Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-08-07 / 598. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Augusztus 7. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre . . . .$2.00 One year . . . .$2.00 Fél évre........... 1.00 Six Months. . . 1.00 Egyes szám ára .05 Single Copy. . . .05 Csőm. rend-.nél .03 Bundle orders. . >03 Make Money Order for Subscr. Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 1 7, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 1 9, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. HETI ESEMÉNYEK Szovjet Oroszország és Amerika gazdasági háborúja vonta magára az egész világ érdeklődését a múlt hét folyamán. A nappal lámpással mumust keresgélő Fish-féle vizsgáló bizottság a jelentéktelenség homályába sülyedt. Háttérbe szorította a gazdasági konfliktus, mely tagadhatatlanul nagyobb horderővel bir, mint egy pár bohóc karriért keresgélő politikai szédelgése. A gazdasági érdek mint ezen ágyudörgés nélküli harcból is láthattuk, parancsoló törvényeket állít fel, mely előtt lett légyen az a világ legnagyobb politikai hatalma, fejet hajtani kényszerül. Kapitalista kishitűség, kisebb trösztök és magánérdekeltségek szava éppen annyit nyom a latban, mint a Washingtoni fehér Ház néhány felszarvazott politikusának orditozása. “Pártoljuk a hazai ipart” jelszavak, betarthatók egy kis agrárországban, de a nemzetközileg elhatalmasodott kapitalizmus e sovinizmussal bemeszelt frázist már rég nem veszi figyelembe. A “szabad kereskedelem” és “szabad piacok” jelszavának hangoztatásával régen lebontotta a kapitalizmus a sovinizmus spanyolfalát és hogy mégis visszaállította pár napra, olyként, hogy vesztegzár alá helyezett néhány Oroszországból jött hajót a szállítmányával együtt, csupán azért tette, hogy a Nemzetközi piacon elbukott és tthon dögrovásra került iparfejedelmeknek száját is betömje. Akik a kapitalistarendszer gazdasági rugóit ismerik, pillanatig sem kételkedtek . abban, hogy a Szovjet-amerikai gazdasági háború nem vehető túlságosan komolyan. A profit nem ismer különbséget politikai rendszerek között, nem vesz tudomásul országhatárokat, sőt lebontja azoat. Hogy nem nagyon válogatós, azt legeklatánsababn akkor bizonyította be, mikor politikai elismerés nélkül Oroszország felé orientálódott. A külföldön olcsó nyersanyagot és piacot kereső amerikai kapitalizmus, nem várta be, amig kormánya Oroszországot elismerte. Gazdasági erejében bízva, bátran csinálta meg befektetéseit Oroszországban, megkezdte az adás- vevés csere-bere mesterségét, miközben Washington politikusai köpködték a rőfös marhaságokat kórusban, taktusra kiabálták, hogy a szovjetet elismerni nem fogják. Nem, nem, soha”. De azért mégis csak elismerték, mert a gazdasági összeköttetés régóta befejezett ténnyé vált. Ebbe a gazdasági háborúba nem kisebb kapacitások vonultak fel Oroszország oldalán, mint az Amerikai Papír Tröszt és Ford Autó trösztje. Nem gondolnánk, hogy ezen gigantikus vállalatok képviselői kommunistákká váltak, sőt még azt sem, hogy a Harmadik Internationálé téziseit elolvasva, annak alapján foglaltak állást. Diszcselédjük, Herbert Hoover sem tudhat azokról többet, — mint Mr. Fish, aki New Yorkban kutat után- na. És mégis visszhangot adott a felsőbb parancsnak , melytől a vesztegzár lakatjai mint egy varázsütésre, lepattantak az orosz kereskedelmi hajókról. A hazugság aranyérmével feldiszitett pártkommunistáknak nem volt kedvező a döntés, A tudatlanság, járatlanság és rosszakarat még a legnagyobb vakmerőséggel párosultan sem tud ökölnyi betűs kommunista győzelmet csinálni ebből az ütközetből. Izegnek-mozog- nak, mint tetvek a var alatt, de az elismerés ökölcsapásától fültövön találva, az aug. 1-i mit sem jelentő vaklármába szeretnék be- lefullasztani a Szovjet-Amerika között létrejött gazdasági békét, mely horderejénél fogva sokat; roppant sokat jelentő, de még nem kommunista, legkevésbbé pártgyőzelem. Nem akarjuk lekicsinyelni “elvtársainkat” az augusztus 1 -i háboruellenes tüntetésekkel, de tudatos hallgatásunkkal sem akarjuk hazugságait fedezni. Mint akik megtanultunk számolni, nem tudjuk bevenni azt a bizonyos berlini tüntetést, melyben, mint ők mondják, pontosan 250.000 kommunista vett részt. Mi is ismerjük Berlint s még csak oda sem kell menjünk, hogy erre a beszámolóra ráüssük a hazugság pecsétjét. Mert ha minden felnőtt és tüntetni képes munkáshoz hozzáadunk még hármat, illetve néggyel szorozzuk meg, akkor megkapjuk az egymilliót és kereken ennyi kommunista lelket tenne ki a tüntetők száma, az asszonyokkal, csecsemőkkel és az aggastyánokkal együtt,kik a 250,0000 munkáshoz tartoznak, vagyis Berlin lakosságának egy harmad részét. A kommunista frazioló- gia szerint a népnek sokkal kevesebb hányada is elég a forradalom megvivásához. Hát ha annyian voltak, akkor miért tüntettek? Miért nem vivták meg mindjárt a forradalmat? És hol van, hová lett az a sok szoc.