Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-09-24 / 654. szám
2. oldal BÉRMUNKÁS Szeptember 24. Egy gazdasági szakértő tanácsa a munkáltatók részére A TANÁCSOT AZ EDDIGI JELEK SZERINT NEM VESZIK FIGYELEMBE AMERIKA TŐKÉSEI Közel két éve már, hogy, az Egyesült Államokban beütött a már oly sok ízben megismétlődő gazdasági pangás. Ez idő óta a mi mérnök elnökünktől lefelé j minden kisebb-nagyobb állású politikus, nemzet gazdász és a munkaadók tetemes százaléka is, állandóan jósolgatták, hogy mikor fog újból beállni az előbbinél még sokkal nagyobb méretű prosperitás. A tőkés rendszer ezen nagynevű oszlopos tagjai jóslásaikkal nemcsak, hogy felsültek, hanem éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, azt ugyanis, hogy a helyzet ahelyett, hogy javulna, állandóan rosszabbodik. A kezdetben oly holt bizonyossággal jósolgató nagyvezérek azonban egyelőre legalább, beszüntették jóslásaikat. Most már csak ritkán lehet hallani tőlük azt, ami még nem is oly régen minden oldalról hangzott, hogy a prosperitás már a legközelebbi utcasarkon ólálkodik s egyszer csak váratlanul nyakunkba borul s akkor uramfia, két-három munkaalkalom vár majd mindannyiunkra. Nem, ezt nem halljuk többé. Minthogy a politikusoknak az egyedüli foglalkozásuk a beszéd, igy a mi jól táplált mérnök elnökünk Hoover volt az, aki belátva, hogy jóslásokkal már-már nevetség tárgyává teszi magát, igy gondolt egy nagy of — valóban megváltó gondolat — s a tőkés lapok utján nyomban tudomására is hozta szeretett népének, hogy ő a nagy tudásu mérnök kieszelte azt, hogy miként lehet a magát úgy megmakacslott prosperitást újból működésbe hozni. “Nem kell levágni a munkabéreket” — mondotta. Bizonyára jól tud» ta Hoover elnök ur azt, hogy dacára magas állásának, még mindig igen kis legény ő ahhoz, hogy gazdáival, a tőkésekkel i másként beszéljen, tehát a fenti ! kijelentés nem ittasitásnak, hanem csak jóakaratu tanácsnak volt szánva. Hogy a választó, de nagyszámú munkanélküli polgárságnak bebizonyítsa őszinteségét, egy konferenciára meghívta annakidején az ország iparfejedelmeit Washingtonba, amelyen csak (udvariasságból) szintén jól elhízott barátai a nagytőkések ünnepélyesen megígérték -neki, hogy a munkabéreket nem fogják levágni. Hogy ezen Ígéretek és fogadás tételek óta milyen változáson ment át szerte az országban a munkások millióinak a munkabére, azt elég szomorúan tapasztalják azok, akik még mindig elég_ szerencsések ahhoz, hogy ha nagyon összezsugorodva is, de néha napján mégis jut kezükbe egy ilyen, már-már alamizsnára valót tartalmazó fizetéséé boríték. A bérlevágásokra vonatkozólag B. C. Forbes egyik chicagói tőkés lap gazdasági szakértője többek között a következőket írja: “A rideg tény az, hogy ngy a fizikai, mint a szellemi munkások fizetése sokkalta nagyobb mértékben lett levágva, mint arról a közönségnek általában tudomása van, s nagyon tévedne bárki is, aki azt hinné, hogy a bérek nyirbálása talán már véget ért.” A kapitalista munkáltatók ellentétbe jönnének saját rendszerük természetével, ha azt I beszüntetnék. Vágták, nyirbál- j ták a nrankabéreket azon perc- i tői kezdve, amely percet erre alkalmasnak találtak és ez a fo- j lyamat tovább fog folyni, dacára | annak, hogy az elnök ur és az ország különböző nemzetgazdá- szai ez.t tévesnek és károsnak , tartják a jobb viszonyok vissza- , hozatalára nézve. De ami a legnevetségesebb