Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-28 / 663. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS November 28. Az olvasók körébö E rovatban minden oly közér­dekű dolgot készséggel közlünk, mely a munkásosztály érdekét szolgálja. Kérjük a leveleket tel­jes név és cim aláírásával ellát­ni, amit azonban a levélíró kérel­mére esetleg mellőzünk vagy csak kezdőbetű jelzéssel látjuk el. Szerk. New York, nov. hó. T. Szerkesztő munkástárs: Mint a “Bérmunkás” és az “Uj Előre” olvasójának, szí­veskedjen leközölni az alábbi néhány sort. Azért kérem a “Bérmunkás”-t, mert meddő volna beküldenem az Uj Előre szerkesztőségébe, — nem kö­zölnék le. Sok-sok héttel ezelőtt az Uj Előre “sajtó-gyűlésre” hívta fel olvasóit. A “kommunista magyar biiró” clevelandi és new yorki tagjai végigutazták az országot és 8000 dollárt kő" veteltek, hogy megmentsék a biztos bukástól az Uj Előrét. Úgy a Cleveíandban élő 15 Uj Előre alkalmazott, mint a new yorki 17 Uj Előre és Betegse- gélyző Szervezet alkalmazot­tai az ott rendezett sajtó-gyű­lésen egy-egy heti (minden héten pontosan felvett) fize­tésüket “ígérték” az Uj Előre részére. Fehér József 45 dol­lárt ordított és jegyzett, Tóth Lajos 35-öt, Bebrits Lajos 35, Mayer Gusztáv 40-et, Szántó János, Nagy János, Vörös Sán­dor, Horton Heiferman Mária, Weinberg William, Rosen ­Zweig Ernő, Leitner Aurél, Varga Sándor, Roth Johanna, Ruth Weinberg és a többi al- alkalmazott, valamennyien égyegy heti fizetésüket (20- 45-ig) “Ígérték” az Uj Előre megmentésére. És még mindig azt látjuk, hogy az “Ígéret” rovat ugyan az az összeg, ami volt az első kimutatáskor. Minden munkásujságot, — NOVEMBER 28-ÁN SZOMBATON este 8 órakor rendezik az IWW new yorki tagjai és a Modern Színkör szenzációs műsorral és szinielőadás- sal egybekötött BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYT a Bérmunkás 20 évfordulója alkal­mából. Ezen az estén teljes szám­ban megjelennek a Bronxi Magyar Önképző és Betegsegélyző Egylet közismert műkedvelői, akik a Mo­dern Színkörrel együtt a kiváló mű­sort szolgáltatják. Műsoron van két egyfelvonásos színdarabon és ének­számokon kívül, egy kitűnő zene Trio, akik Basky Cornélia, a Juil- liard zeneakadémia vizsgázott tanár nőjének vezetésével fognak hang­versenyezni. Az Általános Munkás Dalárda tel­jes karával lép fel. Az estély a Clarmont Casinoban 62 E. 106 St. lesz megtartva, mely helyiségnek az alsó terme is bérlet­be van véve feljes konyhai kezelés­re. Az' előadás után kitűnő zene mellett Tánc lesz hajnalig. így te­hát valóban egy proletár ünnep lesz ezen estély, mert a belépti dij ára elővételben 50 centben állapitatott meg, hogy mindenkinek legyen al­kalma ott jelen lenni. New York és a közel vidéki magyar munkások a Clarmont Casinoban találkoznak NOVEMBER 28-ÁN SZOMBATON amelynek célja a munkásság fölszabadítása a kapitalista kizsákmányolás alól — támo­gatok. Szomorú, hogy szétta­goltam többféle árnyalatban működünk — ugyanegy vég­cél felé. Természetesen szive- sebben látnám a szétforgá­csolt hatalmas munkástöme­get egy nagy szervezetben tömörülve, mint egymást gyön gitve — szétszórtan. De mert a végcél — mint mondtam — egyfelé törekszik, hát támo­gatom a megjelenő munkásuj- sá gokat. Nem tudom azonban megér­teni, hogy ezért, mert engem vagy valakit valamely munkás szervezet alkalmaz *52 héten át fizetéssel, évről-évre, ki­vonjam magam minden köte­lesség alól. Fehér József, Beb­rits Lajos, Tóth Lajos, Mayer Gusztáv és a többi nagy lendü­lettel “Ígértek” és az Ígéret­ből ezideig egy pennyt