Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-08-07 / 598. szám

Augusztus 7.

bérmunkás

5-ik oldal.

INNEN-ONNAN

FÜLNYIRÁS FLORIDÁBAN. — MR. JONES ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG.

Florida az örök napsugár hazája, nemcsak a tipikus növényekben gazdag, hanem olyan eseményekben is, melyek csakis Floridában fordulhatnak elő. A világvárossá fejlődött floridai Miami erőteljesen ráterpeszkedett a fekete és indián rabszolgákra, uj modern ipari életté varázsolta a vadont, csak a rabszolgák maradtak meg a réginek. Ahol az uralkodók dőzsölése annyira szemmel látható, mint Floridában, ott a rabszolgaság is sokkal nyíltabb üzérkedés, mint bárhol másutt. De ha valaki nem is akarná a floridai rabszolgaságot figyelembe venni, akkor csak néhány eseményt kell elolvasnia, melyek Floridában történtek és még ha még annyira is távol állanak a rabszolgaság ügyétől, akkor is az tükrözik vissza.

Egy ilyen esemény történt a múlt héten Miami üdülő telepén, ahol a pénz gyűjtésben kifáradt milliomosok pihenik az év fáradalmait. Igaz, hogy itt sem ritka esemény a lopás, de az a lopás, . melynek két fiatal indián gyermek volt az elkövetője, sokban különbözött a többi lopásoktól. Különbözött először is abban, hogy a két indián fiú csak hét dollár értékű tárgyat lopott el, melyet aztán egy dollárnál is kevesebb ösz- szegért értékesítettek. Lehet, hogy ez a legnagyobb bünük a fiuknak. Mert ott, ahol a milliomos tolvajok élvezik a rablásaik gyümölcsét, ottan hét hét dollárt lopni a valóban a legnagyobb főbűn. Ha milliós összegről van szó, akkor jut belőle bőven a törvény őreinek is, akik aztán behunyt szemmel a zsebükre ütnek és futni hagyják a milliomos tolvajokat. De egyszerű indián gyerekek lopni mertek és még hozzá csak hét dollárt, itt már akcióba kellett lépni az egész miamii rendőrségnek és kinyomozni a veszedelmes tolvajokat.

Nem azért van rabszolgaság Floridában, hogy azok a régi, a rabszolga korszakba való szokások ne legyenek használatban. Az indiánoknál is, amikor a magántulajdon rendszere kezdődött, legszigorúbban büntették azokat, akik még a régi szokás szerint, ha éhesek voltak, onnét vettek enni, ahol volt mit. A magántulajdon ezt megtiltotta, de bizony kezdetben egy kicsit nehezen ment ez az indiánoknál. Ezért aztán nagyon szigorú büntetéseket szabtak ki azokra, akik lopni mertek. Ilyenek voltak a testi megcsonkítások, melyek még a mai napig divatban vannak a rabszolga törzseknél. És itt jön aztán ismét számításba az ötletes rendőrkapitány. Az indián fiuk felett az indián törzsfőnök fog Ítélkezni és ha bűnösnek fogják találni őket, mind a két fülüket levágják, megbélyegezvén egész létükre mint tolvajokat. Hát nem egyszerűbb ez, mintha néhány éven át a börtönben éheznének. Csak egy nyisszentés, az olló összecsapódik és a tolvaj gyerekeknek többé nincs fülük.

Ez Amerika, a lehetőségek hazája és ez Florida. Dörzsöljük meg szemeinket, hogy tisztán lássuk a huszadik század modern korszakát. Nem a tizenötödik században, hanem most van fülnyi- rás Floridában. Most, amikor a civilizáció érdekében százmilliókat költenek el, régi történelmi kutatásokra, amikor egy-egy ma- muth csontvázáért ezreket költenek el a tudomány érdekében. Floridában pedig az indián fiuknak a füleit vagdalják. Zúgjon a~' kapitalista civilizáció dicsőségére.