a dologban, az, ! hogy maguk az egyes munkáltatók is azt hangoztatják, hogy a fizetések levágásával a helyzetet csak jobban elmérgesitik, ugyan akkor azonban vágják a béreket szerte az egész országban, keveset törődve még azzal is, hogy az AFofL elnöke Green s mások forradalommal fenyegetőznek. Nem oly ostobák a mi tőkéseink, mint azt valakik hinnék. Jól tudják ők azt, hogy a nagyfize- tésü munkás sok árut bir vásárolni s ezért próbálják egymást úgy beugratni, hogy fenn kell tartani a munkások régi bérét, j Ez kérem, tagadhatatlan, gyönyörűen/ észszerűen hangzik, de csak akkor, ha másokról van szó, ha azonban a saját erszé- j nyűnkről van szó, óh kérem, az már más, akkor már mindenik azt tartja, hogy "Let George do it.” — Egy mód van csak a bérlevágások megakadályozására s ez a munkásság szervezkedése. A jelen pillanatban azonban —- sajnos — ugylátszik, hogy a munkásságnál nincs sem hajlandóság, sem kellő osztálytudat erre nézve s igy a bérlevágások bizony folynak majd a jövőben is mindaddig, amig vagy fel nem ébred a munkásság és cselekvéshez lát vagy annyira ellentétbe jön önmagával a tőkés tér- | melési rendszer, hogy ezen ellentét következtében teljesen megbénul és összeomlik. Van-e kilátás a javulásra? Ezen kérdésre egyszerűen azzal válaszolhatnánk, hogy nincs. Ha ezen állítás igazában valaki is kételkednék, amennyiben ez csak a sorok írójának, egy munkásnak a véleménye, úgy újból megszólaltatjuk Forbes urat, a szakértőt, akinek pedig már hivatásánál fogva is 1 ehetőleg rózsás színben kell bírálnia és néznie a helyzetet. Egy szóval lehetőleg szépíteni kellene a helyzetet, úgy, mint azt Hoover elnök ur szokja — óh, bocsánat, csak szokta — mert most már még ő is elismeri, hogy a helyzet nem javul. De halljuk csak erre vonatkozólag ismét Forbes urat “Az ország vasútjain az 1931-ik év hét első hónapjában nyolcezerkét- százhatvannégy uj vasúti kocsit bocsájtottak forgalomba az előző év ugyanezen időszakában pedig 55 ezer hatszázhatvanat. A vasutak nagyszámú uj kocsikra adtak a múlt év folyamán rendelést, de utólag az üzlet oly nagyon megcsappant, hogy lehetetlenségnek tartják azt, hogy ezt továbbra is igy folytathassák”. Szóval nem adnak rendelést uj kocsikra, mert nincs kilátás arra, hogy szükség lenne reá. Mit jelent ez a kocsigyáraknak ? Kevesebb munkát. Munkáselbocsáj- tást. — Mit jelent az acélgyárakban, ahonnan az anyagot szerzik be? Ugyancsak munkás- elbocsájtást vagy az időlcszálli- tását. így mehetnénk aztán le a vonalom a végtelenségig, mig végre azt látnok, hogy ha egy iparban megcsökken a munka, úgy hatással van számtalan más iparokra is. Ki várhat tehát ily körülmények között javulást? Senki más, csak azok, akik önmagukat akarják ámítani; azok, akik strucc módjára a homokba dugják a fejüket, hogy ne lássák a tényállást, mert annak látása kellemetlen helyzetbe hozza őket. Mi a munkásság teendője? Mi, akik a munkásmozgalomban már több-kevesebb évek óta részt veszünk, nagyon jól tudjuk a bajnak, a jelen gazdasági pangásnak okát s jól tudjuk, — hogy hogyan lehetne ezen mo* csárból, melybe a kapitalizmus rendszertelensége döntött bennünket, kimenekülni, csak helyes alapon való osztálytudatos szervezkedéssel és semmi más módon nem lehet. Annyit hangoztattuk már ezt, hogy már magunk is unjuk ezen papagály módra való egyformaságot, de nem látunk más kibúvót. Egy bizonyos, és ez a következő: A