sem fizettek. Én, aki egy éve, hogy nem dolgozom, leadtam az Uj Előre részére a nehezen nélkülözhető egy dollárt. A “vezéreknek”, úgy látszik, ugyanaz a mottójuk mint a kapitalistáknak: “Minden ter­het a nép fizessen”. Ők a nép vezérei. Nekik pontos fizetés jár. Tisztelettel Kaposi János Kaposi J. olvasónk levelé­vel kapcsolatban a követke­zőkre kell rámutatnunk: Nemcsak a szervezeteken kivül állók, de mint a levél írója is, a munkásmozgalmak­ban részt vevő munkások, gyakran hangoztatják, hogy támogatnunk kell’ ezt vagy azt a mozgalmat is, mert végered ményében a végcél egy; a munkásosztály felszabadítása. Ott, ahol megállapítjuk, hogy a vezérek, vagyis mind­azok, ikik azt a mozgalmai kívülről képviselik, annak fen- tartásához semmivel sem já­rulnak hozzá, ellenben, hogy a “mozgalom” kielégíthesse az ők megélhetési szükségle­teiket a híveik becsapására is képesek, amit a levélíró is bi­zonyít, ott kétségbe kell von­nunk, hogy a munkásosztály felszabadítása lehet a cél. Ad­dig, amig vannak Kaposik, akik az ilyen tiszta meglátás mellett is hisznek azokban a mozgalmakban, addig a mun­kásmozgalom valódi és hami­sítatlan szárnya nehezen tud kibontakozni. Kaposi olvasónk tisztában van vele, hogy a ve­zérek nem tűrnek az olvasók részéről bírálatot, tudja, hogy csak azok a hangok nyernek publicitást, amelyek Bebrits, Mayer és Vörös elvtársak szü­letett vezérségét elismerik, en­nek dacára úgy érzi, hogy ne­ki a gyomrától elvont dollár­ját oda kell, hogy adja. Nem ismerjük személyesen Kaposi J. olvasóinkat, akinek írása egészen másként mutat­ja be őt, mint ahogyan cse­lekszik. Cselekvései magán­viselik a szociáldemokrácia és általában a politikai nevelés minden szabályát. A felülről jövő minden akarás tudomásul | vételét. Ebben sajnos Kaposi j olvasónk nem áll egyedül.' Hálaadás napján Windber, Penn. nov. 21. Borulj le, kedves proletár testvér és mondj hálaimát a természet anyánknak, amiért ily bőkezűen jutalmazta meg a világot mindenféle életszük­ségleti áldásával. Búza van annyi, hogy nem képesek elraktározni. A gyü­mölcs a fán és a fa alatt rot­had meg. Az állatállomány, a baromfiállomány szintén óriás fölösleget mutat. A ruhakészitéshez szüksé­ges gyapot pedig olyan bősé­gesen termett, hogy még a kor mány is beszántását ajánlja. Házépítéshez szükséges tégla, fa és vasanyagokat, valamint a fűtéshez szolgáló szenet, au­tomobilt, bútort, stb. lukszus- cikkeket oly nagy mennyiség­ben termelte a munkásság a kevés munkanapok meHett is, hogy a raktárak mind tömve vannak, neki pedig kevés vagy Gyakran találkozunk, különö­sen éltesebb munkásemberek­kel, akik harcos tagjai voltak a különféle mozgalmaknak és inkább visszavonulva, kitérnek a vezérek megélhetését jelen­tő “mozgalomból”, mintsem becsületes munkásmeggyőző­désükért azokkal harcba ke­rüljenek. Lehet-e elfogadható magya­rázatot adni annak a mozga­lomnak az egy centel való tá­mogatására, amelyről megálla pitjuk, hogy többszörösen csőd be juttatták a saját lapjukat a leghütlenebb kezelések által akikről tudjuk, hogy M. B. és Ö.. Sz.