Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-22 / 621. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 22. DETROITI HÍREK A NAGY CSALÁS PRATTINCER UR VISSZAKÖPÖTT Az elmúlt hét szerda délutánján Detroit magyar negyedének egyik munkáslakásának egy albérleti szobájában kialudt egy mécses. Perlusz Miklós munkától fáradt teste egy utolsót rándult.... Meg­halt. Földi maradványait méltó keretek között azok takarították el, akik magukénak vallották őt. Munkálkodásához, vasszorgalmához, törhetetlen akaraterejéhez, a maga egyéniségéhez tartozik, hogy az utóbbi évtized alatt nem volt oly népes, impozáns magyar temetés a magyar negyedben, mint az övé: Perlusz Miklósé. Mindenki ismerte Detroitban. De nem is csoda. Hiszen a város túlzsúfolt avagy a legtávolabb eső széjjelszórt magyar lakásaiba mindennapos vendég volt: a ter­mészet műhelyében olyan pokoli időt kovácsolni nem tudtak, mely visszatartani lett volna képes Per- Iuíz Miklóst, hivatásának végzé­sétől, az Új Előre naponkénti, ki­hordásától, amit egyetlen napi pihenés vagy megszakítás nélkül kilenc esztendeig végzett egy hu- zamban. Akkor csauott fel rikkancsnak, mikor az már nem volt jövedel­mező mesterség. Amikor a heti fix-es vigécek elkocsikázták az e célra vásároltatott 2 autót; mikor a nemzetközi kapitalizmus össze­törte a forradalmakat és a forra­dalmi láz is lecsapolódott a re­akció hatásaként. Amikor a kon­junktúra lovagok békésebb vizek­re eveztek és a polgári elhelyez­kedés lehetőségeinek kutatására indultak felfedező útra, mint ki- fizetőbb forrásra .Amikor a poli­tikai csepürágásba beleuntak a magyar munkások és ezrével for­dítottak hátat annak a mozgalom- 1 nak és lapjának, mely benne élte ki magát. E sorok írójánál jobban keve­sen ismerték Perulsz Miklóst. — Vagy tizenöt évi korkülönbséggel ugyan, de mind a ketten, a Mátra hegyes-dombos vidékén acéloztuk lábunkat izmosra. Nagyon fiata­lon elűzte a sors idegenbe. Még akkor elveszítette az OTTHONT, amikor meg sem ismerte. Lágy anyai kéz nem simogatta sötét barna haját. . . . Mostohája volt és élete végéig a sors is ilyen mostoha volt hozzá. Találkozá­saink alkalmával érdes, palócos és nem éppen irodalmi nyelven, szokott érdeklődni a “hazaiak” felől és minden alkalommal kitár­ta lelke fájdalmát és keserűségét, mely lázadó szivébe kiirthatatla- nul vésődött bele. Negyedévszázados amerikai robot felőrölte erős fizikumát. A foundry füstös, gőzös, perzselő le­vegője elvégezte rajta a pionér munkát s mikor az első szocialista gyűlésre vitte véletlen, örök hű­séget esküdött a szocializmusnak, lázadó öntudatos proletár lett. Érthető, hogy miért nem jutott el a szónoki emelvényig, hogy mi­ért kellett megmaradnia egyszerű katonának .... A gyenge gyer­mekkorban agyonnyomoritott, a nyomortanyákon megmételyezett agyat, még kristálytiszta, oppor­tunizmustól mentesített szocialista iskolákban sem lehetett volna tel­jesen visszaformálni. Legkevés­bé az úgynevezett munkáspártok­ban, melyhez Perlusz tartozott. Hiszen ott hívekre, buzgó vezér­követőkre volt szükség. Ilyenekké nevelték tagjaikat és Perlusz Miklósból szocialista hivő lett. Gyűlölt mindent és mindenkit, ha nem osztották nézeteit. Hara­gosan , dacosan szállott szembe mindazokkal, akik kétségbe von­ták, hogy a lap, melyet hóna alatt hordott, a megtestesült munkásta­nok hirdetője. Lángoló gyűlölete undorrá vál­tozott a kimondottan polgári tár­sadalom intézményei és szószólói ellen. Ezekhez nem volt szava, ezeket kerülte. S ha mégis talál­kozott eggyel néha napján, ami­kor elkerülni már az ilyeneket nem lehetett, érzelmeit egy kö­péssel fejezte ki irántuk. Bár az efajta árgumentum nem divat azoknál, akik az uj társa­dalom épitésén és a munkások ne­velésén fáradoznak, Perlesznek meglehetett bocsátani még ezért is. Az erősen hajlott roskadozó, a munka jeleit magán viselő, fia­talon megöregedett proletárnak, ilyesmit is elengedtek, mert tisz­telték benne a munkájának élő önzetlen robotost, a rendíthetet­len harcost. Csak egyetlen egy egyén, — egyetlen egy valaki, egyetlen egy senki (nimand) akadt a detroiti magyar kolónián, aki a halott proletárba belerúgott, aki trágya­lébe mártotta tollát és egy för- medvényt irt róla azon a szerda estén, melyen nemes szive utolsót vert! És ez PRATTINGER FE- RENCZ. Ez a sajtó kukac, ez a tintakuli, ez a Horthy talpnyaló, ez a ma­gát intelligensnek nevező hitvány firkász, a halott PeTlusszal kelt bírókra. S mikor az már nem vá­laszolt, hát lapján keresztül visz- szaköpte. Perlusz nem volt lángész. Nem Világra szóló csalást készítenek elő most azzal kapcsolatban, hogy a Fordnál 26 napos kényszer vakáció után ismét megindult a munka. Ma reggel s délután, mikor a munkások «-ezrei mentek be a Ford gyárba s jöttek