Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-08-14 / 599. szám
6-iÍc oldal. BÉRMUNKÁS Augusztus 1 4. MI UJSÁG.DETR01TBAN ? Hírek az^autóvárosból Az itteni napilapok szerint az ősszakállu prosperitás már megint egy sarki oszlop mögül kukucskál, csak pillanatok kellenek hozzá, hogy előbujjék. Úgy látszik, hogy nem kell sok történjen ahhoz, hogy a szellemi prostituáltak kórusba ordítozzanak a prosperitásról és hatalmas cimekkel ellátott kolumnákat Írjanak róla, hogy az ismét az egekig csapkod óriási méreteiben. Minden egyes interjú alkalmával, ha egy munkáltató azt Ígéri, hogy néhány emberrel többet fog alkalmazni, vagy hogy az elbocsájtottak közül egy párat visszavesz, már kész az ordító cikkek halmaza,megindul a lárma kórusban, hogy beköszöntött a prosperitás. ___ Múlt heti laapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy Ford meglepte alkalmazottjainak 80 százalékát három hetes fizetésnélküli vakációval: mig a többi húsz százalékát alkalmazottainak bizonytalan időre küldte haza azzal az ígérettel, hogy ha majd szüksége lesz rájuk, hívni fogja őket- . .&má Augusztus 4-én hétfőn a bérrabszolgák nyolcvan százaléka újból felvette a munkát. Ugyanakkor Ford kinyilatkoztatta, hogy csak négy napos munkahetet fog dolgoztatni, mely idő alatt 8000 kocsit termeltet majd naponként. Az elbocsáj tások és a kényszervakáció előtti időben, mikor teljes gőzzel ment az üzem, kb. 9000 kocsit állítottak elő naponként. S most, a munkások nyolcvan százalékával 8000 kocsit fog előállítani, más szóval azt jelenti, hogy az alkalmazott munkások a vakáció előtti időkhöz arányitva, 800 autóval termelnek többet naponként vagyis egy kevéssel több mint I 1 százalékkal felfokozott gyorsasággal fog folyni a termelés a három héttel ezelőtti viszonyokhoz arányitva. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a munkásoknak fizetése egy nappal kevesebb lesz minden héten. Ugyanis nem hisszük, hogy bárki is olyan balga volna, hogy még csak fel is tételezné, mintha a felfokozott termelés mellett négy nap alatt öt napi fizetést fognak kapni a Ford munkások. Ha számításba vesszük azon termelési viszonyt, mely alatt a vakációzás előtt dolgoztak a Ford munkások, furcsa kis képet kapunk: naponként 800 illetve négy naponként 3200 kocsit termelnek Fordnak, egyetlen cent munkabér kiadás nélkül az ő munkásai. Hát szabad azon csodálozni, — hogy a napilapok prosperitásról imák? Hát nincs prosperitás? Dehogy nincs! Van Fordnak és azoknak a gondolkozásra képtelen szerencsétlen rabszolgáknak, akik egymással tulhajszolásá- val és Istennek adott hála közepette örülnek, hogy ők nem lettek a munkából kigolyózva és nekik megadatik az alkalom, hogy a legközelebbi elbocsájtás idejéig, állatias munkával megszerezzék Henrinek és csatlósainak kegyét és mint hajtható, mindent eltűrő, soha nem zúgolódó rabszolgák továbbra is megtarthassák a munkát. Az Oakland Motor Cac Co; a Timken Detroit, Axle Co; a Graham Paige Motor Corporation és a Pakard Motor Car Company visszahívták munkásaiknak egy részét, kiket még a kora tavasszal elbocsátottak. A napilapok azt állítják, hogy 1 00 és 120 ezerre tehető azoknak a munkásoknak a száma, kiket augusztus negyedikén kezdődő- leg a múlt hét folyamán munkába szólítottak. A számok persze nem egyeznek és csak természetes, hogy az a lap írja a legtöbbet, mely legnagyobb betűvel hirdeti a prosperitást. Hogy a lapok mit Írnak, az igazán nem nyom sokat a latban. Tény, ami tény és ez számit. Det- roitban és környékén ezrek és tízezrek rójják az utcákat munkanél- kül, torlaszolják el a gyárak bejáratát, ott morajlik, zug a munkát keresők jajszava. A munkaalkalom jóval alatta van a normális viszonyokénak és nincsen egyébb, (mint hírlapi lárma) mely azt bizonyítaná, hogy még a mai állapotok is fennmaradnak huzamosabb ideig, de annál több jelek mutatják, hogy rövid időn belül megkezdődnek újból a tömeges elbocsáj tások. 12—RO. IWW GYŰLÉSEK. A múlt szombaton este F. W. Thompson munkástárs tartott beszédet egy üres telken a Davison és Lumpkin utcák sarkán. Hatalmas tömeg gyűlt össze az IWW előadójának meghallgatására. — Nők, férfiak, fehérek, feketék és a nációk minden fajtája órák hosszat figyelt lebilincselve. Thompson munkástárs az Ipari Unionizmusról, annak összetételéről és gyakorlati működéséről beszélt olyan érdekfeszitően, hogy még a régi IWW-isták is, kik őt sokáig nem hallották Detroitban előadást tartani, újat hallottak tőle. Az előadás után a gyülésvezető felszólította a hallgatóságot, kérdések feladására: ebben nem is volt hiány, de meglátszott belőlük, hogy nagyon figyelmesen hallgatták az előadót. Volt egy kérdés a többek