Mert van kapitalista civlzácó. De van ám! Éppen a floridai fül- nyirással kapcsolatba eszünkbe jut, hogy nemrégen New York állam törvényhozó testületében egy nagyon fontos törvényt fogadtak el, mely abban az időben Smith kormányzónak nagy politikai győzelmet jelentett. Elfogadtak egy törvényt, mely megtiltja, hogy a kutyáknak a fülüket és a farkukat lenyirják. A törvénycikknek több paragrafusa van, mely pontosan előírja azokat a fajkutyákat, melyeknek lehet levágni füleiket, ha azáltal nagyobb értéket képviselnek a piacon. Tehát ne tévesz- szük össze a new yorki és floridai civilizációt. Itt már nincs barbarizmus, mert nemhogy az embereknek a füleit, de még a kutyák füleinek a lenyirását is törvénv- nyel tiltják. Még hozzá lopásért, itt nem lehetne arról szó, hogy valakinek a fülét vágják. Itt nem is gondolnak olyan emberkinzás- ra. Itt csak egyszerűen a huszadik század civilizációjának megfele- börtönbe zárják és amikor kijön lően néhány hosszú esztendőre onnét, a füle helyett az egészségét hagyta ottan. Itt modernül Ítéltek el egy néger tolvajt, aki egy seprüt lopott, életfogytiglani börtönre, mivel már a negyedik rettenetes tolvajláson csípték rajta. Tehát mégis van különbség a kapitalista civilizáció között. Sőt, mivel költözködési szabadság van, a bérrabszolga szabadon választhat a floridai fülnyirás és a new yorki életfogytiglan tartó börtön között. És közben a tudósok állandóan kutatják, hogy milyen barbár volt az emberiség még mielőtt feljutott a mostani civilizáció magaslatára. Csak feljebb még, hogy a zuhanásnál oly | mélyre esen ez a civilizáció, hogy j pusztulása biztos legyen. '

A munkanélküliségről annyiféle jelentés látott már napvilágot, hogyha mindazokat összehasonlítani próbáljuk, megkapjuk belőlük az uralkodó osztály igaz fényképét. Csupa ellentmondás, hazugság és ferdítés minden statisztikai kimutatás, mely a munkanélküliek számáról megjelenik. Csak nemrégen 7 millió munka- nélküliről beszéltek a kapitalista híradások is, mig később a nép- számlálással kapcsolatban már csak három és félmillióról beszéltek, majd aztán megint négy és öt millió között állapították meg a munkanélküliek számát. Most aztán már számok nélkül beszélnek a kimutatások, melyek már csak úgy hangzanak, mint a legutóbbi washingtoni jelentés, melyet egy Mr. Jones nevű direktor ur adott ki, mely szerint “júniusban a munkanélküli helyzet alapjában nem változott”, ez már magyarázat, ez már pontos kimutatás, itt már nincsenek a milliós számok elszámolva. Itt már arról látszanak tények, hogy a munkanélküliek száma szaporodott, mint ahogyan mi munkások a saját körünkben magunkon azt tapasztaltuk. — Mr. Hoovernek egyik hivatalos direktora rácáfol a prosperitást prédikáló elnökre akkor, amikor megállapítja, hogy a “munkanélküli helyzet alapjában nem változott."

Mi erre már régen figyelmeztettük a munkás tömeget, hogy helyzetük alapjában nem változhat meg mindaddig, mig szervezkedve ők saját maguk nem

változtatnak helyzetükön. Mi figyelmeztettük a munkásokat, — hogy a gépek fejlődése folytán a munkanélküliség már nem átmeneti jelenség, hanem állandó kísérete lesz a kapitalizmusnak, mely hozzánőtt, vele halad és csak vele együtt fog elpusztulni. Ameddig a kapitalista /jsztály képviselői azt kénytelenek jelenteni, hogy a “munkanélküli helyzet alapjában változatlan”, addig a munkások részére az éhezés, a nyomorúság alapjában nem változatlan, hanem nagyon is változik olyfor- mán, hogy még tarthatatlanabbá válik számunkra. Nincs kiút más ebből a helyzetből, mely a kapitalista osztály részére változatlan, a mi részünkre pedig mindig csak rosszabbra változik, mint kézbe venni az ipari szervezkedés hatalmas fegyverét és a cselekvés terére lépni. Most nem érhet bennünket még az a vád sem, hogy munkakerülők vagyunk, amiért a mai rendszert megváltoztatni akarjuk, mert hisz maguk a kapitalisták jelentik, hogy a “munka- nélküli helyzet alapjában változatlan”. Nahát, mi olyan rendszert akarunk, ahol még azok is, akik ma a munkanélküliek számát olvasgatják, hasznos ipari munkát fognak végezni mert mindenki dolgozni fog és meg fogja kapni munkájának teljes gyümölcsét.

(f.)

^I^I0I^I^t**I**I4*I**t4*t*>t'*4I,w^I4>t'MI*>Í**I**t*>t0t**I**t**X*4»4*J Az IWW clevelandi magyar csoport szervező bizottsága gyűléseit tartja minden második szombat este.

ELVIN YIL ATKOZ AT.

A munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály, szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade union) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dogozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szak- szervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkás osztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás Iran annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót .írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor is, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.