Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-15 / 620. szám

Január I 5.

BÉRMUNKÁS

Tavaszi szelek

— Irta: BARABÁS GYULA. —

Lehet, hogy a rózsaszínű kalappal kezdődött, de alapjában véve már előbb.

Rózsi ugyanis mélyen, énjének titkos alagutjaiban telítve volt azzal a vágyakozással, amelyet általában felsőbbrendü életnek neveznek. És nem is olyan könnyen, felületesen, pillanatokkal fellobbanó vágyakozással, amit a többi masamód leány csak olyankor érez, ha a mozivásznon távol előttük a hercegi budoár vagy képeslapokról rájuk vakít valamelyik tengeri fürdő pazar sétánya, szállók káprázatos előcsarnoka, ó, nem igy, hanem mélyebben, alaposabban. — Az ilyesmiket a többi leány hosszú, fojtott sóhajjal, vagy este elalvás előtt kevés szomorú ábrándozással elintézi és másnap már tovább kacag a semmiségeken, miközben ujjai gépiesen babrálják a j szallagokat. Nála a vágyakozások j tárnái szinte észrevétlenül teltek I' meg feszitő, nyugtalanító hőséggel és ehhez az anyagot a betűk szállították. Mert Rózsi olvasott, sokat és nem olyan regényeket, amikben a szép őrgróf, a gyűlölködő trónörökösnő nagynéni ellenzésére is, oltárhoz vezeti a hűséges szegény leányt, ó, nem, — nem ilyen könyveket, hanem komoly, sőt tudományos dolgokat, amiket valami vad lázaktól hajszolva olvasott esztendők óta és

egyre nagyobb lendülettel. ----Ha

nem vagyok olyan szép, amint szeretném, legalább legyek okos,

— mondogatta magában és az okos könyvek szorgalmasan halmozták Rózsiban a lázitó anyagot, amelyet kultúrának neveznek. Különben nem látszott rajta, semmi különös, szabályszerű huszonötesztendős leány volt, az j orra kissé szlávosan puha, se nem kicsiny, de viszont két szűr- j ke szemében fénylett a betűk mérge és hallgatagon, ha titkolta is, tudták róla, hogy okos. . De | hozzátették a többiek, hogy minek az okosság az ilyen szegény 1 leánynak, mi hasznát veszi.

Az ilyen mohó és az önmagát hajszoló kultúra nem igen szokott hosszú ideig békében elférni az egyszobás lakásban, már pedig Rózsiéknak ez volt, az ilyen lakások minden sablonos szomorúságával. Bus fényképek, rokkant pamlag, fakó tükör, ó, ilyen viszonyok között nem is kellett matematikusnak lenni annak megállapításához, hogy Rózsit a sok okos könyv kilóditja a bazári csészék, rántott levesek áporo- dottságából. De azért még maradt, várt volna, ha ez a rózsaszínű kalap nem jön közbe.

Tizenegy óráig még ez a nap is | olyan volt, mint a többi, éppen i egy sötétkék formán babrált, az üvegen keresztül látni lehetett, ^ hogy kint a májusi nap izzik a járdán, de egyébb nem volt semmi különös. Tizenegy órakor lehívta a főnöknő az emelvényről, ahol a leányok ültek és azt mondotta neki: — Nézze, Rózsi, ezt a kalapot vigye haza, nem akarom valami buta fruskával elkül- ,

A komm, párt programja j

(Folytatás a 3-ik oldalról.) ' j —

gyár kommunban 1919-ben) ha- j nem igenis mindenkinek munkát, j de nem profit értelemben!

Hogy tévedésbe ne legyünk, itt j még rávilágítok arra, hogy egy : szervező, illetve egy forradalmár nem lehet minden iparban szakmailag kiképzett, legfeljebb csak egyben és nem tudja az iparok “igazgatását”, azonban ezt az ‘igazgatást” nem kell kapitalista értelemben felfogni, hanem hogy mink magunknak illetve munkástársainknak kölcsönösen terme- ! lünk és nem pedig piacra termelünk.

