Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-18 / 603. szám
Szeptember 1 8. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. INNEN-ONNAN % 1 • 1 VISELT NADRÁG ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG. Hogy mennyire jutottunk a munkanélküliség Csökkentéséhez, azt legjobban azokból a kapkodásokból láthatjuk meg, melyenek eszeveszett szereplői a kapitalista ügyvivők, akik körforognak a forró kérdés körül. Végre elérkeztünk a nagyhangú Ígéretek végállomására és most már itt van az ősz, sőt már a tél is nyakunkon, de a beígért őszi munkálatok még mindig nem indultak meg. Nem még annyira sem, hogy nagyitó üveggel láthatnánk az éket, melyet a munka vágott a munkanélküliek hatalmas táborán. A tavaszon a nyárra Ígérték a munkát, a nyáron pedig az őszre, most meg már a télire kellene Ígérniük és igy tovább mindaddig, mig csak a papságnak nem adnák át az ígéretet, — mint hivatást — a földi boldogság helyett, — majd a mennyek országában kínálkozó kitűnő munkaalkalmakat fogják Ígérni a hívőknek. Tehát most már elég volt az ígéretekből és a cselekvés terére kényszerültek lépni azok a politikus cselédek, akik gazdáik érdé; keit az ígéretekkel szolgálták. — Newyorkban megnyitották az első cirkuszi játékot s munkaközvetítő irodát, melynek van elég bá- mulója. De mivel munka nincs, igy nincs más közvetíteni való. - mint azoknak a kártyáknak a fiókba való közvetítése, melyekre a munkanélküliek ezreinek a nevei vannak feljegyezve. Ez persze nem változtat a helyzeten, csak inkább fokozza az elkeseredést, ahol a tél réme már előre veti árnyékát. Valamit mégis tenni kéne, njett egy olyan város polgármesterének, mint N. York, nem nagy reménye lehet a politika fájának ágain feljebb kapaszkodni, ha a nép érdekében nem tesz valamit, amire legalább a következő választásnál hivatkozhat. Walker polgármesternek nem azért van örökös mosoly az arcán, hogy a munkanélküliség keservének okait ne tudná pontosan megállapítani. Walker a munkaközvetítő iroda tehetetlenségét abban látja leginkább, hogy a jelentkező munka- nélküliek annyira le vannak ron- gyolódva, hogy a tisztes gyártulajdonosok már szinte félnek tőlük és nem merik őket alkalmazni. Milyen nagyszerű egy felfedezés, egy egyszerű halandó nem láthatta ezt meg, ehhez polgár- mesteri ész és szem kellett és meglegujab oka. Tehát azért van * Sasijnijjauofuriu e }jo;ejiicí«[ib munkanélülir.ég, mert a munka- nélküliek rossz nadrágban járnak. Csakis ezért nem alkalmazták a munkanélküliek .nagy tömegét. — Pont ez baj és semmi más. És nem azért polgármester a polgármester, hogy ilyen csekélységen ne tudna azonnal segíteni, különösen akkor, amikor a milliós számokban megjelenő kaptalista napilapok a rendelkezésére állanak. És megkondult a vészharang a munkanélküliek megmentésére. A polgármester példát mutatott. — Nyomban lefényképeztette magát egy rossz nadrággal a kezében, melyet a munkanélkülieknek ad át, hogy legalább embereknek nézzenek ki, amikor munkára jelentkeznek. Mert egy polgármesternek a kiviselt nadrágja azért j mégis csak jól néz ki és az biztos, i hogy nem mállott szét a nehéz munkában, sem pedig a munka- keresésben. Követendő példakép |- és válóságos hősnek teszi meg a polgármestert az egyik nagy ka- | pitalista lap, mely már egy hét óta } vezércikkezik a nagy eseményről. | Viselt nadrágot a munkanélküli- | eknek a jelszó a polgármesteri hivatalban, mig a munkaközvetítő irodát félmértföldes sorfalban veszik körül a munkára ácsorgó munkanélküliek. Azt régen tudjuk, hogy a politikus szemtelenségnek nincs határa és ezért mi nem lepődünk meg azon, hogy még ezt is lehet. Amikor a munkások milliói éheznek, a politikai kampányt kovácsol abból, hogy a viselt ruháját ajándékba adja. És majd amikor ismét kezdődik a szavazat fogdosás, a rossz nadrág lesz egy háló, melylyel fogni fogják a szavazó polgárokat Walker ur nagylelkűségére hivatkozva. A sok Ígéret után most, amikor a kapitalista osztály rossz nadrágot ad a munkanélküliség kérdésének megoldásához, még inkább látni kell a munkás- osztálynak, hogy nincs más ut előtte, mint a gyárak lefoglalása, amit csakis a szervezet erejével hajthat végre. Eddig félt a munkásság a