Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-01 / 618. szám
Január 1. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Történelmi változatosságok a magyarországi munkásmozgalmakban Irta: TÓTH ISTVÁN. A háború eltti korszak bukásával lezáródtak azok az idők, melyek számtalan véres eseményt örökítettek meg, a munkásmozgalmakban, amelyek hosszú ideig emlékezetesek lesznek és kitörülhetet- lenek a munkásmozgalom történetéből. A legsötétebb idők voltak azok, melyek az emberi civilizációt valósággal megszégyenítették, mert a munkásság könyörtelen letiprása azokban az időkben nem ismert határt, hanem mindenféle vonatkozásban megnyilvánult és egy világháborúnak, egy rettenetes világégésnek kellett jönni, hogy azt a bűnös korszakot lezárja. Azok voltak a legválságosabb átmeneti idők a munkásmozgalmak számára, melyek azt igazolják, hogy a szervezkedés rendszere bele tudott illeszkedni a társadalom rendszerébe, ahonnan kiirtani többé nem lehet. “““ --------------------------------------------Magyarországon, különösen a kilencvenes évek emlékezetesek, amikor az egész munkásság megmozdult a gazdasági rabszolgaság ellen és a földmunkások általános megmozdulásá fegyveres erővel fojtották vérbe. Az azóta elkövetett kíméletlen munkásüldözések, a mozgalmak vezetőinek a sorozatos letartóztatása, amely igen gyakori volt. A kivételes állapot, csendőr, rendőr és a katonai rémuralom, a munkások tömeges elfogatása és bebörtönzése, ezek mind emlékezetesek lesznek örökké a magyarországi munkásmozgalom történetében. Ezekben az időkben a tőkéseknek ez a munkásüldözési hadjárata nem hogy megfélemlítette volna a munkásságot, hanem nagyban elősegítette és kiszélesi- tete a dolgozó népmilliók öntudatra való ébredését, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Ezek az évtizedes nehéz mozgalmi idők, amikor az inkvi- zitorok és az árulók a legarcátlanabb hóhér munkájukat végezték, a munkásságot mindig a legsúlyosabb és legkeményebb harcokra kényszeritették és ennek következtében ismerte fel a munkásság Magyarországoin is azt a történelmi tényt, hogy a tőkés osztálylyal semmi közössége nincs. így a tőkésekkel egy utón nem is haladhatnak. Ezek után a sok és határtalan üldözések után a háború előtti korszak lezáródott, úgy, hogy a munkásmozgalom mindenhol a megtisztulás stádiumához ért el, ami abban nyilvánul meg, hogy a munkásság a legvégső megoldást fogja keresni a szervezkedés rendszerében. Ezt a végleges megoldást az ‘‘Ipari szervezkedés megteremtésével érheti el, amely által megteremtődne a munkásság megdönthetetlen testvéri szolidaritása. A magyarországi munkásság is, hogy idáig eljutott, egy igen nehéz akadályt kelene a szervezkedés rendszeréből elhárítani, hogy a gazdaság' munkásmozgalom kérdése véglegesen tisztázást nyerjen és a munkásság haladhasson előre, a kitűzött cél felé. A szakmai hat*" megszüntetése ez. Ez az akadály az, amit sem átugrani, sem pedig megkerülni nem lehet, szét kell tehát szakítani, hogy a munkásság a zsákutcából kikerüljön. Ennek a kérdésnek tisztázását a termelésben beállott változás tette időszerűvé mindenhol, ahol csak szervezetek léteznek. “Ipari" termelés van. “Ipari” szervezetekre van szükség, hogy a munkásság végleges katasztrófa elé ne kerüljön. Nehéz kérdés ez. Ennek a kérdésnek hallatára feljajdulnak az ösz- szes szakszervezetekben beözönlött, saját érdeküket hajhászó paraziták és mindent elkövetnek, . ! szervezési életben , amit sikerült nekik kisajátitani, hogy változtatás ne történjék. A munkásság ezekkel szemben legyen azonban kérlelhetetlen. Védje meg szervezetét és változtassa azt “Ipari" szervezetre, hogy a beözönlött parazitákat véglegesen kirekessze, mert a gazdasági szak- szervezeteket csak az "Ipari” szervezetekre való átváltoztatással lehet megmenteni a teljes pusztulástól. Ez a történelmi változás nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon előbb- utóbb is be fog következni. Ez elől nincs kitérés, mert a fejlődés nem ismer akadályt, elsöpri még a szakszervezeteket is, ha vele ellentétbe kerülnek .Ez pedig már bekövetkezett, tehát feltétletnül változásnak, vagy pedig összeomlásnak kell jönni a szakszervezeti rendszerre. A szakszervezetek a háború előtti korszak maradványai, melyek az "Ipari” termelés korszakában képtelenek a munkásság érdekeit megvédeni. Inkább