- dem., kik Sorgiebelt megválasztották és hatalomban illetve állásában tartják? Please cut out the bluff! . . New Yorkról is kell Írnunk egy kis beszámolót, ha már itt tartunk. Ugyanis tudni kell azt, hogy Fosterék kereken 125 ezer munkanélküli tüntető nevében vitték le a sub- wayn a városháza elé azt a memorandumot, mely előtt a polgármesternek hasra kellett volna vágódnia. Azóta teljes négy hónap telt el. A munkanélküliek száma szaporodott “és a párt után fokozódott a munkások érdeklődése” mint nekünk írták, a párthivek száma megduplázódott. Már most tegyük fel, hogy nem hazudtak néhány tízezret, hanem tényleg 30 ezer volt a Unon Square-i tüntetők száma, hogy egyetlen eggyel sem volt kevesebb, mint amennyit a magyar hirdetési közlöny állít . . .. Nem-e volna szabad megkérdeznünk, hogy milyen elven és milyen véleményen volt az a 125 ezer munkás munkanélküli március 6-án? Háború ellenes MAGYAR SZONETTEK KUBIKOS. Borús a lelke és borús a teste, ahogy vonszolja fájva, nyögve lábát, s az életét: ásóját, taligáját, A bánat szitkait is rég beeste. Mert dúsan termő, drága búza ontó, szent magyar földjén nem lelt kenyeret, Ő nem lelt, óh, ki verejtékezett és robotolt örökkön könnye omló vad-vak robottal kinos éveken! Most már öreg és — hejh! — nincs semmije, tört kedvvel, nyütt szívvel kell mennie fázós nappalokon és éjeken éhes gyomorral egyre-egyre-egyre--------ki tudja, meddig és ki tudja, merre? Nechanszky Lajos. SZOMORÚ STATISZTIKA Semmi sem olyan jellemző arra a gazda- osági helyzetre, amelybe a kurzus juttattta Magyarországot és arra a nyomorúságra, — amelybe a jelenlegi népellenes uralom sodorta Magyarország népének legszegényebb rétegét, mint a zálogházi forgalom. Hónapról hónapra egyenletes tempóban kúszik fölfelé úgy az elzálogosított tárgyak száma, mint a reá folyósított pénzek összege és ami az egészben csodálni való, csak annyi, hogy honnan talált még a szegénység újabb tárgyakat, amelyeket zálogba vihet és amelyek révén a maga életét napról-napra tovább tengetheti. Aki a proletáriátus szörnyű leron- gyoltságát ismeri, nem tartja messzefekvő- nek azt a eltevést, hogy a zálogházak jelenlegi látogatói és üzletfelei már nem proletárok, hanem proletárrá tépett kispolgárok, akiknek feje alól a kurzus sierrel húzta ki a megélhetés szerény párnáját. A Postatakarékpénztár statisztikája szerint junius havában 188.500 uj zálogtárgyat helyeztek el és csak 1 62.429 zálogtárgyat váltottak ki, úgy, hogy a zálogtárgyak számának tiszta szaporodása 26.071. Értékben az uj elzálogosítások 5,134.689 pengőt tettek ki, a kiváltások összege ugyanezen idő alatt 4,438.293 pengőt. Ilyenformán tehát a zálog állományra folyósított kölcsönök összege junius havában 696,396 pengővel növekedett, pontosan megtartván ezzel a havi 700.000 pengős növekedési arányt, amely immár két év óta szinte változatlanul mutatkozik.. E pillanatban Magyarország nem is egészen 8 millió lakosának 1,008.252 táfgya van elzálogosítva és a zálogkölcsön tőke álladéka 29,1 05.1 I 2 pengő. Persze minden hónapban tömegével akadnak olyanok, kik az elzálogosított és lejárt tárgyakat sem kiváltani, sem meghosszabbítani nem tudják. Az ilyen zálogtárgyak azután az árverési csarnokba kerülnek, csakúgy, mint azok a tárgyak, amelyektől gazdájuk anélkül, hogy előbb elzálogosítaná, mindjárt árverés utján akar megválni. Az elmúlt hónapban önkéntes árverésre 2623, kényszerárverésre pedig 8694 darab került. Ezek közül összesen 8800 darabot adtak el, a befolyt vételái pedig 210.866 pengő volt. vagy háború mellettes? Volna-e szabad tudnunk, hogy a szaporodott párttagok és a munkanélküliek hol voltak? Vagy talán csak nem igaz az, hogy a 125 ezerből hiányzó munkások háborút akarnak és azért nem mentek el a tüntetésre? Mi inkább azt látjuk, hogy csömört kaptak a pártvezérektől.
