Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-15 / 620. szám
ó-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 1 5. JUNIOR COLUMN AN ANNOUNCEMENT BÉRMUNKÁSNOK ROVATA EDI TORS NOTE: Starting next week we are going to publish a series of stories which be conducted for a number of weeks. The first one is “The Story of Egypt." — Following that we will have stories or “Spartacus V “American Slavery”, “Feudalism”, “Manufacturing and Coal Mining”. — Later a history will follow. All these stories will be written by Daniel Horsley, the well-known IWW educator. However the full column will not be used for stories. We want the juniors to continue to write and whenever any material is received written by Juniors we will publish them. When no material comes in we will use the full space with Daniel Horsley’s stories. Fellow Worker Horsley writes: “The stories do not deal with kings, courts, armies or the shoddy stuff so taught in school but with the economic changes that have caused these systems to live and die so we may get a better concept of the present”. He also sends his best regards to the Juniors. We hope the stories will be enjoyed by all. As a conclusion we would advise the Juniors to get a scrap book and cut out the stories. They will be real educational and good reading in future years. Remember, — save them! DO WE NEED CHARITY? In the past year charity organizations have worked rather feverishly in collecting "funds to be distributed to the'needy. Just recently the Community Chest conducted their annüál ‘‘Drive” and it certainly was a “drive”. — funds were necessry in this last drive than ever befcire due to the slump in business which caused millions of men to be thrown on the unemployment heap As capitalism in such a state of society that the workers in industry are exploited to the tune of worth of goods produced, they about 80 c. on every dollar’s are unable to save up enough money to tide them over during the business depression. In order to avoid riots, disorder. employers think it better to take these yearly drives so that the workers may be provided with a piece of bone to chew on. In this way the majority of workers are kept contented and docile. And the illusion is furthered that the system of slavery, capitalism, is. after all, fine and dandy for doesn’t it give them something to eat when they are in adverse condicionsi* So thinketh the person uneducated to the workings of capitalism. Not so with socfal revolutionaries! They know that unemployment is inevitable ur>der capitalism and that it can only be cured when a sane system of production and distribution of commodities is introduced and that will be a system in which things will be produced for use instead of profit. That system of society will be an Industrial Democracy which is advocated by the IWW. When such a system is inaugurated by the organized power of the industrial workers of the world we will no longer need charity organizations to-act as a mere sop to the workers. a Isn’t a rotten shame that the workers who produce all the things that we need in the world are denied these necessities by a class who gives us just enough to live on from day to day? Isn’t it a shame that we must have charity organizations to keep us from starwing when we could take all the things we produce and live happily, without the constant fear of unemployment and the humiliating ‘‘help” of charity? John Fecko. SS-&v*s COMMENT In last week’s issue a line was left out of Isabelle Bulik’s poem and in order to do justice to her we will correct it. (It was the printer's error.) It should read: “Look into the cellar and in the barn. All is empty, not a crumb in this house. Not a bit of food on this farm,' And nothing will make us aroused ”, A munkásnők szervezkedéséről és annak kihatásai Sokat olvastam és hallottam, hogy a nők, kik a mai kapitalista társadalmi rendben legjobban vannak kizsákmányolva, Iegke- vésbbé foglalkoznak saját nyomorult helyzetükkel. Sőt legnagyobb része egyenesen idegenkedik még a szervezkedés hírétől is csupán