Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-02-12 / 624. szám

Február 12. BÉRMUNKÁS J-ik oldal.

Mosakszanak a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet hitvány banditái

Letagadják a tagság előtt a tényeket és közben tovább pocsékolják az Onképző vagyonát

A NYOMTALANUL ELTŰNT PÉNZEKÉRT ÁLFORRADALMI JELSZAVAKAT FIZETNEK VISSZA A PÁRTVEZÉREK.

KIZÁRÁSSAL FENYEGETIK AZOKAT A TAGOKAT, AKIK ELSZÁMOLÁST KÖVETELNEK.

20.000 DOLLÁR HIÁNYZIK A PÉNZTÁRBÓL.

nagy tisztitó munkában, melynek megindítását mi kezdtük meg pár héttel ezelőtt, eszeveszet cigánykereket hánynak a pártvezé rek és ijedtükben mindenről kiabálnak, csak arról nem, hogy hol van a tagság pénze és mikor fogják visszakapni a betegsegélyző tagok azokat a nehéz ezreseket, amit az álkommunizmus dicsőségére emeltek ki a vezérek az Önképző pénztárából és a saját zsebükbe örök nyugalomra helyezték azokat. Mert a pénz hiányzik, ezt nem tagadják. csak a tényeket próbálják félre magyarázni, azokkal az ígéretekkel, hogy csak várjanak nyugodtan a tagok, a pártvezérek zsebébe vándorolt ezresekkel majd találkozni fognak. Az álforradalmi köntösben rakoncátlankodó lázasan tüntető politikusok, most higgadt nyugodtságra kérik az Önképző éppen ellenük lázadozó tagságát, mert tudni akarják,

Hogyan tűnt el az Önképző Szervezet hatezer dollárja az Uj Előre nyomdájában. . .

Mindenki előtt ismeretes még az a nagy pénzgyüjtési akció, amivel három évvel ezelőtt tizezer dollárt gyűjtöttek össze, azzal a jelszóval, hogy “vissza kell venni az Uj Előre nyomdáját a munkásság tulajdonába”. Abban az időben a nyomda a nyomdászok tulajdonát képezte, akik kooperativ alapon elég jól jövedelmezve kezelték azt. Mindenki fizetett, csak az Uj Előre nem.

Mikor már annyira felgyűlt az adósság, hogy tizezer dollárt tett ki és már több esetben megakar- ák tagadni az Uj Előre nyomását, akkor jöttek elő a visszavásárlási jelszóval. Mert nem volt mit visz- szavásárolni, csak az adósságot kellett kifizetni a nyomdászoknak. Amikor ennek egy részét az Active Press nyomdászai megkapták, szépen átadták a nyomdát az Uj Előrének. Ezután már saját maguknak gyülemlett az adósság a nyomdában olyannyira, hogy már a papír compánia nem adott hitelbe papirt és nem szállította azt. Nekik kellett némelykor 1 8 dollár ára papírért 15 dollár szállítási dijat fizetni, mert külön express szállítót kellett fogadni. Tenni kellett hát valamit. Ekkor jött az uj gép vásárlás gondolata, amiért csak két ezer dolllárt fizettek le abból a hatezer dollárból, amit az Önképző pénztárából vettek fel.

A többi pénzt elköltötték a költözködésre, ugyanis akkor ürítették ki az Önképző első utcai kriptáját, hát nem volt elég hogy ott hagyták faképnél üresen a házat és vagy 25 ezer dollárt az Önképző pénztárából veszni engedtek hanem még négyezret elpazaroltak a költözködésre. Az igaz .hogy ezt a pénzt a gépekre táblázták be, de viszont az is igaz hogy az Active Press már nem létezik és éppen azért oszlatták fel, hogy a papír compánia néhány ezer dollár követelésétől megszabaduljanak. így alakult meg a Copart Press (Communista párt Press) akitől csak úgy lehetne behajtani a hatezer dollárt, ha volna nekik, vagy pedig beperelnék őket és birósági utón követel nék a pénzt. Jól is nézne ki, ha a pártvezérek beperelnék saját magukat, mert nem akarnak fizetni.

Az összeget csakis a tiz centekből vonhatnák le az Önképző tagok .amit hűségesen fizetnek az Uj Előrének, amiért a pártvezérek voltak szívesek a pénztárt jó néhány ezer dollártól megszabadítani. De már annyira előre kiszedték az Előréék a tiz centeket hogy a kiküldött vizsgáló bizottság jelentése szerint, ha nem fizetnek nekik egy centet sem, akkor is 1932 júliusáig ki vannak fizetve. Tehát a mosakodás a pártvezérek részéről nagyon gyenge és az Önképző tagok jól teszik ha belenyugosznak, hogy a nyomdának adott kölcsön a pártvezérek kezén és a rotációs nyomdagépen végleg elrostálódott.

Miért kellett 4700 dollár rossz chekket a betegsegélyző tagoknak kifizetni?

