Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-08-14 / 599. szám

Augusztus 1 4. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. DÓZSA NÉPE Irta: MANKÓ JÓZSEF. Az uj lakó Irta: FARKAS ANTAL. Az öreg Kajtárné asszony uj lakót kapott és nem örült neki. Pedig Kaj tárná asszonynak az volt a lakó, ami halnak a viz: a lakókból élt. Tiz-tizenkét csalá­dot összepréselt a faluvégi ház­ban, ahonnan az emberek napon­ta betörekedtek Pestre dolgozni, az asszonyok igen csak otthon szomorkodtak, a gyerekekkel baj­lódtak, főztek, ha volt mit és pletykáztak. Ebből sohasem lát­tak szükséget. Aztán úgy volt, hogy az emberek egyike-másika is otthon maradt: kimaradt a munkából. És ez az öreg Kaj tár­nának fájt a legjobban, mert a munkanélküliség első sorban is a házbérből harapott le egy dara­bot: a lakók nem fizettek, adós­ságot adósságra halmoztak és csak Ígérgetésekkel traktálták az öreg asszonyt, aki nem győzte a birók nyakára való járkálást, si­ránkozást,hogy dobálják ki a te­kintetes urak a lakóit, mert azok őt tönkre teszik, meglopják, ki­verik a tulajdon házából őt, a szerencsétlen öreg asszonyt, aki egész életén keresztül az urával éjjel-nappal dolgozott, hogy ösz- sze tudja kaparni azt a kis van-t, amit most ezek a nem fizető la­kók bitangolnak. Úgy volt, hogy Molnár Jáno- sékat már nemsokára kidobálhat­ja Kajtárné asszony, mert Mol­nár János félév óta nem keres, alig fizet valamit a házbérbe, sőt még kölcsönt is kért az öreg asz- szonytól azzal a furfangos cigány­kodással: — Csak adjon, Kajtárné asszo­nyom, én duplán visszaadom, ha lesz. Ha nem lesz, akkor majd le­lakom, hogy kegyelmed se káro­sodjék. Az öreg asszony adott, mert szentül hitte, hogy Molnár János munkához jut és majd akkor bu­sás kamatokkal fizet. Csalódtak: Molnár János nem kapott mun- ] kát. Egyebet kapott: néhány hó- j napi büntetést azért, mert itt meg ott elkeseredésében eljárt a szája. Molnár Jánosné sírva könyör- gött a templomból hazatérő há­ziasszonynak, aki levendulákkal és szent képekei teli imakönyvét a zsebkendőjével együtt szoron­gatta görcsösen a kebléhez. — mert abban volt az a pénz is, amit a dolgozó lakóktól összeha­rácsolt. — Elég volt jó asszony, az in­gyenlakásból. Menjenek a házam­ból arra, amerre látnak. Még az adósságot is elengedem, csak köl­tözzenek ki. Az állapotos asszony, akinek egy csomó gyermek leste a keze- járását, hogy osztogatja-e már a kenyérkét megsemmisülten tá- molygott ki az öreg Kajtárné Szűz Máriákkal teletömött szobá­jából. Az asszony még utánna szólt: Perzselő fénnyel tűz Sugara a napnak. Alföldi rónánkon Aratnak, aratnak. Barnára sült, szelíd Nézésű parasztnak Fölcsillan a szeme, Hogy nő a sok asztag. Körülnéz, — titokban Megmozdul a vágya: Hej, a magyar földnek Sehol nincsen párjai És elgondolkozik Egyszerű eszével: Jó volna beszélni Az urak fejével. \ El kellene menni Megmondani szépen: Méltóságos gróf ur, Nem jól van az még sem A gróf urnák annyi Holdja van egy tagba" Föl se tudja fogni A pór gondolatja. — Csak menjenek. Ha kell, még a fuvart is megfizetem. Nem akar tán itt lebetegedni, itt az én nyakamon? Akart, vagy nem akart, az már mellékes: az a fő, hogy Molnár Jánosné lebetegedett, mielőtt ki- 'akoltatták volna és Kajtárné asszony lakói megszaporodtak, valamelyik reggelre egy csene- vész proletárral, akinek a világra­jövetele nem sok jót jelentett Mi izzadunk rajta, Aratjuk, kapáljuk; Kánikula hevét Mégis csak mi álljuk, Mi verejtékezünk Vizen és kenyéren: Mi állunk ki, ha kell, Védeni keményen. Talán volna jussunk Nekünk is belőle? . . . . Miért nincs a parasztnak Földje, legelője? Jó volna felmérni, Elosztani jobban, Mert a Dózsa népe Sokat tűr, de robban. — És egy kósza szellő Fölkapja a vágyat; Viszi, hordja széjjel A tüzes szikrákat. Kigyul a sok bánat, A sok magyar lélek: Régi igazságok Érnek, egyre érnek . .. Kajtárné