Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-15 / 620. szám
Január 1 5. BÉRMUNKA# 5-ik oldal. AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL EL rovatban minden oly közérdekű dolgot készséggel közlünk, mely a munkásosztály érdekét szolgálja. Kérjük a leveleket teljes név és cim aláírásával ellátni, amit azonban a levélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kezdő betű jelzéssel látunk el. Szerk. TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK! A Bérmunkás 1931 első számában a Clevelandi munkástársakhoz intézett kérdéseire habár én Pa stateben lakom, is válaszolok . Hogy van-e reményünk, hogy 1931 -es évben több munkaalka-- lom lesz? Én úgy látom, hogy nincs! Mivel én bányász vagyok, ennélfogva személyes meggyőződésem van, mennyire fokozták a termelést az utóbbi időben. A sok féle gépek s a túlhajszolt munkák körül egy néhányat megemlítek bizonyságul állításaim valódiságára. Villamos fúró gépek, melyek néhány perc alatt elvégzik a munkát, melyek kézi fúróval (amit előbb használtunk) több mint egy órát vettek igénybe. Uj vágógépek. Még . az előbbit a vontató truck-ról lekellett csúsztatni lifting jack és gyámrudak segítségével beállítani, addig az uj már az egész munkát elvégezte. S van még egy másik módja az uj gépnek a termelés fokozására. A vágó fejet (cutter head) egész egyszerűen tetszés szerint be lehetett állítani s az úgynevezett face-t a középen is végigvághatja és akkor egy lyukkal kevesebbet kell fúrni s lőni. És az igy megspórolt lyuk s lövés sok időt nyert a rakodásra, mert igy az alacsony lyukat mellőzi, melyből a rakodás a legszaporát- lanabb. Rakodó gépek, melyek két háromszáz százalékkal emelik a termelést. Speed and clean up system. Ez azt jelenti, hogy addig nem lehet a munkahelyet ott hagyni, amig ki nem rakta a szenet. Megtörténik, hogy 12—14 sőt tizenhat j órát is bent kell maradni. S ez az utóbbi majdnem általánossá J lett. Tehát ilyen körülmények között hogy lehet javulást remélni. A valóság az, hogy ez uj évben sokkal rosszabbak lesznek a munkaviszonyok, mint a múltban j volt. S ez kézzelfogható, mert a múlt évben dolgoztunk 50—70 százalékot, ez évben pedig már a kezdetnél veszítettünk 1 5----30 százalékig. Tudjuk nagyon jól, hogy a raktárak zsúfolásig meg vannak tömve mindenféle árukkal. De azok csak abban az esetben lesznek onnan kimozdítva a mai rendszer szerint, ha azok- jó hasznot hoznak a parazita gazdáiknak. De én tavaly még négy napot dolgoztam hetenként, bizonyára több pénzt kerestem, mint most. Ez által nagyobb volt a vásárló képességem bármi volt is az, amit vettem, legyen az cipő, kalap, kenyér, stb., ahhoz munkások kellettek, hogy előállítsák. Több pénzt költöttem s ezáltal több munkaalkalomhoz jutottam. A mai rendszer keretein belül mi munkásoknak nincs pénzünk, nincsen munkánk és viszont ha nincsen munkánk, nincs pénzünk. Ahhoz nem kell bölcsnek lenni, hogy megállapítsuk, mi idézte elő a mai gazdasági pangást. Mi munkásoknak egyedüi portékánk, amit piacra vihetünk, a munkaerőnk s ezt pénzért adjuk, de megfelelő értéket sohasem kaptunk érte s ebből kifolyólag a haszon a munkáltatónak maradt. Tehát mi idáig egyszer jobban, máskor gyengébben dolgoztunk és ma már ott állunk, hogy azon árukból, melyeket mi termeltünk, képtelenek vagyunk vásárolni. Itt van azon lendkerék, mely idáig mint hajtóerő