhoz, hogy a rongyosak nemzete legyen. A tél kö­zeleg és a gyapjú drága. A gyapot olcsóbb. A nép elszegényedett. Gyapjú ruhát nem vehetnek, miért nem adják meg a lehetőséget, hogy legalább gyapotot vehessenek? Óh, azt nem! Meg- kell a termésnek egyharmadát semmisíteni, az árat magasan kell tartani. Ez egy őrült rendszer. A népesség, — amely ily őrült rendszert megtűr, talán nem őrült, bár nagyon fur­csa helyzet, de ha nem őrült, annál sokkal rosszabb. A józan gondol­kodású munkások szervezkednek, hogy véget vessenek az ily őrült rendszernek! A modern Iskariot Judások Az Egyesült Államok szocia­lista pártjának több mint két évtizeden át v„ezére Morris Hill- quit augusztus havában Amster­damban tartott nemzetközi szo­cialista kongresszuson képviselte az amerikai szocialista pártot, melynek tagsága között még mindig vannak, akik reform ut­ján kívánják megdönteni a mai társadalmi rendszert. Akik úgy látják, hogy ez a rendszer rossz, igazságtalan s mely rendszerben osztályok küzdenek egymás el­len. A kiváltságosok osztálya, amely különböző rangok, gró­fok, bárók, hercegek, Lordok, ki­rályok, diktátorok, főpapok, prí­másoknak elnevezett .eimü és rangú munkásnyuzók borítják a/j egész világ területét s “Is­ten” adta jogaiknál fogva. A természetadta kincseket, arany, érc, vas, só, gyémánt, ólom, olaj, petróleum, gáz, szén s minden- \ féle rendű és rangú urak kisajá­tították s rabszolgákat tarto+tak vagy rabszolgákat tartanak s azok rettenetes agyonhajszolá- sával felhozzák a föld gyomrá­ból a különböző kincseket, me­lyeket aztán a földszinén kiilön- . böző megmunkálatok folytán ér­tékes, hasznos, szükséges árueik- | vké formálnak át s azt busás pro- j fit ellenében értékesítik. A mun- j kások, akik munkaerejüket, vé­rük, életük . kockáztatásának j árán hozzák a/különböző tárgya- j kát forgalomba azt áruvá vará­zsolták át, amelyhez nincsen tu­lajdon jogaik s annak tulajdonát a bérrabszolgákat tartó kizsák­mányoló veszi át, melyhez jogot ad neki gazdasági hatalma. Poli­tikusai, ügyvédjei által ezer, tíz­ezer, százezer különböző törvény paragrafusokat gyártatnak, hogy azok által a dolgozó s jogtalan milliókat megfélemlítsék s ha azok mégis lázonganak, követe­lőznek, akkor a kizsákmányoló osztály előveszi fegyveres hatal­mát, a rendőrséget, katonaságot! s kényszeríti a kifosztott mun­kásosztályt a magántulajdon szent és sérthetetlen voltára. Az elmúlt világháború mindvégig rettenetes pusztítást vitt végbe úgy emberanyagban, mint a ter­mészet kincseinek pusztításában. Falvakat, városokat lövettek ha­lomra, melyeknek újból való fel­állítására busás hadisarcot szed­nek a legyőzött országok népé­től. Százezrek, milliók életét ol­tották ki, akikért kártaalanitást sem az özvegyek, sem az árvák nem kapnak. Ezeknek a kártala­nítását a haza szent és sérthetet­len voltára irányítják, annak a hazának a szent és sérthetetlen voltára, amelyben az éhség s a nyomorúság vámszedői vagyunk, amelyben minden jogoktól meg­fosztva hozzuk az igát a kizsák­mányoló osztály számára. A világháború negyedik esz­tendejében 1917 november havá­ban egy elnyomott nemzet, mely megelégelte a nemes urak, herce­gek, cárok rettenetes kínzásait s forradalomban tört ki, amely forradalom megrettentette az egész világ kizsákmányoló osztá­lyát. Az orosz forradalom, amely elsöpörte a nemes s kiváltságo­sok osztályát, megszüntette a cá­rizmust úgy, hogy még ma is csak találgatják, hogy hová is lett. Kiűzte az. ország határáról a nagyhercegeket, nemes urakat, akik túlnyomó része a világ kü­lönböző részeiben helyezkedtek el, bosszút forralva, szitva. Orosz ország népe ellen. Azon nép ellen, amelynek nevében a cárok, nagyhercegek uralkodtak s le­foglaltak mindent, amit a termé­szet Oroszország hatalmas terü­letén kincsekké változtatott. A forradalom kitörése után . mene­kültek. Bőrük épségben tartása miatt külföldeken telepedtek le, ahová nem tudták magukkal vinni a természet még nem érté­(Folytatás a 6-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents