Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-08 / 619. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 8. AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL JUNIOR COLUMN E rovatban minden oly közérdekű dolgot készség­gel közlünk, mely a mun­kásosztály érdekét szolgál­ja. Kérjük a leveleket tel­jes név és cím aláírásával ellátni, amit azonban a le­vélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kez­dő betű jelzéssel lá­tunk el. Szerk. ÓVÁST EMELEK és tiltakozásra hívom fel az «Uj Előre többi olvasóit is. Kérem a munkástársakat, hogy alanti soraimat közöljék a lapban. Munkástársi üdv. Louis Balogh, Minden, W. V. Cleveland, O. 1930 dec. 29. Hetek óta egyébb sem foglal­koztatja az amerikai munkásokat és azok lapjait, mint az az ujább törvényesített csalások, amelye­ket az U. n. bankbukásokkal kö- ugynevezett bankbukásokkal kö­vetnek el, melyeknek legsúlyo­sabb következményét azok a százezrek érzik legjobban, akik a gyomrukon keresztül tehettek csak félre néhány dollárt, mig munkájuk volt. Hogy csaláson alapszik ez a művelet is, mi sem bizonyitja jobban, mint az a tény, hogy a világ leggazdagabb országának az Egyesült Államoknak a bankjai jelentették be fizető képtelensé­get. Hetek óta ezt tárgyalja a világ­sajtó és természetesen az Uj Előre is. A mái postával érkezett Uj Előre vezércikkben figyelmeztet bennünket, hogy készüljünk el a további bankbukásokra, mért a megindult folyamatot ,nem lehet megállítani és amikor ugyanezt a lapot kinyitom hát a szemeim­nek sem akarok hinni. A négy ol­dalas újság majdnem egynegyed oldalát EGY BANKHIRDETÉS foglalja el. Most amikor százezrek veszítik el az utolsó dollárjukat a banko­kon keresztül, most hirdet az Uj Előre bankot, polgári intézményt, ahová a munkások pénzüket he­lyezzék el. Uj Előre olvasó: Nekem szé­gyen szökik az arcomba, hogy minket olvasókat ennyire buták­nak néznek a szerkesztőségben, hogy minden rossz lépésüket szó nélkül elhallgatjuk, amikor abból nemcsak a munkásosztálynak, de nekünk személyeknek is mérhetet­len káraink vannak. Ezt a tiltakozást beküldtem az Uj Előréhez is, de úgy látszik, hogy figyelemre se méltatják. K. S. * A fenti levelet leközöljük és a beküldő Uj Előre olvasója nem Veszi tőlünk rossz néven, ha a le­A BÉRMUNKÁS SZERKESZ­TŐSÉGÉNEK NeW York. Heteken át olvastam a szen­zációs perről, melynek szinhelye Szovjet Oroszország volt, ahol a kommunista lapok szerint a néptömeg követelésére halálra Ítéltek 8 ellenforradalmárt. Kö­vetelte a nép a halált azokra, akik a munkáskormány meg­döntésére szövetkeztek. Ott ahol munkáskormány van, meg kell, h°gy értsék a munkásnép' köve­telését és aszerint kéll cseleked­jenek. Az Előre féle “forradalmárok” azt Írták hogy a birósági épület előtt egyszerre kétezer ember tüntetett halált követelve az el- lenforradalmárok főjére. Ez igy rendjén is van mért azok, akik a munkásnépnek ártalmára van­nak, pusztuljanak. Halálra Ítélte őkét a bíróság, de aztán jött a legfelsőbb hatalom és megke­gyelmezett nekik. Tehát a mun­kásnép akaratát és a bíróság Íté­letét megsemmisítette a munkás­kormány felsőbb hatalma Itt Amerikában, amikor a ma­gántulajdon kormánya halálra ítélte Saccot és Vanzettit, a munkásnép nagy tömege köve­telte felmentésüket, mivel hogy mindenki tudta, hogy egyedüli bünük csak az volt, hogy hűsé­gesen szolgálták a munkásosz­tályt .A magántulajdon kormá­nyának, felsőbb hatalma nem vette figyelembe a nép követelé­sét és kivégezte őket. Mindig azt halljuk, hogy Oroszországban a nép akarata van, a nép kormányoz, de úgy látszik, hogy ilyenformán csak papíron van népkorrnány ottan. Az az okoskodás, hogy azért mentették fel őket, mert már az orosz nép nem fél tőlük, nagyon gyenge megokolás, mert hiszen csak nemrégen lőttek fejbe több mint negyven kisebb csirketol­vajt, akik a kormány ellen cse­lekedtek . Én úgy látom, hogy nem sok különbség van a két kormány között, mert