Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-25 / 604. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Szeptember 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OE THE I. V,'. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............ $2.00 One Year............. ?2.00 Fél évre ................ 1.00 Six Months............. 1.00 Egyes .szám ára« .... 05 Single Copy.................05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .............03 Make Money Order for Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS” P. O. Box’ 17. ^ration Y. New York. N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St. New York. N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE. INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Nem ígérünk és nem alkuszunk Manapság mindenki a munkanélküliség orvoslásának hangoztatásával, annak csökkentésének Ígérgetésével, munkanélküli segélyek kiverekedésével és a társadalmi biztosítás bevezetésével iparkodik önmagának,, szervezetének vagy pártjának politikai tőkét kovácsolni. A múlt év végén és ez év elején a kapitalizmus nagy erőfeszítést tett arra, hogy tagadja, majd, hogy palástolja a mindjobban mérgesedő társadalmi fekélyt és sehogyan sem akarta beismerni a nagy munka- nélküliséget. Sőt annak bekövetkezése után is hamis kimutatással iparkodott takarni, redukálni a toronymagasságig szökő rettenetes' számot, ugyannyira, hogy a nyolc milliós tömeg munkátlanságát a lakosság számarányához két százalékban állapította meg a legutóbbi népszámlálás alkalmával. Mint a most lezajlott detroiti választásoknál megint tapasztalhattuk, a politikai pártok mindegyike kivétel nélkül úgy próbálta megszerezni a szavazatokat, hogy egy mást túllicitálva, ígérgette a munkanélküliség megoldását és a munkanélküli segély bevezetését. Országszerte verik a nagy dobot.. Az American Federation of Labor Green elnökkel az élén nyilatkozatot tesz közzé, javaslatokat penget, a sörgyártás visszaállítását ajánlja egyik orvoslásnak, a bevándorlás szigorúbb korlátozását javasolja: a halovány- sárga és tulipiros pártok magasan felröpitett választási kalapjainak karimáira a munkanélküliség van Írva és a melléje tűzött kokárda a munkanélküli segélyek bevezetését szimbolizálja. Meg kell vizsgálnunk és mélyére kell nézzünk egyszer alaposan ennek a kérdésnek, hogy értelmes, elfogadható érvekkel ellensúlyozzuk a vaklármát, melyben megsike- titik a jámbor szavazókat és beleringatják abba a tévhitbe, hogy ezt a társadalmi problémát egyes emberek vagy pártok hivatalokhoz való juttatásával is lehet orvosolni. S ha a szavazó, az áldozati bárány, a nagy választási lárma után elképedve néz maga körül és majd mindent a réginek lát; már most kívánjuk elejét venni az olyan "érvek” közéjük való dobásának, hogy a munkásság nagyon helyesen látta a kérdések megoldásának lehetőségét, csupán ott hibázta el a dolgot, hogy rosszul adta le szavazatát. Üssük fel a történelem lapjait és akkor látni fogjuk, hogy soha, amióta osztálytársadalomban él az emberiség, az elnyomott osztály semmit nem kapott az elnyomóitól. Minden egyes alkalommal, ahol a haladás határkövét fellelni van alkalmunk a történelem lapjain, vörös betűkkel megirt, elszánt, véres és áldozatos küzdelmek .osztályharcok lapjai zárulnak be. Érdemleges haladást, harcok és áldozatok nélkül sehol a történelemben mi nem találunk s ha ilyesmi mégis volna és csak a mi figyelmünket kerülte volna el, akkor hát elő vele! Mutassák ki nekünk