Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-09-25 / 604. szám

Szeptember 25. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. Már megírtam az előző cikkekben, hogy a Németországi Álta­lános Munkásszövetség (A. A. U.) szakított a Kommunista Munkás- Párttal. S miután ez befejezett tény és régen tudott dolog, úgy tűn­hetne fel az egész , mintha egy elcsépelt ügynek szenteltem volna olyan sok helyet. De nézzük csak meg egy kicsit közelebbről és vizs­gáljuk meg jobban, hogy tényleg elavultna ktekinthetjük-e ezt az ügyet ? Mint említettem, ezen cikkso­rozatokat nemcsak mi olvassuk és figyeljük, de figyelemmel kisérik a tengeren túl is és különösen Né­metországban: hol az A. A. U. és más szervezetek orgánumai le­fordítják. A Kampruf-ban állan­dóan megjelenik. Mikor Mattick munkástárs cikke, mely a vitát bevezette, megjelent, szerkesztői megjegyzéssel lett kommentálva melyben az olvasó informálására bejelentést nyert, hogy a sorok írója tagja az IWW-nak.de éve­ken keresztül tisztviselője volt Németországban az A. A. U,-nak. A fenti kijelentésben semmi különös nincsen. Inkább csak biz­tosítja az olvasót, hogy a cikk oly ember tollából jelent meg, ki ké­pes a tárgy alapos kifejtésére, miután úgy az lWW-t, mint az A. A. U.-t ismeri. De a "Kampf­ruf*' ugyanazon számában, mely­ben a nevezetes Mattick-cikk megjelent, egy másik cikket is ta­lálunk az ő aláírásával, melyet az A. A. U. kb. akkor ülésező Egye­temes Gazdasági tanácsához ad- resszált és küldött Chicagóból a helyi német csoport" nevében. A levél egy olyan jelentés-féle a chicagói "csoport” működéséről, beszámoló a tanácshoz. Fordít­suk csak le' az első paragrafusát: Az iWW politikai párttá való alakítása. A tanács gyűléséről küldött je­lentésük a legnagyobb aktivitás közepette ért bennünket. Az ame­rikai munkásság türelmét várako­záson felül korbácsolta fel a gaz­dasági krízis és nekünk első köte­lességünk ezen állapotot kihasz­nálni. Lótunk futunk gyűlésről gyűlésre, agitálunk a szakszerve­zetek és az Amerikai Kommunista Párt ellen; tagokat toborozunk az IWW-nak és következetesen az osztályharc pártjának. Mi csak egy maroknyian vagyunk itt Chi­cagóban és vannak mégis olyanok közöttünk, kik nem ismerik fel egészen tisztán, hogy mi is tulaj­donképpen a munkások hivatása. Más szervezetekben belül végez­zük a munkát (nem mint tagok) és haladunk lépésről-lépésre, ipar­kodunk magunkhoz közelebb vonni a munkásságot. Mindezt fi­gyelembe kell vegyék munkástár­sak, mikor bírálatot mondanak, a végzett munkánk fölött. Megte­remteni akarjuk a sejteket, me­lyeknek segítségével később ke- íésztül visszük, hogy az IWW az A. A. U.-hoz hasonló karaktert öltsön és megalakítsa a kommu­nista munkáspártot és a téves né­zeteit elvetve a politikád kérdések­ben, hatalmasabban bontakozzék ki.’' (A fekete szedést én húztam alá.) A jelentés tovább, része az amerikai helyzettel foglalkozik: a munkanélküliséggel, a kommunis­ták fejetlen kapkodásával, a re­akciós A. F. of L. kirohanásaival, majd jön egy következő paragra­fus, mely igy szól: Mi, ill. a chicagói munkástár­sak A. A. U.