hátráltatják és akadályozzák a munkásság egyetemes szervezkedését. A szakszervezetek keletkezésekor még a termelés teljes egészében szakmailag történt. így érthető volt, hogy a szervezetek is ebben a formában alakultak meg. Ez azonban nem nyújtott végső megoldást a szervezkedés módszerének, csak az iparok kialakulásával jutott el a végső megoldás stádiumához. Mert amikor a termelés a technikai fejlődés következtében fokozatosan átváltozott “Ipari" termelésre, ez véglegesen tiszázta a gazdasági munkásmozgalom kérdését és az “Ipari" szervezkedésnek nyitotta meg az utat, ami a szakszervezetek alkonyát jelenti. A munkásság tehát két eshetőség előtt áll, vagy elpusztulnak gazdaságilag a szak- szervezetek teheetlensége következtében, vagy pedig az összes szakszervezeteket hatalmas organizált “Ipari” szervezetre változtatják meg és minden szervezetben szakmai különbség nélkül szervezkednek. Ez a változás fej; lődést, védelmi biztonságo és haladást jelentene a munkásságnak, azon az utón, amely utat a nagy gondolkodó Marx Károly jelölt meg a dolgozó népmilliók számára. Ez az ut az “Egyetemes” gazdasági szervezkedés útja, amit a kapitalisák hadjárata állandóan ostromol, de a munkásságnak erről az útról letérni nem szabad. Ezen az utón kezdette meg a leg- ‘ keményebb osztályharcát és haladt előre minden akadályon keresztül mindaddig, mig el nem jutott annak a korszaknank a lezárásáig, melyet vérével és sok esetben az életével pecsételt meg. Az elmúlt korszalobukását nyomon követe a munkásmozgalom elhalódása, különböző "Világnézetek” szerint és ez által hatvá- nyozotabb erővel kényszerült a munkásság arra, hogy szervezett erővel adjon akaratának kifejezést, amely olyan válozásokat idézett elő a szakszervezetekben, hogy teljesen holtpontra jutottak. Nemcsak Európa területénn, hanem az egész világon minden országban a szervezetek úgy politikailag, min gazdaságilag a legkülönbözőbb nevek alat egész seregedtől alakultak meg, melyek a szétszakadozott szociáldemokrata pártokból és szakszervezeti tagokból tevődtek össze. Ez által a szer vezetek száma óriási módon megszaporodtak. Vannak szakszervezetek különböző névváltozásokkal, vannak társadalmi egyesületek, mindenféle kiszinezéssel. — Vannak szindikalista szervezetek és vannak “Ipari" szervezetek, amely a legkorszerűbb a gazdasági szervezetek között és vannak mezőgazdasági szervezetek is és a politikai szervezetek egész raja úgy, hogy a munkásság megnyugvást sehol sem talál. Ezek a különböző irányzatú szervezetek repesztették szét minden szak- szervezet kereteit, melyek teljesen megtépázva vegetálnak minden országban. A munkásság pedig elsiklik fölöttük, mert ha ebben a formában nem tud előre haladni a szakszervezetek nélkül, más utón igyekszik akaratának érvényt szerezni. Ezért vannak a folytonos változatosságok, amik bekövetkeztek és tartanak mindaddig, mig a munkásság fel nem ismeri osztály helyzetét és egy korszerűbb szervezetre nem tér át ami nem jelenti a cél feladását, hanem inkább visszatérést az osztályharc útjára, mert a nagy politikai és gazdasági káoszból az osztálytudatos munkásságnak kell felülkerekedni mindenféle eshetőséggel szemben, úgy gazdaságilag, mint politikailag. A különböző gazdasági szervezetek, előbb-utóbb is elpusztulnak, mert nincs létjogosultságuk, olyanok ezek, mint a lápvirág a mocsárban, melyek gyorsan mu- landóak és minden pillantban felbomolhatnak. Ma már csak azoknak a gazdasági szervezeteknek van létjogosultságuk, melyek szakmai különbség nélkül szervezik a munkásságot. Ez a szervezet a “Világ Ipari Munkásai"‘-nak a szervezete, amely a háborúk lezajlása után szerte az egész világon mindenhol kezd kialakulni. (Folytatás a jövő héten.) ELVINYÍL ATKOZ AT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek-, beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hataltriával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkálok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elösegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban •—- vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyenj esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradt jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!’' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusz- ' tűit. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
