Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-12-05 / 664. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS December 5. CWI ga^'gE».3M»MBa«aMB'ai MENÜK A FARMEROKAT I. Manapság «sók szó esik a farmerokról, kiknek, tokinté-j lyes részét (mint kisgazdákat) rohamösan falja fel a; kapitalizmus^ A proletariátus | életszinvonalanak és vásárlóképességének csökkenése, a ielen krízisben, a már amúgy is eladósodott, Ieszegényedett farmerokra, halálos csapásokat mér. Mert, amig a plutokrácia nyugodtan emészt s úgyszólván kéj elegye nyirbálja az osztalék - szelvényeket; nem érzi sőt tagadja a krízist, addig a kisiizletesek, de különö-j sen a kisgazdák, felőrlődnek benne. Hiszen éz az osztály) az, mely legnehezebben tanul, mely a gazdasági fejlődés vas- szigorú törvényével szejnben is — csökönyös ellentállást fejt ki. Mely alárendelt mivoltát nem akarja ;s tudatlanságánál fogvást képtelefi elismerni. ■ ; í ö az. A farmer, íki a pionér időtől fogva, a szédületes gyors ipari .kibóntakcfeásig, csak balekként szerepelt. Akit kifosztottak, erdejéből', olajából. bányájából* Aki a terméketlen területeket, Aag szorgal mával, baromi munkával, termékennyé varázslta, aki a sivatagot szelídített állatokkal népesítette be, afti klipiával szembeszállva, buiaterniő ka- náanná változtattá Oklahoma rónaságát és a messze nyugat ciprus erdejét, gyümölcsös kertekké formálta kitart^ mun kájával, — mindég máshak. És ha nem ismernénk az amerikai kapitálizmus ravaszságát, esudálkbzrii keltenék azon, hogy az-amerikai farmer — k?* gyakorolja a kölcsönös segítséget,; (szénakaszálás, csépelés* favágóé stb. idején) nem jutott el a kollektivizmusig. Mégí szövetkezetek kel sem rendelkezik. Ha csak azt a néhány csenévész intézményt el nem fogadjuk szövetkezetnek, mélyék egyes vidékeken kevés sikerrel, de annál több sikertelenséggel operálnak. Az amerikai farmeren visz- szá tükröződik a ravasz számító tőke előrelátása, á kapitalista nevelés-butítás! Ennek j tudható be, hogy a Campb.ell- féle, mintagázdaságok tőszóm szédságában — a világ legfejlettebb ipari államában, a mezőgazdaság teljes, úgyszólván tökéletes iparizálódásának haj nalán, tiz barázdás ingóságán, nyakig adósságban még mindig függetlennek, szabadnak képzeli magát. Hogy nagy, hatalmas farmról álmodozik, holott a kicsi, mely nagyból zsugorodott össze, már úszik, vagy el is úszott. Nincsen szándékunkban elsiratni, a pusztuló farmereket. E folyamat természetes. Mint Marxisták, ilyennek tanultuk és ismertük fel. Csupán kihangsúlyozzuk és megrezgessük a dolgok rugóját, amikor rámutatunk, hogy éppen az- j ért bánik játszi könnyűséggel a: nagy tőke- a farmerokkal, mert megtudta bennük tartani a függetlenség tévhitét, í nfert távoltartani sikerült őketi a kollektiv eszme felismerésé- tífi, melynek primitiv formájáig, a szövetkezetekig sem engedte eljutni. Amig a mezőgazdaságban kialakult a gabona monopólium; az állattenyésztésnél, a huströszt (Big five) ; a gyümölcs termelésnél, a Fruit Exchange (United Trust Co.) ; a vetemény termelésnél a konzerv gyárak; (Hines 57 Variety) a cukor répa és nád termelésnél a cukor tröszt, addig a “FÜGGETLEN” amerikai farmer, megmaradt a faeke idejéből rámaradt csere rendszer mellett. Az itt felsorolt és mellőzött, hatalmas kombinációkkal játszott üzle- tesdit, Jdk szervezettségüknél fogvást, nemcsak az eladandó, d§ a vásárlandó termékeknek is árat szabtak: nem jön és nem is jöhet ilyen