az Ígérgetők, hogy hol lehet azt a lapot a történelemben megtalálni! Elnyomatás, küzdelem és harc a létért, a termelt javakért. Ebből áll az emberiség, az egész emberi társadalom története. Ha pedig harctól mentes periódusokat találunk, úgy azok a történelem legsötétebb lapjai, terméketlen évei, melyek nem tanúskodnak haladásról, mely idők alatt egy lépéssel sem haladt előbbre az emberi társadalom. Röviden összefoglalva, mi határozottan állítjuk, hogy az elnyomott osztályok ingyen, harc nélkül soha semmit sem kaptak és ha előnyökhöz jutottak, meg kellett eresszék a véredényeiket, ki kellett verekedjék, ők fizették meg az árát. Az ilyen előnyöket azután tudták is értékelni. Minél nagyobb áldozatot hozott valamiért az elnyomott munkás- osztály, annál tovább megtartotta, annál jobban ragaszkodott is hozzá. A kapitalista társadalom kibontakozásával egyidőben született meg a bérmunkások osztálya és alakultak egymásután a szakszervezetek, melyek folytonos harcok közepette nagy áldozatok árán verekedtek ki maguknak nagyobb darab kenyeret és jobb munka- viszonyokat. A szakszervezetek erősödésével arányban szaporodtak a munkások intézményei, melyeknek megvalósítását hatalmas harcok előzték meg. Ezek között figyelemre méltó az európai szervezett munkások által jól ismert munkás- biztositó pénztár, mely abban az időben előnyös reformot jelentett. Ebbe a kategóriába tartozik az általánosított sztrájk és munka- nélküli segélyekre való gyűjtés is. Az akkori sajátos viszonyok között, amikor a műhely és kizüzem rendszer dívott, amikor a kis kapitalistáknak még kevés tőke állott rendelkezésükre, sok esetben felülmúlta a szakszervezeti pénztár sztrájkalapja amazoknak kitartási erejét és nem egy sztrájk dűlt el határos időn belül a munkások javára azért, — mert a munkások szolidaritása mellett a kitartási alapjuk is felülmúlta a kistőkését. Azóta a tőkések nagyok, hatalmasok lettek. —- Trösztökbe, kartellekbe, szupertrösztökbe szervezkedtek, milliós és milliárdos alaptőkékkel rendelkeznek. A szakszervezetek megmaradtak a régi módszer mellett, mely a krajcárok és pennyk gyűjtésénél egy tapodtat sem jutott tovább. Ezen összegek ,nem a kitartást biztosítják már mámmá, hanem melegágyát képezik a bürokrácinak, a korrupciónak. Azok a szakszervezeti vezérek és pártpolitikusok tartják kézben a szakszerve- etet, kik a nemtörődöm tagság jóvoltából az alaptőkék kezelését intézik. Mint a gyakorlat mutatja Magyarországon, az osztályharc frontjáról a legagilisabb embereket a beteg- segélyző pénztárba való helyezéssel kenye- rezték le a kapitalisták és terelték a harcmentes, kényelmes emésztés útjára. Az amerikai szakszervezetekben beállott szakadások idején, mindig a pénztár körül folynak a leghevesebb harcok és azok “győznek“, akik azt megkaparintják. Azok maradnak a nyeregben, de bizony édes-kevés hányadát, vagy legtöbb esetben semmit sem költenek el azon összegből a munkanélküliek vagy a sztrájkolok támogatására, legfeljebb csak annyit, hogy tessék-lássék adnak is nem is, hogy a tagság ne zúgolódjon. A kapitalista társadalom pénzértékkel való mérése az értékpénzzel való kifejezse már korrupciót jelent. “Bér és profit“. Ez kapitalista mérleg a kizsákmányolás számbeli kife jezése aranyértékkel. való lemérése. A munkanélküliség is ebből fakad. A munkanélküliek milliós száma azt mutatja, hogy egy adott országban a fejlett gépek segélyével, rendszertelen, túlfeszített munkával kevés bér ellenértékéért, túlsókat termelt a munkás és