Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-12-05 / 664. szám
December 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN OEMNAN IRTA: 12557. Számú TAG “Javul a helyzet” A kizsákmányoló osztály örömére New York városában is nyomasztó a helyzet a bérrabszolgák részére. A munka- nélkülieket elhelyező bizottság elnökének a jelentése szerint New York városában 1931 szeptember havában minden egyes munkára 55 munkanélküli jut. A politikusok és nem- zetgazdászok, a kizsákmányoló osztály szócsövei, napról- napra azt akarják a munkásokkal elhitetni, hogy javul aj helyzet. Ezzel szemben látjuk az egyik szolgájának jelenté- j sét, amely a napokban jelent meg. 1929 szeptember havába New York várossában minden egyes munkára három ! munkás jelentkezett. 1930 j szeptember havában minden munkára 25 munkanélküli volt és 1931 szeptember havában pedig 55 munkás jelentkezett minden egyes munkára. Ezen jelentés csak a férfi munkásokat foglalja magában a női munkások közül minden egyes munkára 1931 szeptember havában 24 női munkás jelentkezett. A politikus csahosok, kezdve az Egyesült Államok elnökétől, lefelé egészen a vég rehajtóig, mind a helyzet javulásáról fecseg. Ezen kimutatás csak New York városára szól s a helyzet ugyan az az ország minden más ipari központjában. Ötven dollár évi bevétel New Mexico, az Egyesült Államok leghatalmasabb mezőgazdasági államában egyik leggazdagabb farmer család évi bevétele átlag ötven dollár volt az 1931-ik esztendőben. A farmerek elkeseredésükben az állam szenátorának az . alábbi kifnutatást adták, hogy vigye el Washingtonba panaszaik orvoslása végett. (Jó helyen keresik azt) “ Mi, Rincon Valley, körülbelül három ezren, melyben nincsennek belefoglalva a bérért dolgozók panaszaink orvoslása véget a szenátushoz fordulunk s e panaszunkban kimutatjuk évi be vételeinket és kiadásainkat, melyek levonása után megálla pitható, hogy jövedelmünkből lehetetlenség emberi módon élni. Az 1931-ik esztendőben bevételeink 160 ezer dollárt tettek ki, mely a következő képpen oszlik meg: Hetven ezer dollárt vettünk be gyapot termelésből, 44 ezer dollárt tej termékekből, 17 ezer dollárt paradicsomért a többit ku A CLEVELANDI MUNKÁS DALÁRDA most vasárnap, december 6-án este a West Sitiéi Turn Hallban 4115 Lorain Ave. NAGYSZABÁSÚ KONCERTET rendez több dalárda közreműködésével. Bemutatásra kerül a “Volga hajósok” életkép a dalárda tagjainak megszemélyesítésével. Belépődíj 50 cent. korica, csirke, tojás stb. i né kékért. A fent nevezett termékek előállítására, nem beleszámítva a munkások fizeté- j sét 130 ezer dollárt fizettünk ki, melyből 30 ezer dollárt adófejében 25 ezer dollárt pedig kamat fejében fizettünk ki. 75 ezer dollárba került a termékek öntözése, trágyázása s élelmezése. Mindezeket leszámítva, marad 30 ezer dollárunk, mely átlag 50 dollárt juttat egy öttagú farmer család egész évi munkájáért, vagyis, fejenként évente 10 dollárt. Ezen összegből vagyunk kénytelenék egész éven át élei mezni és ruházni magunkat. Eddig szól az elkeseredett farmerek jelentése, mely nem csak New Mexicóban, hanem az egész Egyesült Államokban igy van. A kis farmerok képtelenek a modern mezőgazda- | sági bárókkal felvenni a versenyt s ennélfogva kénytele-: nek éhezni, nélkülözni s a leg több setben otthagyják farmjaikat s az ipari városokban keresnek menedéket. Ezt fényesen bizonyítja az a tény, hogy 1920-tól 1930-ig esztendeig, vagyis egy évtized leforgása alatt egy millió kétszázezer farmer család hagyta ott a boldogulásra nagy rémé- j nyekkel kecsegtető farmját. De ez igy van az iparok minden más ágában, a hatalmas trösztök, korporációk felfalják az utjokba került kis farmert vagy kis iparost s belekergetik őket is a bérrabszolgák tartalék seregébe, ami által növelik azt a rettenetes s rémisztő hadsereget, amely a munka erejét kínálja megvételre. Amig a munkás- osztály, a bérrabszolgák had- | serego tétlenül, szervezetlenül i áll, addig rettenetes és rémisztő'lesz reája nézve a túltermelés és kizsákmányolás minden | fajtája. Fogsz-e követni engem? Ha majd emberré nősz fel kis fiam, S yísz, sodor magával az élet-ár. Ki tudja, a sors hozzád kegyes lesz-e S reád öröm-e vagy bánat vár? . . . Azur-kék szemed tükrében Félve kutatom a jövőt. Népjogokért fogsz-e bátran síkra szállni S lelked megérti-e majd a szenvedőt? . . . A kibontott zászlót viszed-e majd előre ? Megalkuvás nélkül. Ha kell vérzivataron is át. S ami harcolni késztet; nem az arany: annál is több — Világszabadság! . . . Vagy mint a lehelet, elmúl észrevétlen Fiam! Amire egyezer tanítottalak S rablelkek bilincseinek a zörrenése Megzavarja, oda lenn, siri álmomat. BROOKS ELSA. HÉTKÖZNAPOK A közel múltban, három hitül Amerika népéhez. És peresség beszélt