hatalmas) trösztökkel szemben számításba a “független” farmer. Ez-, zel egyszer és mindenkorra tisztában kell lennünk, i A farmerekbe beleoltott tévhit — a tulajdonjog illetve FRICSKÁK a magantuiajuonnoz es lenu- szeiéhez való ragaszkodás — az érvényesülésbe vetett bizalom és a szervezetlenség hiánya vele jár azzal, hogy a farmerokat, most a kedvező al- j kálómmal, ezrével falja fel a: nagytőke. S hogy vannak olyanok, akik e pusztulásra ítélt osztályt, a proletáriátus nevében védelmezik, sőt e ténykedésüket, egyenesen forradalmi munkának merik nevezni, azon ne csodálkozzunk. Hiszen éppen olyan “forradalmi” az ő minden ténykedésük, mint a “Munkás-Parasz kormányáról való lefetyelésük. De minek vitatkozzunk mi ezekkel? Had adja rájuk az áldást Marx Károly. Neki talán elfogják hinni, hogy ellen forradalmi munkát végeznek. Ha ők nem is hiszik el, de azok biztosan megegyeznek, kik őszintén kívánják és dolgoznak a proletáriátus felszabadítása érdekében. • Egyébként Marx e kérdésről, a következőképpen nyilatkozik: “Mindazon osztályok között, amelyek napjainkban a burzsoáziával szemben állanak, egyedül a proletár- ság a valódi forradalmi osztály. A többi osztály elzüí- lik és elpusztul a nagyipar következtében, - a proletár- ság meg annak legsajátosabb termése. “A középosztályok, a kisiparos, a kiskereskedő, a kézműves, a paraszt, mind mind támadják a buzsoá- ziát, hegy középosztály formájában való létüket a pusz tulástól megóvják. Ezek tehát nem forradalmiak, hanem konzervativek. Sőt mi több: reakciósok. Arra törekszenek, hogy a történet kerekét visszafelé fordítsák.” (Kommunista kiáltvány 1920 Bécsi kiadás 27- ik oldal). Mivel az itt említett társaságon kívül, mások is vannak, kik a farmereket akarják védelmezni. Akik ugyan nem nevezik ténykedésüket FORRADALMINAK, egy, a kezünkbe került, érdekes cikk alapján, a jövő lapszámunkban, velük is foglalkozni fogunk. ... r ... r. ENYHÉBB kifejezéseinkben, az “álkommunista” vigé- ceket bohócoknak szoktuk titulálni. Hogy az elnevezés mennyire rájuk illik, eklatáns bizonyíték, egyik hirdetésük, mely igy szól: “A választások előtt, még KÉT NAGY MŰSOROS GYÜLÉST rendez (t. i. a párt). Kitűnő szónokok, nagyszerű program számok.” wlw “TÜNTETÉST, röplaposztást, kollektálásf, talpnélküli cipőben, rongyos ruhában, ahová a szél befúj, nem lehet megtenni.” írja az egyik, hivatott detroiti munkáslevelező, majd igy folytatja: “Adjatok munkástársak, nehogy kénytelenek legyünk a munkánkban megállni.” Ja igen! Úgy vagyon megírva á konyimiska bibliába, hogy párt munkát, csak frakkban, meg lakcipőben lehet végezni! Másként nem. Hiszen McDonald, még a cilindert is felteszi hozzá! wlw “AMIKOR Juhász elvtárs levele a Szovjet Unióból kezembe került, éppen ebédeltem. Egyik kezemben a fokhagymás kenyér, a másikban az Uj Előre.’” írja egy másik levelező. Ejnye “elvtárs”, hát minek tartja a kezébe, ha a szagát fokhagymával kell, hogy elűzze? Y wlw OLVASSUK egy . . . mondjuk s Írjuk, hogy UJ-SÁGBA, hogy a TUUL, melynek titkára Wm. Z Foster, az acélipari munkások megszervezését ro- j hamosan, rohamcsapatok szer vezésével kívánja keresztül í vinni. Feltéve, hogy e szándék j komoly, feltéve, hogy egy szer ) vezetet akarnak az acéliparban? Szeretnök tudni és kérdezzük joggal, hogy miért i szervezte éppen Foster Ur 21 felé az EGY iparban dolgozó acélipari munkásokat 1919- ben? Már akkor tudta talán, hogy nem lesz elnöknek megválasztva Hooverral szemben? Hogy a