Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-22 / 621. szám
4-ik óldal. BÉRMUNKÁS Január 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési Arak: Subscription Rates: Egy évre .... $2.00 One Year .... $2.00 Félévre..........................1.00 Six Months .... 1.00 ílg-yes szám ára . . 5c Single Copy .... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ... 3c Make Money Order for Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS” P. 0. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 347 E. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second-class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Jaj a legyőzöttnek Missouri állam Kirkland nevű városkájának bányászai egy rendkívül siralmas hangú táviratot küldtek Hoover elnöknek és az állam kormányzójának, könyörögve a két ál- lamférfiunak, hogy ne engedjék meg az Odaír szénbánya társulatnak bérüket napi $5 dollárról $3.60-ra leszállítani. A Hoover elnökhöz küldött távirat igy szól: “Az igazság nevében kérjük erkölcsi támogatását. Indíttasson ez ügyben vizsgálatot s akadályoztassa meg a becstelen cselekedet végrehajtását. Kérjük szíveskedjen ezt az érdekelt bányászok és általában kis városunk közönségének érdekében megtenni." Ezen keserves feljajdulásban évezredek agyonhajszolt rabszolgáinak a tudatlansága és ostobasága hangzik vissza. — “Becstelen cselekedet!" Uram fia! Ugyanezek a most siránkozó bányászok egyidőben a United Mine Workers-ba voltak szervezve. Nem véve azonban komolyan azt, idővel a szervezet megszűnt .Miért szervezkedtek ezek a bányászok elsősorban is? Valami szent kötelességérzet indította őket ezen lépésre? Vájjon mit gondoltak, amikor beállottak a szervezetbe? Kétségtelen, hogy arra gondoltak, hogy szervezkedve képesek lesznek életszínvonalukat emelni, vagy legalább is annak leszorítását szervezet erejükkel megakadályozhatni. Ezen lépés megtételében nem lehetett semmi szent vagy szentségtelen. Nem volt ez semmi más, mint a gazdasági önérdek helyes megnyilatkozása. Tudták azt, hogy munkaadóik a bánya- bárók munkaerejüket nyílt piacon vásárolják s minél olcsóbban veszik azt meg, annál magasabb lesz az abból származó profit. Azért szervezkedtek tehát, hogy az a profit ne emelkedjen a végtelenségig az ő béreiknek a rovására. Amikor felismerték a szervezettségükben rejlő erőt, rájöttek arra, hogy ily módon nagyobb bért is követelhetnek s ezt meg is tették. Miért nem fordult az Odaír széntársulat annakidején az elnökhöz, hogy védelmezze meg profitját a bányászok követelése ellen? Egyszerűen azért, mert nem látott a bányászok követelésében semmi “becstelenség vagy erkölcstelenséget. A szentársulat az ügyet a legközönségesebb rideg üzletnek tekintette, melyet a két fél között kellett elintézni.Adás-vevés! Ha van alkalma olcsón vásárolni munkaerőt, úgy olcsón veszi azt s ha a bányászai szervezkedve fentartják a munkaerő árát, úgy többet fizet érte. Ez egy hidegvérű ä legközönségesebb üzlet és semmi más. Aki bírja, az marja. A szóbanforgó társulatnak azonban volt magához való esze s a bányászok szervezett erejével szemben több más széntársulattal egyesülve az áruló John Lewis segitségével. megtörték a United Mine Workers hatalmát az azelőtt szervezett és támadásra képes bányászokat egy teljesen tehetetlen tömeggé sülyesztették le. Akkor aztán megkezdődtek minden irányban a bérlevágások. Miért ne tették volna? A szétszórt és tehetetlen egyénekkel mindent tehettek a jól megszervezett bányabárók. Mi van ebben “becstelen ” ?• A szervezett erő győzött a szervezetlen, a szétforgácsolt erő felett s a győztesé a zsákmány, a nagy profit. Most aztán tehetetlen gyermekek módjára sírnak a bányászok. “lgazság"-ért könyörögnek. Hát csak várják azt, hogy Hoover majd fog nekik igazságot szolgáltatni. Az igazság különben egy nagyon érdekes madár .mindig csak az erős faágra száll énekelni. Helyesen jegyezte meg Napoleon császár is, midőn hatalmának tetőpontján azt mondotta, hogy “Az Isten és igazság mindig az erősebb hadseregnek az oldalán áll.” A létért való küzdelemben sem az állatvilág, sem az emberi társadalom nem ismer “igazságot" — Csak hatalom és erő létezik — s jaj a legyőzöttnek. Erkölcsi törvények és illemszabályok léteznek bizonyos csoportok között, kiknek egyenlő társadalmi és gazdasági állapotuk van vagy akiknek közös a céljuk. Mindezen erkölcsi törvények azonban a szélnek lesznek engedve azon pillanatban, melyben két különböző gazdasági érdeket képviselő embercsoportok kerülnek szembe egymással. Az erkölcsösség és igazságosság a farkasok között is létezik amig az alkalmazható, de mihelyst útjába kerül a létért folytatott kíméletlen harcnak, nemcsak az állatvilág, még a civilizációjával kérkedő emberi társadalom is irgalmatlanul gázol rajta keresztül. A kapitalizmus szerte az egész