Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-22 / 621. szám

4-ik óldal. BÉRMUNKÁS Január 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési Arak: Subscription Rates: Egy évre .... $2.00 One Year .... $2.00 Félévre..........................1.00 Six Months .... 1.00 ílg-yes szám ára . . 5c Single Copy .... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ... 3c Make Money Order for Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS” P. 0. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 347 E. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second-class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Jaj a legyőzöttnek Missouri állam Kirkland nevű városkájá­nak bányászai egy rendkívül siralmas hangú táviratot küldtek Hoover elnöknek és az ál­lam kormányzójának, könyörögve a két ál- lamférfiunak, hogy ne engedjék meg az Odaír szénbánya társulatnak bérüket napi $5 dollárról $3.60-ra leszállítani. A Hoover elnökhöz küldött távirat igy szól: “Az igazság nevében kérjük erkölcsi támogatását. Indíttasson ez ügyben vizs­gálatot s akadályoztassa meg a becstelen cselekedet végrehajtását. Kérjük szíves­kedjen ezt az érdekelt bányászok és álta­lában kis városunk közönségének érdeké­ben megtenni." Ezen keserves feljajdulásban évezredek agyonhajszolt rabszolgáinak a tudatlansága és ostobasága hangzik vissza. — “Becstelen cselekedet!" Uram fia! Ugyanezek a most siránkozó bányászok egyidőben a United Mine Workers-ba vol­tak szervezve. Nem véve azonban komolyan azt, idővel a szervezet megszűnt .Miért szer­vezkedtek ezek a bányászok elsősorban is? Valami szent kötelességérzet indította őket ezen lépésre? Vájjon mit gondoltak, amikor beállottak a szervezetbe? Kétségtelen, hogy arra gondoltak, hogy szervezkedve képesek lesznek életszínvonalukat emelni, vagy leg­alább is annak leszorítását szervezet erejük­kel megakadályozhatni. Ezen lépés megtételében nem lehetett semmi szent vagy szentségtelen. Nem volt ez semmi más, mint a gazdasági önérdek helyes megnyilatkozása. Tudták azt, hogy munkaadóik a bánya- bárók munkaerejüket nyílt piacon vásárol­ják s minél olcsóbban veszik azt meg, annál magasabb lesz az abból származó profit. Azért szervezkedtek tehát, hogy az a profit ne emelkedjen a végtelenségig az ő béreik­nek a rovására. Amikor felismerték a szervezettségükben rejlő erőt, rájöttek arra, hogy ily módon na­gyobb bért is követelhetnek s ezt meg is tet­ték. Miért nem fordult az Odaír széntársulat annakidején az elnökhöz, hogy védelmezze meg profitját a bányászok követelése ellen? Egyszerűen azért, mert nem látott a bányá­szok követelésében semmi “becstelenség vagy erkölcstelenséget. A szentársulat az ügyet a legközönségesebb rideg üzletnek tekintette, melyet a két fél között kellett elintézni.Adás-vevés! Ha van alkalma ol­csón vásárolni munkaerőt, úgy olcsón veszi azt s ha a bányászai szervezkedve fentartják a munkaerő árát, úgy többet fizet érte. Ez egy hidegvérű ä legközönségesebb üzlet és semmi más. Aki bírja, az marja. A szóbanforgó társulatnak azonban volt magához való esze s a bányászok szervezett erejével szemben több más széntársulattal egyesülve az áruló John Lewis segitségével. megtörték a United Mine Workers hatalmát az azelőtt szervezett és támadásra képes bá­nyászokat egy teljesen tehetetlen tömeggé sülyesztették le. Akkor aztán megkezdődtek minden irányban a bérlevágások. Miért ne tették volna? A szétszórt és tehetetlen egyé­nekkel mindent tehettek a jól megszervezett bányabárók. Mi van ebben “becstelen ” ?• A szervezett erő győzött a szervezetlen, a szétforgácsolt erő felett s a győztesé a zsák­mány, a nagy profit. Most aztán tehetetlen gyermekek módjá­ra sírnak a bányászok. “lgazság"-ért könyö­rögnek. Hát csak várják azt, hogy Hoover majd fog nekik igazságot szolgáltatni. Az igazság különben egy nagyon érdekes madár .mindig csak az erős faágra száll énekelni. Helyesen jegyezte meg Napoleon császár is, midőn hatalmának tetőpontján azt mondotta, hogy “Az Isten és igazság mindig az erősebb hadseregnek az oldalán áll.” A létért való küzdelemben sem az állat­világ, sem az emberi társadalom nem ismer “igazságot" — Csak hatalom és erő létezik — s jaj a legyőzöttnek. Erkölcsi törvények és illemszabályok lé­teznek bizonyos csoportok között, kiknek egyenlő társadalmi és gazdasági állapotuk van vagy akiknek közös a céljuk. Mindezen erkölcsi törvények azonban a szélnek lesznek engedve azon pillanatban, melyben két különböző gazdasági érdeket képviselő embercsoportok kerülnek szembe egymással. Az erkölcsösség és igazságosság a farka­sok között is létezik amig az alkalmazható, de mihelyst útjába kerül a létért folytatott kíméletlen harcnak, nemcsak az állatvilág, még a civilizációjával kérkedő emberi társa­dalom is irgalmatlanul gázol rajta keresztül. A kapitalizmus szerte az egész világon fel­ismerte a