szervezkedéstől, mert nem ismerte fel osztályhelyzetét, de közeledünk ahoz az időhöz, amikor attól fog irtózni a munkásság, hogy az urak levetett nadrágját viselje. Amikor már a munkásság arra a pontra jutott, hogy ilyen mentési akciókra kényszerült, nem lehet messze az az idő, amikor mint osztály felismeri, — hogy nincs mit veszitene és teljes lendülettel beleveti magát abba a forradalmi küzdelembe, melyhez az IW'W útmutatással szolgál. * * * A REPÜLŐ SZÉLHÁMOSOK. Hónapok óta mást sem lehet olvasni a magyar újságokban, — mint annak a repülésnek a megváltó fontosságát, melyet két magyar ébredő akart végrehajtani a szent haza érdekében. Pia azt a sok betűt, amit ennek a repülésnek az érdekében leirtak, egymás éllé raknák, már valóságos hidat képezne Amerika és Magyarország között és nem is repülni, de már átsétálni lehetne rajta. Az itteni ébredő újságokban mindig kell valami, amivel a dollárokat kicsalják a hűséges hazafiak zsebeiből és kell valami, amiről Írni tudjanak ,mert a sok csaló hirdetések mellé mégis kell valami irás is. És mi se pászolhatna jobban a csaló hirdetések mellé, mint olyan világcsalás, mint aminek ez a repülés készült, melyről most már mindenki meggyőződhet, hogy közönséges szélhámoskodás volt az egész. Mert volt már sok hasonló technikai vállalkozás, de azoknak voltak becsületes végrehajtói, kik hazafias szempontból hajtották azt végre, mégis becsületesek voltak, mert őszintén hittek a célban, melynek szolgálatában állottak. Ezért aztán az ilyen vállalkozásokat nem kellett előzetes gyűjtéseknek megelőzni, mindig voltak olyan emberek, kik üzleti vagy más szempontból az ilyen vállalkozásokat finanszírozták. Hiszen jól tudjuk, hogy amikor Columbus Kristóf elindult a hajójával és még ő maga se tudta, hogy hová, mégsem kellett előzőleg gyűjteni, hogy útra indulhasson. 1927-ben több mint húsz repülő indult neki az óceán átrepülésének, de egyik sem indított előzetes gyűjtést és egyik sem zengett olyan előzetes dicsőséget saját magáról, mint ezek a magyar fascisták, akikről úgy Írtak a magyar újságok, mint olyanokról, akiknek az óceán át-, repülése az ingujjukban van. — Most azután ugyanolyan terjedelemben Írnak ezek a szemétlapök és még martiroknak tüntetik fe,’ a két csirkefogó barátjukat, akik összegyűjtötték a sok pénzt, hogy mennyit, azt senki sem tudja, de jobbnak látják a pénzzel együtt áthajózni, mert állítólag rossz a gép és nem biztos a repülés. Amennyire mi ismerjük az eddigi óceán repüléseket, tudjuk, hogy még egyik sem volt biztosítva és még jó ideig nem is lesz biztos. De úgy látszik, hogy ezek az úri csirkefogók csak a pénzt akarták maguk részére biztosítani és csak eret vágni jöttek Amerikába. Mert nem hihetjük, ha csak _egy kicsit is bízott volna bennük a Horthy kormány, hogy nem finanszírozta volna a repülést. Határozottan többet ért volna nekik propaganda célra, mint a Kossuth szobor és pedig arra is nehéz ezreseket utaltak ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész repülési akció nem volt semmi egyébb, mint közönséges csalás és még azt a hazafias célt sem szándékozta szolgálni, amit mint csaléteknek dobtak oda a hiszékeny magyarságnak. Azok a magyarok, al_;k bedültek a nagy lármával megindított tolvajlásnak, legyenek emberek a talpukon és követeljék vissza a pénzüket. Akik egy dollárt adtak, követeljék vissza dollárjukat és Ígérjék meg nok<»< **% átrepülnek majd aztán visszaadják nekik. Ha pedig nem fizetik vissza, akkor úgy bánjanak el velük, mint közönséges csalókkal és küldjék őket oda, ahová valók. (f.) Olvasd a Bérmunkást ELVINYÍL ATKOZ AT. A munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásad, mint osztály, szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade union) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szadiszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dogozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szadiszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkás osztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót .irjvdt a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor is, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein beiüi. „. v— JK uu* ÉMflBi ■M
