Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-02-12 / 624. szám
1-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február l 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetést árak: Subscription Rates: Eg\ évre .... $2.00 One Year .... $2.00 Félévre..........................1.00 Six Months .... 1.00 Egyes szám ára . . 5c Single Copy .... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ... 3c Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. 0. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 347 E. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second-class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Lawrence-i szövők Amerika összes szövőiparaiban a béreket levágták, egyedül Lawrence, Mass, egyike a legnagyobb textil központnak, hol az uralkodó osztály nem tette meg a bérlevágást. Miért? Talán mert megsajnálta az ipari bérrabszolgákat? Koránt sem. Valamikor a textil munkások a legelkeseredettebb harcot yivták itt a bérlevágások ellen, mit ha a munkások nagy része el is felejtett, de a textil báróknak élénk emlékezetükben él. Bár a munkabérek az egész országban esést mutatnak az utóbbi két évben és további leépítés van még folyamatban, de ezt egyedül csak a munkásság szervezett ereje lesz képes megakadályozni. A G. R. U. az Egyetemes Végrehajtó Bi- zottsággal egyetemben minden törekvésével most odairányul, hogy a New Englandi ipartelepekre szervezőket küldjön ki. Hogy ezt a kampányt sikerre vihessük, a szervezett tagság támogatására van szükség, hogy az Egyetemes Szervező Bizottság a munkát megkezdhesse. Ebben a legnagyobb szövőipari központban, Lawrence-ban az IWW volt az, mely a sztrájkot irányította. A harci szellem azóta már többször fellángolt az ott dolgozó bér- rabszolgákban és akik még emlékeznek az 19!2-es nagy harcra, a bérlevágás hírére is az ÍWW harci szelleme lángol fel bennük. Ezt tudják a Lawrencei szövőbárók és nem mernek kísérletet sem tenni, hogy itt is megcsinálják a bérlevágást, mint azt az ország többi részén elhelyezett szövőtelepeken megtették. A szövőbárók véleménye az: hogy a bérlevágást megtehetik Providence, Fall River, New Bedford és a többi szövőtelepeken, de ellentállásra számíthatnak egy ilyen bérlevágásnál Lawrence-n. Lawrencen nem vágták le a munkabéreket. Ti munkások, kik az iparokban akár dolgoztok, vagy nem, álljon előttetek a Lawrencei eset: 18 évvel ezelőtt folytatott győzelmes harcnak az eredményét még ma is élvezik a munkások, mert mint egy hatalmas szervezett erő lépett fel a kapitalizmus ellen és követelte az élethez való jogot. Tanuljatok ebből a példából. Jöjjetek egy oly szervezetbe, mely gazdasági érdekeitek megvédéséért harcol. Nők, férfiak, ha bérmunkások vagytok, csak egyetlen szervezet van számotokra, mely érettetek és veletek harcol: az IWW. Sokan vannak a munkások között, kik úgy érzik, hogyha tagjai az IWW-nak és ismerősei megtudják, elveszíti “tiszteletreméltóságát“ az illető előtt. Azonban ha egy kicsit gondolkozik felette, rájön arra, hogy ebbő! a tiszteletreméltóságból sehogysem tud megélni, nem fog annak révén állandó munkához sem jutni. Csuszó-mászó és megalázkodó természetük folytán jobban kizsákmányolják őket, rrvnt azokat, kik a véleményü! két mindenkor és mindenki előtt nyíltan kinyilvánítják. A megalázkodás helyett cselekedjünk. Legyünk tagjai annak a szervezetnek, mely a világ összes munkásait Egy Nagy Szervezetbe akarja egyesíteni és minden bérrabszolgá- • nak megadja a munkája teljes gyümölcsét. Szervezkedjünk az IWW-ba.------------o-----------Létfentartásunk is veszélyben Egy Myron C. Taylor nevezetű egyén, ki különben a United Steel Corp. pénzügyi bizottságának az elnöke, azt ajánlja a jelengazdasági válság megoldására, hogy a meglevő munkát fel kell osztani azok között, kik bírnak és akarnak dolgozni. Az IWW szintén magáévá teszi azt, hogy a munkát fel kell osztani az összes munkások között, de eltérőleg azoktól, kik a rádió állomások igénybevételével hirdetik a rabló acélbárók kívánságát az ilyen Mr. Taylor- féle jól megfizetett alakoktól. Mi munkát akarunk az összes munkások részére nemcsak most, de mindig és mindaddig, mig a munkára szükség lesz. Tovább menve, mi akarjuk a munka szinterén látni azokat is, kiknek fogalmuk sincs a munkáról és a munkásság által termelt javakat élvezik Elképzelhetjük, ha a munkásság a termelt javak teljes értékét élvezhetik, társadalmi pozíciónk is más volna, mint ebben a kizsákmányoló kapitalista rendszerben. Ilyen esetben megtörténhet az, hogy a mai kiváltságosoknak fel kell adni a 40 szobás villáikat és talán nem jut mindenkinek sem egy Rolls-Royces automobil. Mi a magyarázata annak, hogy egy Mr. Taylor féle alak ilyen megtévesztően jól hangzó frázist vág ki? Nem ismeretlen előttünk, hogy mikor az acélipar munkásai rö- videbb munkaidőt akartak, akkor he- nyélőnek nevezték őket, börtönbe csukták, éhezni hagyták, deportálták őket a városból, a fekete listára helyezték és lelövöldözték őket, mint a kutyákat. Úgy látszik ez beharangozása akar lenni az újabb bérlevágásnak, ennek a Taylornak a beszéde talán oda irányul. A munkamegosztással, mit ő ajánl, minden egyes munkás a hét végén kevesebb bért kapna, mint azok, kik ma még dolgoznak, mert ézek a vállalatok nem fizetnek hat napot két-három napi munkáért. A United Steel Corp. nem fizet munkásainak 12 órai munkabért, ha 6—8 órát dolgoztat csak velük. Osztályához hiven Mr. Taylor melegen ajánlja a munkásságnak a takarékosságot is. A véleménye az, hogy azok, kiknek nincsen pénzük és munkájuk sincs, azoknál az “születési hiba.