világon felismerte a kölcsönös támogatásban rejlő erőt s ennek megfelelőleg szervezkedik is. Egyet len törvény van, amit tiszteletben tart s ez a —tulajdonjog törvénye — s ezen törvényt szervezett hatalmánál fogva tiszteletben tartatja ellenfelével, a munkásosztálylyal is. Mennyi “igazság” vagy erkölcsösség van egy ilyen, a munkásságra ráerőszakolt törvényben? Semmi! De a tőke uralmának arra nincs is szüksége. Meg van az erő es ez erkölcsösség és igazságosság teszi cselekedetüket Ugyanez áll azonban a munkásosztályra is, ha megvan ahhoz a gazdasági ereje. Mit várhatnak tehát a\szervezetlen bányászok Hoover elnöktől ilyen körülmények között? Milyen erkölcsi támogatást nyújthat részükre? Amikor a politikusok es tőkések Hoovert az elnöki székbe ültették, jól kö- rülsáncolták a magantulajdon törvényeivel, melyeknek betartását szigorúan megkívánják tőle. Nincs egyetlen lefektetett törvénye az országnak, nincs egyetlen birói döntés, melynek alapján Hoover elnök beleavatkozhatna a tőke és a munka közötti szabad egyezkedés kérdésének az intézésébe, még akkor sem, ha ehhez megvolna a jóakarat benne. Jaj a legyőzöttnek! A farkasok és bárányok közt nincs érdekközösség, sem igazság. Éppen igy nem lehet érdekközösség a nyílt piacon munkaerőt árusitó munkásság és az azt vásárló tőkés osztály között. Ahol nincs hatalom, ott csak meghu- nyászkodás lehet, a harc csak vereséggel, csak feltétlen megadással végződhet. Ti céltalanul bolyongó, könyöradományért esedező munkásmilliók, ide figyeljetek. Ti, bányák, gyárak, vasutak, agyonsanyargatott és a megélhetés minden lehetőségétől megfosztott milliók hallgassátok meg végre kozzátok intézett és már oly számtalanszor ismételt kérelmeinket s taná\unkat . Volt idő, amikor nektek is volt munkátok. Munkaerőtöket mint egyének árultátok s adtátok el. Mint egyének gondolkodtatok s mint egyének cselekedtetek. Meg volt a jogotok, mint egyéneknek a munkátokat akkor otthagyni, amikor nektek ez úgy tetszett s ezen jogaitokat egyénileg gyakoroltátok is. A munkáltatók azonban szervezkedtek s beállították a gépeket a munkába. A tőkések egyénileg csak a saját szükebb körükben cselekedtek, de a munkaerő" vásárlásánál gazdasági érdekeiket tartva szem előtt, már szervezkedtek. Bizonyság erre a különböző Munkáltatók Szövetsége , a Trust vállalatok stb. Közös érdekeiket egyesítve, leteper- tek benneteket, mig ti széthúzva, egymást tépve-marva, mindannyian vesztesek vagytok. így járnak azok, kik nem hisznek az egyesülésben. Jaj a legyőzöttekneek. Gondatlanságtok s bűnös nemtörődömség- tek ide juttatott benneteket. A bajt saját magatok idéztétek elő s nincs semmi jogotok tehetetlen gyermekek módjára siránkozni és panaszkodni. Gondolkozzatok! A harcnak még nincs vége, bár egyelőre súlyos vereséget szenvedtetek. Előbb vagy utóbb visszafogtok jutni a gyárakba és bányákba s ha a jelen vereség tanulságait felhasználjátok, úgy még mindig nem késő erőtöket megszervezni s a vereségéből győzelemre jutni. Vegyetek példát munkaadóitoktól. Szervezkedjetek s aztán egyszer szervezkedve a poklok minden erőfeszítése dacára is tartsátok fenn szervezeteiteket. Ha ezt teszitek, úgy nem kell majd az elnökhöz és semmiféle más politikai vezérhez folyamodnotok, hogy segítsen ki benneteket azon bajból, mely saját tunyaság és tudatlanságtoknak következtében zudult rátok. Ez az egész. Gondolkozzatok ezek felett. Industrial Worker-ból.------------o-----------Éhség parádé Ha belenézünk az álkommunista újságokba, látni fogjuk az álkommunizmus üzleti oldalát. Nemcsak a nagy kapitalista hirdetések, de a leghangosabb forradalminak látszó cikkek is azok, amikből meglátjuk a politikai pártot, mint tisztán üzleti vállalkozást azok részére, akik a kommunizmust mint árucikket tartják a munkások elé. Minden üzletnek az alapja a felhalmozott árucikknek a kiárusítása és friss árunak a behozatala az üzletbe. A kommunisták amerikai pártjában most végeladás van. A belülről fúrás elméletét már régebben kiárulták, a választási humbugnak is kimerült a vásárló közönsége, a betegsegélyzők egyesítéséről lementették a tejfölt a polgári betegsegélyzők vezérei, a kommunista vezéreknek már alig maradt áru az üzletükben, így aztán végeladásra tették a régen bóvli utcai tüntetést, melyről lekefélték az évtizedes port, ami azóta lepi, amióta a szociáldemokraták üzleti polcáról a kommunisták leemelték. Uj köntösbe burkolták a régi árut, nehogy valaki is a vevő közönség közül felismerje azt és elnevezték “Éhség Parádé”- nak. Most aztán jöhet a forradalom, az Éhség Parádé ott van az utcán és közben aztán jönnek a nagy beszámolók a kommunista újságokban a városháza előtt forradalmat vív az Éhség Parádé. Az egész országon átvonul a nagy lárma, mindenütt harc van, mert a kommunisták hívására á városházak előtt parádézik az éhség.
