Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-12 / 661. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS November 12. sírjuk ki jól magunkat s AZTÁN LÁSSUNK MUNKÁHOZ A tőkés osztály ssrazdasági szakértői oly nagy buzgalommal igyekeznek a csődbe jutott rendszer megmentésén, hogy ta­nácsaikkal már teljesen ellentétbe kerülnek egymással. B. C. Forbes, az Egyesült Államok; tőkéseinek egyik úgy nevezett s valószínűleg jól dijjazott gazdasági szakértője a fenti címmel egy cikket kö­zölt a napokban, melyben rendkívüli elkeseredéssel tá­madja azokat az üzlet embe­reket, akik szerinte csak si­ránkoznak és panaszkodnak a rossz üzleti viszonyok miatt, ahelyett, hogy erélyesen hoz­zá látnának a munkához és uj életet öntenének az állandóan hanyatló s a pusztulás utján levő gazdasági rendszerbe. Ez a Forbes ur, akinek a legtöbb esetben sületlensége­ket tartalmazó cikkeivel né­hány hét előtt is foglalkoz­tunk a Bérmunkás hasábjain, egyike azon egyéneknek, akik a jelen üzlet pangást sehogy sem akarják a tőkés rendszer természetes feüödési követ­kezményének elismerni, s ál­landóan egyéneket, csoporto­kat, vagy azok üzleti lelemé­nyeségének hiányosságát igye­keznek felelőssé tenni a jelen légi munkanélküliség és- az ebből eredő nagyon megcsap­pant. “profit” miatt. “Nincs helye a siránkozás­nak.” mondja Forbes ur szin­te kiérezhető gúnyos harag­gal. “Félre a panasszal és az örökös kesergéssel; de ha már mindenáron siránkozni aka­runk, úgy sírjuk ki magunkat végre jól és aztán lássunk munkához.” “Ne haljuk már örökké azt, hogv az üzlet gya lázatosan rossz.” A tartozások felhajtása rendkívül nehéz. A vállalkozásainkon folyton vesztességgel dolgozunk. Mi- revaló a jajveszékelés, hogy az elárusitás rendkívül roha­mosan csökken és hogy az üz­let állandóan nagyobb veszte­séggel dolgozik. Mire való az az állandóan hangoztatott két ségbeesett kérdés, hogy mikor lesz már ennek vége? “Az 1923 és 29- évek közöt­ti üzletemberek, akik önelége­detten szokták saját vállaikat veregetni az üzleti képessé­geik s pénzcsinálási tehetsé­geiknek gratulálva, ma az ön- szugerálta beképzeltség taka­rója alá bújva sehogy sem akarják belátni azt. hogy a jelen üzletpangásnak egyedü­li okozója az lelki depressió amelyben ők szenvednek”, mondja Forbes. Egyszóval az egész iizlet- pangás nem más mint egy os­toba beképzelés. Ezen tévesen szakértőnek nevezett ur sze­rint legalább is nem egvébb. Csak nem kell elhinniink azt, hogy rosszak a viszonyok és akkor nyomban megfognak azok javulni. Hogy mennyire igaza van e jó urnák, annak bizonyítására aztán a követ­kező kérdéseket teszi fel. Talán ellopták a, pénzein­ket? Felrobbantották gépein­ket? Elöntötték bányáinkat? Felgyújtották erdőinket? Meg álltak talán vonatjaink? Há­ború, vagy elfoglalás veszélye fenyegeti talán országunkat? Az ország 125,000,000 lelket számláló népének nincs többé semmi kívánsága szükségletét kielégíteni? Mindez jól tud­juk nem áll' fep okul és mégis siránkozunk. Hol van az a hires Ame­rikai üzleti szellem? Hol van az amerikai üzletember egy­kori bátorsága; üzleti lelemé­nyessége? Mi lett velünk oly hirtelen? Elsorvadt talán ge­rinccsontunk s a kívánság csontja, (wishbone) nőt ki a helyébe ? Semmi a világon nem hiány­zik ahhoz mondja Forbes ur, hogy újból prosperáljon ezen ország, csak a tiszta, a helyes gondolkodás és rendíthetetlen hit országunkban, s annak szi­lárd