Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-04-23 / 634. szám
Április 23. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Mi okozza a pangást? — Hogyan vethetünk annak véget? Irta: EGY WOBBLY. A BÉRMUNKÁSNŐK ROVATA Az öntudatos nő (Folytatás a múlt hétről.) Parányi vagyonnal szemben millió és millió dollár ára részvény papír van forgalomban s amikor a mai viszonyokhoz hasonló esetek állanak be, megszűnik a gyárakban a munka, nincs rendelés, a részvények értékei részben vagy egészben vesznek el. De koránt se higyjük, hogy a nagy, hatalmas vállalatok részvényei nem azok, legfeljebb alászállnak, amig a kisebb ipari corporációk, melyeket vagy nem tudtak, vagy nem akartak maguk köré gyűjteni, felfalják őket, lehetetlenné teszik a hosszú válságok által s ezen korporációk bukásánál aztán megint csak a bérrabszolga fizet. A kizsákmányoló osztály már jó előre iparkodott, hogy gyártmányait minél hatalmasabb, minél nagyobb mennyiségben s minél olcsóbban dobja azt a piacra s ezért, hogy ezt elérhesse, vagyonának tízszeresét, húszszorosát vette s annak megfelelően részvényeket bocsájtottak ki, melyeket aztán a “prosperitásban” élő alkalmazottaiknak adtak el könnyű részletlefizetés mellett 50—60—70 dollárjával. Adtak néhány órai overtimot a prolinak s túlbuzgóságában vásárolta a részvényeket, éreztették vele, hogy már ő ís tulajdonosává vált a telepnek s napról-napra figyelmeztették őt, hogy minél gazdaságosabban dolgozik, annál nagyobb lesz az osztalék. 5—15—25 és 50 darab részvényt nyomtak a nyakába s amikor már elterjesztették az egész Egyesült Államok bérrabszolgái között a gyors meggazdagodás legkönnyebb lehetőségeit s akkor aztán mint akik jól végezték .munkájukat, megcsinálták a pangást, amely aztán az 50—60—75 dolláros részvények árait 5—10—15 dollárra szállította le, sok esetben teljesen értéktelenné tette azokat s amit adtak a bérrabszolgáknak az úgynevezett prosperiás ideje alatt, azt egy centig visszavették. Az utcára dobták a bérrabszolgák millióit s azok kénytelenek a magas áron vásárolt részvényeket, ha még van valami értékük potom áron eladni. Ez kapitalizmus fejlődési folyamata, melyet csak a munkásosztály, helyes ipari alapon az 1WW alapján való szervezése akadályozhat csak meg és semmi más. “A MAGAS BÉR” Amily mértékben centralizálták az iparokat, ugyanoly mértékben zsákmányolják ki a bérrabszolgák millióit s mégis világszerte minden arcpirulás nélkül hirdetik, hogy az amerikai munkás munkájának értékeként a magas fizetés a jutalma s amely fizetés által lehetővé tették számára, hogy az ipari telepeknek tulajdonosa (részvényese) legyen. Magas fizetés. Mihez hasonlítva? Talán az európai munkás fizetéséhez? Európa egyetlen országa sem hasonlítható az Egyesült Államok fejlett iparaihoz. Francia, Német, Angolország mind évszázadokkal idősebbek az Egyesült Államoknál. 25—30 esztendővel ezelőtt kezdődött az Egyesült Államokban az iparok centralizálása — azt mondhatjuk — egyidőben az IWW alakulásával. Azok a forradalmárok, akik az IWW alakítását létrehozták, messzelátók voltak. Látták a kapitalizmus kibontakozását s látták azokat a kegyetlenségeket, melyeket a hömpölygő kapitalizmus rejteget a munkásosztály számára. Az American Federation of Labor, a Western Federation of Miners keserves elszánt harcai utat mutattak e forradalmároknak a munkás- osztály tömörítésére, az ósdi szakszervezetek helyett az ipari szervezetekben tömöríteni s az elavult ósdi rendszer helyett forradalmi jelszavakat vettek fel s nevelték a munkásosztályt s ezen időktől kezdve az elnyomatás s kizsákmányolás ellen az éhezők harca a jóllakottakkal napirenden volt egész az 1918-ik esztendeig, melyet aztán felváltott a tunya tespedés. Úgy néz ki, mintha tényleg elhinné a bérrabszolga, hogy magas fizetés^ rendszerben él és megelégedett sorsával. Az elmúlt 1 2 esztendő bátorította fel a kizsákmányoló osztályt, hogy azt tesz a bérrabszolgákkal, amit akar. Az elmúlt 1 2 esztendő az, amelyben a kizsákmányoló osztály megcsinálta a sakkhuzást s a munkásosztály felült s mot fizetünk valamennyien, mert közömbösek voltunk, mert nem törődtünk sem magunkkal, sem mások szervezésével, hagytuk a kizsákmányoló osztályt a szabadjára, garázdálkodni a bérrabszolgák kozott s amilyen mederben ma szervezkedik az amerikai bérrabszolga, az ember háta borsódzik, ha arra gondol, hogy mi lesz itt a következő 10 esztendőben. A z IWW híveinek kettőzött erővel kell munkához látniok, hogy a lomha tömeget nyomorában, szenvedéseiben észre térítse. Ma alkalmas viszonyok vannak a szunnyadók ébresztésére. , (Folytatás a jövő héten.) Ha a női munkás öntudatos, tudja azt, hogy a munka színterén miként kell alkalmazkodni. Tsztában van azzal, hogy a szervezetlenség a legnagyobb átka az emberiségnek. Tudja azt, hogy a munkára nem azért veszik fel a női munkást, hogy a férfi munkás azt a bizonyos munkakört nem tudná elvégezni, hanem mert ugyanazt a munkát nőkkel elvégeztetni aránytalanul olcsóbb. A kapitalista osztály látva a nők gyávaságát, szervezetlenségét, kihasználják őket. A legtöbb női munkás nem akarja megérteni, hogy a modern termelési rend szerben éppen úgy ki vannak zsákmányolva, mint a férfiak és ha azt akarják, hogy az érdekeikeiket megvédhessék, — nekik is szervezkedni kell. Szervezetlenségük hiányában elkeli fogadni- ok az alamizsnát és cserébe a munkaerejüket kell adni. Számtalan esetben a nő sztrájktörővé válik csak azért, mert nem látja a szervezettség szükségességét. Öntudatlansága folytán kitúrja saját magát az otthonából és csa- ládfentartóvá válik, anélkül, — hogy erről tudomása volna. Ha a munkásnők felismernék a világ ipari munkásai szerveze- ténk hatalmas erejét, ki tudnák használni is. Ehhez pedig összetartás és közös együttértés szükséges. Szervezett ipari erejükkel kivívnák azt, hogy munkaerejüket nem kellene olcsóbban áruba bocsájtani, mint a férfiakét. Így a munkaerőre való alkudozás a munka piacán megszűnne a nő és férfi között, a női öntudat győzedelmeskedne és a kapitalista osztály nem tudna válogatni a munkaerőben, mint azt ma teszi. ¥ A gyermeknevelésnél nagy fontossággal bir a nő öntuudatossá- ga .mert gyermekét csakis akkor tudja, helyesen nevelni, ha önmagát nevelte. Kiváltképp áll ez az óhazából kikerült családanyákra, kik szokásaikat és nyelvüket áthozták magukkal és gyér mekeik viszont már az itteni iskolák hatása alatt nevelődnek. Ezek a régi, a szülői szokásokkal már nem bírnak megbarátkozni, mert ezen ország tanítása alapján nevelődnek, nőnek fel. Ha a szülők éppenséggel az amerikai nyelvet nem képesek folyékonyan megtanulni, nem egy esetben látni, hogy a gyermek szé- gyel a szüleivel bárhol is megjelenni. De ha az anya öntudatos, ellensúlyozni tudja a kapitalista tanítást gyermekében. Megtudja magyarázni gyermekének, — hogy nem a szokások és a különböző nyelvekben van itt a hiba, hanem magában a kapitalistaa társadalmi rendszerben, mely megérett a pusztulásra. L társadalmi rendszer rothadtságát az alábbiakban egy példával fogom illusztrálni, mely a Harvey, ill.-isi polgári hetilapban látott napvilágot: “Magyar szülőknek 1 9 éves fia egy 1 7 éves leányismerősével ki akarta rabolni a város rendőrkapitányát.” A fiúnak sikerült nyomtalanul eltűnni. — Többek között azt Írja a cikk: A leány ez év őszén lépett volna a magasabb iskolába s e helyett a felsőbb bíróság elé fogják állítani. Ebből a cikkből láthatjuk, — hogy mindkettő fiatal és az élettel szemben igényeik is vannak. Tudják, hogy nekik épp oly joguk van élni, mint a kiválasztottaknak és élvezni mindazt, mi az ember rendelkezésére állhat. Ha szép utón nem tudja megszerezni, ahogy nem lehet, máshová folyamodik, mint a jelen eset is bizonyítja. Ugyanezen fiúnak az anyja, mikor évekkel ezelőtt az öntudatos munkások az itteni polgári betegsegélyzőt felkeresték valami ügyből kifolyólag .azt a megjegyzést tette, hogy mit akarnak a vörösek itt. Részemről abban nem látok semmi különösei, — semiféle torzszülöttet azokon a munkásembereken, kik egy radikális munkásszervezet érdekében tevékenykednek. Ezen öntudatos munkásoknak fejük van, mellyel gondolkoznak és szemük, mely- lyel meglátják a mai rothadt társadalom hibáit, melynek alapján ízen munkásasszony gyermeke is áldozata lett. \ Az itt leirt esetből nagyon sok munkásanya tanulhat. Láthatja azt, hogy a mai társadalom nem sok élvezni valót ad a rm|rkások gyermekeinek, mert e társadalmi rendszer az iskolák, könyvtárak és a különböző szórakozó helyekkel elvonják az emberek gondolkozását a helyes iránytól. Vannak munkásasszonyok, kik a mozgóképszínházakban nevelést vélnek felfedezni. Mennyire téves felfogás ez, mi sem bizonyítja jobban, minthogy minden egyes kép, mielőtt bemutatásra kerül és a nagy közönség láthatná ,alá kell, hogy vessék egy bizonyos bizottságnak, mit más néven cenzúrának is neveznek. — Már pedig ott, ahol cenzúra van, ott az igazság nagy csizmába van bujtatva. Vagyis ami a kapitalista osztály nevelése szempontjából helyes, csak azon képeket láthatjuk. Ezen példa ia csak bizonyságul szolgálhat azoknak, kik a mozgóképszínházak kapitalista nevelésében még mindig hinni tudnak. Bulikné. Minden oivasó minden héten küldjön be egy UJ ELŐFIZETŐT