“ Továbbá elmondja, hogy mi az, amely egy kis gondot okoz neki —alkalmazott spiclik, lusták, gunmenek és hajcsárok — e helyett beszéljünk állandóan arról, hogy élelemmel és minden más egyébbel segítsük a munkásokat és biztos benne, hogy tartózkodni fognak a forradalomtól. Továbbá azt mondja: “Kötelességünk, hogy azon kevesekkel, kik nagyon rá vannak a segitségre utalva, szivesen és előzékenyen bánjunk, de őrködni kell a felett, hogy mit az emberiség sok ezer év alatt hagyaszorgalommal felépített ma lelkiismeretes emberek kezében van és élvezik ezt a kiváltságot, nehogy összerombolják." Vájjon azt érti alatta, hogy ma Amerikában 10 millió munkanélküli élvezi azt a kiváltságot, hogy az utcán kéregetésből és a bread line-okon kapott mosogató vízzel tengeti életét? Vagy, hogy ez a sok millió boldogtalan munkanélküli örökölni fog valamit és mi azt mondjuk, hogy ezek nem lelkiismeretesek, becsületes, jóakaratu munkások? Mi elhisszük, hogy ő boldog, mert vajmi kevés ismerete van bármiről. Gsak azért, hogy feltűnési viszketegségét bemutathassa az osztályába tartozó bandának, mely nyíltan és nagyban rabol, ilyen frázisokat mond. Ezer és ezer éven keresztül a munkásság volt az, ki a világ összes meglevő javait kifejlesztette és előállította. A munkásságé volt a türelem és a szenvedés. Ne is csodálkozzanak e társadalmi rend bitorlói, ha a munkások majd elveszítik türelmüket e rablókkal szemben. Ma még a bread-line-on vannak és kéregetnek, de eljön az idő, midőn szervezett ipari erejükkel kiirtják a bérrabszolgaság rendszerét. Mikor ez az idő elérkezik, akkor lesz munka mindenki részére, de a munkásságtól ellopott profit élvezői elfognak tűnni a föld színéről.-----------0-----------SZÁMOK A fascista országban, hol Mussolini az Isten, a reklámozás minden formáját igénybe vették, mikor világgá kiáltották, hogy az 1930 -as évben 500.000 újszülöttel szaporodott e 40 millió lakosú ország a fascista diktátorság alatt. Ha ezt elfogadjuk, mint tényt, az olasz nép kevesebb gyermeket hoz a világra, — mint akár csak az előző években is, melynek akár egyrészt a mindjobban súlyosbodó nyomor, másrészt az emberiség fejlődése az oka. Nem áll rendelkezésünkre kimutatást adni a vallási ügyekről, de úgy látszik a katholi- kus egyház is érzi ezt, mert a pápa nem szólt volna a születés korlátozás ellen. Mussolini, mint a többi diktátorok, a legnagyobb akar lenni a többi felett és kívánsága az, hogy mennél több legyen az ember felesleg, hogy rabló imperialista törekvéseit, mely rendszerét fenntartja, megerősítse. Olyan emberek, kik tanulmányozták a népesség statisztikai kimutatásait a vallásoknál; az a véleményük, hogy az utóbbi 1 00 évben a katholikus templomok állandó esést mutatnak a taglétszámban, mit a Vatikán is megerősít. A megállapítások szerint a katholikus val- lásu emberek száma ma lehetne 300 millió, de a hivők tömege vagy 200 milliót tesz csak ki valójában. Azt mondják, hogy a tagság e nagy veszteségét meglehetne akadályozni úgy, hogy a katholikus családok több gyermeket hoznának a világra. Ezzel szemben a kórházak azt mutatják ki, hogy a katholikus vallásu nők, kik szülés korlátozás folytán kezelés alá kerülnek, egyenlő számarányban vannak a nem katholikus gondolkozásuakkal. Érdekes megfigyelni az 'Urnák ezen pártfogóit, hogy milyen ravasz eszközökkel, Ígéretekkel próbálják a már amug y is nagy családokat rávenni, hogy újszülöttet hozzanak a világra. Nézzük csak, hogy a valóságban ez mit is jelent? Bérrabszolgaságot az óriási többségnek, hosszú idejű munkanélküliséget börtönt sokaknak, bolondok házát és gyermek menedékházat, továbbá olcsó, szomorú, buta, brutális és tragikus létet a munkásosztály legnagyobb tömegének. Mennyiben különbözik a munkásság által felépítendő uj világ, mely az itt e földön meglevő javakból fog megvalósulni, távol minden államtól és a felhők közé elképzelt öreg istentől, — ki ott egy kényelmes hintaszékben pipázik és jó rossz hangulatához mérten osztogatja az igazságot és a büntetést. A társadalmi forradalom nem fogja tekinteni az újszülöttet úgy, hogy az egy darab tégla az uralkodó rendszer fennmaradásának, hanem mint egy Embert fogja tekinteni, iki ugyancsak részese lesz a világon levő összes javaknak.