alapokon fekvő intézmé­nyeiben. így beszél Forbes a szak- jértÖ. Azonban e sorok Írása közben kaptam kézhez a Satürday Evening Post, Ame­rika legelterjedtebb heti fo­lyóiratának okt. 10-iki számát, melyben egy másik szakértő , Rainsford Sprague, Forbessel teljesen elleniébe helyezked­ne “Super salesmanship and Depression” cimii kb. tiz ha­sábra terjedő cikkében azt állítja, hogy a tuljhajtott eről­ködés a gyárosok és az álta­luk alkalmazott rendelést sze­dő megbízottak részéről az el­lenkezőjét eredményezi annak amit elérni óhajtanak. Ez a Mr. Sprague megvan győződve arról, hogy a “Super Salesman”-ek számtalan eset­ben már a szemtelenségig me­nő taktikákat alkalmazzák, hogy rendeléseket szerezhes- | senek gazdáiknak, amiért azonban a túl profitéhes gyá­rosokat okozza; s azt állítja, | s egy érdekes esettel bizonyít­ja is, hogy ezen ostoba takti­ka alkalmazása már több gyá­rost tönkre tett, amennyiben a túl erőszakos megbízottakat meggyülölve a kereskedők az ilyenekkel végleg megszakít­ják üzleti összeköttetéseiket. A két szakértő közül egyik- ! nek sincs igaza. Ami Forbesnek a helyes gondolkodásra vonatkozó meg jegyzését illeti abban van azonban valami. E helyes gon­dolkodást azonban a munkás­ságnak kell mielőbb alkal­mazni. mint olyan osztálynak, amely történeti hivatásánál és a helyes gondolkodás és ész­szerű cselekvéssel egyedül van hivatva arra, hogy e nagy dil- lemából az emberiséget kive­zesse, úgy, hogy a jelen profit rendszert gyökeréből kitépve ! annak helyébe a közszükség ­letre való termelés rendszerét teremtse meg. Az ehhez szükséges gyá­rak, bányák, gépek, erdők, mezők stb. sth. Forbes ur sze­rint mind megvannak, csak j egyszerűen le kell azokat fog- | lalnunk, s működésbe hoz­nunk mindazoknak az érdeké­be, akik hajlandók lesznek a reájuk eső részt a termelés­ben kivenni. De csakis azok részére. A tőkés osztály vagy annak tanácsadói hiába fognak gon­dolkodni az Ítélet napjáig is, ők kivezető utat nem fognak | találni e helyzetből soha, már csak azért sem, mert rendsze-. rük keretein belül kivezető ut nem létezik. Az egyedüli ki­vezető ut a tőkés rendszer fel­váltása egy olyan rendszer ál­tal, 'mely rendszerben nem fogja az emberi boldogulás­nak útját állni a. profit. Bárhogy kertelnek is a Forbes-ek és gazdáik, az ok nem emberekben vagy ember csoportokban keresendő. Az ok a rendszerben van, amely a jelen pillanatban már elérte fejlődésének tetőfokát, s mint minden a világon amikor ezt a fokot elérte csak vissza fej­lődhetik, ami romlást pusztu­lást és funkcionálásra való képtelenséget jelent. Akár tetszik, ezt elösmerni a Forbesnek, akár nem, ez a természet és a haladásnak egy változhatatlan törvénye, melyen a hazudozások, a té­nyek elferdítése nem fog vál­toztatni egy szikrányit sem. A fejtetőre állított s egy­mással teljesen ellentétbe jövő tanácsok, melyeket a tőkések ajánlanak nem egyebek mint kétségbeesett erőlködések a rendszerük életének meghosz- szabbitására. Osztálytudatos munkás eze­ken csak mulathatna, ha e ro- hadásnak indult rendszer nem jelentene oly végtelen szenve­dést reánk, mint az valójában jelent. Minthogy azonban ez a helyzet, igy nem tehetünk mást mint legjobb tudásunk és képességünket latba vetve, éjjelt nappallá téve dologhoz kell látnunk, hogy e döglödő szörnyet a segítségünkre álló természeti és ipari fejlődés se­gítségével letaszítsuk a lejtőn a feledés homályába. Hogy