számára. Sőt ez az uj lakó határozottan azért jött erre a világra, hogy a szegény özve­gyet nyúzza, hogy megakadályoz­za a kilakoltatást, az üressé váló lakásnak a kiadását. Kajtárnét csaknem beteggé tet­te a Molnár Jánosné családjának a megszaporodása. Amikor meg­hallotta a gyermeksirást, becsuk az ablakát, ráfordította a konyha­EJLVINYILATKOZ AT. A munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés talál­ható a dolgozó emberek milliói között s az élet javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály, szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade union) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre nö­vekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik cso­portját az ugyanazon iparban dogozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szak- szervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkás osztály ér­dekeit megóvni csakis olyképp felérntett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dol­gozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás ran annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót .Írjuk a zászlónkra: “Le a bér­rendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bér­rendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való minden­napi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor is, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedés­sel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül. ajtót, mert úgy érezte, hogy ez a gyermek halálos ellensége, aki csak azért jött a világra, hogy az ő életét megkeserítse. Ez az apró­ság megnő, hancurozik, Jegényke- dik, ember lesz és neki akkor már régen porladozni kell a temető­ben. Mi lesz a házával, amit nem vihet el a másvilágra, ami itt ma­rad és ami tán prédája lesz az apró Molnár Jánosoknak? Éjszakánként ezzel a kis gyer­mekkel álmodott. Nappalonként elmenekült a sírása elől a tem­plom csöndjébe, ahol buzgón imádkozott. Amikor hazajött a levendulás imakönyvvel, gyűlöl­ködő pillantásokat vetett a Mol­nár Jánosék lakása ajtaja felé, ott laknak az ő ellenségei. Az apró Molnár gyerek sírása gyakoribb, rekedtebb lett. Mi ez? A Kajtárné asszonyom halálos el­lensége gyöngülne? Úgy van, — gyöngül. A kis Molnár-csemeté­nek nem Ízlett ez az élet, amiben nem sok gyönyörűség jutott osz­tályrészül még kedves szüleinek, szomorú testvérkéinek sem. A kis Molnár-gyerekbe beállott a frász, kínozta, csavargatta, sivalkod- tatta. Ez a sivalkodás nem sértette Kajtárné asszonyom fülét: tudta hogy ez mit jelent, hogy a kis Molnár elmegy az égbe angyal­nak és ő megszabadul az uj lakó­tól, a halálos ellenségtől. Amikor a hitelben kikönyör- gött koporsóban feküdt a kis ha­lott, a háziasszony egy marék virággal ajándékozta meg. Meg- békülés volt ez a halálos ellen­séggel és ezt a békét, ezt a virá­got az apró Molnár csak az élete árán tudta megvásárolni Kajtár­né asszonyomtól. •---------o--------­M eghivó A Világ Ipari Munkásai Szerve­zet Chicagói' South-sidei magyar csopo-t;- 1930 szeptember 7-én vasárnap délután 2 órai kezdőid a Magyar Otthonban 817 E. 92- ik Street NAGY SZÜRETI MU­LATSÁGOT rendez, melyre a Bérmunkás olvasóit tisztelettel lelettel meghívja a rendezőség. Lesz szőlőlopás és sok minden­féle szórakozás. Felkérjük a Bér­munkás olvasóit, hogy pártolják ezt a mulatságot, melynek tiszta jövedelme a Bérmunkás javára lesz fordítva. A zenét Kovács Jó­zsef közismert Orchestrája szol­gáltatja. Finom ételekről és hűsí­tő italokról gondoskodva van. Belépő dij 50 cent.---------o---------­Referendum szavazás A General Recruiting Union (G. R. U.) szervező bizottsága augusztus elsején rendkívüli refe­rendumot bocsájtott ki. A szava­zást úgy kell megejteni, hogy a szavazó lapok legkésőbb szept. 15-éré bent legyenek a központi irodában 555 W. Lake St. Chi­cago, 111.

Next

/
Thumbnails
Contents