a rádión kérész dig Pershing tábornok, Mary Pickford a mozi színésznő és Lindbergh ezredes. Mind a hárman gyönyörűen arra kérték az amerikai népet, hogy legyenek türelmesek és tartsanak ki az állam mellett, mert ha most rosszak is a viszonyok, de nemsokára újra megindul a munka és jó lesz minden. Szeretnék tudni, hogy milyen érzéseket váltott ki ez a tanács az amerikai népből? Vájjon mit gondoltak abban a pillanatban Amerika dolgozói? Jó lenje tudni nem-e azt gondolták, hogy könnyű azoknak, akik tele gyomorral oda állanak a mikrofon elé beszél ni, de nehéz a szegény embereknek. Néma csönd borult az egész országra. Olyan halálos nagy csönd, vésztjósló,' amilyen nagy viharok előtt szokott lenni. A politikusok belefáradtak már csititgatni a szegény, nagybeteg gyermeket: a népet. A politikusokat felváltotta a beszédben Pershing, Pickford és Lindbergh. És most ők mondják: türelem kedves Polgártársak! Amerika népe! Majd tavasszal, majd ősszel, majd ekkor, majd akkor........... ‘Fő a türelem! Harmadik éve megy már ez igy. Szép szavakkal, üres biztatásokkal intézik el a nép baját. S ha majd egyszer a munka megindul — mintha már hallanánk —- hogy a. kormány mint köszöni meg a népnek a tiirelmességét. És a rádió, a világ minden .részébe, elviszi majd azt a téves hitet, hogy a föld összes nációi közt legszerencsésebb ember az Amerikai. Sör. m‘ több! Ezt maga az amerikai is elhiszi. Dehogy is a túltermelés, a milliós profitokat hajszoló gyáros az oka annak, hogy van országos krízis és munka- nélküliség. A hunkyk, a degok, a musz kák, a zsidók és négerek az okai annak. Ez a szedett-ve- dett népség kiszorítja minden iinnen a bensziilötteket. Depor tálni kell őket! Csak annyit kell belőlük itt hagyni, hogy legyen ki elvégezze a nehéz és piszkos munkát, amit a benszülött nem szeret csinálni. S ahol pedik észre van szükség, ott az amerikai. Nem volnának bérlevágások és nem lenne országos krízisre nem volnának azok a gyűlölt idegenek. Ilyen és ehez hasonló gondo latokkal van tele az amerikai munkásoknak az agya. Fen- söbbsége tudatában, amit felül ről plántálnak a lelkűkbe azok, akiknek érdekük az, hogy egyik munkás a másikat faj, nemzetiség, vallás szerint értékelje. Innen van az a nagy idegen gyűlölet. Egyik munkás a másikat hibáztatja. Az j egyik munkás a másikban látja a bűnbakot. S-a munkásság | összetett kezekkel, tétlenül j kell, hogy végighallgassa, I hogy a cirkusz ajtajában mint kiabál a kikiáltó: Maj.d ekkor Majd akkor Majd holnap! Csak türelem Polgártársak!!! Sokszor szememre vetették már az ismerőseim, hogy túl logikusan gondolkodom. Tárgyilagosan mérlegelni dolgokat, tisztán látni ott, ahol mások szándékosan takarják el szemeiket, magam is elismerem, hogy részemről ez nagy hiba. De én mindég is szegény emberek között éltem. Szegény emberek életét láttam magam előtt. És szegény j emberek tragédiái sokszoro- j ''^ötak meg lelkemben, eleven képpé váltak bennem s innen vau az a bántóan nagy logikus gondolkozás. Jól tudom, hogy az emberek szeretik a szépen elmondott hazugságokat és kellemetlen nekik az olyan ember, aki igazságot mond. Tudom, hogy megbocsáthatatlan hibát követek el vele, mégis megteszem, mert úgy érzem, hogy ugyanakkor kötelességet is teljesítek azáltal. Most közel karácsonyhoz, ismét felülkerekedik bennem a logikus gondolkozás. Én nagyon, nagyon szeretem a gyermekeket. Nem ugv szeretem, ahogy az erősebb szereti a gyengét. Én szeretem őket legelső sorban azért mert a gyermek a jövő. De nemcsak én szeretem fanatikusan a gyermeket, szereti Amerika népe is. Amerika mindent megtesz a gyermekért. S itt ebben az országban a gyermeknek minden szabad. « — -v-íVai o-yermeknek szabad rakoncátlapnak, szemtelennek lenni. Szabad nekik , szépen gondozott parkokban virágokat letaposni, felnőtt ! embert szembe köpni, a szülőt törvény elé állítani stb. S mindezt az a nagy gyermek kultúra váltja ki, mely ott él Amerika lelkében s amelyre az amerikai nép olyan büszke. így, ilyenkor karácsony táján aztán teljes í erővel megindul a radikálisok ellen a hadjárat a gyermek, a jövő nemzedék nevében. Mi i lesz, ha egyszer a munkás kormány tényleg betalál jönni. Nem lesz többé szent karácsony. S mit csinálnak maid a szegény kis gyermekek? Miben fognak hinni? Ha többé nem a Jézuska fogja nekik az ajándékot hozni? Ebben a zűrzavaros, békétlen világban képmutató embereknek ez okozza a legnagyobb gondot. S a '.szegény, éhes proletár gyermekek azalatt fázón húzzák össze magukon rongyos kabátjukat és vágyva néznek a sok cifra játékra, mely c^y elérhetetlen távol van tőliijc. Csak azért mert Amerikában fényes kirakatok, nagy reklámok hirdetik, hogy — van Karácsony. Brooks Elsa Szerezzünk 2000 uj olvasót a BÉRMUNKÁS jubileumában!
