Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-15 / 620. szám

Január 1 5. BÉRMUNKA# 5-ik oldal. AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL EL rovatban minden oly közérdekű dolgot készség­gel közlünk, mely a mun­kásosztály érdekét szolgál­ja. Kérjük a leveleket tel­jes név és cim aláírásával ellátni, amit azonban a le­vélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kez­dő betű jelzéssel lá­tunk el. Szerk. TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK! A Bérmunkás 1931 első szá­mában a Clevelandi munkástár­sakhoz intézett kérdéseire habár én Pa stateben lakom, is válaszo­lok . Hogy van-e reményünk, hogy 1931 -es évben több munkaalka-- lom lesz? Én úgy látom, hogy nincs! Mivel én bányász vagyok, en­nélfogva személyes meggyőződé­sem van, mennyire fokozták a termelést az utóbbi időben. A sok féle gépek s a túlhajszolt munkák körül egy néhányat megemlítek bizonyságul állításaim valódisá­gára. Villamos fúró gépek, me­lyek néhány perc alatt elvégzik a munkát, melyek kézi fúróval (amit előbb használtunk) több mint egy órát vettek igénybe. Uj vágógépek. Még . az előbbit a vontató truck-ról lekellett csúsz­tatni lifting jack és gyámrudak se­gítségével beállítani, addig az uj már az egész munkát elvégezte. S van még egy másik módja az uj gépnek a termelés fokozá­sára. A vágó fejet (cutter head) egész egyszerűen tetszés szerint be lehetett állítani s az úgyneve­zett face-t a középen is végig­vághatja és akkor egy lyukkal kevesebbet kell fúrni s lőni. És az igy megspórolt lyuk s lövés sok időt nyert a rakodásra, mert igy az alacsony lyukat mellőzi, melyből a rakodás a legszaporát- lanabb. Rakodó gépek, melyek két há­romszáz százalékkal emelik a ter­melést. Speed and clean up system. Ez azt jelenti, hogy addig nem lehet a munkahelyet ott hagyni, amig ki nem rakta a szenet. Megtörté­nik, hogy 12—14 sőt tizenhat j órát is bent kell maradni. S ez az utóbbi majdnem általánossá J lett. Tehát ilyen körülmények kö­zött hogy lehet javulást remélni. A valóság az, hogy ez uj évben sokkal rosszabbak lesznek a munkaviszonyok, mint a múltban j volt. S ez kézzelfogható, mert a múlt évben dolgoztunk 50—70 százalékot, ez évben pedig már a kezdetnél veszítettünk 1 5----30 százalékig. Tudjuk nagyon jól, hogy a rak­tárak zsúfolásig meg vannak töm­ve mindenféle árukkal. De azok csak abban az eset­ben lesznek onnan kimozdítva a mai rendszer szerint, ha azok- jó hasznot hoznak a parazita gazdá­iknak. De én tavaly még négy napot dolgoztam hetenként, bizo­nyára több pénzt kerestem, mint most. Ez által nagyobb volt a vá­sárló képességem bármi volt is az, amit vettem, legyen az cipő, ka­lap, kenyér, stb., ahhoz munká­sok kellettek, hogy előállítsák. Több pénzt költöttem s ezáltal több munkaalkalomhoz jutottam. A mai rendszer keretein belül mi munkásoknak nincs pénzünk, nin­csen munkánk és viszont ha nin­csen munkánk, nincs pénzünk. Ahhoz nem kell bölcsnek lenni, hogy megállapítsuk, mi idézte elő a mai gazdasági pangást. Mi mun­kásoknak egyedüi portékánk, amit piacra vihetünk, a munkaerőnk s ezt pénzért adjuk, de megfelelő értéket sohasem kaptunk érte s ebből kifolyólag a haszon a mun­káltatónak maradt. Tehát mi idáig egyszer jobban, máskor gyengébben dolgoztunk és ma már ott állunk, hogy azon áruk­ból, melyeket mi termeltünk, kép­telenek vagyunk vásárolni. Itt van azon lendkerék, mely idáig mint hajtóerő szolgált, holtpontra