szolgált, holtpontra jutott. Hogy ezen kerék eből az állásból ismét kiindulhasson, csak egy mód van rá. Az pedig egy újabb háború, mikor az emberiség szi- nét-javát farkasbőrbe bujtatják, hogy ölje, vágja, örökre koldussá tegyen mindenkit, akikre őket a kapitalisták uszítják. De ez is csak ideiglenes időre adna uj erőt a halálos vergődésében levő kapitalizmusnak. Munkások! Mi hiába l várnánk, hogy ők mentsenek meg | ettől a nyomortól. Ök képtelenek. Ők azok, akik Ígérnek, de nem j adnak. Ők frázisokat hangoztat- j nak .Ők azok, akik hályogot húznak a szemünkre, hogy ne lás- j sunk. Ők azok, akik a csontról lefalják a húst s nekünk a csontot dobják. Ők azok, kik a keresztet botnak használják, hogy fejbe üthessenek minket, hogy elszédülünk s ezalatt könnyen kifoszthatnak Munkások! Itt az idő a cselekvésre, szervezkedni az Egy Nagy Szervezetbe, hogy munkánk gyümölcsét mi élvezhessük. Munkástársi üdvözlettel John Kocsis MÉG EGYSZER NAGY JÓZSEFHEZ! Két tényező van, mely a forradalmi munkásság utján göröngyö- södik: a tudatlanság és a rosszakarat. Az elsőt kitartó türelemmel harcos értelemmé lehet nevelni, a másiknál azonban minden jóindulatú igyekezet kárba vesz. Ezt elsöpri, legázolja a forradalmi ár. Dacára, hogy Nagy munkástárs tizenöt évi munkásmozgalmi tevékenységgel dicsekszik, a szovjet rendszerről tanusitott álláspontjából azt kell következtetnem, hogy a fent jelzett káros tényezők valamelyike nála létezik. Adatok, bizonyítékok nélkül állit olyasmit osztályának egy nehéz küzdelmek által elért vívmányáról, melynek csak a dolgozó osztály ellenségei örülhetnek, de nem a becsületes, tisztán látó munkások . És nem is örülnek. Napról- napra találkozók munkásokkal, akik nagy felháborodással veszik tudomásul nemcsak Nagy Józsefet, hanem a hozzá hasonló minden káros tevékenységet a Szov- I jet rendszer ellen. De bármennyi- j re is erőlködjék a bigotéria és a rosszakarat a szovjeteket károsabbnak festeni, mint magát a kapitalista rendet, bármennyire is erőlködjenek, elhitetni az amerikai munkássággal, hogy ott nem épül a kapitalista társadalmi rend, ezt n>ár éppen úgy nem hiszi el senki, mint ahogyan nem hiszi el senki egy itteni tintakulinak azon túlbuzgó állítását, hogy ott a kommunizmus már annyira előre haladt, hogy már az asszonyokat is fejik. A kérdésekre adott válaszokat tovább vinni nem akarom, mivel azok légből kapott állítások. Elvégre is, mindenki azt adhatja, ami lényege. Anyit azonban meg- jegyzek, hogy én az állitások teljes ellenkezőjét tudom és vallom. Valóm, hogy ott a munkásság a kommunista Párt irányításával megszüntette a kapitalista rendet, annak ÖSSZES intézményeit, — amit megtartott, az teljes forradalmi változáson ment át, hogy a fejlettebb társadalmában a teljesítmény intenzivebb legyen. Ott nincs kizsákmányolás, mert nincs profitra való termelés, bár a pénz mint csere eszköz szerepel, de ez nem jelenti a kizsákmányoláson alapuló bérrendszert. S bár a munkásság egyes dogokban ma még hiányt szenved, ez nem jelenti azt, hogy egy másik csoport ugyanazon dolgokban bővelkedik. Nem. Ez jelenti a termelő eszközöknek a multbani hiányát, elmaradottságát. Amily mértékben tökéletesedik a termelési folyamat — s amint látjuk még a tőkés lapokon át is, elég gyors tempóban tökéletesedik ---oly mértékben szűnik meg az orosz munkásság nélkülözni, mert ő az egyedüli évezője annak, amit