Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-04-16 / 633. szám
6-ik olda.. BÉRMUNKÁS Április 1 6. Colorado! bányász levél A Michigani törvény- hozás Az itteni rossz munkaviszonyok folytán csak most van alkalmam, hogy lapomat, a Bérmunkást, melynek előfizetése lejárt megújítsam. A pár évvel ezelőtt lezajlott nagy coloradói sztrájk óta bizony keveset dolgoztam. mert bár 26 éve élek itt a coloradói szénmezőkön, más bányában nagyon nehéz elhelyezkednem, mert a harcok idején bizony én is mint a többi bányász, kivettem a részemet a szervezet munkájából. Miután miül említettem, régi itteni lakos vagyok és minden egyes bősz ismer és azzal állnak elő, hogy én is erős Wobbly vágyók. Most februárban kaptam csak munkát és bizony egész télen át nem dolgoztam. Csak az vigasztal. hogy nem én vagyok az egyedüli, mert vannak itt nagyon sokam olyan erős Wobblyk mint én és a bószok minden eszközt igénybe vesznek, hogy az 1WW szervezet harcosait kiéheztessék. De mi tudjuk azt, hogy a bányabárók spiclijei a bószok, kik maguk is mint bérrabszolgák dolgoznak, munka esetén nem kérdezik, hogy milyen szervezethez tartoznak, mert a munkásra szükség van. Egyetlen célunk nekünk IWW-istáknak az, hogy azokat a sceb bányászokat, kik az ország minden részéről most a munka megkezdésének hírére ideseregle- nek, hogy szintén beszervezzük őket az IWW-ba. A bányászok, kik ideseregle- nek. elbeszélésük szerint tudjuk, hogy ma Coloradoban fizetik a legmagasabb béreket a bányászoknak, mióta a |927-es sztrájk volt. A politikai pártfékerek, a U. M. W. of A. szervezetének itt nyoma sincs, mert az IWW szervezet munkásai uralják az összes bányákat. A Colorado! bányavidékeken ma mindnyájan részesei vagyunk annak, melyért a Colorado! bányászok közül többen életükkel áldoztak. Mindazok, kik azzal a szándékkal jönnek ide közénk, hogy a szervezet egységét megbontsák, nem tűrjük meg magunk között. Azok, kik romboló szándékkal jönnek ide, legjobb, ha messze elkerülik Coloradot. Egy Colorado’ bányász. PHÍLAIAK FIGYELEM! Világ Ipari munkásainak helyi csoportja 193! április 18-án szombaton este saját helyiségében 332 West Girard Ave alatt tánccal egybekötött színi előadást rendez. Sznre kerül VÉGELADÁS kacagtató falusi komédia, egy felvonásban. Irta 1 örök Rezső. ---Belépti dij 35 cent.ízletes harapni valóról női tagjaink gondoskodnak. Jó zene! Tánc! — Ha egy kellemes estélyt akar eltölteni, úgy nézze meg a V égeladást április I fi-án. — Vigalmi Bizottság. Most, midőn minden államban óriási a munkanélküliség s ennek következtében a nyomor s elégedetlenség, Michigan állam törvényhozó urai egyáltalán nem is gondolnak arra, hogy olyan törvényeket hozzanak, mely az ilyen nyomorg ómunkásoknak valamilyen segélyt adna, vagy megakadályozná, hogy a kevés pénzt, — melyet vagy bankban vagy ingatlan tulajdonban, házban, házhelyben fektettek be, el ne vegyék tőlük. Michigan államban szokásos szerződések, melyet házvételkor szoktak kötni, lehetővé teszi, -— hogy a tulajdonos, akié volt a property, visszayeheti azt, ha 3 hónapon keresztül nem fizetik a szerződésben kikötött összeget. Ilyen eset történt a napokban, egy család megvett egy házat 1 1,50Q dollárért, melyre befizettek 8.500 dollárt, azonban a nyáron s ősszel munkanélkül voltak s több mint három hónappal visszamaradtak a törlesztéssel, — igy a volt tulajdonos a törvényes jogaival élt s visszavette a házat, a törvény még ad 30 napot, hogy az otthont visszaválthassák, ha a hátramaradt összeget mind letudják fizetni ezen idő alatt. Amit persze nem igen tud megtenni senki. Ilyen eset sok történik nappja inkban, mely Murphy polgármef - tért arra késztette, hogy az állam törvényhoz testületét kérje, hogy a visszaváltási határidőt 30 napról 6 hónara tolják ki, mely persze süket fülekre talált. A bankok egymásután buknak, melyekben sokan keservesen meg spórolt centjeiket elveszitik. Sokan házhelyeket vettek abban a reményben, hogy valamikor házat tudnak rá építeni, most még az adót sem bírják fizetni. Persze, ezen bajokra semmi okos dolgot nem tudnak a törvényhozó urak, hanem, hogy a munkásságot lázadástól, a társadalmi rendszertelenség elleni harctól távol tartsák, két uj törvényt hoznak be, az egyiket Ate Dykstra Grand Rapids-i congressman nyújtotta be, Hogy a biblia tanítását kötelezővé tegyék minden népiskolában. A másik a halálos Ítélet behozatala itten Michiganban is, amit kényszerítve voltak referendum szavazás alá bocsátani, s reméljük, nem tudják keresztül vinni, hogy egy pár száz évvel visszavessék a fejlődést a büntetési módszerekben. Sokan, akik a halál büntetést ellenzikt azzal érvelnek ellene, hogy csak a szegényt fogják kivégezni, a gazdag a halál büntetéstől megmenekül, mint minden más államban. Ezt mi munkások már régen tudjuk, de hiszen éppen a szegények ellen hozzák ezeket a törvényeket