jutott. Hogy ezen kerék eből az állás­ból ismét kiindulhasson, csak egy mód van rá. Az pedig egy újabb háború, mikor az emberiség szi- nét-javát farkasbőrbe bujtatják, hogy ölje, vágja, örökre koldussá tegyen mindenkit, akikre őket a kapitalisták uszítják. De ez is csak ideiglenes időre adna uj erőt a halálos vergődésében levő kapita­lizmusnak. Munkások! Mi hiába l várnánk, hogy ők mentsenek meg | ettől a nyomortól. Ök képtelenek. Ők azok, akik Ígérnek, de nem j adnak. Ők frázisokat hangoztat- j nak .Ők azok, akik hályogot húz­nak a szemünkre, hogy ne lás- j sunk. Ők azok, akik a csontról le­falják a húst s nekünk a csontot dobják. Ők azok, kik a keresztet botnak használják, hogy fejbe üt­hessenek minket, hogy elszédü­lünk s ezalatt könnyen kifoszthat­nak Munkások! Itt az idő a cse­lekvésre, szervezkedni az Egy Nagy Szervezetbe, hogy munkánk gyümölcsét mi élvezhessük. Munkástársi üdvözlettel John Kocsis MÉG EGYSZER NAGY JÓZSEFHEZ! Két tényező van, mely a forra­dalmi munkásság utján göröngyö- södik: a tudatlanság és a rossz­akarat. Az elsőt kitartó türelem­mel harcos értelemmé lehet ne­velni, a másiknál azonban minden jóindulatú igyekezet kárba vesz. Ezt elsöpri, legázolja a forra­dalmi ár. Dacára, hogy Nagy munkás­társ tizenöt évi munkásmozgalmi tevékenységgel dicsekszik, a szov­jet rendszerről tanusitott állás­pontjából azt kell következtet­nem, hogy a fent jelzett káros té­nyezők valamelyike nála létezik. Adatok, bizonyítékok nélkül állit olyasmit osztályának egy nehéz küzdelmek által elért vívmányá­ról, melynek csak a dolgozó osz­tály ellenségei örülhetnek, de nem a becsületes, tisztán látó munká­sok . És nem is örülnek. Napról- napra találkozók munkásokkal, akik nagy felháborodással veszik tudomásul nemcsak Nagy Józse­fet, hanem a hozzá hasonló min­den káros tevékenységet a Szov- I jet rendszer ellen. De bármennyi- j re is erőlködjék a bigotéria és a rosszakarat a szovjeteket káro­sabbnak festeni, mint magát a ka­pitalista rendet, bármennyire is erőlködjenek, elhitetni az ameri­kai munkássággal, hogy ott nem épül a kapitalista társadalmi rend, ezt n>ár éppen úgy nem hiszi el senki, mint ahogyan nem hiszi el senki egy itteni tintakulinak azon túlbuzgó állítását, hogy ott a kom­munizmus már annyira előre ha­ladt, hogy már az asszonyokat is fejik. A kérdésekre adott válaszokat tovább vinni nem akarom, mivel azok légből kapott állítások. El­végre is, mindenki azt adhatja, ami lényege. Anyit azonban meg- jegyzek, hogy én az állitások tel­jes ellenkezőjét tudom és vallom. Valóm, hogy ott a munkásság a kommunista Párt irányításával megszüntette a kapitalista rendet, annak ÖSSZES intézményeit, — amit megtartott, az teljes forra­dalmi változáson ment át, hogy a fejlettebb társadalmában a telje­sítmény intenzivebb legyen. Ott nincs kizsákmányolás, mert nincs profitra való termelés, bár a pénz mint csere eszköz szerepel, de ez nem jelenti a kizsákmányoláson alapuló bérrendszert. S bár a munkásság egyes dogokban ma még hiányt szenved, ez nem je­lenti azt, hogy egy másik csoport ugyanazon dolgokban bővelke­dik. Nem. Ez jelenti a ter­melő eszközöknek a multbani hiányát, elmaradottságát. Amily mértékben tökéletesedik a terme­lési folyamat — s amint látjuk még a tőkés lapokon át is, elég gyors tempóban tökéletesedik ---­oly mértékben szűnik meg az orosz munkásság nélkülözni, mert ő az egyedüli évezője annak, amit