kapitalista rendszer nap-nap után tehetetlenebb megbirkózni a helyzettel, melybe saját ellent mondása folytán került. Ezen rendszer s ennek képviselői soha nem fognak bennünket e helyzetből kivezetni. Minél jobban éviekéinek, annál jobban sü- lyed a munkásság is ezen mentőkkel egyetembenr Határtalan tudatlanság és meggondolatlanság a munkásság részéről, hogy ilyen önmagukkal is tehetetlen politikus és ipari Mózesekre vár, hogy azok szabadítsák ki e lehetetlen helyzetéből. A Tőkés rendszer betegségét a profit és kizárólag a profit okozza, de mivel e nélkül élnie lehetetlen, igy betegségébe menthetetlenül bele kell pusztulnia. Azonban még a végső erőlködése és a végvonag- lása tart, nagyon sok szenvedést okoz majd a fejét vesztett, a szervezetlenül álló munkásságnak. A nagy küzdelemben a munkásság adhatna (és kell is, hogy megadja) a kegyelemdöfést e vonagló, a magával tehetetlen, elvénült rendszernek, — hogy ez által saját szenvedését megrövidíthesse. Ezt leghatásosabban csak szervezett erővel végezheti el a munkásság, s ennélfogva bármennyire is átalja is ezt tenni a munkásosztály, még nem szervezett része* előbbAz anyagi válság megint fenyeget bennünket Munkástársaink nagyon jól tudják, hogy az anyagi bajok állandóan kisértenek bennünket, már mi magunk a lapok intézői is annyira megszoktuk, hogy a kisebb bajokat’ már észre sem vesszük,. De az utóbbi két hétben, amikor úgy a heti támogatás megszűnt, mint a ^nagyobb arányú agitáció is szünetelt, a konvención való fáradságos utazás miatt, pénztárunk teljesen kimerült, sem a nyomdát, sem a szedőt e héten fizetni nem tudtuk. Néhány munkástársunk utólag küldött be támogatást lapunknak, de ez nem volt elégséges ahhoz, hogy pénzügyeinket intézni tudjuk. Ezért felkérjük úgy lapkezelőinket, mint a Bérmunkás azon olvasóit, akik még megtehetik, hogy siessenek a Bérmunkás támogatására ezen a válságos néhány héten át, amig a konvenciónk által határozott nagyarányú akciók kezdetét veszik. A következő munkástársaktól érkezett be adakozás a Bérmunkás- megjelenésének biztosítására : J. Roskovics, New York 2.— Sz. Gy. New York .... ........... 1.— L. Fishbein, New York .... 2.— G. .Chonka, New York .... 5.— M. Mihályi, Coraopolis......... 5.— A. Hosszú, Chicag; _......... 2.— N. N. Phil a,................. _........ 2.— J. Fejti, New York ....... 2.— A. Keresztcsy, Pittsburgh 2.50 MEGHÍVÓ. A N. S. “Összhang” Dalkör 1931 szeptember hó 26-án szombaton este 7.30 kezdettel az International Socialist Lyceum-ban 805 James St. N. S. Pittsburgh NAGY SZÜRETI MULATSÁGOT rendez, melyre Pittsburgh és környéke magyarságát ezennel tisztelettel meghívja a rendezőség. Zenét Rákóezi-Horváth hires zenekara szolgáltatja. Beléptidij személyenként 50 cent. Kitűnő hüsitőkról és lunchról gondoskodva van. ÚTIRÁNY: Pittsburgh felől jövők vegyék a 2, 3. vagy 4. számú villamosokat a Penn. Ave és a 7-ik utca sarkán. Leszállás az E. Ohio St. és a Cedar Ave sarkán, ahonnan fel egy block- nyira van a terem. utóbb bele lesz ebbe kényszerülve, különben hosszú szenvedésnek nézünk elébe mindannyian, úgy a szervezettek mint azok a nem szervezettek, kiknek nemtörődömsége felelős főként a világ munkásságának mindenkori szenvedése és nyomoráért. Ti, nem szervezett munkások, tőletek függ, hogy meddig fog a világ munkássága még a kapitalizmus járma alatt nyögni. Gondolkodjatok a fentiek felett és cselekedjetek! Hp.