amig az általa termelt, de a tőle elrabolt árunak nem talál piacot a kapitalizmus, addig félidőt vagy' egyáltalán semmit sem dolgoztat. Ezen állapotnak orvoslását, munkanélküli segélyek kiosztásának, vagy állandósításának követelésével nem más, mint közönséges demagógia, anti-marxizmus. Legjobb esetben sem jelenthetne más egyebet, még ha meg is adná a kapitalizmus, mint újabb intézmények kreálását, újabb politikai dzsábok kát és korrupciót. Amennyiben harc nélkül jutna hozzá a munkásság — amire kilátás nincs — úgy válna gerinctelenné, úgy szakadozna széjjel a munkásszolidaritás, mely a politikusok es a szakszervezeti basák működésének eredményeképp, ma már csak cérnaszálon lóg Elválasztaná a dolgozó és a munkanélküli munkást két táborra. Mert aki a munka- nélküli segélyt “élvezné“, az hétrét görnyedve, levett kalappal kúszna érte a hivatalokban, amig ugyanakkor a dolgozó munkás rogyadozó inakkal izzadna a termelésnél, hogy a szükséges javakat és a megkövetelt profitot kitermelje. A nagy munkanélküli hadsereg megmaradna és istenostoraként suhogna állandóan a jobb viszonyokat, rövidebb munkaidőt és magasabb bért követelő munkás feje fölött. A sztrájksegély megvonásával mint csordát hajthatná a munkanélküli munkást a kapitalizmus a sztrájktörésbe. A speedupot és racionalizálást nem csökkentené, hanem növelné. Az osztályharcot nem élezné, hanem tompitaná, legtöbb esetben lefokozná. A munkája gyümölcséért verekedő munkásból könyöradományon, alamizsnán tengődő koldust faragna. Minél jobban fokozódik a kapitalizmus világkrigise, — amire minden kilátás és biztató remény megvan ---- annál közelebb jutunk ahhoz, hogy a politikusok és szakszervezeti basák által annyira óhajtott munkanélküli segély reformját saját életének megmentésére, meghosszabbítására, a munkásság harcainak leszerelésére bevezesse. Akik ilyen alamizsnát Ígérnek, azok nem forradalmárok. Akik azt a tévhitet viszik a munkások gondolatába, hogy a kapitalizmus jóakarata és hozzájárulása nélkül, anélkül, hogy az iparok irányításába beleszólásuk volna, munkanélküli segélyt adhatnak a munkásoknak a hivatalba jutás esetén, hazugok és agymérgezők. Akik alamizsnáért való könyörgésre nevelik a munkásokat, azok maguk is gerinctelenek. Az osztályharc nem gyerekjáték, annak vívásához gerinces, egész emberek, forradalmárok kellenek. A kapitalizmus kiépített ipari osztályhatalmával szemben a munkások ipari szervezeteinek kiépitésére van szükség. Olyan szervezetre, mely nem a munkanélküli segélyért könyörög, mely nem tűri, hogy a munkásosztályt széttagolják, mely a munka- nélküliség megoldását úgy s-karja megvalósítani, hogy a társadalmi munkák végzését egyenlő arányban, a dolgozóképes emberek között felossza, hogy valamennyien dolgozzanak, akik élni akarnak. Ezt nem könyörgéssel és hitegetéssel, de harccal lehet megvalósítani. Ennek a harcnak végső ütközete, a “bérrendszer“ eltörléséért fog menni életre- halálra a kapitalizmus és a munkásosztály között. Erre a harcra készül, épül az Industrial Workers of the World, mely szervezet nem alkuszik meg a kapitalizmussal, mely nem Ígér a munkásságnak munkanélküli segélyt, de mást sem. Ébreszti az öntudatot a dolgozókban, hinti a hitetlenség magrát. Tanítja .neveli a munkásokat arra, hogy senkinek ne higyjenek, de önmagukban szervezett erejükben bízzanak! S ha majd a munkásság az 1WW tanait megértve száll harcba, nem munkanélküli segélyt, de munkája gyümölcsét és a termelő eszközök fölötti kontrolt fogja követelni!