termel. Államkapitalizmus? Bürokrá­cia? Ne fétse ettől Nagy munkás­társ az orosz dolgozókat. Példák igazolják napról-napra, hogy mi­lyen jól tudnak söpörni ott, ahol az erre való hajlamosságnak csak a jele is mutatkozik. Mérges, kapitalista fulánkokkal átszőtt könyvek százai igazolják, hogy az orosz munkások a Marx- Lenin elmélet alapján tartják fenn forradalmi vívmányukat és építik a Kommunista rendet, az Egy Nagy Szervezetet, amelyben nincsen ur és nincsen szolga. És ha a Tamáskodó munkások, mint Nagy munkástárs is, a kapitalista parancsszóra megtagadják ellenük fordítani a fegyvert, akkor hama­rosan még a látszata sem lesz meg annak a Nagy munkástárs által látott bérrendszernek. Több meg­értést és több szolidaritást a szov­jeteknek. Bridgeport, Conn., január 2., 1931. Olexo Endre. Mert ha a népesség itt Amerikában 25 %- j ban szaporodott, ennek ellenében a termelő- ! képességünk 60%-al nőtt meg, akkor vilá- j gos, hogy 35% termelés többlet valahol j felhalmozódott. A munkás nem kapta meg, annyi bizonyos, mert ha megkapta volna, j akkor tudna vásárolni és nem volna pan­gás. A munkás csak annyit kapott, amit az életszükségleteinek a fedezésére elköltött, j Ha vannak munkások, akik félre is tudtak tenni, nem azért van, mert azok megkapták a keresett többletnek ezt a részét, hanem j mert az adott élét igényektől magukat visz- szatartották és nagyon gyakran még a leg­szükségesebb anyagi élvezetet, az élelem és ruházkodást is megtagadták maguktól. A termelés feleslegét tőlünk ellopták, még mi­előtt bekerült azon borítékba, melyben fize­tésünket kiutalták és most ott fekszik azok­ban a gyárépületekben, melyeknek kapui be­vannak zárva az orrunk előtt. A raktárakban, melyek tele vannak, de | mi mellette csak rongyosan és éhezve jár- j hatunk, mig fel nem fordulunk. Vasutakban 1 és sima autó utakban, amin mi csak gyalog í járhatunk, ha csak nem jutunk egy ócska | autóhoz, aminek a hajtása már csak az élet tel való kacérkodás, mert nem tudjuk, hogy j egy fényes gép hol gördít minket az árokba, . vagy ha fel nem kapaszkodunk életveszé- ! lyek között egy tehervonatra, kitéve magun- ! kát az utazás ezer .veszélyének. A hatalmas j j bank épületekben ahol nagy szorgalommal számon tartják sok ezer munkásnak házát terhelő adóslevelét, de annál hanyagabban j néhány dollár betétjét. Ezekben fekszik nem csak az a termelés felesleg, de ennél még több is, mert a munkást nemcsak ezzel lopták meg, nekünk kell eltartani az uralkodó osz­tály képzeletünket felülmúló pazar életét. A mi megraboltatásunk után való kutatás levezet a mélységbe és ott találjuk mag a t gazdasági depressziónak valódi okát. Ezen statisztikusok nem segíthetnek, sem politikusok vagy törvényhozók. Ezen csak a munkások segithetneV akik ott lenn a mely­ben vannak, ahol az ok forró tüneteket dob felszinre. Az orvoslást hozó mozgalomnak is innen kell kiindulni a fizetési borítékok tar­talma és a munkaidő kérdése körül. Minél súlyosabb a boríték és minél rövidebb a munkaidő, annál biztosabb a jövőnk. De ezt csak szervezkedéssel érhetjük el. Az Egy Nagy Szervezetben tömörült ipari proletárok { izmosodó ereje lesz képes csak megmozgatni a mélységeket, ennek hatalmas lökése, mely egységes erejéből fakad, tüntetheti el a je­len termelési módnak meg nem felelő társa­dalmat, hogy helyébe helyezze a fejlődő proletáriátus reményét az ipari demokrá­ciát. H.

Next

/
Thumbnails
Contents