között, mely az -iww és a kommunista párt közötti különbséget" kérte megvilágítani. Thompson munkástárs tüzetesen magyarázta meg a kérdezőnek és a hallgatóságnak, hogy sok cs lényeges különb légek vannak, melyek közül a sarkalatosakra rávilágított, de ugyanakkor kijelentette, hogy számos más differenciák is vannak, melynek megvilágításához sokkal több időre volna szükség, mint amennyi egy ilyen hosszú előadás után rendelkezésére áll az idő előrehaladottsága miatt. Az egész előadás és a kérdések ideje alatt a legnagyobb rend és csend volt. Tervbe vettük a következő szombaton estére másik hasonló gyűlés tartását ugyanezen helyen. Ugyanis még ezideig nem kaptunk engedélyt a várostól más forgalmas helyeken való gyűlés tartására. Ez pedig, tekintettel arra, hogy a munkásnegyed szivében fekszik, egyelőre kielégítő. — Számítunk arra, hogy a jövő héten még nagyobb tömeg fogja meghallgatni az IWW üzenetét. * * # AZ IFJÚSÁG NEVELÉSE. Thompson munkástárs és Rose Knutti munkástársnő vezetése mellett a Finn Marxian Club nyári pik-nik helyiségén állandó tanfolyam folyik az ifjúság részére. A hely maga ideális és a fiataloknak igazán megfelel arra, hogy a vakációjukat ott töltsék és ugyanakkor hasznos kiképzést is nyerjenek. A fiuknak és lányoknak elszállásolásáról és gondozásáról munkástársnők gondoskodnak a helyszínen. Külön szakácsuk van és elsőrendű eledelt szolgálnak fel úgy a fiataloknak, mint a vizitelő felnőtteknek. Alig öt percnyi járásra a helytől van a fürdőhely, ahol felügyelet mellett nap, viz, és homokfürdőzhet- nek a fiatalok. Rendszeres beosztás mellett szakszerüenfolyik az oktatás, de ugyanakkor gondot fordítanak arra is, hogy a tanuláshoz kedvük legyen, mert a szórakozásban sincsen hiány. Több mint negyvenen vannak az ifjak, kik szellemi és fizikai kiképzésben részesülnek, hogy kikerülve az életbe, helyüket megállni tudják és az osztályharcban az elsők közé kerüljenek. Finn, magyar, román, amerikai és más nemzetiségű szülőknek gyermekeiből verbuválódik össze az osztály. Igaz, hogy a tanulók száma kevés, de az annak tudható be, hogy minden előzetes hozzáké- szülés nélkül lett a tanfolyam megszervezve. Az első próba sikerült és a következő évekre már sok bizalommal tekintünk és sokkal nagyobb számú résztvevőre számíthatunk. A gyermekek egészen elvannak ragadtatva. Szinte fájdalommal beszélnek arról, hogy csak három hétig tartott az egész, de kóstolónak mégis csak elégségesnek tartják és már előre tervezik, hogy a következő évben előbb fogják kezdeni és sokkal többen lesznek. Hogy mit jelent ilyen kiképzés, azt azok is tapasztalhatják, kik párbeszédet folytatnak a nyári iskola tanulóival. Mert bizony szinte bámulatba ejtő, hogy milyen hirtelen fejlődnek és fogékonyságuk úgy a gyermeknek, mint a szülőnek dicséretére válik. 12—RO. egT^c Folytatás a 3-ik oldalról. Ilyen eset minden városban megtörténik, mert mint a vizbe- fuladozó ember, még a szalmaszál ba is kapaszkodik, úgy az a sok ezer munkanélküli is minden alkalmat megragad, hátha mégis munkához juthat. A kapitalista lapok telve vannak fék hirdetésekkel, melyeket nem tesznek szóvá, hiszen csak 10 és 25 centeket rabol el a munkanélkülitől. Egy hirdetést itt lefordítunk, mert nagyon tanulságos. “Hogyan szerezheted meg a munkát, melyet szeretnél és hogyan kaphatsz munkát, miután minden előbbi igyekezeted sikertelen. Képekkel bemutatva a helyes s helytelen munkakérés: Ára sak 10 cent. Szegények háza, cincinnati, O.” Igen, ez a bácsi, aki a fenti könyvet irta s eladásra hirdeti, már szerencsésen elhelyezkedett (a szegények házában) de be kell vallanunk, hogy tudomány és fur- fang kell ahhoz is, hogy valaki oda bejusson. A lapokban egyáltalán nincs munkaerő kereslet, kivéve ügynökök s elárusítók. Azokat keresnek mert nagyon sok minden van, amit szeretnének eladni, csak vevőt nehéz keríteni, s igy kénytelenek egész csapat ügynököt alkalmazni, hátha valamelyiknek néha sikerül. Igen! Telve vannak a raktárak, üzletek s nekünk szükségünk van azon árukra . . . hiszen élet- szükséglet legnagyobb részben . . de nem tudjuk azokat megszerezni, pedig hajlandók vagyunk érte dolgozni. Sőt napról-napra rójjuk az utcát s rimánodunk munkáért, ezáltal megélhetési lehetőségért, de a társadalom megtagadja tőlünk még az alkalmat is a tisztességes megélhetéshez. A munkanélküli kérdést nem oldja meg munkanélküli segély, sem pártpolitika, vagy képviselő- választások, hanem csak egy erős forradalmi ipari szervezet, melyet mi munkások építünk fel a munkások érdekében és képesek leszünk a munkaidőt annyira leszállítani, hogy ne legyen munkanélküli, de legyen minden embernek rendes megélhetése. Vi.
