Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-28 / 663. szám

November 28.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

INNEN-ONNAN

IRTA: 12557. Számú TAG

A Chicagói Moving Picture kezelők harca

Amint azt az itteni kapitalista lapokból olvassuk, két hónapi ádáz és elkeseredett harc után a “munkások győzelmével’’ (?) véget ért. Ezen harcot az AFofL. ósdi szervezetébe tömörült munkások szenvedték végig hosszú két hónapon át. E sztrájkban fölsorakoztatott eszközök, amelyeket a mozgószinházak tulajdonosainak szövetsége, ugylátszik, még mindig eredményesen használt, mert a minden irányba terelhető publikum bevette a kapitalista lapok által a mun kások ellen irányított gazságokat.

Az elmúlt két hónap leforgása alatt 19 színházat robbantottak föl, amelyekben a bombák által okozott károk tetemes összeget tesznek ki, nem is szólva arról a kisebb-na- gyobb sebesülésekről, amely egyik-másik bombarobbanásnál a környék lakossága között okozott. Ezeket a bombadobásokat vagy elhelyezéseket a bószok szövetsége csaknem minden esetben a színházi záróra után rendezte és igy emberéletben nem esett kár, a mi már a strájk kezdetén várható volt, mert a kizsákmányolt osztály nem riad vissza semmiféle piszkos esztköztől, hogy a publikumot magához ragadja. És hogy ez még sem történt meg, azon múlott, hogy a harc nem volt még eléggé kiélesedve és a bószok látták, hogy biztos győzelmük van a munkások fölött — igy megmaradtak teljes két hónapon- át az üres színházak robbantásánál.

A munkások részéről is történt az úgynevezett bombázás és pedig a régi, elavult bombázási rendszert a biizbombák elhelyezését gyakorolták teljesen sikertelenül, mert nem hogy magukhoz ragadták volna a közönség szimpátiáját, de elidegenítették azt. Ezt az ósdi és más elavult eszközt hasz nálták az AFofL.-ben szervezett gépkezelők ahelyett, hogy tömegpiketelést rendeltek volna el sérelmük orvoslása érdekében.

Hogy minden izében AFofL. sztrájkról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az az árulás, melyet az A. F. of L- ben szervezett munkások egymás ellen használnak. Itt Chb cagoban kétszázötvenen felüli a mozgó színházak száma s az említett sztrájk csak 101 színház elleni irányult, melyek kizárták gépkezelőiket, hogy a kettős rendszer helyett az egy operátor rendszert vezessék be. A többi 150-en felüli nagy színházakban az egy s ugyanazon szervezetben tömöritett gépkezelők minden arcpirulás nélkül folytatták a munkát és kezelték a gépeket, mintha minden rendjén lett volna. De nemcsak, hogy ez történt meg, hanem a bószok szövetsége New York városából hozatott szintén union gépkezelőket, a kik a chicagói brotherjaik helyét töltötték be és végzik a

j munkát, mig az itteni szervezethez tartozó brotherek — sztrájkoltak.

Ez nem újság Amerika munkássága előtt, inkább az volna újság, ha nem igy történne. Ezért aztán két hónapi keserves és tanulságos harc után a munkások kénytelenek voltak a bószok által diktált föltételek mellett újból fölvenni a munkát. A bószok szolidaritása egyöntetű voft és ezért sikerült nekik kivívni azon követeléseiket, amelyek miatt kizárták az operatorokat. A 101 színház közül 89-ben az egy operator rendszert alkalmazzák és ennek tetejében a bőszok még megtoldották az áruló A. F. of L. tagsága elleni követeléseiket és Chicago összes mozgó színházi gépkezelőknek húszszázalékos bérlevágást eszközöltek és e szer-; vezet égisze alatt sztrájkoló| munkások újból folytatják a gépek kezelését.

Ez az A. F. of L., ez a szakszervezkedési rendszernek az eredménye.