-isták közösen a Pro­letarian Party tagjainak egy részé­vel megszerveztünk itt egy önkép­őz egyesületet. Különösképpen a németek között való működéssel vagyunk elfoglalva (fél millió van belőlük Chicagóban) de ak­tivitást fejtünk ki az IWW angol tagjai és a Proletarian Party tagok között is. Munkástársaink élnek a szólási jogukkal, úgy a német, — mint az angol gyűléseken. Open fórumot nyitottunk, melyen ter­mészetesen Goerter Történelmi Materializmusát fejtegetjük és ki­adunk egy röplapot német nyel­ven, melynek cime "Munkás Po­litika” és már meg fog jelenni eb­ben a hónapban. Egy 3000 tagot számláló egyesületben olyan si­kertértünk el már eddig, hogy gyűléseiken keresztül tudjuk vin­ni indítványainkat. — Az onnan nyert tagokkal megerősíteni fog­juk egyesületünket és akkor kilé­pünk a nyilt térre, mint a német Kommunista Munkás Párt IWW csoportja.” Az A. A. U. és a belülről fúrás. Nagyon meglehet elégedve ezen jelentéssel az A. A. U. leg­felsőbb tanácsa, amit abból is megállapítani lehet, hogy hivata­los lapjában leközölte. Igaz, hogy azóta már hét hét múlt el és a megjelent összes lapjaikat átnéz­tem, de egyetlen sort sem talál­tam ezideig, melyben az A. A. U. tisztviselői úgy nyilatkoztak vol­na, hogy bármilyen ellenvetésük van a chicagói "csoport" jelenté­sével kapcsolatosan. Az A. A. U. nem talál elég erős szavakat a németországi kommunista párt belülről való fú­rási taktikájának elítélésére a “sa­ve the union taktika" ostorozásá­ra és mint a fentiek is igazolják, ugyanezen eszközök használatát jnuga is hajlandó gyakorolni, ha abból előnyöket vél látni saját ré­szére. Vagy ez csak akkor hely­telen, ha az orthodox kommunis­ta* használják? Mattick munkástárs a vitát be­vezető cikkében arra az álláspont- i rá helyezkedett, hogy az A. A. Uí mellett Németországban nincsen helye, létjogosultsága az IWW- nak és legokosabban tesszük, ha a németországi csoportokat likvi­dáljuk és az A. A. U.-ba olvasz- | szűk bele s igy azoknak alkalmat | : adunk valódi A. A. U. alapon való marxi kiképzéshez jutni. És Mattick, meg a ‘“csoportja" ugyanakkor azt hiszi, hogy Ame- j rikában mindkét szervezet ^elfér. ( Vagy csak talán nem az a tervük, hogy az IWW-t itt Amerikában is likvidálni akarják? Hát amint lát­szik, a "csoport” ennek sem vol­na ellene. "Átalakítjuk az IWW-t Kommunista Munkás Párttá”, — vagyis a jelentésnek a magva, — úgy látszik nagyon tetszik a berli­ni központnak. Ezen ügy egy kis magyarázatot j követel. És én hiszem, hogy az A. A. U. hivatalos lapja, a j "Kamfpruf" meg is fogja nekünk adni. Mattick munkástárs azt irta I cikkében, hogy az Amerikába vándorló tagok kötelességévé te­szi az A. A. U., hogy itt az 1WW- hoz csatlakozzanak. Csak nem azért, hogy az IWW-t, kommunis- | ta párttá alakítani segitsék? Az IWW megszokta a likvidáto- torokat. Mi nem vagyunk cseppet sem í megijedve attól, hogy ilyen apos­tolok elfoglalni akarják az IWW-t . hogy belőle egy politikai pártot | csináljanak. Inkább, minden 1. W. W.-istának mosolyra huzza a szá­ját az ilyen gyerekes törekvés. — Elvégre ez igazán nem uj, hiszen már mások is megpróbálták. Sok­kal erősebb, számottevőbb és gazdagabb gyülekezet ügynökei jelentek már meg mi előttünk, — egyik kezükben aranynyal tömött erszényt fitogtatva, a másikban meg a rejtett tőrt: és egyszerűen félreérthetetlenül jelölték meg a í válaszutat, hogy vagy az aranyat, I vagy vagy likvidálásunkat, elsöp­ELVI NYILATKOZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ mun­kásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő ’eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek-, beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalnlával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezeíek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkálok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatók­kal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban •—. vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár-’ mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen; esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’ ezt a forradalmi jelszót irjtik - a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!’' