Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-08-06 / 648. szám
4. oldal BÉRMUNKÁS Augusztus 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Bates: Egy évre .................. $2.00 One-Year ......................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .... 5c Bundle Orders .............. 3c Csomagos rendelésnél 3c Single Copy ..................... 5c Subscription, Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. 0. Box 17, Sta, Y. Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. Entered as Second Class Matter November 10, 1927V at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1&79. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ÖSSZETÉVESZTENEK A KOMMUNISTÁKKAL A “‘Harlan County Enterprise” kapitalista újság egyik legutóbbi számában a lap első oldalán, irja, hogy a kommunizmus Harlan Countyba van az IWW jelenlétében. A kommunizmus definiálására a Fish Commetteenak a kongresszus elé terjesztett meghatározását idézi, melyben, többek között a következőket irja: “ gyűlölet az isten és minden felekezetű vallás ellen, a magántulajdon és öröklés lerombolása és eltörlése, korlátlan társadalmi és faji egyenlőség, az osztály gyűlölet előmozdítása, a szólás és sajtószabadság (?) megsemmisítése. ’ ’ ’ A kommunisták hagy válaszolják meg az ő belátásuk szerint. Az IWW nem vallásellenes szervezet, ez ellen direct harcot nem folytat, hanem tagjai magánügyévé teszi, hogy ebben a kérdésben saját belátásuk szerint döntsönekk. Az IWW gazdasági szervezet. A magántulajdonra vonatkozó meghaatározást agyafúrtan terjesztik olvasóik elé. Úgy értelmezik, ,hogy a magántulajdon megsemmisitése épületek, gépek, stb. megsemmisitése volna. Az IWW a magántulajdonrendszer eltörlésére törekszik és ezért harcol. Vagyon öröklés? Amikor egy társadalmi rendszerben a megszületendő generációt nem az éhség’ és rabszolgaság várja, a vagyon örökklés szükségtelen lesz. A társadalmii és faji egyenlőségért az IWW harcol és pedig a szó szoorosan vett értelmében. Az osztálygyülöletet hirdetjük,, mert azt akarjuk, hogy a rabszolgák gyűlöljék a rabló uralkodókat, mert gyűlölet nélkül sohasem ráznák le a nyakukról. De mi tudatos és nem vak gyűlöletet hirdetünk. Mennél jobban ismerik a rabszolgák a mesterük ellen folytatott harcnak a természetét, annál jobban gyűlölik a rablókat. Nem nagy dicsőségére válik egy kapialista újságnak, különösen a Harlan County ban megjelenőnek, ahol a bányabárók talpnyalói az Egyesült Államok és Kentucky állam alkotmányát az illemhelyeken törlőpapirosnak használják, szólás és sajtószabadságról beszélni. Az IWW az emberiség szabadságáért harcol és ehhez szabad sajtó és szájkosárnélküli szólásszabadság kell. A szólás és sajtószabadság ma sokkal több nekünk, mint a szentimentalista kivánság, — társadalmi szükséglet az, — mert egy osztály nem harcolhat szabadságért annak kifejezése nélkül. Az IWW többet tett, mint bármely tucat szervezet együttvéve bárhol és bármikor, ,hogy a szólásszabadságot biztosítsa. Bár általánosságban nem élvezzük, de akik gyakorolják, azok tisztelettel tartoznak a mi szervezetünknek, melynek szólás- szabadságáért folytatott harcai-bámulatba ejtettek milliókat. Az IWW hisz a munkásor.zály demokratikus kormányzásában, a munkásság által, a munkásságért. Harcol minden néven nevezendő diktatúra ellen, legyen az Washington, vagy Harlan, Moszkva vagy Olaszország. A mi reményünk és bizalmunk a munkásságban van. Ahol ja javakat termelik,ott kell szervezkedni ők, arra ho,gy a termelt javakat saját részükre biztosítsák. Mi az iparokat akarjuk, — nem a parlamentet. Az ipar a társadalom alapja s ennek megszerzésé re ipari szervezetre van szükség. Az IWW tagságára minden munkás jogosult, legyen rz demokrata, vagy republikánus, katholikus vágy protestáns, .zsidó, mchrí medáti vagy bármily hitü va.gy hitetlen. Fekete, sárga, vagy fehér legyen ? bőrének a színe, ezért as IWW tagsági jogától meg nem fosztható. A kapitalisták megkülönböztetés nélkül zsákmányolnak ki valamennyiünket, de gondjuk van rá, hogy a gyáron vagy munkatelepen kivi*? '"■állás, politikai nézet és más válaszfalakkal húzzanak közénk. Mi azt mondjuk, ha imádkozol az istenhez, ha nem, szervezkedj a forradalmi ipari szervezetbe, mint egv ember álljunk a szervezett kapitalista osztállyal szembe, aki gyötri és éhezteti a munkásosztályt. Ind. Solidarity-ből. Levél Steve Moldovantól (Folytatás az 1-ső oldalról) ellenben nyáron egy valóságos pokol. Semmi levegőzése nincs, úgy, hogy állandó fejfájásban van részünk. Úgy látszik, hogy Loeh és én vagyunk a legnagyobb krimina1 isták ebben a megyében, mert mig a N. M. U. tagjait mind szabadon bocsájtottak, addig minket továbbra is fogva tartanak. így tehát mi IWW-isták bizonyára nagyon veszélyesek lehetünk. A bail 1500 dollár külön mindegyikünkre. A NÉMETORSZÁGI HELYZET Egy ország munkássága sem okozott annyi csalódást a világ forradalmi munkássága előtt, mint a németországi szervezett és radikális munkásság. Ma, midőn a német kapitalista rendszer gazdasági összeomlását is tehetetlenül nézi végig s megengedi, hogy nemzetközi bankárok erősebb rabláncookat kovácsoljanak a részükre, csak betetézi azt a sok csalódást, mely az utóbbi 20 év alatt felhalmozott. Tekinsünk vissza a mulra. Melyik radikális munkás nem nézett nagy reményekkel a hatalmas német szocialista mozgalomra az 1913—14 években! S melyik öntudatos munkás nem érzett keserű csalódást, midőn a 75 szocialista vezér s képviselő között csak egy maradt hü az elvéhez,, Carl Liebknecht, aki a háború s hadikölesönök ellen felszólalt. 