Szükség van az önálló termelés kiépítésére még a kapitalizmus keretein belül akkor, amikor fejlett iparú államokban akarjuk a kommunizmust kiépíteni, mint Csehszlovákia, Németország, Anglia, |

U. S. A. stb. államokban. Ennek ellenében egy 80 százalékos agrár államban nem oly megkövetelő a az ipari ránevelés, amennyiben egy fejletlen iparú államban nem oly komplikált a termelési folyamat, mint egy olyan államban, ahol a technika fejlődésének következtében a mezőgazdaságot is kénytelenek már kollektivizálni. (Most persze profit jellegben.)

Mindezekből megállapíthatjuk azt, hogy az u. ,n. “kommunista” tantételek elvesztették létjogosultságukat. Láthatjuk ebből, hogy az igazi marxizmust mennyire opMeghivó

A Világ Ipari Munkásai Szervezetének Pittsburghi magyar tagjai 1931 január 24-én szombaton este 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban 805 James St. , N. S. Pttsburgh, Pa.

KEDÉLYES ESTÉLYT ÉS NAGY DISZNÓTORT

rendez, melyre önt, családját és ismerőseit ezennel tisztelettel meg hivja a Rendező Bizottság .

Programm keretében fellépnek Bálint Juliska énekesnő, Kucher Olga mütáncosnő, a hat éves ifj. Takács Feri több szavalattal, az Összhang Dalkör több dallal, továbbá Rákóczy Lajos zenekara több népdallal. Program és va- t csora után tánc. Vacsora este pont

8.30-kor veszi kezdetét. Belépti- dij férfiaknak 75 cent, nőknek 50 cent.

portunizmussá változtatják azok a politikusok, akik leninistáknak j hirdetik magukat.

Aki ismeri úgy Marxnak, mint j Leninnek a nézetét, az könnyen j megsütheti ezeket a politikai szélhámosokat a saját zsirjukban. — t Mert az ő tételeik, ha analizáljuk, épp úgy a saját mondásaira esnek szét, mint a fascizmus.

Bátran és büszkén mehetünk tehát az utunkon, az ipari szervezkedés utján előre, mert ez az igazi egyetlen ut, amjely a kommunizmushoz vezet!

deni a méltóságos asszonyhoz, azért küldöm magát. — Rózsi ezen mosolygott, mert nem tudta megérteni, hogy egy kalap elviteléhez miért kell intelligencia, de ment, sőt örült is, hogy legalább sétálhat, ma úgy sem volt kedve a munkához.

Ment virágzó orgonák között, lépcsőkön, aztán szőnyegeken lépkedett, illatok fogták körül, fények vakítottak rá és ő ott állt vértelen arccal, a szőnyegek, képek, csipkék, illatok forrósága között, szédülve.

És ökölbeszorított kézzel....

Jött az asszony, előtte állott mosollyal átvette a kalapot. A húsa, arca, karja vakítottak, illatoztak, azzal a rózsaszirmokra és tejre emlékeztető derűvel, amit csak higiénikus konyhák és illatos

fürdők tudnak kiformálni olyan bőszitően tökéletesen.

— Elhoztam.... igen — nyögte rekedten.

Maga sem tudta, hogyan jutott ki, valahol .egy kutya ugatott, a villa előtt megállóit szédelegve. Aztán csak ment az utón felfelé, nem tudta, hová, csak ment. Az erdő felől meleg, tavaszi szelek jöttek, simogatóan, jószaguan, a villák elmaradtak, réthez ért, neki ment a rétnek. Leült, csend volt körülötte, május, virágos, friss, vidám és Rózsi a rét közepén sirt f hangos, felcsukló zokogással. . . . j

