Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-31 / 597. szám
Julius 3 I . bérmunkás 5-ik oldal. INNEN-ONNAN KIÜRÍTETT KÉPVISELŐHÁZ. — RENG A FÖLD. Minden országban a képviselőház az ország egyik legszebb és legértékesebb épülete. A legszegényebb államok is rendszerint milliókat költenek el arra az épületre, ahová a nép képviselőit beültetik törvényhozás céljából. Valóságos verseny volt a nemzeti államok között, a képviselőház széppé tételére vagy, hogy legalább is olyanná tegyék, hogy az kiváljon a többi házaktól. Mintha csak a szép képviselőház szép törvényeket jelentene a népre, — legalább is olyan szépet, melytől a munkásnép szépnek mondhátó megélhetése biztosítva volna. A képviselőházat még bizonyára azért is tartották szükségesnek külsőleg különbbé tenni a többi házaktól, hogy igy is arra figyelmeztessék a népet, hogy ott oly nagy hatalom ül törvényt, mely egyszerű házikóba nem fér be. Ilyen figyelmeztetés történt a közelmúltban a németországi képviselőházban, mely valóban azt bizonyította be, hogy a hatalom csak ül a képviselőházban és a tőkések diktátora pedig cselekszik. Sőt még többet bizonyított, bizonyította még azt is, hogy a hatalom csak addig ülhet a képviselőházban, mig a diktátor száj- ize szerint szavaznak, ha ezt nem tesik, akkor még ülni sem szabad már a hatalommal felruházott képviselő uraknak, hanem mint a jó gyerekeknek, haza kellett nekik menni és ágyba feküdni, amikor az öreg Hindenburgh papa megparancsolta nekik. Arról volt ugyanis szó, hogy Németországban az állami költségvetés felett kellett szavazni, mely alaposan megvolt borsozva, úgy, amint a német főjunkerek háborús készülődéséhez az szükséges vala. De nem azért képviselőház a képviselőház, hogy ott csak úgy egy-kettőre leszavazzák az uj törvényeket, ott szükséges a vitatkozás leginkább azért is, hogy egy esztendő leforgása alatt legalább néhányszor hallja a szavazó polgár a képviselőjének a hangját, nehogy a jövő választásnál más valakire szavazzon, aki erősebb torokhangon kiabálta a nép érdekét. így aztán az öreg Hindenburgh a világháború meg- maardt véres múmiája, mint elnök, megparancsolta, hogy a képviselő uraknak vitatkozni kell. És a képviselők vitatkoztak. Any- nyira agyonvitatták egymást, — hogy mire szavazásra került a sor, a kormány javaslatát 236— 221 ellenében leszavazták. Ilyesmi még nem fordult elő, amióta a világ világ és Hindenburgh pedig Hindenburgh. Ebadta kölykei, gondolta magában a vén diktátor és a nádpálca helyett a kezében levő kalapácsot lesuhintotta az asztalra és ezzel a képvi- selöházat egyszerre feloszlatta. A 45 7 népképviselő vette a kalapját és a sétabotját és szépen kisétáltak a kalapácsütésre a parlament díszkapuján. A diktátori Ítélet ki van mondva és végre van haj tva. 90 napig egyetlen képviselőnek sem szabad beülni a képviselőház bársony ülésébe, pedig a nép választotta és küldte oda őket. Egyiknek sem, még a kommunista képviselőknek sem, akik olyan nagy győzelmet és hatalmi erőt vonultattak be a legutóbbi választási játékba. Most ők is a fiókba teszik hatalmi erejüket és amikor Hindenburgh parancsot osztogat, zsebkendőt vesznek elő, megtörlik az orrukat, nehogy baj érje a képviselőház diszkapuját, amikor kiosonnak rajta. Hogy ez igy történt, azt nem csak mi. de még a világot “egyetlenül megváltó" világforradalmi kommunista napilap az “Uj Előre" is bizonyítja 1930 julius 19-iki new yorki számában többek között szószerint a következőket Írja: A parlament épületét . rendőrkordon vette körül, hogy az immunitásukat elvesztett kommunista képviselőket letartóztassák. Azok azonban a parlament bezárása előtt elmenekültek és eltűntek. Hát nem érdemes, hát nem nagyszerű forradalmi akció a vá- ^.sztásokban résit venni. Hát nem gyönyörűség százezer dollárt ösz- szegyüjteni és elpazarolni a választási cécóra, amikor ilyen hatalmas eredményeket tud felmutatni a legforradalmibb politikai párt. Hát nem ér meg százezer dolláros forradalmi vívmányt, amikor a rendőrkordon v eizskö- rül a képviselőházat és a kommunista képviselők mégis nyomtalanul ELTŰNNEK! Kolosszális vívmányok ezek. Nagyobb, mint az öt éves terv négy év alatt. Ez igen, ezt már érdemes követni minden ország proletáriátusának és egész biztos, hogy olyan rohamléptekkel suhannak a forradalom felé, hogy láthatatlanul ELTŰNNEK. Csak úgy viszi őket a forradalmi légáramlat a képviselőház bársonyszékéből az ELTŰNÉS láthatáráig. Mi pedig, akik a parlamentá- rizmus eltűnését siettetjük, továbbra is “ellenforradalmárok” leszünk, mert nem fogjuk követni Hindenburgh parancsát. Mert arra intjük a munkásosztályt, hogy élesen lásson és nézzen a bársonyszékek hátterébe. Mert az ipari