Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-25 / 604. szám
Szeptember 25. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. Már megírtam az előző cikkekben, hogy a Németországi Általános Munkásszövetség (A. A. U.) szakított a Kommunista Munkás- Párttal. S miután ez befejezett tény és régen tudott dolog, úgy tűnhetne fel az egész , mintha egy elcsépelt ügynek szenteltem volna olyan sok helyet. De nézzük csak meg egy kicsit közelebbről és vizsgáljuk meg jobban, hogy tényleg elavultna ktekinthetjük-e ezt az ügyet ? Mint említettem, ezen cikksorozatokat nemcsak mi olvassuk és figyeljük, de figyelemmel kisérik a tengeren túl is és különösen Németországban: hol az A. A. U. és más szervezetek orgánumai lefordítják. A Kampruf-ban állandóan megjelenik. Mikor Mattick munkástárs cikke, mely a vitát bevezette, megjelent, szerkesztői megjegyzéssel lett kommentálva melyben az olvasó informálására bejelentést nyert, hogy a sorok írója tagja az IWW-nak.de éveken keresztül tisztviselője volt Németországban az A. A. U,-nak. A fenti kijelentésben semmi különös nincsen. Inkább csak biztosítja az olvasót, hogy a cikk oly ember tollából jelent meg, ki képes a tárgy alapos kifejtésére, miután úgy az lWW-t, mint az A. A. U.-t ismeri. De a "Kampfruf*' ugyanazon számában, melyben a nevezetes Mattick-cikk megjelent, egy másik cikket is találunk az ő aláírásával, melyet az A. A. U. kb. akkor ülésező Egyetemes Gazdasági tanácsához ad- resszált és küldött Chicagóból a helyi német csoport" nevében. A levél egy olyan jelentés-féle a chicagói "csoport” működéséről, beszámoló a tanácshoz. Fordítsuk csak le' az első paragrafusát: Az iWW politikai párttá való alakítása. A tanács gyűléséről küldött jelentésük a legnagyobb aktivitás közepette ért bennünket. Az amerikai munkásság türelmét várakozáson felül korbácsolta fel a gazdasági krízis és nekünk első kötelességünk ezen állapotot kihasználni. Lótunk futunk gyűlésről gyűlésre, agitálunk a szakszervezetek és az Amerikai Kommunista Párt ellen; tagokat toborozunk az IWW-nak és következetesen az osztályharc pártjának. Mi csak egy maroknyian vagyunk itt Chicagóban és vannak mégis olyanok közöttünk, kik nem ismerik fel egészen tisztán, hogy mi is tulajdonképpen a munkások hivatása. Más szervezetekben belül végezzük a munkát (nem mint tagok) és haladunk lépésről-lépésre, iparkodunk magunkhoz közelebb vonni a munkásságot. Mindezt figyelembe kell vegyék munkástársak, mikor bírálatot mondanak, a végzett munkánk fölött. Megteremteni akarjuk a sejteket, melyeknek segítségével később ke- íésztül visszük, hogy az IWW az A. A. U.-hoz hasonló karaktert öltsön és megalakítsa a kommunista munkáspártot és a téves nézeteit elvetve a politikád kérdésekben, hatalmasabban bontakozzék ki.’' (A fekete szedést én húztam alá.) A jelentés tovább, része az amerikai helyzettel foglalkozik: a munkanélküliséggel, a kommunisták fejetlen kapkodásával, a reakciós A. F. of L. kirohanásaival, majd jön egy következő paragrafus, mely igy szól: Mi, ill. a chicagói munkástársak A. A. U.-isták közösen a Proletarian Party tagjainak egy részével megszerveztünk itt egy önképőz egyesületet. Különösképpen a németek között való működéssel vagyunk elfoglalva (fél millió van belőlük Chicagóban) de aktivitást fejtünk ki az IWW angol tagjai és a Proletarian Party tagok között is. Munkástársaink élnek a szólási jogukkal, úgy a német, — mint az angol gyűléseken. Open fórumot nyitottunk, melyen természetesen Goerter Történelmi Materializmusát fejtegetjük és kiadunk egy röplapot német nyelven, melynek cime "Munkás Politika” és már meg fog jelenni ebben a hónapban. Egy 3000 tagot számláló egyesületben olyan sikertértünk el már eddig, hogy gyűléseiken keresztül tudjuk vinni indítványainkat. — Az onnan nyert tagokkal megerősíteni fogjuk egyesületünket és akkor kilépünk a nyilt térre, mint a német Kommunista Munkás Párt IWW csoportja.” Az A. A. U. és a belülről fúrás. Nagyon meglehet elégedve ezen jelentéssel az A. A. U. legfelsőbb tanácsa, amit abból is megállapítani lehet, hogy hivatalos lapjában leközölte. Igaz, hogy azóta már hét hét múlt el és a megjelent összes lapjaikat átnéztem, de egyetlen sort sem találtam ezideig, melyben az A. A. U. tisztviselői úgy nyilatkoztak volna, hogy bármilyen ellenvetésük van a chicagói "csoport" jelentésével kapcsolatosan. Az A. A. U. nem talál elég erős szavakat a németországi kommunista párt belülről való fúrási taktikájának elítélésére a “save the union taktika" ostorozására és mint a fentiek is igazolják, ugyanezen eszközök használatát jnuga is hajlandó gyakorolni, ha abból előnyöket vél látni saját részére. Vagy ez csak akkor helytelen, ha az orthodox kommunista* használják? Mattick munkástárs a vitát bevezető cikkében arra az álláspont- i rá helyezkedett, hogy az A. A. Uí mellett Németországban nincsen helye, létjogosultsága az IWW- nak és legokosabban tesszük, ha a németországi csoportokat likvidáljuk és az A. A. U.