is, mint minden más törvényt, a gazdagok védelmére. Tehát először fogják a bibliából tanítani a béketürést, szenvedés dicsőségét s fogják ígérni a túlvilág! boldogságot, ha békével JUNIOR COLUMN CHATTEL SLAVERY IN AMERICA By DANIEL HORSLEY. Slavery declined with the disappearance of the Roman State and a system of Feudalism took its place. As yet, America lay slumbering, untouched by civilization, nestling its primitive natives, the Indians, within its borders. A new route to India was needed with the closing of the overland route by the Mohame- dans, and Christopher Columbus set sail To find it. With his coming came also the system of Slavery. Rooted out in Europe it, was now planted in America. ---The Indians wTere not made slaves, but were chased off their lands, by force of arms and slaves were out in their stead to raise cotton, tobacco and rice on the plantations. Africa, the dark continent was the source for the majority of slaves. What torture, misery and what blood-thirsty tales are told of this inhuman traffic. Britain passed a law abolishing the right of transporting slaves at the beginning of the 1 8th century, but still the traffic went on. If a ship was captured with slaves aboard the captain was responsible and from the following incident you can see how they often got rid of their slaves. In a small book entitled the “African Slave Trade” by Rufus W. Clark, quotes Mr. Walsh in whose “Notices of Brazil”, he describes the slave ship; examined by the English Man-of-War in which he returned from Brazil in May 1 829. “She had taken in, on the coasts of Africa, 336 males, and 226 females, making in all 562, and had been out 1 7 days. The slaves were enclosed under grated hatchways between decks. The space was so low that they saf between each other’s legs and were stowed so close together that there was no possibility of their lying down, or at all changing their position, by night I or day. NEWSBOY DEAR JUNIORS! ( Little things arise in our everyday lives, that constantly reflect j upon the system under wich we j are living. Just recentl}' an incident was related to me, wich j I’m going to tell you about. For the sake of convenience, 1 have given the party that related this I incident to me, the fictitious name of Mrs Jurgis, It Was one of those dark gloomy, wet mornings. And it was cold the kind of cold that creeps through your very clothes and chills you to the bone. Mrs. Jurgis was walking along a side street, when she came upon two youngsters. One of them who must have been around ten years of age — poorly clad — was tearfully pleading with bis little brother to come and sell papers with him. The little fellow must have been around 7 or 8 years of age. He was dressed more shabbily than his older brother. Ragged trousers, held together in different places by large safety pins. He wore a thin little coat, hardly the thing for such rainy weather. His face was dirty and streaky from his tears. minden lázadás nélkül halunk éhen, de ha nem, akkor meg ott lesz a halálos Ítélet, mely még a mai rendszer védnökei elismerése } szerint is csak a szegényt sújtja. De akár behozzák a halál büntetést, akár nem, azzal nem fogják tudni megakadályozni a társadalmi forradalmat, mert ha már a halálnak néz elébe a munkásság, még kényelmesebbnek fogja találni a gyors kivégzést, mint a lassú éhhalált. Vi. Sobbing wildly he refused to get up from the damp cold side walk. 1 don t wanta sell papers — I m cold” he cried. Mrs. Jurgis who witnessed this scene, went up to the youngsters and urged the little fellow to get up. It seems that the youngsters were on their Easter vacation, — and they had to sell papers in order to earn a few pennies. Mrs Jurgis offered the. little fellow five cents to get up and go with his brother. He looked at her with teary eyes, took the five bright pennies and trudged dutifully along after his brother . Little things like this arise every day. News boy, shabbily dressed, are common sight on all city streets. For the sake of earning a few pennies they stand on street corners — rain or shine — and shout their “Paper Mister? or “Paper Ladie?” They ought to be home in clean wellventilated homes, playing the games of children, not growing old long before their time, The reason that they have to sell papers, is quite obvious. Their parents are underpaid and most of them are “among the unemployed.” If things are ever to be better it is up to the working class to organize into a One Big Union —- reduce the hours of labor , and finally abolish the wage system. Having an Industrial Democracy, where everyone would have equal opportunities for all the good things of life. There would be no unemployment no child labor, cleaner and better conditions for all and — Peace! A Fellow Junior Mary Fecko.