ezt megtehessiik, ne­künk munkásoknak igazán nincs szükségünk semmi más­ra, mint tiszta gondolkodás, akarni vágyás, és egy olyan helyes alapokra fektetett szer vezetre, amely e nagy munka irányítására és a termelésnek az összeség érdekében való folytatására képes lesz. Ez a szervezet a Világ Ipari Mun­kásainak a Szervezete. H. p. Levél a “Bérmunkás” húsz éves jubileuma alkalmából Ezzel az alkalommal, hogy a Bérmunkás huszadik évének jubileumát ünnepli, nem mu­laszthatom el, hogy pár sor­ban meg ne emlékeznék a Bérmunkásról. annak szer­kesztőjéről és iró gárdájáról. Alig egy pár éve, hogy a Bérmunkást olvasom, szerez­tem belőle annyi tudást, annyi értelmiséget; annyi öntudatott kaptam, olyan igazi proletár nevelést és forradalmi öntu­datott, hogy végre valahára képes vagyok az Uj Előrének tiz éves maszlagolását ma­gamról lerázni, mindenféle salangjaival, mindenféle úri fajta féker szerkesztőivel és zsarolóival együtt. Hogy ez nekem sikerült, azt csakis a Bérmunkásnak kö­szönhetem. Ha nincsen egy Bérmunkás, ez a forradalmi lan, még máma is ott fetren- gek a tudatlanság posványá­ban és ott rágódnának rajtam az úri bitangok, ott szívnák a véremet, a Bebrics-féle álko- munista munkás fékerek. Ha a Bérmunkás munkás forradalmi lap nem jött volna segítségemre a mint tiz éven keresztül örökösen a kollek- tákkal zaklattak, úgy még most is azt cselekednék ve­lem. És miért? Talán azért, hogy az úgynevezett munkás forradalmi lapot, az Uj Előrét (a mint ők nevezik) segít­sem? ó, nem, a fékereknek nem fái az, hogy az Uj Előre talán ki is múlik az élők sorá­ból, az ő céljuk az, hogy az össze kollektált pénzekből jó és nyugodt megélhetést bizto­sítsanak maguknak. Nem csak a jelenlegi Uj Előre szerkesztők tették ezt meg, hanem mindegyik bár­melyiket is vesszük, mikor tá­vozott, amit csak elvihetett elvitt magával. De azért még annyira lezülött fékerek, mint j.a jelenlegiek az Uj Előré-nél nem voltak. Ezek tönkre tet­ték a MBÖSZ-et, megsemmisí­tettek egy olyan nyomdát, a mi igazán értékes volt egy munkás szervezetben. Tönkre tettek egy jobb sorsra érde­mes munkás lapot, amely az ő hibájuk folytán már nem is munkás lap és nemsokára csak a keserves emlékei ma­radnak reánk. Ezek mind a Bebrics és társainak a rovásá­ra írandók. S mikor mindent alaposan elvégeztek, akkor az a leziillött társaság örömében ott fog tombolni a romok fe­lett, s aztán át fognak menni a saját osztályukba a többi urakhoz s arról fognak be­szélni, hogy sikerült a tervük. Mi meg szegény meggyötört és általok kizsákmányolt pro­letárok, elgondolkozhatunk a történtek felett. Elsírhatjuk Jeremiás siralmait, ők meg jót nevetnek rajtunk. A Bérmunkást, ezen nagy jelentőségű jubileuma alkal­mával, még csak arra kérem, hogy tovább is azon az utón haladjon előre, azzal a kitű­zött céllal’, hogy mentül több, a munkás fékerek által félre- | vezetett munkást kimentsenek a sápjaik közül és tereljék a jó útra. Tanítsák pálinkás ön­tudatra, szolidaritásra- és hogy kifejlődjön belőle egy igazi ipari forradalmár, úgy mint azt az IWW tanítja. Csak előre bátran úgy mint a múltban is tették, hogy mire a huszonöt éves jubileumát fogjuk a Bérmunkásnak meg­ünnepelni az ossz bérrabszol­gaság egy igazi kommuniz­musban ünnepeljen. É.s ha ez meg lesz a mun­kásság feladata Tesz, hogy mit tegyen a munkás a fékerek­kel. 1931 Október hóban Zsurzsa József.

Next

/
Thumbnails
Contents