A bószok szövetsége az 500 és annál kevesebb személyre berendezett színházakban keresztülhajszolta, amiért azokból a munkásokat kizárták és még tetejébe megtoldottak, a mit nem is mertek álmodni, hogy az összes színházakban az összes alkalmazottaknak levágták húsz százalékkal fize téseiket. Nem újság ez Amerika dolgozó munkásai előtt, de ugylátszik, hogy nem is tanulság részére. Az A. F. of L. 50 esztendős múltjában naponta történnek ilyen és ennél még gyalázatosabb események. Az egymás elleni harc az egy és ugyanazon szervezetben “szervezett” munkások között teljesen divattá fejlődött és ezen árulásokra mond-J ja az IWW szervezete, hogy “e szomorú állapotokat megváltoztatni és a-munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly- kép fölépített szervezettel lehet, melynek minden az egy! iparban

..... vagy ha kell valamennyi iparban

..... dolgozó

tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik! osztályában, igy az egyen; esett sérelmet az összesség se^

I relmének tekinti”. E maradi! jelszó helyett: “tisztességes!

napibért tisztességes napi mun j kárét” ezt a forradalmi jelszót írjuk zászlókra: “Le aj

bérrendszerrel!”

Huszonhat esztendeje, hogy harsogja ezen jelszavakat és kristálytiszta igazságokat azj IWW. De a szakszervezeti basák és a diktátorságra vágyó politikusok még mindig uralják a munkásosztály ' tunya, gondolkodásra képtelen agyvelejét, mely által a kizsákmányoló osztály elnyomatásban, szenvedésben tartja a termelők hadseregét az egész világon.

Az IWW huszonhat észtén- j deje harsogja: az egy sérelme valamennyiünk sérelmét jelentő jelszót és ha a munkás osztályt szunnyadó mély álmából j fölriasztja, irgalom nélkül söp-j

ri el a hatalomra és vezér- ségre aspiráló árulókat és saját kezébe fogja venni a termelés és szétosztás gépezetét az összemberiség boldogságára.

A tanítók helyzete

Chicagóban még mindig fizetés nélkül vannak a tanítók és ugylátszik, hogy még jó ideig nincs is kilátásuk, hogy fizetést kapjanak, mert a városatyák napról-napra jobban és mélyebben turkálnak az üres pénztár lomjai között. A chicagói tanítóknak ez egy nagyon jó tanulság arra, hogy szervezkedjenek, mert amig ők fizetés nélkül végzik a tanítás idegrendszert ölő munkáját, addig a politikusok minden fajtája rendszeresen huzza fizetését és fizetésén felüli óriási grefteket, amelv a politikusok természeténél fogva együtt jár.

Az elmúlt napokban Chicago városában egy egész sereg tanítót és tanítónőt fosztottak meg a fizetéstelen állásuktól, mert tanítványaiknak a valódi okokat merték magyarázni, hogy miért kell nekik, de nem csak nekik, hanem velük együtt az iskolák hallgatói óriási részének éhségben és nélkülözésben szenvedni. Az elmúlt héten megtartott gyűlésükön követelték mindazok visszaállítását, akiket a fönti okokból kifolyólag elmozdítottak állasukból. Hogy mi lesz az eredménye ezen követelésüknek, azt már előre is megmutatja a tanítók szervezetlensége. Ezen összejövetelen kiöntötték egyesek keserveiket és elpanaszolták a hét hónapon keresztül fizetésnélküli tanítók egymásnak bajaikat. Sokan közülök kénytelenek reggel hat órakor hazulról elindulni, hogy idejében az iskolába érhessenek és kifáradt testtel, agyongyötört aggyal megkezdeni a gyermekek tanítását. Mások elmondották, hogy már hánapok óta képtelenek lakbért fizetni és kilakoltatásnak estek áldozatul, mig mások a pénzkölcsönző bankok karmai közé kerültek.