párt állásokból kikopik? Ha igy van, akkor jó chanse van neki.je. Még az a szerencse, hogy a vasasok sem vakok! yy nak. Az ILD által hat "hónapon át gyűjtött összegekből a mai napig egy centet sem jut* tatott sem az ügyvédek költségeihez, sem a száz és száz szükséges védelmi tanuk élelmezéséhez, elszállásolásához, a2ok útiköltségéhez vagy bámily más módon élősegitette volna a védelmet. A Védelém nevében gyűjtött pénzek elsikkasfetáéa megbélyegzi a Kommunista Párt és ájY IUD vezéreit, mert a Kentucky bányakárokkal szövetkezve igyekszenek ártatlan ’'bányászokat az osztályharc kiszemelt áldozatait a halál torkába juttatni. Az ILD és a Kommunista Párt vezéreinek nincs kibuváh, nincs mentség ezen árulás elkövetése alól. Ellopták a védelemre becsületes munkások által összeadott pénzeket s a leggaládabb%nódoh szabotálják az Egyetemes Védelmi Bizottság törekvéseit a bányászok életének és§ szabadságának megmentésére. Ma már mihden osztálytudatos forradalmár előtt nyíltan u31 a vezérek árulása. Meddig tür: még e ^Becsületes munkásokat megszégyenítő vezérek árulását a tagság? Felvilágosításul szolgáljon az álábbi eset: “Halálos Hasonlat” A Kommunista Párt hivatalos lapja a Daily Worker 1931 november 20-án a következőket Írja. Az Egyetemes Védelem, amelynek hivatása volna az összeesküvéssel vádolt bányászok védelmezése. e helyett a bányabárók kezére játsza azokat. George Mauer az International Labor Defense titkára kijelenti, hogy a tárgyalásról érkező hírek megerősítik az ILD fenti állítását s bizonyos, hogy a védelmet a bányabárók megvásárolták. Ezzel szemben álljon itt William Burnett 1931 November 21-én tett kijelentése. “Deputy Jesse Pace meggyilkolásával vádolt felmentésemnek órájában kell kijelentenem, hogy az International Labor Defense nem tett semmit érdekemben. Hanem az Egyetemes Védelmi Bizottság, amelynek meg bizásából B. B. Golden és W. B. White ügyvédek védtek. Köszönetét mondok mindazoknak, akik bármily utón is ho2zá járultak szabadságom vissza nyeréséhez. WILLIAM BURNETT. Ha még ez sem készteti a Kommunista Párt és az ILD becsületes tagságát a cselekvésre, akkor a vezérekkel s a bányabárókkal együtt szövetkeztek ártatlan bányász bérrabszolgák szabadsága, élete ellen. Az alant megadott vádlottak bármelyikéhez fordulhatnak információért s kérdezzék meg bármelyikét a vádlottaknak, hogy az International Labor Defense egy centtel is járult az ügyük védelméhez. W. R. Jones, Wm. Hightower, Jim Reynolds, Otto Mills, Wm. Hudson, Bill Turpin, AI Benson, Asa Cusick, Floyd Murphy és F. M. Bratcher, valamennyinek cime: County House, Mount Sterling, Ky. wlw HA volna valaki, aki áz éhségmarsok leendő sikerében kételkedni merne, a kétely eloszlatására tudomására adjuk a következőket: A SIKER előre biztosítva van, mert az útiköltség fedezésére a párt gyiijtőiveket hozott forgalomba. Egy ilyen gyűjtő ivre éppen ma, (péntek 13-ika) kért tőlem is egy “elvtárs.” Hát én meg ADTAM neki. MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásai Szervezetének Pittsburgh és környéke tagjai a “Bérmunkás” olvasói bevonásával, az “összhang” dalkör és a Német Munkás Dalkör közreműködésével 1931 DECEMBER 12-ÉN, szombaton este 7 órai kezdettel az International Soc. Lyceum összes termeiben 805 James St., N. S. Pittsburgh, Pa. Gazdag Műsorral és Tánccal egybekötött nagy JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT rendeznek a “Bérmunkás” 20 éves fennállása alkalmából.
