Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-08-06 / 648. szám
Augusztus 6. BÉRMUNKÁS 3. oldal DETROITI HÍREK JUNIORS COLUMN _____- ____________________ J Ó U J S Á G THE STORY OF FEUDALISM BANKÁROK DIKTATÚRÁJA. — FEJLEMÉNYEK A SEGÉLY- BIZOTTSÁGBAN. — TÖRVÉNYES VÉDELEM. — JÓ ÜZLETI FOGÁS. —VIZSGÁLATOK EEREDMÉNYE. Detroit városának újabb kölcsönre van szüksége, csekély 59 millió dollárt akar felvenni, melyet egyes bankok nem akartak megadni. Most egy szindikátus alakult a bankárokból, mely haj landó azt a csekély összeget kölcsönözni, de ennek ellenében a városnak el kell fogadni azt a 9 parancsolatot, melyet a bankárok szövetsége lefektet a város részére. Az első parancs' úgy szól, — hoogy a munkanélküli segélyre szánt összeget egy tizedére le kell szállítani, a többi is a takarékosság körül forog, azonban nincs kizárva, hogy a bankárok szövetsége majd fog egy embert oda ültetni, aki diktáto- ri hatalommal, a város pénzén, a bankárok érdekeit megvédi. Bár eddig is a nagytőkések kívánsága szerint volt minden városi, állami dolog elintézve, de most nyíltan kijönnek s megalapozzák a baankárok diktatúráját. A segélybizottság pénztára üres, igy a vezetők is összevesztek. Martin, aki az AFofL részéről vesz részt a bizottságban, azzal vádolja Frawn rabbit, — hogy a kezeihez juttatott adatokat elhallgatta, mely szerint Detroit s vidékén nagyon sok üzemben bérlevágást esközöltek s nekik azokat nyilvánosságra kellett volna hozni. A rabbi beismeri, hogy több bérlevágásról volt pozittiv tudomása, de nem akarja azon cégeket megszégyeníteni azzal, hogy nyilvánosság elé hozza a tényeket s neveiket. Nem azért fogadta el ezt a tisztes állást a bizottságban, hogy a barátjait szégyenbe hozza, vagy • megengedje, hogy szégyenbe hozzák. Most még egy másik papot F. D. Adamst csatolták a segélybizottsághoz., most, mivel nincsen pénz, igy imádsággal fogják a munkanélkülieket tömni s nem leszünk meglepve, ha még egy pár papot csatolnak a bizottsághoz. egyének, hogy azzal a fenyes pléhdarabbal, melyet a mellére tűznek ezeknek a gunmeneknek, j teljhatalmat is adsak nekik s legnagyobb büntetés, amit kaphatnának, az lesz, hogy áthelyezik őket más vidékre, ahol tovább folytathatják a lövöldözést. Arra fogadták fel őket. Egy tisztességes üzletembert elfogtak, mert 1990 chekket hamisított, mikor hírül ment, hogy elfogták, akkor többen felsorakoztak s vádat emeltek ellene, akiknek nem volt egy centjük sem, hogy hamarább elfogassák. W. G. Griffit, a G. & S. Truck Co. -nak az elnöke az illető, aki a chekk hamisítás mellett több mint száz szegény munkástól húzta ki az utolsó pénzt, 100-tól 600 dollárig egytől, egytől azon ígérettel, hogyha megveszik a truckot, melyet ő elad nekik, j akkor gondoskodik fuvarról, ; munkáról a részükre. Sokan befektették a meglevő vagy kölcsön kért pénzüket, a | fényes Ígéretekből rózsás jövőt képzeltek el maguknak, de a megígért munka egy két napra szorítkozott hetenként, amikből ! nem igen birták a truckot törleszteni, mivel némely esetben 800—900 dollár volt az ár, — amit havonta kellett volna törleszteni, igy visszamaradt s Mr. Griffit újból eladta s az első befizetés egy pár száz dollár mint haszon maradt a kezeiben Ha megbüntetik is Mr. Griffi- tet, az elnök urat, akkor sem azért, mert több mint 100 munkásembert becsapott, hanem azért, mert hamis chekket irt és valamelyik bankot megkárosított. Hivatalosan nem is mertek ezen becsapott munkások ellen vádat emelni. Mikor ők maguk volt hozzá pénzük, másrészt meg hogyan tudtak volna egy ilyen jó üzletember ellen sikeresen vádat emelni. Mior ők maguk több mint 10,000 dollárt adtak neki egy-pár .év alatt. Detroitban is sokan szoktak menni hajókirándulásra. Julius 21-én este egy ilyen kiránduló hajóra több lövést leadtak a Dry agentok s egyet megsebesítettek s nagy pánikot idéztek elő több mint 800 utas között. Ugyanis egy pálinka csempész hajót hajszoltak s arra lövöldöztek, nem törődve, hogy ártatlan utasok is a golyó Htjába esnek . Három féle vizsgálat is megindult. most ebben az ügyben, előre kijelentik, hogy most az egyszer nem engedik az agento- kat tisztára mosni, amint a múltban minden esetben megtették. Elfelejtik az ilyen megsértett Detroit város által jelölt bizottság megvizsgálta a tejtröszt ellen emelt vádat, hogy a tejet a szennycsatornába öntik inkább, minthogy egy centtel is olcsóbban adják. De most kerülő utón nyilvánosságra jött. — hogy nem is igen tudta megvizsgálni, mivel a tejtröszt az üzleti könyveket nem engedte meg se nézni, igy nem t—iják, mennyi hasznot csinál a tejtröszt s hogy mennyibe kerül a szétosztás. A több ezer dollárba került vizsgáló bizottság megállapitota hogy nem tud semmit