-et olyan vásár­lásokba vitték bele, amelyből az csak az önállósága feladá­sával tud kimenekülni. A mun kások országa, de még a pol­gári rendszerben is a jobbik esetben javítóintézetben a he­lye azoknak, akik egy életet és vagyont jelentő vállalatot, mint amilyennel a párt rendel kezett, mint hulladékot a sze­métre dobnak. Akik még ahol megjelentek mint felszabadí­tók, ott a munkások mun­kaideje és munkabére, évekre visszaesett és a munkások elől ről kezdhették azt felépíteni. De ez a jelenség nem kizá­rólag Bebrits és Mayerékat eltartó mozgalomnak a tulaj­donsága, ezt csinálják mind­azok az alakulatok, amelyek a parlamenti bársonyszék vagy a City Hall-ok kipárná­zott üléseiben kívánnak elhe­lyezkedni. Példa erre Ausztria Belgium, Németország, Anglia és mindazok az országok, ahol a politikusok az utca po­rából a munkásságon felemel­kedve a törvényhozásba elju­tottak. Kivétel' nélkül, mindet megkellett vagy kikellett ta- godni a mozgalomból. És ami­kor ez a tény, miért érzi még Kaposi olvasónk, hogy az ilyen mozgalmat támogatnia kell? Kaposi János és a többi ka­posik a munkásosztály vég­célját csak úgy szolgálják, ha a munkásosztályon élősködők­től segítik a mozgalmat meg­tisztítani és ezt csak úgy vég­zik, ha tényleges tagjává vál­nak annak a mozgalomnak, amelyben a végcélért ugyan­olyan önzetlenül dolgoznak, mint a. munkások napi köve­teléseiért. Ez a szervezet az Industrial Workers of the Wold. Szerk. éppen semmi munkája nincs, amig a készlet le nem apad. Hát lehet-e még Eldorádóban is több mindent elképzelni, mint itt, a mi tejjel-mézzel fo­lyó fogadott hazánkban van? És mindezeket a ti szorgalmas munkálkodástok hozta létre. Hát lehet-e ezen bőséges adományokért hálát nem ad­ni természetanyánknak? Ó, vagy te azt mondod, munkás­testvér, hogy neked mindezek­ből nagyon kevés, vagy talán éppen semmi sem jut. Hogy te a hálaadás napját nem a szokásos, szép pirosra sült pulykáktól és csirkéktől roskadozó asztal mellett, ha­nem megfelelő ruha és lakás nélkül, az utcán kóborolva fo­god eltölteni ; éhségtől és hi­degtől' reszkető kezed pedig nem hálaadási imára, hanem valamelyik jótékonysági intéz­mény előtt valami udvarias nyelven levesnek nevezett kotyvalékért kell összekulcsol­nod? Nahát arról már termé­szetanyánk igazán nem tehet. Hisz téged a teremtés koro­nájának alkotott. Megáldott gondolkozó és alkotó képes­séggel, hogy a többi élőlények félénken húzódnak meg alko­tásaid előtt, behatoltál a föld méhébe, az ott rejtőző kincse­ket felszínre hoztad, hogy té­ged szolgáljanak; legyőzted a tengereket, meghódítottad a levegőt, de te ezen adományo­kat nem vagy képes megbe­csülni. Megalázkodva tűröd, hogy mindent, termelő ember léted­re, néhány here szedje el tő­led, a te munkád gyümölcsét, sőt ráadásul megrablóidat tar­tod tiszteletben. Vadászkutya módjára nyalod azt a kezet, a mely neked csak a morzsákat dobja vissza. Büszke ember létedre nem vagy képes belátni, hogy még a legalsóbbrendü vadállat is védelmezi zsákmányát, sok esetben az élete árán lehet tő­le csak elvenni. Te pedig küz­delem nélkül adod át munkád gyümölcsét munkáltatóidnak. Tehát, ha másért nem is, de azért a birkatürelemért ad­hatsz hálát a természetnek. De ha majd egykor türel­mednek vége szakad, tudatá­ra ébredsz emberi voltodnak s a még most könyörgő ajkad dacosan fogja odadörögni a rajtad élősködő parazitáknak, hogy eztán majd csak azon te ritett asztal mellett fogtok vi­gadni, amit a társadalomra hasznos munkával kiérdemel­tek. Amig most a könyörado- mányért kinyújtott kezed pe­dig ökölbe szorul és lesújt azoknak a szemforgató hipok- ritáknak puffadt arcába, akik téged megalázkodásra és kö­nyörgésre tanítanak, hogy azt örökre széjjelzuzd, hogy mind ezek helyébe megvalósítsd az Ipari Demokráciát — akkor aztán mi is ünnepelni fogunk. És ez lesz az igazi hálaadás napja. C. K. D. MINDENNEMŰ ANYAGI TÁMO­GATÁS A KENTUCKY.I BÁNYÁ­SZOK VÉDELMÉRE AZ ALÁBBI címre küldendő: general DEFENSE COMMITTEE, 555 W. LAKE ST., CHICAGO, ILL.

Next

/
Thumbnails
Contents