termel. Államkapitalizmus? Bürokrácia? Ne fétse ettől Nagy munkástárs az orosz dolgozókat. Példák igazolják napról-napra, hogy milyen jól tudnak söpörni ott, ahol az erre való hajlamosságnak csak a jele is mutatkozik. Mérges, kapitalista fulánkokkal átszőtt könyvek százai igazolják, hogy az orosz munkások a Marx- Lenin elmélet alapján tartják fenn forradalmi vívmányukat és építik a Kommunista rendet, az Egy Nagy Szervezetet, amelyben nincsen ur és nincsen szolga. És ha a Tamáskodó munkások, mint Nagy munkástárs is, a kapitalista parancsszóra megtagadják ellenük fordítani a fegyvert, akkor hamarosan még a látszata sem lesz meg annak a Nagy munkástárs által látott bérrendszernek. Több megértést és több szolidaritást a szovjeteknek. Bridgeport, Conn., január 2., 1931. Olexo Endre. Mert ha a népesség itt Amerikában 25 %- j ban szaporodott, ennek ellenében a termelő- ! képességünk 60%-al nőtt meg, akkor vilá- j gos, hogy 35% termelés többlet valahol j felhalmozódott. A munkás nem kapta meg, annyi bizonyos, mert ha megkapta volna, j akkor tudna vásárolni és nem volna pangás. A munkás csak annyit kapott, amit az életszükségleteinek a fedezésére elköltött, j Ha vannak munkások, akik félre is tudtak tenni, nem azért van, mert azok megkapták a keresett többletnek ezt a részét, hanem j mert az adott élét igényektől magukat visz- szatartották és nagyon gyakran még a legszükségesebb anyagi élvezetet, az élelem és ruházkodást is megtagadták maguktól. A termelés feleslegét tőlünk ellopták, még mielőtt bekerült azon borítékba, melyben fizetésünket kiutalták és most ott fekszik azokban a gyárépületekben, melyeknek kapui bevannak zárva az orrunk előtt. A raktárakban, melyek tele vannak, de | mi mellette csak rongyosan és éhezve jár- j hatunk, mig fel nem fordulunk. Vasutakban 1 és sima autó utakban, amin mi csak gyalog í járhatunk, ha csak nem jutunk egy ócska | autóhoz, aminek a hajtása már csak az élet tel való kacérkodás, mert nem tudjuk, hogy j egy fényes gép hol gördít minket az árokba, . vagy ha fel nem kapaszkodunk életveszé- ! lyek között egy tehervonatra, kitéve magun- ! kát az utazás ezer .veszélyének. A hatalmas j j bank épületekben ahol nagy szorgalommal számon tartják sok ezer munkásnak házát terhelő adóslevelét, de annál hanyagabban j néhány dollár betétjét. Ezekben fekszik nem csak az a termelés felesleg, de ennél még több is, mert a munkást nemcsak ezzel lopták meg, nekünk kell eltartani az uralkodó osztály képzeletünket felülmúló pazar életét. A mi megraboltatásunk után való kutatás levezet a mélységbe és ott találjuk mag a t gazdasági depressziónak valódi okát. Ezen statisztikusok nem segíthetnek, sem politikusok vagy törvényhozók. Ezen csak a munkások segithetneV akik ott lenn a melyben vannak, ahol az ok forró tüneteket dob felszinre. Az orvoslást hozó mozgalomnak is innen kell kiindulni a fizetési borítékok tartalma és a munkaidő kérdése körül. Minél súlyosabb a boríték és minél rövidebb a munkaidő, annál biztosabb a jövőnk. De ezt csak szervezkedéssel érhetjük el. Az Egy Nagy Szervezetben tömörült ipari proletárok { izmosodó ereje lesz képes csak megmozgatni a mélységeket, ennek hatalmas lökése, mely egységes erejéből fakad, tüntetheti el a jelen termelési módnak meg nem felelő társadalmat, hogy helyébe helyezze a fejlődő proletáriátus reményét az ipari demokráciát. H.