-ba olvasz- | szűk bele s igy azoknak alkalmat | : adunk valódi A. A. U. alapon való marxi kiképzéshez jutni. És Mattick, meg a ‘“csoportja" ugyanakkor azt hiszi, hogy Ame- j rikában mindkét szervezet ^elfér. ( Vagy csak talán nem az a tervük, hogy az IWW-t itt Amerikában is likvidálni akarják? Hát amint látszik, a "csoport” ennek sem volna ellene. "Átalakítjuk az IWW-t Kommunista Munkás Párttá”, — vagyis a jelentésnek a magva, — úgy látszik nagyon tetszik a berlini központnak. Ezen ügy egy kis magyarázatot j követel. És én hiszem, hogy az A. A. U. hivatalos lapja, a j "Kamfpruf" meg is fogja nekünk adni. Mattick munkástárs azt irta I cikkében, hogy az Amerikába vándorló tagok kötelességévé teszi az A. A. U., hogy itt az 1WW- hoz csatlakozzanak. Csak nem azért, hogy az IWW-t, kommunis- | ta párttá alakítani segitsék? Az IWW megszokta a likvidáto- torokat. Mi nem vagyunk cseppet sem í megijedve attól, hogy ilyen apostolok elfoglalni akarják az IWW-t . hogy belőle egy politikai pártot | csináljanak. Inkább, minden 1. W. W.-istának mosolyra huzza a száját az ilyen gyerekes törekvés. — Elvégre ez igazán nem uj, hiszen már mások is megpróbálták. Sokkal erősebb, számottevőbb és gazdagabb gyülekezet ügynökei jelentek már meg mi előttünk, — egyik kezükben aranynyal tömött erszényt fitogtatva, a másikban meg a rejtett tőrt: és egyszerűen félreérthetetlenül jelölték meg a í válaszutat, hogy vagy az aranyat, I vagy vagy likvidálásunkat, elsöpELVI NYILATKOZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő ’eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek-, beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalnlával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezeíek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkálok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban •—. vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár-’ mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen; esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’ ezt a forradalmi jelszót irjtik - a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!’' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem1 arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. résünket választhatjuk, de harmadik ut előttünk nincs és mégis volt ,mert azt válaszoltuk, hogy menjetek a pokolba. Hát a tőrt bizony használatba fogták ellenünk; időközönként kedvtelenné tett soraink között sokat a harc, mások pedig, mint a gyöngébb szivüektől várható volt, elmenekültek a kijelölt posztról és jónéhányan a vaklármát és a kavarodást kihasználva, a- ira —r szirén hangja után igazodtak és szolgálatukat készpénzre váltották a párt pénztárában. De a végén az IWW győzött mégis, győznie kellett, mint ahogyan Mattick is mondotta: "Jövője biztosítva van." S hogy még egyszer idézzük őt: "Az IWW adja meg az Európai munkásosztály problémáihoz a megoldás kulcsát”. Ide szabadon szúrhassuk be a két szót ÉS A VILÁG. Olvasóink azt is kérdezhetik ezekután, hogyha az A. A, U.-nak az IWW likvidálása a terve, akkor miért vitatkozunk velük? — Hát elsősorban én nem hiszem, hogy az A. A. U. ártani akarna az IWW-nak, mert mindenek fölött a kapitalizmust gyűlöli csak igazán. Másodszor pedig, még most van kiforró félben és holt biztos vagyok benne, hogyha kitisztul, úgy fogja látni a dolgokat, amint azt az IWW látja. Mennek, mennek, de még nem tudják, •— hogy hová. De én tudom, hogy amikor révbe érnek, az IWW-ban lesznek. Hosszú időt vesz igénybe nekik a célhoz érés és nem is azért mert "kevés képzettséggel bírnak ”, — éppen ellenkezőleg — a "tulképzettség" (persze rossz irányban), ami visszatartja őket. Nem tudják elvetni a hetvenöt éves szocialista mételyt. Vedlik ők elég gyorsan, de annyit kell nekik levedleni, olyan átalakulásra van szükségük, hogy a leggyorsabb tempó is lassúnak látszik. És mégis mint mondottam, már utón vannak, már haladnak és az általuk vett irány egyenesen az IWW-ba vezet. Másfelé már nem is mehetnek, mert a más utakhoz vezető hidakat már felégették maguk mögött. Milyen gyerekes: azt hangoztatni önmagukról, hogy ők gondolkoznak a legtisztábban az egész világon és ugyanakkor önmagukkal sincsenek tisztában, a saját tagjaik között nincsen meg az egyenlően kiforrott álláspont. Még egy ráncot kell kivasalni, — hogy a konfúziótól végleg mentesítve legyenek és ez a dual politikai szervezkedés. Ezt átdobva a kerítés másik oldalára, a tisztuló folyamat befejezést fog nyerni. Ami a chicagói követőiket illeti, az antikváriumból előszedett fegyvereikkel úgy néznek ki, mint a tennessei hegylakók, kik me- thódista hitükre térve olyan buzgó hívők lettek, hogy elhatározták az óceán túloldalán élő pogány népek felvilágosítását Páris, London lakossága közé küldték egyik hittérítőjüket, aki az ottani labirintusban elveszett és igy a pogány népek civilizálásáról lemondott. Csatlakozz az IWW.-hoz!