megvizsgálni. Most a farmerok, akik 1, és 1 és fél centet kapnak egy quart tejért, az állam kormányzójához (Folytatás a 7-ik oldalon) By DANIEL HORSLEY. “Before long these towns .grow apa. * te,, One time the Church told us that the earth was flat and this idea has always held because the church is never wrong. There was a man by the name of Christopher Columbus who wanted to get a route to India. By sailing west he landed on the shores <§ India, or 1 should say America, but some more daring men followed soon and I understand that Ferdinand Magellan tried to go around the world, was killed on the way, but his ship sueceded in making the jurney. This open led up trade routes and began to strenghten the merchant class. Of course the church said that the earth was flat, and that flat is must remain. It was our duty to stand by the revealed doctrine and we hounted down all kinds of men and women for speaking against the infallibility of the church. We called them heretics. “You perhaps have heard of Galileo and Bruno; the former dying in prison, the latter being burned at the stake. I answered that I had not, just to get him to proceed with his tale. “Emigration commenced and thousands of our serfs and workers were shanghaied and sold into slavery. America was not a good fiqjd for this kind of labor. “When trade began there was a system of guild production in the towns. These were organized into craft guilds. You know what a craft is; some men would be skilled in the making of hats, others in shoemaking, some in making plowshares, and many other things. Each craft was organized and had control of the production of that particular commodity. There was the weaver’s guild, the hatter’s guild, and so on. The organized guilds controlled the production of the towns. ‘1 The head of each guild was a master craftsman who seldom employed more than two apprentices and one journeyman. This journeyman was a temporary wage worker, who paid wages and who might journey to another town and coidd eventually become the head of a guild shop. The apprentice was bonded, his father having paid so much to garantee that the son would stay so many years in the service of the master to learn the particular trade. “Production was on a small scale. There was more of a social contract in their daily life. Everybody lived in the house of the master, if they were of that guild and ate the same table. — Just imagine me letting my serfs eat at my table! No sir, — nothing doing.’’ I could see that the lord was pretty clever, but that he had property bug pretty bad. “This guild regulated products and did not allow bad workmanship and did not permit any night work. If the worker of the guild was sick, there was a fund provided to care for him; if he died the guild buried him. They built a guild hall in every town and they were very good in structure In these halls they had their feasts and celebrations. As trade increased the guilds which had only produced to satisfy the wants of the town could not satisfy the demand of the merchant class which wanted commodities for trade and export. There was no export surplus with guild production. “The cottars could not fill the wants and demand. The guilds controlled the towns and no other than a craftsman belonging to the guild could open shop. The merchants and the rising handicraft worker moved into the industrial villages whe- •e many workers were assembled under one roof and no one made the complete article, but each made only a part. It was now a division of labor, based on the individual workingman’s skill. Finally this class grew stronger and the wages system was the general rule. The guilds began to decay through competition. “I never did like the towns because if one of ny serfs ran away they would hide him for one year and a day and then I could not claim him. Now to be able to do skilled work they had to be educated and that was a bad thing because the church says that all the learning should be in. their hands. When they break the power of the church then we too will have to vacate our manors...” I thanked the lord for his information, but asked if I eoukl go' inside and talk to the inmates. “Well”, he added, ‘“we keep srict watch on them, but I will give you permission to go inside, and talk to them.” I then walked . over to the place where some of the serfs were working. Selecting one fellow whom I thought displayed an intelligent look I asked this question: * “How did you come to be a serf?” (Continued) We have received an article from Betty Székely of Cleveland, Ohio, and will publish it at the completion of Dan Horsley’s absorbing story of Feudalism. Jr. Ed.