A mai társadalmi rendszer legnagyobb támasza az iskola s. annak; tanítóját sem kiméli a kizsákmányoló osztály, mert tudatában van, hogy Chicago tizenháromezer tanítója között csak elvétve akad, akik zúgolódnak, lázadnak a mai rendszer ellen és azt tanítványaiknak is tudtára adják. Ha helyes alapon szervezkednének és veszélyeztetnék a kizsákmányoló osztály profitéhségét, majd másképen gondolkodnának a politikusok és az azokat karmaik között tartó kapitalizmus.

MEGHÍVÓ;

A Világ Ipari Munkásai Szervezetének Pittsburgh és környéke tagjai a “Bérmunkás” olvasói bevonásával, az “Összhang” dalkör és a Német Munkás Dalkör közreműködésével 1931

DECEMBER 12-ÉN,

szombaton este 7 órai kezdettel az International Soc. Lyceum Össze3 termeiben 805 James St., N. S. Pittsburgh, Pa. Gazdag Műsorral és Tánccal egybekötött nagy

JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT

rendeznek a "Bérmunkás” 20 éves fennállása alkalmából.

Az osztályharc fényes győzelme Ky.-ban

(Folytatás az 1-ső oldalról)

Ezúton is felhívjuk munkástársaink figyelmét, valamint mindazokat akik az igazság osztás hívei munkástársaink sikerre vitele érdekében anyagi támogatást tudnak nyújtani, úgy azt haladéktalanul küldjék a General Defense Committee 555 W. Lake St, Chicago, 111.

Nagy port vernek fel az ILD köré csoportosult kommik, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az IWW s az Egyetemes Védelmi Bizottság elveszítse Bill Burnett munkástársunk igazságos ügyét, tették azt az álal, hogy az Egyetemes Védelmet s az IWW-t a legszemtelenebbül állították olvasóik elé.

Ez a stool pigeonokat megszégyenitő társaság 1931 Junius elseje óta tehát hat hónapon keresztül az ILD köré csoportosult “kommunista” lapok sáska hada ország világgá kürtölték, hogy a Harlan megye Ky. gyilkossággal vádolt bányászokat ók, s csakis ők védelmezik. Hat hónapon keresztül a bebörtönözött bányászok nevében s azok védelme érdekében gyűjtöttek s még ma is gyűjtenek. Bill Burnett gyilkossággal vádolt bányász munkástársunk tárgyalása e hó 18-án vette kezdetét s ma November 21-én befejezést nyert. Az ILD Bill Burnett munkástársunk védelmére vagy annak segélyezésére sem egy ügyvédet, sem egy árva centet nem adtak. Ezúton is felkérjük az ILD és a kommunista párt igazságszerető tagjait, hogy ha ezen sorok igazságában kételkednek, úgy Bill Burnett munkástársunknak, aki ezen ügyben a leg- kompetensebb igazságot mondani; cime Bill Burnett, Evarts, Ky Írjanak. Győződjenek meg egyszer már vezéreik aljasságáról maguk is. Vagy igazságnak tartják azt, hogy a kizsákmányoló osztály által munkástársaink nyakába tett kötelet az ILD és a kommunista párt vezérei húzzák szorosra, hogy munkástársunk minél előbb lehelje ki életét.

H51 ezek után is akadpak még az általunk becsületesnek hitt tagság között olyanok, akik továbbra is támogatják az ILD és a Kommunista Párt vezéreinek azcn aljas munkáját, hogy a munkások védelmére gyűjtött összegeket saját önző céljaik kielégítésére fordítják, mely által a kizsákmányoló osztály prédájává szolgálják ki az osztálytudatos forradalmárokat akkor, azok a forradalmi munkásmozgalom részére örökre elvesztek.

Vizsgálatot kérünk az ILD és a Kommunista Párt tagsága részéről a vezérek ellen, hogy hová fordítják a Kentucky bányászok segélyezésére és védelmére gyűjtött ezreseket.