1918—19-es években reméltük, hogy a felborult frontról fegyverrel hazatódult munkásság elintézi az áruló Szoedem. vezéreket s megteremti a munkástanács rendszert. Nem az történt, hanem vakon követték tovább a posványba vezető vezéreiket, olyannyira beléjük volt nevelve a vezér imádás s a vezérekben való vakhit, hogy segítettek azoknak a kapitalista rendszer omladozó félben levő épületét megerősíteni. 1920-ban a hamburgi s bajorországi munkásforradalmat szintén a vezérek után vakon masírozó szoedem. munkásság segítette leverni, vérbe fojtani s a forradalom szellemét szitó Liebknechtet és Luxenburg Rózát legyilkoltatni. A háború előtti s még a háború alatt is létező hatalmas gazdasági szervezetet annyi felé szaggatták, amennyi párt alakult, mivel minden párt akart magának egy házi uniont, mely felett kontrolt gyakorolhat s felhasználhat a pártcélokra. Több forradalmi munkáspárt alakult, melyek egymás ellen harcoltak s egymás elleni gyűlölet oly nagy, hogy még ilyen kritikus alkalomkor sem birtak egymáshoz közeledni, mint a legutóbbi gazdasági összeomlás, ez áll a gazdasági szervezetekre, ,mivel azokat is a pártvezérek dominálják. Amint a szoedem. bálványok előtt hasra vágódtak s nem merték őket még kritizálni sem, úgy most is az újabb vezéreit, bálványait követve, a más vezért követő munkásság ellen harcol s nem a német k a nemzetközi kapitalizmus ellen, mely most még erősebbre kovácsolja a rabi áncot a német munkásság részére. A németországi munkásmozgalomban bosszulta meg magát a politikai pártok évszázados tanítása, mely szerint vezéreket nevelt, évtizedeken tartotta magas vezetőségi polcon, mig úgy a tömeg, mint az ilyen önhitt vezér úgy gondolta, hogy csak ő van hivatva a helyes utat megszabni, a tömeg kötelessége azt követni. A vezérekbe vetett vakbit vezette a nemet munkásságot a tehetetlenség posványába, a vezérek fejével való gondolkozás tette a munkásságot s más ország munkásságát is egy tehetetlen bábuvá, melyet a különböző vezérek úgy rángatnak, táncoltatnak, ahogy akarnak. Amint a 75 képviselő s vezér közül csak egy maradt hü az elvéhez 1914-ben, úgy most is legtöbb vezér csak a saaját érdekeit nézi s alig van, akik a munkásság érdekeit tartják szem előtt, ezt bizonyítják a múlt hetek eseményei, midőn végveszély esetén sem voltak képesek a pártérdeket a munkásság közérdekei alá rendelni s egy- j máshoz közeledni, mivel minden párt pártdiktaturát akar, igy kés- I hegyig ragaszkodik ahhoz, hogy az ő pártja kaparitsa meg a diktá- ! tori hatalmat, hogy vezértagjainak továbbra biztosíthassa a vezér- ségi polcot, dicsőséget s elhallgattasson minden más pártot. Mivel teljes képtelenség 100 közül azt a két jó vezért kiválasztani, aki a forradalom sikerének aláveti személyi és pártérdekeit, igy leghelyesebb, ,ha nem tart vezéreket maga felett a munkásság, akik csak gátlói minden egységes törekvésnek, hanem egy évi ve— zérseg vagy helyesebben mondva adminisztrációs munka végzése után visszaküldi őket a gyárakba, üzemekbe dolgozni vagy a munka nélküliek milliós táborába s akkor azoknak is sürgős lesz a társadalmi forradalom. A fenti okoknál fogva a németországi helyzet világosan bebizonyítja ,hogy a politikai partok nem képesek a munkásságot egységesen harcba vinni még a legnagyobb nyomorúság s gazdasági válságok idejében sem ,sőt egymás elleni harcban annyira legyöngi- tl a munkásmozgalmakat, hogy még védekezésre sem képes, nem még támadásra. Németországban is csak akkor lehet sikeres proletár forradalom; ha a pártdiktaturára törekvő pártvezéreket elzavarják s egy hatalmas gazdasági szervezeten kérészül egyesülnek, tekintet nélkül arra, hogy melyik munkás milyen párthoz tartozik s megteremtik az f ipari demokráciát, amelyben egyforma beleszólása lesz^ bármely parthoz tartozó vagy pártnélküli munkásnak,, akik a termelésben részt vesznek . Le a vezérekkel, akik darabokra szaggatják a munkásmozgalmat. Le a pártoskodással, amely elakar nyomni minden más forra- j dalmi csoportot. Építsük a munkásság gazdasági egységét, vezérek nélkül, vezérek ellenében. Teremtsük meg az Ipari Szabadságot, testvéries megegyezéssel, minden forradalmi munkás bevonásával. Mert csak egységben van az erő s hatalom. Pártoskodásban az. elbukás, elnyomatás.