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem1 arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusz­tult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társa­dalom keretein belül. résünket választhatjuk, de harma­dik ut előttünk nincs és mégis volt ,mert azt válaszoltuk, hogy menjetek a pokolba. Hát a tőrt bizony használatba fogták ellenünk; időközönként kedvtelenné tett soraink között sokat a harc, mások pedig, mint a gyöngébb szivüektől várható volt, elmenekültek a kijelölt posztról és jónéhányan a vaklármát és a kavarodást kihasználva, a- ira —r szirén hangja után igazodtak és szolgálatukat készpénzre váltot­ták a párt pénztárában. De a vé­gén az IWW győzött mégis, győz­nie kellett, mint ahogyan Mattick is mondotta: "Jövője biztosítva van." S hogy még egyszer idéz­zük őt: "Az IWW adja meg az Európai munkásosztály problé­máihoz a megoldás kulcsát”. Ide szabadon szúrhassuk be a két szót ÉS A VILÁG. Olvasóink azt is kérdezhetik ezekután, hogyha az A. A, U.-nak az IWW likvidálása a terve, ak­kor miért vitatkozunk velük? — Hát elsősorban én nem hiszem, hogy az A. A. U. ártani akarna az IWW-nak, mert mindenek fö­lött a kapitalizmust gyűlöli csak igazán. Másodszor pedig, még most van kiforró félben és holt biztos vagyok benne, hogyha ki­tisztul, úgy fogja látni a dolgokat, amint azt az IWW látja. Mennek, mennek, de még nem tudják, •— hogy hová. De én tudom, hogy amikor révbe érnek, az IWW-ban lesznek. Hosszú időt vesz igénybe nekik a célhoz érés és nem is azért mert "kevés képzettséggel bír­nak ”, — éppen ellenkezőleg — a "tulképzettség" (persze rossz irányban), ami visszatartja őket. Nem tudják elvetni a hetvenöt éves szocialista mételyt. Vedlik ők elég gyorsan, de annyit kell nekik levedleni, olyan átalakulás­ra van szükségük, hogy a leggyor­sabb tempó is lassúnak látszik. És mégis mint mondottam, már utón vannak, már haladnak és az általuk vett irány egyenesen az IWW-ba vezet. Másfelé már nem is mehetnek, mert a más utakhoz vezető hidakat már felégették ma­guk mögött. Milyen gyerekes: azt hangoz­tatni önmagukról, hogy ők gon­dolkoznak a legtisztábban az egész világon és ugyanakkor ön­magukkal sincsenek tisztában, a saját tagjaik között nincsen meg az egyenlően kiforrott álláspont. Még egy ráncot kell kivasalni, — hogy a konfúziótól végleg mente­sítve legyenek és ez a dual politi­kai szervezkedés. Ezt átdobva a kerítés másik oldalára, a tisztuló folyamat befejezést fog nyerni. Ami a chicagói követőiket ille­ti, az antikváriumból előszedett fegyvereikkel úgy néznek ki, mint a tennessei hegylakók, kik me- thódista hitükre térve olyan buz­gó hívők lettek, hogy elhatároz­ták az óceán túloldalán élő po­gány népek felvilágosítását Páris, London lakossága közé küldték egyik hittérítőjüket, aki az ottani labirintusban elveszett és igy a pogány népek civilizálásáról le­mondott. Csatlakozz az IWW.-hoz!

Next

/
Thumbnails
Contents