Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-22 / 621. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 22. DETROITI HÍREK A NAGY CSALÁS PRATTINCER UR VISSZAKÖPÖTT Az elmúlt hét szerda délutánján Detroit magyar negyedének egyik munkáslakásának egy albérleti szobájában kialudt egy mécses. Perlusz Miklós munkától fáradt teste egy utolsót rándult.... Meghalt. Földi maradványait méltó keretek között azok takarították el, akik magukénak vallották őt. Munkálkodásához, vasszorgalmához, törhetetlen akaraterejéhez, a maga egyéniségéhez tartozik, hogy az utóbbi évtized alatt nem volt oly népes, impozáns magyar temetés a magyar negyedben, mint az övé: Perlusz Miklósé. Mindenki ismerte Detroitban. De nem is csoda. Hiszen a város túlzsúfolt avagy a legtávolabb eső széjjelszórt magyar lakásaiba mindennapos vendég volt: a természet műhelyében olyan pokoli időt kovácsolni nem tudtak, mely visszatartani lett volna képes Per- Iuíz Miklóst, hivatásának végzésétől, az Új Előre naponkénti, kihordásától, amit egyetlen napi pihenés vagy megszakítás nélkül kilenc esztendeig végzett egy hu- zamban. Akkor csauott fel rikkancsnak, mikor az már nem volt jövedelmező mesterség. Amikor a heti fix-es vigécek elkocsikázták az e célra vásároltatott 2 autót; mikor a nemzetközi kapitalizmus összetörte a forradalmakat és a forradalmi láz is lecsapolódott a reakció hatásaként. Amikor a konjunktúra lovagok békésebb vizekre eveztek és a polgári elhelyezkedés lehetőségeinek kutatására indultak felfedező útra, mint ki- fizetőbb forrásra .Amikor a politikai csepürágásba beleuntak a magyar munkások és ezrével fordítottak hátat annak a mozgalom- 1 nak és lapjának, mely benne élte ki magát. E sorok írójánál jobban kevesen ismerték Perulsz Miklóst. — Vagy tizenöt évi korkülönbséggel ugyan, de mind a ketten, a Mátra hegyes-dombos vidékén acéloztuk lábunkat izmosra. Nagyon fiatalon elűzte a sors idegenbe. Még akkor elveszítette az OTTHONT, amikor meg sem ismerte. Lágy anyai kéz nem simogatta sötét barna haját. . . . Mostohája volt és élete végéig a sors is ilyen mostoha volt hozzá. Találkozásaink alkalmával érdes, palócos és nem éppen irodalmi nyelven, szokott érdeklődni a “hazaiak” felől és minden alkalommal kitárta lelke fájdalmát és keserűségét, mely lázadó szivébe kiirthatatla- nul vésődött bele. Negyedévszázados amerikai robot felőrölte erős fizikumát. A foundry füstös, gőzös, perzselő levegője elvégezte rajta a pionér munkát s mikor az első szocialista gyűlésre vitte véletlen, örök hűséget esküdött a szocializmusnak, lázadó öntudatos proletár lett. Érthető, hogy miért nem jutott el a szónoki emelvényig, hogy miért kellett megmaradnia egyszerű katonának .... A gyenge gyermekkorban agyonnyomoritott, a nyomortanyákon megmételyezett agyat, még kristálytiszta, opportunizmustól mentesített szocialista iskolákban sem lehetett volna teljesen visszaformálni. Legkevésbé az úgynevezett munkáspártokban, melyhez Perlusz tartozott. Hiszen ott hívekre, buzgó vezérkövetőkre volt szükség. Ilyenekké nevelték tagjaikat és Perlusz Miklósból szocialista hivő lett. Gyűlölt mindent és mindenkit, ha nem osztották nézeteit. Haragosan , dacosan szállott szembe mindazokkal, akik kétségbe vonták, hogy a lap, melyet hóna alatt hordott, a megtestesült munkástanok hirdetője. Lángoló gyűlölete undorrá változott a kimondottan polgári társadalom intézményei és szószólói ellen. Ezekhez nem volt szava, ezeket kerülte. S ha mégis találkozott eggyel néha napján, amikor elkerülni már az ilyeneket nem lehetett, érzelmeit egy köpéssel fejezte ki irántuk. Bár az efajta árgumentum nem divat azoknál, akik az uj társadalom épitésén és a munkások nevelésén fáradoznak, Perlesznek meglehetett bocsátani még ezért is. Az erősen hajlott roskadozó, a munka jeleit magán viselő, fiatalon megöregedett proletárnak, ilyesmit is elengedtek, mert tisztelték benne a munkájának élő önzetlen robotost, a rendíthetetlen harcost. Csak egyetlen egy egyén, — egyetlen egy valaki, egyetlen egy senki (nimand) akadt a detroiti magyar kolónián, aki a halott proletárba belerúgott, aki trágyalébe mártotta tollát és egy för- medvényt irt róla azon a szerda estén, melyen nemes szive utolsót vert! És ez PRATTINGER FE- RENCZ. Ez a sajtó kukac, ez a tintakuli, ez a Horthy talpnyaló, ez a magát intelligensnek nevező hitvány firkász, a halott PeTlusszal kelt bírókra. S mikor az már nem válaszolt, hát lapján keresztül visz- szaköpte. Perlusz nem volt lángész. Nem Világra szóló csalást készítenek elő most azzal kapcsolatban, hogy a Fordnál 26 napos kényszer vakáció után ismét megindult a munka. Ma reggel s délután, mikor a munkások «-ezrei mentek be a Ford