Éjszaka került Jiaza támolyogva. — Rosszul lettem, hagyjál---- nyögte anyjának és befurta

magát a lugszagu ágynemű közé. Másnap láza volt, harmadnap, — amikor az anyja hazajött, m'v nem volt otthon, a ruháit is elvitte.

| v %

I A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT |

t «J* I

% ...... ±

ezúton akarom megrendelni. . Kérem szíveskedjék azt ci- y

f .. . ❖

X memre elküldeni. Y

% Mellékelve küldök...................... J*

X . •!«

V <8*

név ............................................................................................................... %

? x

5 S

* Cím ............................................................................................................... X

f X

V ♦♦♦

* A BÉRMUNKÁS 1937-es Naptára 50 cent. Vágja ki ezt *t*

X , *

* a . welvényt . és küldje . be X

% BÉRMUNKÁS P. O. Box 17, Sta. Y. New York, N. Y. X

v *

* $

7-ik oldal.

Prosperitás jelei

Mikor a polgári lapokat kezünkbe vesszük, mindjárt szemünkbe tűnik a nagy prosperitást Ígérő frázisok, mit a kapitalisták és azok uszályhordozói Ígérnek a munkásságnak. Az ember önkénytelenül átfordít a hirdetési rovatokhoz, hol egyebet sem talál, mint sales man kerestetik.

Vasárnap este felveszem az egyik helyi lapöt. Szemembe tűnik, hogy munkások kerestetnek bronz munkára egy kisebb found- ryban. Gondoltam, reggel elmegyek és megnézem, hátha tán még munkát is kapok.

Reggel 7 óra után, mikor megyek, látom a szerencsét váró rríunkások óriási tömegeit a gyárak kapuiban. Odaérve az említett helyre, látom, hogy vagy kétszáz ember tolong már az ajtóban. Vettek valakit fel? — kérdem. Talán még tegnap,----volt

egy munkástárs válasza. Hisz. tegnap vasárnap volt és a hirdetés is estik tegnap jelent meg —felelerrír Mire egy másik munkás rákontráz:

Ha nem lett volna szüksége munkásra, nem dobta volna ki az

1.75 centet hiába hirdetésre. Mire igy válaszoltam:

Nézze munkástárs, ez a kom- pánista nem dob ki egy centet se hiába. Ha egy munkás kell neki, azt nagyon könnyen megkaphatja hirdetés nélkül is, hisz naponta tucatszám jönnek ide munkások, munkát keresni. De őt más cél vezeti, betesz egy hirdetést' egyik helyi lapba, amivel a munkaviszonyok javulását tünteti fel. És másnap, mint látja, tízszer annyi munkás jön ide, mint amennyi az egész gyárban dolgozik. És mit csinál akkor? felveszi őket munkába? — Nem! — Azt mondja a dolgozó munkásainak. Látjátok ezt a nagy tömeg munkást, Ha jobban, gyorsabban és kevesebb bérért nem dolgoztok, akkor kifoglak cserélni benneteket, mert a mostani rossz munkaviszonyokban nem tudom a gyárat fenntartani, ha továbbra is oly magas bért fizetek.

És mit fognak csinálni a bent levő munkások?

Tudatában szervezetlenségüknek, lehajtott fejjel belenyugszanak a gyáros akaratába. Tehát látja munkástárs, a gyáros nem h’ába dobta ki az 1.75 centet.

De há mi munkások szervezkedünk az Egy Nagy Szervezetben, melyben egy sérelme az ossz sérelmét jelenti, a munkaidőt leszállíthatjuk, a béreket felemelhetjük és akkor sem önnek, sem nekem és a többi munkástársaknak nem kell az utcákat róni munkakeresésben.

Szervezett erőnkkel kivívhatjuk az ipari demokráciát, melyben minden ember megkapja a munkája teljes gyümölcsét.

Munkástársak, meddig rójjá- tok az utcákat munkát keresve? Válaszoljatok azzal, hogy szervezkedjetek az IWW-ban.

Jós. Németh.

Olvasd a Bérmunkást