kölcsönös támogatásban rejlő erőt s ennek megfelelőleg szervezkedik is. Egyet len törvény van, amit tiszteletben tart s ez a —tulajdonjog törvénye — s ezen törvényt szervezett hatalmánál fogva tiszteletben tar­tatja ellenfelével, a munkásosztálylyal is. Mennyi “igazság” vagy erkölcsösség van egy ilyen, a munkásságra ráerőszakolt tör­vényben? Semmi! De a tőke uralmának arra nincs is szüksége. Meg van az erő es ez erkölcsös­ség és igazságosság teszi cselekedetüket Ugyanez áll azonban a munkásosztályra is, ha megvan ahhoz a gazdasági ereje. Mit várhatnak tehát a\szervezetlen bányá­szok Hoover elnöktől ilyen körülmények kö­zött? Milyen erkölcsi támogatást nyújthat részükre? Amikor a politikusok es tőkések Hoovert az elnöki székbe ültették, jól kö- rülsáncolták a magantulajdon törvényeivel, melyeknek betartását szigorúan megkíván­ják tőle. Nincs egyetlen lefektetett törvénye az or­szágnak, nincs egyetlen birói döntés, mely­nek alapján Hoover elnök beleavatkozhatna a tőke és a munka közötti szabad egyezke­dés kérdésének az intézésébe, még akkor sem, ha ehhez megvolna a jóakarat benne. Jaj a legyőzöttnek! A farkasok és bárá­nyok közt nincs érdekközösség, sem igazság. Éppen igy nem lehet érdekközösség a nyílt piacon munkaerőt árusitó munkásság és az azt vásárló tőkés osztály között. Ahol nincs hatalom, ott csak meghu- nyászkodás lehet, a harc csak vereséggel, csak feltétlen megadással végződhet. Ti céltalanul bolyongó, könyöradományért esedező munkásmilliók, ide figyeljetek. Ti, bányák, gyárak, vasutak, agyonsanyargatott és a megélhetés minden lehetőségétől meg­fosztott milliók hallgassátok meg végre koz­zátok intézett és már oly számtalanszor is­mételt kérelmeinket s taná\unkat . Volt idő, amikor nektek is volt munká­tok. Munkaerőtöket mint egyének árultátok s adtátok el. Mint egyének gondolkodtatok s mint egyének cselekedtetek. Meg volt a jo­gotok, mint egyéneknek a munkátokat ak­kor otthagyni, amikor nektek ez úgy tetszett s ezen jogaitokat egyénileg gyakoroltátok is. A munkáltatók azonban szervezkedtek s beállították a gépeket a munkába. A tőkések egyénileg csak a saját szükebb körükben cselekedtek, de a munkaerő" vásárlásánál gazdasági érdekeiket tartva szem előtt, már szervezkedtek. Bizonyság erre a különböző Munkáltatók Szövetsége , a Trust vállala­tok stb. Közös érdekeiket egyesítve, leteper- tek benneteket, mig ti széthúzva, egymást tépve-marva, mindannyian vesztesek vagy­tok. így járnak azok, kik nem hisznek az egyesülésben. Jaj a legyőzöttekneek. Gondatlanságtok s bűnös nemtörődömség- tek ide juttatott benneteket. A bajt saját magatok idéztétek elő s nincs semmi jogotok tehetetlen gyermekek módjára siránkozni és panaszkodni. Gondolkozzatok! A harcnak még nincs vége, bár egyelőre súlyos vereséget szenvedtetek. Előbb vagy utóbb visszafogtok jutni a gyárakba és bá­nyákba s ha a jelen vereség tanulságait fel­használjátok, úgy még mindig nem késő erőtöket megszervezni s a vereségéből győ­zelemre jutni. Vegyetek példát munkaadóitoktól. Szervezkedjetek s aztán egyszer szervez­kedve a poklok minden erőfeszítése dacára is tartsátok fenn szervezeteiteket. Ha ezt teszitek, úgy nem kell majd az elnökhöz és semmiféle más politikai vezér­hez folyamodnotok, hogy segítsen ki benne­teket azon bajból, mely saját tunyaság és tudatlanságtoknak következtében zudult rátok. Ez az egész. Gondolkozzatok ezek felett. Industrial Worker-ból.------------o-----------­Éhség parádé Ha belenézünk az álkommunista újságok­ba, látni fogjuk az álkommunizmus üzleti oldalát. Nemcsak a nagy kapitalista hirde­tések, de a leghangosabb forradalminak látszó cikkek is azok, amikből meglátjuk a politikai pártot, mint tisztán üzleti vállalko­zást azok részére, akik a kommunizmust mint árucikket tartják a munkások elé. Minden üzletnek az alapja a felhalmozott árucikknek a kiárusítása és friss árunak a behozatala az üzletbe. A kommunisták ame­rikai pártjában most végeladás van. A be­lülről fúrás elméletét már régebben kiárul­ták, a választási humbugnak is kimerült a vásárló közönsége, a betegsegélyzők egye­sítéséről lementették a tejfölt a polgári be­tegsegélyzők vezérei, a kommunista vezé­reknek már alig maradt áru az üzletükben, így aztán végeladásra tették a régen bóvli utcai tüntetést, melyről lekefélték az évtize­des port, ami azóta lepi, amióta a szociál­demokraták üzleti polcáról a kommunisták leemelték. Uj köntösbe burkolták a régi árut, ne­hogy valaki is a vevő közönség közül felis­merje azt és elnevezték “Éhség Parádé”- nak. Most aztán jöhet a forradalom, az Éh­ség Parádé ott van az utcán és közben az­tán jönnek a nagy beszámolók a kommu­nista újságokban a városháza előtt forradal­mat vív az Éhség Parádé. Az egész országon átvonul a nagy lárma, mindenütt harc van, mert a kommunisták hívására á városházak előtt parádézik az éhség.

Next

/
Thumbnails
Contents