itt is, meg Oroszországban is a nagy tolvajokat futni engedik. Orosz­országban népkormány csak ak­kor lesz, ha majd a nép lesz a legfelsőbb hatalom és nem azok a diktátorok, akik a nép akarata ellen cselekszenek. veiében irt kommentárt, amely nem való nyomdafesték alá, el­hagyjuk. Megértjük és méltányol­juk a felháborodást, de még sem az a módja az elintézésnek. Ha K. S. otthagyja ezt a minden al­jasságra képes társaságot, ezzel csak magát szabadította fel azok rossz szellemétől, akik előtt még nyitva az ut több munkás­család nyomorba döntéséhez. Ha Ön valóban öntudatos munkás, úgy Ott marad és munkástársai segítségével megkísérli ezeket a real estate, részvény és bank hir­detőket a nyakukról lerázni. — Ez a forradalmi cselekedet és nem a félrevonuló*. THE FARMER’S TRAGEDY In o^rly spring a farmers family Was out plowing; cold was the breeze. They plowed all day until they couldn’t see, Worked long before there were Jstrds on the trees. When that was done they prayed, Thanks to God for his helping hand. The Work they did before them laid Lo! A beautiful sight of land! It rainedd plenty, thru the spring, And taller the plants grew, And they had hopes that the summer would bring, Wonderful crops for them too. It rained plenty, thru the spring, By midsummer the ground dried and cracked, Slowly the plants died, and before long. The farmer lost money like that. One late Autumn day a man came, And knocked at the farmers door. The farmer wasn’t the least bit surprised When he saw the bank collector. "My man", said he, “give me thé money today, Or I will take your farm away.” The farmer said in startled fright, The money will be paid you to-night. The money was gone, the food was gone, The house was cold as it could be, The children were ragged and starved, All about there was misery. The farmer wrote a note, and pinned it on the door What it said was about the hardship he bore. "All dead, rather dead, then live a life like that, Whoever sees us first our house is empty as a hat." "Look into the cellar and in the barn, All is empty, not á crumb in this house, Not a bit of food on this farm, We need a ‘‘One Big Union” — Yes Sir! But we Junior Wobbleys really know, That tragedies like this need not occur, If we want things to be any different, We need, a “One Big 1 lUnion” — Yes Sir! " Isabella E. Bulik.. . A POEM The poor workers work for little money. Just to buy bread. Sometime the bread is very stale, And we fyave to throw it into the garbage pail. With sorrow on their face, The unemployed can’t even buy shoe lace. Alltought the rich people have money enough, To buy every thing they want. Some workers can’t find any job, And boy, how they have to hunt. Julius Feczko Age 9. COMMENT We made quite a few alte­rations in Isabelle Bulik’s poem, The Farmers’ Tragedy, in order to make it presentable. '*The next time you write a poem Isabelle, do not try to make it so long. You will notice that we have taken out a number of lines which were irrelevant. If the boys had as much spunk as Isabelle has — but alas, alack, it seems that they have no cou­rage whát so ever to even make an attempt! If the column depended upon the boys we would have no co­lumn. So keep it up Isabelle, and all you other girls, sho'W the boys [ that you have plenty of spunk. The poem by Julius Feczko I was his first try and being such a youngster we can't expect so much. What about you older boys doing your share? The prize book for December was carried off by Anna Zsámár. Both articles were finely written. Congratulations! A few weeks ago tWo ques­tions were put before the Juniors but we have received no answers They were What is a labor union? What is a revolutionary labor union? We still have these questions open and hope that some of thé boys Will take a hand in answering them? Jr. Ed. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents