Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-04-16 / 633. szám
Április 1 6. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. AZ OLVASÓK KÓRÉBÓL E rovatban minden oly közérdekű dolgot készséggel közlünk, mely a mun- kás0sztál> érdekét szolgál- ; ja. Kérjük a leveleket tel- j jes név és cim aláírásával ellátni, amit azonban a levélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kezdő betű jelzéssel látunk el. Szerk. MINDENNAP A RÁTARENDSZERT IGAZOLJA. A Bérmunkás olvasói között megoszlik a vélemény a betegse- gélyző szükségességét illetőleg. Az alábbi soroknak nem is az aj célja, hogy azokat a munkástár- j sakat, akik más véleményen van- i nak, annak feladására bírjuk, ha- j nem igazolása akar lenni a Bérmunkásnak és azoknak, akik három esztendővel ezelőtt annak a közel tízezer magyar munkást j egyesitő Munkás Betegsegélyző Szövetség megvédésére siettek, amelyet szervezetek és egyesek i — mint az most végérvényesen beigazolódott — hamis jelszavak- i kai szétszaggatni és megsemmisíteni akartak. A Szövetség tagságára kívülről reáerőszakolt belső harc közel kétezer tag elvesztésével záródott, akik magyar tempe- . ramentumosságuknál fogva, saját hátrányukra hallgatva a rombo- i lókra, elhagyták a Munkás Betegsegélyző Szövetséget, amely sem- j mi egyebet nem tett, mint a be- \ állott változott amerikai viszonyok mellett biztosította a magyar munkásoknak a Szövetségtől való érdekét. Hogy ezt tette a Szövetség és hogy alkalmas időben tette, ezt a legutóbb kiadott és a biztosítási osztály által készített hivatalos kimutatás igazolja. De mielőtt azokat papírra vetnénk, állapítsuk meg, hogy a magyar és általában a betegsegélyző egyesületek milyen helyzetbe kerültek a Szövetség uj rendszerre való áttérése óra A nagy mazyar betegsegély- zők közül egyedül a Verhovay-i egylet, amely a Szövetséghez hasonló alapon de rém munkás gondolattal működik, áll ma is szilárdan. Ezt igazolja a magyar esyietek között most folyó egyesítési tárgyalás, bár még csak az elvi differenciák egységesítéséről van szó, máris tisztán látszik, hogy egyik-másik “nagy' testület a csőd elől kerül az egyesitett testületbe Hogy a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet hová került. azt itt felesleees bemutatni, mivel a most leza lott országos utón a saját jelentésük a magyar munkások százezrei előtt tárgyalva lettek. Csupán azoknak az Ön- kéoző tagoknak, akik a balokat azért ne;r. Iátiák mert hiszen még mindenki megkapta úgy a beteg, mint a haláleseti járulékát, van egy kis megjegyzésünk és pedig az, hogy vegyenek fáradságot és nézzék át a saját jelentésüket és látni fogják, hogy a kifizetett beteg- és haláleseti járulékok olyan alapból vannak elvéve, — amelyek más célokat szolgálnak. Ami azt jelenti, hogy a mostani rendszer nem képes fedezni az egyes alapokat. Hogy ezt milyen módon orvosolják, abba sem a Bérmunkás, sem a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagsága nem togja őket sem befolyásolni, sem az általuk használt rombolási ki- sérleteket tenni, Ha látni akarnak, úgy fognak látni és tanulni a Szövetség rövid idő alatt történt megerősödéséből. A Szövetség tagveszteségét állíthatják ezzel szemben egyesek. De ezek nem néznek maguk körül és ezért nem látják, hogy a tagveszteség egyaránt éri az ösz- szes betegsegélyzőket. Ahol több tag volt, ott a tagveszteség nagyobb. Az Önképző nem veszthetett annyi tagot, mint a Szövetség, mert akkor csak az Intéző Bizottsága maradt volna meg. A Szövetség ma a legerősebb magyar betegsegélyző. A hivatalos kimutatás szerint a Szövetség 1929 végén 99',t-os volt, mig 1931 első negyedében elérte és túlhaladta a megkövetelt 100/V -osságot, vagyis a most kiadott jelentés szerint 106'/<-os a Szövetség, amely egyértelmű azzal .hogy a polgári követelmények szerint is eleget tud tenni a tagsággal szemben válalt kötelezettségének. A Szövetség vagyona, amely emberi számítás szerint biztos bankokban van elhelyezve, túlhaladta a százezer dollárt. Amint hogy a hivatalos fórumok kötelezték a Szövetséget, hogy úgy a betegsegély, mint a halaleseti alapot megteremtsék, úgy most, amikor azok a fenti összeget elérték, azt kívánják, hogy ez a nagy összeg ne legyen teljes egészében a bankokban elhelyezve, hanem az általuk még biztosabb és jövedelmezőbbnek tartott állami vagy városi papírokba. Az Intéző Bizottság ezt az ügyet is a tagság elé viszi, hogy azt megtárgyalva, a legközelebbi konvenció dönthessen a kérdésben. Ma 100,062 dollár és 30 centje van a Szövetségnek tisztán kamatozó bank betéten. Nekünk elégtétel, hogy arról számolhatunk be, hogy jó és becsületes ügyet támogattunk a Szövetségbe tömörült magyar munkások érdekében. Lefkovits. Olvasd a Bérmunkást MILYEN AZ UJ ESZTENDŐ Válasz a Clevelandi Bérmunkás ; rovatvezetőjének a négy kérdésé- j sére. Első: Van-e reményünk, hogy 1931-ben több munkaalkalom lesz? Válasz: Nincs és nem is lehet, amig a társadalomnak ez a formája lesz, amig a termelést a profit érdekből teszik. Mert a munkásnak soha nem adták vissza az általa termelt ja- I vaknak a teljes értékét: csak egy bizonyos részt, és azon az általa termelt értékeknek egy-egy kicsiny részét volt képes visszavá- i sárolni. És ezáltal az áruk a raktárakon felhalmozódtak, a műn- j kásmilliók pedig az utcára kerültek. Éhezve, rongyoskodva várják a jobb időket, amikor majd a felhalmozódott áruk gazdát találnak és ők ismét munkába állhatnak egy bizonyos ideig, — mig a fenti téma ismét megismétlődik. Azok, akik azt írják a polgári i lapokba, hogy megjavul, megin- I dúl a munka: legnagyobb részt J meg varnak érte fizetve — hogy úgy írják; mert a nép a legna- i gyob részben még mindig annak f hisz jóban, — mint az igazság- I szólásnak. Elhiszi azt, hogy tényleg meg kell indulni, mert mindig voltak úgynevezett rossz munkaviszonyok és utánna jött a jó is. Az tény, hogy volt a múltban is, de más formákban és volt eshetőség a felhalmozott terményeknek más országban piacot találni, ahol még a géptechnika nem volt any- nyira fejlett. De ma minden országban megvannak a modern gépek, minden ország képes a termelést 1 0-szer, húszszorta nagyobbra fejleszteni még, mint a háború előtt is. És ezáltal odajutottak a kalmárok, kényeiének voltak szigorú vámtörvényeket életbe léptetni, hogy ezáltal megakadályozzák — az egy ország felesleges áruját, a másikba való beözönlését. Régente, ha a munkás egy országban nem tudott munkában elhelyezkedni, elment egy másik- ; ba, például jött Amerikába. Itt : tárt karokkal várták az erős munkás embereket — nem kellett a I beutazási engedély, feltéve, ha j ott megkapta, amelyik országból ! ki akart vándorolni. Itt már nem : volt rá szükség, ---- én magam is úgy jötem be ezelőtt I 9 évvel. A háború utánni években — hamar rájöttek az itt való tőkések — hogy a népek bevándorlását szigorítani kell, mert a géptechnika a sok munkást fölöslegessé tette. És a szigorított bevándorlást egészen beszüntették a termelt áruk beözönlésével együtt. Amint látjuk, ez sem használt semmit. A munkanélküliséget megtaláljuk ma a föld golyóbis minden részében, ---- minden országnak feleslegei vannak, amit más országokban szeretnének eladni más országnak és megfordítva. A történelemnek nagy részét | olvastam, de ehhez hasonlót m»g j soha. A népek legnagyobb réI szének sok mindenre volna szüksége, de nincs, amivel megválthassák az általa termelt szükségleteit, mert mint fentebb jeleztem, soha nem adták meg az általa termeit javaknak a teljes értékét, Hogy mennyit fogtak vissza a munkáltatók, azt nem tudom, de nem is fontos, ha mindjárt 5 cent tiszta hasznot is könyveltek el, --minden befektetett dollárjuk utár.. Ligyis ha az 5 centes haszon többször egymásután megismétlő- ; dik, csendesen gép, árucikk, minden .ez ő tulajdonukba marad. A munkást mindenből kifordították, j Ebben a termelési folyamatban, i amiben ma élünk, — végeredményben sémit sem változtatna, — sem rövid munkaidő, sem na- gyob fizetés. Mert a tőkések ebben a rendszerben mindent a maguk oldalára gyümölcsöztet- nek, ha felemelik a fizetést, felemelhetik a használati cikkek I árát is, — úgy, hogy éppen úgy nem juthatnánk hozzá, mint igy hozzá nem jutunk. A szegény ebben a formában szegény marad. j Jobbat mint 1930 volt, soha i nem várhatunk. Munkanélküliség, I éhenhalások, családkiirtások, ön- ! gyilkosságok, utonállások, rablások és mindenféle elképzelhető és még el sem képzelhető borzasztó dolgok fognak jönni, ami mind a mai kapzsiságnak a bűne. A 2-ik: Jobb remény, mint az | 1 930-ik év a munkához soha nem fog lenni, mig ez a társadalmi rendszer fenn fog állni. 3-ik: Hogyan juthatna a munkás munkához? Felelet: Megszervezni az erőnket, a munkaerőt erős ipari szervezetben, mintha Világ Ipari Munkásainak Szervezete, az IWW. Váljon minél több munkás a szervezetnek tagjává. És amikor együtt van annyi erőnk, tegyük az ipari tőkés hatalmat Ipari Munkás hatalmává, — vagyis minden hasznos munkás hatalmává, az állam legyen a nép, a dolgozó népé. Mindent az állam tulajdonába helyezni, senki másé — mindenki magáért dolgozzon, ne mondhassa senki, hogy én ezért, vagy a másért dolgoztam. Adjon ki az állam rövid lejáratú pénzt, ami egy évig legyen érvényes, — mint a mai autóengedély; ezáltal meg lenne akadályozva a pénzfelhalmozódás — ellenben elfoglalná az igazi hivatását, azt a hivatását, amiért megkellett neki születni a kezdetben, mint értékmérő. Senkinek ne legyen megengedve, hogy mást dolgoztasson, másnak, mint az államnak, magán üzletek lehetnek, de ott a tulajdonosnak magának kelljen dolgozni, úgy a földmivesnek is csak any- nvit adni, amit maga tud megmunkálni, ha úgy akarja, ha nem: dolgozhat az államnak. A munkának az értékét kereslet és kínálat szabja meg, ha valaki jobb, kiválóbb, könnyeb, vagy nehezebb munkát vállalna, — érdem szerint díjazni, ha valaki költeke(Foiytatás a 7-ik oldalon.) Minden olvasó minden héten küldjön be egy UJ ELŐFIZETŐT