ki, film felvételeket készítettek, az egész vilá­gon fogják mutogatni, hogy elhitessék a munkássággal, hogy vége van a gazdasági krízisnek. Az összes kapitalista lapok az egész országban nagy headlineok- ban közlik, és képen mutogatják, hogy milyen nagy tömeg kapott munkát a Fordnál. A helybeli la­pok azt írják, 75.000 ember, persze azt elhallgatják, hogy ezek mind azok voltak, akiket letettek három héttel ezelőtt, ‘akik az utóbbi öt hónapban nem voltak a munkanélküliek táborába számít­va, mert két-három napokat dol­goztak hetenként. Most is csak három napokat dolgoznak heten­ként. A novemberi munkanélküliek összeszámlálása óta ismét voltak elbocsátások, úgy, hogy -az o 150.000 munkanélküli nem fo­gyott, hanem szaporodott és ha más gyárakban vettek is fel egy volt tudós. Vitáiban és szavaiban nem volt válogatós sokszor volt durva és még többször nyers. De egy halottra azért sohasem kö­pött rá. A detroiti magyar polgári tár­sadalom diszmagyarja Prattingér Ferenc szerkesztő ur szolgált pre­cedensét arra hogy igy is lehet. Hogy egy proletárról olyan nec- rologot kell irni melytől undor fogja el mindazokat, akikben a kulturember nemesebb érzelmei már gyökeret vertek. Prattingér förmedvénye egyéb­ként azt igazolja, hogy az ő és hozzá hasonló alakokkal szemben az élő Perlusz viselkedése nem­csak megengedhető, de kívánatos is volt. Prattingér köpködhet to­vább. így legalább többször fog­ja bizonyitani, hogy közönséges rima, a kapitalizmus ágyasa, aki \hivatásának és mesterségének él. Mi pedig levett kalappal gon­dolatban még egyszer körülálljuk a halott Perlusz Miklós ravatalát és megvédelmezzük őt a polgári társadalom csaholó, köpködő ku­vaszaival szemben. WIENER ANDOR. néhány ezer munkást a régieken kívül, még akkor is megmarad a 150.000 munkanélküli. A Ford­nál is van 40.000 ember, akiket az ősszel raktak le a munkából s biztatják őket, hogy majd vissza­kapják a munkát, amire alig van kilátás. Sok ezek közül még nem is jelentkezett a munkanélküliek összeírásánál, mivel annyira bíz­tak ,hogy a Fordnál visszakapják a munkájukat. lAz ilyen megtévesztő cikkek­nek s képeknek az lesz az ered­ménye, hogy a más városokban lakó munkanélküliek ezrével fog-— nak megint iderohanni, mint ta­valy ilyenkor, midőn egy pár száz embert felvettek a Fordnál s 20.000-nél több tolongott, mara­kodott, hogy a sorba állhasson. A film felvétel egy része a szervezett csalásnak, propagandá­nak .mellyel egy néhány hétre el- kábitják a hiszékeny munkásokat, mert a színházakat látogató kö­zönségnek 95 százaléka elfogja hinni, hogy már vége a gazdasági krízisnek, hiszen milyen óriási f tömegnek látszik az a 30—40 ' ezer munkás, akiket végig fognak Vonultatni a szemeik előtt, de nem fogják azt megmondani, — hogy azok is csak két-három na­pokat dolgoznak még most is. Ök időt akarnak nyerni, mert még remélik, hogy valami csak közbejön, vagy ha nem is, de egy pár héten keresztül hatásos lesz az a képes maszlag, akkor meg már biztathatják a munkáso­kat a tavaszi munkálatok megkez­désével s nyáron nem oly bor­zasztó a nyomor, de télen ilyen kábító adagokra van szükség,' — hogy a nyomorgó tömeg eltudja azt viselni. Csalás, butítás folyik minden­felé, a munkanélküliség igazi oka­it kapitalisták nem merik _ beis­merni. Csa mi munkások ismer­tetjük azt hűen, mert mi meg­akarjuk azt szüntetni. Hogyha va­lamely betegséget gyógyítani aka­runk, először meg kell ismerni, igy- vagyunk a muunkanélküliség rákfenéjével is, mi gyökeresen ki­akarjuk ezt a bajt irtani, igy ta­nulmányozzuk, és ismertetjük az igazi okokat, hogy a munkásság ' £ZÍ megértse, re várjon messiá­sókra, ne üljön fel ilyen csalások­nak, hanem az Ipari Szervezeteit építse ki, melyen keresztül képes lesz az iparokat az összmunkás- ság ’avára vezetni. Ez az a szer­vezet, melyet az 1WW minden erejével, s energiájával epit es felszólít minden öntudatos mun kást. hogy abba ti segédkezzen. Vi. Az 1WW detroiti tagjai minden hónap első vasárnapján d. e. 9 órakor tartja rendes havi taggyű­lését 914 West End Ave alatti he­T ! A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT | * Y­t. ezúton akarom megrendelni. . Kérem sziveskedjék azt ci- | „ _ * X memre elküldeni. X X Y X X Mellékelve küldök................................................................................... X | ~ I X NÉV ..................................... I * ? * ' k. * Cim ............................................................................................................... ♦*« & ♦> X A BÉRMUNKÁS 1932-es Naptára 50 cent. Vágja ki ezt X T X X a . emelvényt . és küldje . be * ' T X BÉRMUNKÁS P. O* Box 17, Sta. Y. New York, N. Y. £ * ? v t *X~X~XK~X~X~X"XoX~XK~X~X"X~X~X~X~X' Ifi» é »5

Next

/
Thumbnails
Contents