gyárba s jöttek ki, film felvételeket készítettek, az egész világon fogják mutogatni, hogy elhitessék a munkássággal, hogy vége van a gazdasági krízisnek. Az összes kapitalista lapok az egész országban nagy headlineok- ban közlik, és képen mutogatják, hogy milyen nagy tömeg kapott munkát a Fordnál. A helybeli lapok azt írják, 75.000 ember, persze azt elhallgatják, hogy ezek mind azok voltak, akiket letettek három héttel ezelőtt, ‘akik az utóbbi öt hónapban nem voltak a munkanélküliek táborába számítva, mert két-három napokat dolgoztak hetenként. Most is csak három napokat dolgoznak hetenként. A novemberi munkanélküliek összeszámlálása óta ismét voltak elbocsátások, úgy, hogy -az o 150.000 munkanélküli nem fogyott, hanem szaporodott és ha más gyárakban vettek is fel egy volt tudós. Vitáiban és szavaiban nem volt válogatós sokszor volt durva és még többször nyers. De egy halottra azért sohasem köpött rá. A detroiti magyar polgári társadalom diszmagyarja Prattingér Ferenc szerkesztő ur szolgált precedensét arra hogy igy is lehet. Hogy egy proletárról olyan nec- rologot kell irni melytől undor fogja el mindazokat, akikben a kulturember nemesebb érzelmei már gyökeret vertek. Prattingér förmedvénye egyébként azt igazolja, hogy az ő és hozzá hasonló alakokkal szemben az élő Perlusz viselkedése nemcsak megengedhető, de kívánatos is volt. Prattingér köpködhet tovább. így legalább többször fogja bizonyitani, hogy közönséges rima, a kapitalizmus ágyasa, aki \hivatásának és mesterségének él. Mi pedig levett kalappal gondolatban még egyszer körülálljuk a halott Perlusz Miklós ravatalát és megvédelmezzük őt a polgári társadalom csaholó, köpködő kuvaszaival szemben. WIENER ANDOR. néhány ezer munkást a régieken kívül, még akkor is megmarad a 150.000 munkanélküli. A Fordnál is van 40.000 ember, akiket az ősszel raktak le a munkából s biztatják őket, hogy majd visszakapják a munkát, amire alig van kilátás. Sok ezek közül még nem is jelentkezett a munkanélküliek összeírásánál, mivel annyira bíztak ,hogy a Fordnál visszakapják a munkájukat. lAz ilyen megtévesztő cikkeknek s képeknek az lesz az eredménye, hogy a más városokban lakó munkanélküliek ezrével fog-— nak megint iderohanni, mint tavaly ilyenkor, midőn egy pár száz embert felvettek a Fordnál s 20.000-nél több tolongott, marakodott, hogy a sorba állhasson. A film felvétel egy része a szervezett csalásnak, propagandának .mellyel egy néhány hétre el- kábitják a hiszékeny munkásokat, mert a színházakat látogató közönségnek 95 százaléka elfogja hinni, hogy már vége a gazdasági krízisnek, hiszen milyen óriási f tömegnek látszik az a 30—40 ' ezer munkás, akiket végig fognak Vonultatni a szemeik előtt, de nem fogják azt megmondani, — hogy azok is csak két-három napokat dolgoznak még most is. Ök időt akarnak nyerni, mert még remélik, hogy valami csak közbejön, vagy ha nem is, de egy pár héten keresztül hatásos lesz az a képes maszlag, akkor meg már biztathatják a munkásokat a tavaszi munkálatok megkezdésével s nyáron nem oly borzasztó a nyomor, de télen ilyen kábító adagokra van szükség,' — hogy a nyomorgó tömeg eltudja azt viselni. Csalás, butítás folyik mindenfelé, a munkanélküliség igazi okait kapitalisták nem merik _ beismerni. Csa mi munkások ismertetjük azt hűen, mert mi megakarjuk azt szüntetni. Hogyha valamely betegséget gyógyítani akarunk, először meg kell ismerni, igy- vagyunk a muunkanélküliség rákfenéjével is, mi gyökeresen kiakarjuk ezt a bajt irtani, igy tanulmányozzuk, és ismertetjük az igazi okokat, hogy a munkásság ' £ZÍ megértse, re várjon messiásókra, ne üljön fel ilyen csalásoknak, hanem az Ipari Szervezeteit építse ki, melyen keresztül képes lesz az iparokat az összmunkás- ság ’avára vezetni. Ez az a szervezet, melyet az 1WW minden erejével, s energiájával epit es felszólít minden öntudatos mun kást. hogy abba ti segédkezzen. Vi. Az 1WW detroiti tagjai minden hónap első vasárnapján d. e. 9 órakor tartja rendes havi taggyűlését 914 West End Ave alatti heT ! A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT | * Yt. ezúton akarom megrendelni. . Kérem sziveskedjék azt ci- | „ _ * X memre elküldeni. X X Y X X Mellékelve küldök................................................................................... X | ~ I X NÉV ..................................... I * ? * ' k. * Cim ............................................................................................................... ♦*« & ♦> X A BÉRMUNKÁS 1932-es Naptára 50 cent. Vágja ki ezt X T X X a . emelvényt . és küldje . be * ' T X BÉRMUNKÁS P. O* Box 17, Sta. Y. New York, N. Y. £ * ? v t *X~X~XK~X~X~X"XoX~XK~X~X"X~X~X~X~X' Ifi» é »5