Olyan üzletembereknél, ahol anyagi bajok vannak, gyakori ! eset, hogy visszajönnek a kiadott chekkek “no fund” megjegyzéssel. Az Uj Előrééknél is ez gyakran előfordult olyannyira, hogy a visszajött rossz chekkek, amire j nem volt fedezet, már egy egész fiókot lefoglaltak. Ekkor jött a másik “forradalmi” patent akció, hogy hát van pénz az Önképző pénztárban elég és mivel ott a I proletár diktatúra van, miért ne j diktálnák ki a visszajött chekke- kért a pénzt.

Így történt, hogy az Előréék fiókjában porosodó minden rossz check átvándorolt az Önképző j pénztárba, ahol aranyhasu 20 dollárosokat fizettek azokért. — ! Ezeket a chekkeket is vagy a tiz centekből kellett leszámítani, — , vagy pedig egy rendelést kellett | leadni a nyomdának ugyanolyan j összegért, akár kellett a nyomtatvány akár nem.

Ezt a bonyodalmas ügykezelést I nem lehet ellenőrizni, egyesek

szerint csak néhány száz, mások szerint 4700 dollárral károsult az Önképző tagsága a rossz chekkek beváltásánál az utóbbiakét évben. Hogy mi van ott, azt majd a rendkívüli konvencióra összeülő becsületes munkásemberek fogják elbírálni, akik megértik azt is, hogy rossz chekkek beváltása nem forradalmi pártérdek, hanem csalás.

A Horthy Ellenes Liga mint eszköz az Önképző tagok vagyonának megközelítésére.

Annak idején, amikor Károlyi Amerikában körutazott, mi voltunk azok, akik a Horthy Ellenes Ligától, akik Károlyi utjánál í gyűjtéseket rendeztek, elszámo- I lást követeltünk. Azóta már jó . néhányszor megsürgettük az elszámolást, de még mindig nem történt meg. Nem is lehet ilyesmit követelni azoktól, akiknél csak az közügy, hogy mennyit ad valaki, de hogy ők mit csinálnak a pénzzel, arról nem akarnak be-, szélni.

; így maradtak némák akkor is,, amikor a vizsgáló bizottság Gel- I• lért Hugó csekkjét fedezte fel,

I amit akkor állítottak ki, amikor Gellert, mint társalgó leutazott Károlyival Los Angelesbe. Hogy mi köze volt ehhez az Önképző tagságának és miért kellett nekik fizetni, azt nem tudja senki sem megmagyarázni. A Horthy Ellenes Liga Pártérdek é.s igy az eny- j vés kéz elismervény a számukra.

Kizárással fenyegetik az öntudatos tagságot.

Az egész országban megmozdultak az Önképző osztályok és az ügyek tisztázására rendkívüli konvenciót sürgetnek és követelik a ráta rendszer azonnali j bevezetését. Hogy mennyire tarthatatlan a helyzetük, azt bizo- I nyitja az is, hogy a vezéreik is elismerik, hogy a kivetés havonta már három dolláron felül volna,

! ha mind kivetnék a tagokra. Ezzel szemben egy másik intézmény a Munkás Betegsegélyző Szövetség, melynek lerombolására ezelőtt másfél évvel szintén 7—8

ezer dollárt költöttek el az Ön- képzőék pénzéből (csak a pitts- burghi rátaellenes konferencia előkészitése ezer dollárba került) a korszerinti befizetés rendszere alapján nem éri el a három dollárt a legmagasabb befizetésnél.

Csak természetes a bitangok részéről a fenyegetés azok ellen, akik elszámolást és rendkívüli konvenciót követelnek, mert félnek a tagság haragjától, akiknek felháborodása már most is teljes elsöpréssel fenyegeti őket. — Megint ellenforradalmárok, reakciósok azok, velünk együtt becsületes ügykezelést követelnek a munkás egyesületben. Nekünk, az IWW tagjainak nem volna semmi közünk ez ügyhöz, ha nem mint munkás forradalmárok nevében követték volna el. De mivel a munkásmozgalmat emiatt sok támadás érhetné, ezért nekünk is első kötelességünk, hogy elszámolást és rendkívüli konvenciót követeljünk, amitől nem kellene félni a pártfékerek- nek, ha nem volna fej a fejükön. Mi, akik a rabló kapitalista rendszer Hlen egyetlen helyes utón, iparilag szervezkedünk, kettős kötelességünk kell legyen, hogy a munkásmozgalom bitorlóit kir gyomláljuk és a gazok terjeszkedését egyszer és mindenkorra megakadályozzuk. Azok, akik évtizedek óta részletben rabolják a munkásemberek befizetett pénzét most olyan mélyen belemar- I koltak a pénztárba, hogy az ott maradt üresedésbe belefognak sü- lyedni. Az a sok piszkolódás, — amit most az IWW ellen a sajtóbetyárok legaljasabb nyelvén elkáromkodnak, az is csak azt bizonyítja hogy csak szennyes ha- lálhörgés zaja hallatszik az álforradalmárok rablóbarlangjából. — Ezért most az egyszer érdemes hallani az orditozást.

Csak kiabáljatok aljas rablók az IWW ellen! De ezzel még nem “»fizettetek vissza egy centet sem az Önképző tagságának, akik a füleiteknél fognak kiemelni benneteket a pártvezéri bársonyszékből !

ELVINYÍL ATKOZ AT.

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek- beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyem esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’' ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!’’

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.