azért, mert e társadalmi rend er-' re tanította őket. A munkásszervezetek gyűléseire nem járnak, a férjeiket is próbálják lebeszélni, hogy <^la el menjenek. Továbbá, nem kis szerepet játszik a munkás nők legnagyobb részének tunyasága is: nemtörődömségben élnek. Azonban, ha vizsgálat alá vesszük a munkásnők helyzetét, materiális szempontból, a tunyaság, nemtörődömség nem is lesz olyan rettenetes. Vegyünk csak például egy több gyermekes családanyát, kit a gazdasági körülményei arra kényszerítenek, hogy munkát vállaljon, mert a férje keresete nem elegendő ahhoz, hogy családját fenn tudja tartani, vagy ahol a családfő nem dolgozik egyáltalában. A munkásanya korán reggel, midőn munkába megy és elbúcsúzik gyermekeitől, ott van az ajkán az örökös jaj, szemében a könny. Sokszor tízszer is visszanéz, mintha egy láthatatlan oroszlánnak karmai közt látná gyermekét és azzal a gondolattal távozik munkába, vájjon életben fogja-e látni este gyermekeit, mikor hazatér. Hány munkásanya lett nyomorék és hány munkásanya veszítette el az életét, mert gondolatai nem a munkán voltak, hanem otthon a maguicra hagyott gyermekeire gondolt. • Viszont este, mikor fáradtan hazatér, a házimunka elvégzése is reá vár. Olyan fáradt, hogy jóformán meg sem mosakszik rendeA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai. mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatainlával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkálok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hog$ bérharcok esetén egymást verik- le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp’ felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban —- vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyens esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: <lLe a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. sen, csak elvégzi szükséges munkáját, gyermekeit amennyire képes, rendbe hozza és holtfárad- tan siet lefeküdni, hogy valamennyire kipihenhesse magát, — mert csak úgy lesz képes másnap tovább robotolni. Lefekszik. Elmondja az ő imáját, mit a kapitalista iskolákban megtanittattak vele és igy éli le a munkásanya az ő életét. Itt joggal kérdezhetem munkástársnőinktől, mit ér a mi sok munkánk, jajgatásunk, siránkozásunk és imádkozásunk, ha helyzetünkkel nem foglalkozunk és nem szervezkedünk, hogy azt megjavíthassuk. Sirtak már dédanyáink annyit, hogy könnyeikből egy egész tenger telne meg. Imádkoztak már olyan sokat, hogyha az a sok imádság úgy véletlenül szi- lárdj anyaggá válna, egész hegyláncolatokat képezne, hogy döngethetnék azt a bizonyos mennyországot — ha volna. — Dolgoztak olyan sokat, hogy valameny- nyi mind belegörnyedt a munkába. És mégis csak azzal az utolsó mondással végzik be: “‘de jó lesz ott a másvilágon, a hideg sírban már megpihenni. Hisz ezt tették már dédanyáink is és amint látjuk, a munkásnők helyzete egy cseppet sem változott. Ha mi is ugyanezt tesszük, nem teszünk egyebet, mint folytatjuk ott, hol dédanyáink elhagyták. Pedig minden, ami körülöttünk van, fejlődik, csak a munkásnő áll egy helyben és ' nem akar fejlődni. Ha azt akarjuk, hogy helyzetünk megváltozzon, gonndolkozni kell saját helyzetünk felett és rá- kell jöjjünk, hogy érdekeinket eb-> ben a kizsákmányoló rerÄszerben csak úgy leszünk képesek megvédeni, ha szervezkedünk. Szervezkedünk egy olyan szervezetbe, —• mely a világ munkásainak egyforma előnyöket ad. Ne húzódjunk el a munkásszervezettől, hol tanulhatunk, hanem váljunk részesévé annak. Gazdasági javaink rpeg védésére csakis gazdasági szervezetünk felépítése által érhetünk el. Az IWW egy ilyen gazdasági munkásszervezet. Álljunk munkába mi is, hogy azt mi nők is hatalmassá, világhatalommá építsük. Bulikné. Bulik munkástársnő tollából sorozatos cikkek jelennek meg a következő hetekben. Felhívjuk mun- kástársnőink figyelmét ezekre annál is inkább, mert minden egyes cikk a nők jelen társadalmi helyzetével fog foglalkozni. (Szerk.) Az IWW Chicago magyar tagjai minden hó első és harmadik szerda estéjén tartják gyűléseiket a Fleiner Hallban 1638 N. .Halstead St, ELVI NYILATKOZAT.