hatalom meghóditására szervezzük a munkásosztályt, hogy a diktátorok uralmát megdönteni képesek legyünk. Mert a politikai partok követése helyett, melyek a németországi esethez hasonló gyerekjátékot űznek, arra neveljük a munkásosztályt, hogy ne bízza ügyét a képviselőkre, hanem vegye saját kezébe a saját ügyeinek intézését. A pártpolitikusok itt Amerikában még nem jutottak el a bársony székig, de azért gyűjtik az ezer dollárokat a választási heccre és egyelőre még annyiban különböznek németországi társaiktól, hogy nem ők, hanem az általuk gyűjtött dollárok nyomtalanul ELTŰNNEK. * * * Úgy látszik, hiába élünk a technikai vívmányok korszakában, a természeti csapások ellen még sem tudunk kellő védelmi eszközöket szembe állítani. A múlt héten történt olaszországi földrengések néhány ezer ember életét oltották ki, mintha csak parancsotokkal figyelmeztetnének bennünket, hogy már épp ideje volna a földrengés ellen való imádkozások helyett valamit tenni a földrengések megakadályozására, fény az, hogy mind a mai napig tehetetlenül áll az emberiség a földrengések alkalmával és csak kizárólag menekülésre gondolhat. De ugyanígy volt ez az árvizekkel szemben is, mindaddig, mig a munkás kezek közös munkája hatalmas gátakat nem épített, vagy mint a gőz és villanyerö felhasználásával mélyítik a folyók med- ré:, hogy elejét vegyék az árvíznek. Így is sok áldozata volt az árvíznek, de még sem annyi, — mintha egyáltalán nem volna védekezés ellene. Még a mai napig is elterjedt az a hit a tudatlan néptömeg előtt, hogy a földrengés Isten büntetése. Nem véletlen, hogy ott, ahol a földrengés gyakori jelenség, a papság hatalma a legerősebb. — Olaszország hírhedt vára a papságnak. Ott van a pápa, akinek hivatalos megbízottja most is ott ődöng a hullák között és már a napok óta kihűlt holttesteket utolsó kenettel látja el. A lélek már rég kiszállt belőlük anélkül, hogy várt volna a papi kenetre. A papok éjjel-nappal miséznek és a vallás fanatikusait még arra oktatják, hogy mondjanak köszönetét az úristennek, hogy ők megmaradtak. Mint jó szentek, áldozzanak néhány aranyat — akiknek van — az atyaistennek és dobják a papi perselybe. Az ilyen szent miséken megjelent maga az olasz király is, aki nagy kisérettel a királyi különvo- naton leutazott a földrengés sújtott területre. A nép tátott szájjal bámulja a jó királyt, aki any- nyira a szivén viseli a népének sorsát, hogy mindjárt ott termett a fájdalmak csillapítására. És az egész kapitalista sajtó nagy segélyakciókért kiáltozik, melynek halottak ezrei, az árvák és özvegyek jajkiálíása emlékeinkbe idézi azokat az eseményeket, melyeknek főszereplői szintén a király és élén már ott is van a jó király. A nemcsak ezer, hanem közel egy millió hulla és néhány millió özvegy és árva volt. Ennek az eseménynek az élén, Olaszország részéről szintén a király állott, amikor a világháború részesévé vállva, földrengésszerűén a nép nyakába zúdította a háborút. Akkor is ott voltak a papok a szent misékkel, mint a leghűségesebb zsoldosai az urak osztályának. És csodálatos, hogy a király akkor is mentő angyal volt, akárcsak most, amikor a földrengés áldozatait mentegeti. Az ilyen királyi akciók nem jelentenek semmi egyebet, csak szemfényvesztést a nép részére. A töldren- megakadályozni, de a királyi gés pusztításait nem tudjuk még mentőakciókat már meglehet akadályozni minden nagyobb erőfeszítés nélkül. Ha összehasonlítjuk a földrengés pusztításait és azokat a pusztításokat, melyeket a királyi uralkodó rendszerek idéztek elő, akkor látni fogjuk, hogy a földrengés aránytalanul kevesebb, habár óriási áldozatokat követelt. És ha még azt is figyelembe vesz- szük, hogy a földrengés csak időközönként, mig a királyság állandóan pusztít, akkor bátran azt állíthatjuk, hogy több joga van a földrengésnek is a mentőangyal szerepét játszani, mint bármelyik királynak. Az uralkodó osztály kihasznál minden alkalmat és mint az olasz- országi eset mutatja, még a természet csapásait is, hogy a népet elnyomatásban tartsa. Az olasz király jól tudja, hogy amikor mint mentő angyal népe közé megy, akkor saját magát igyekszik megmenteni. De ahogyan nem lehet megakadályozni a földrengést, épp úgy nem lehet megakadályozni a királyi trónok rengését sem. A történelem lapjára rákerül még az is, mikor Olaszországban a föld helyett a királyi trón rengett. <f.)---------o---------MEGHÍVÓ! A Világ Ipari Munkásai Szervezet Chicagói Sout-sidei magyar csoportja 1930. szeptember 7-én vasárnap délután 2 órai kezdettel a Magyar Otthonban 8 I 7 E. 92- ik Street NAGY SZÜRETI MULATSÁGOT rendez, melyre tisztelettel meghívja a rendezőség. Lesz szőlőlopás és sok mindenféle szórakozás. Felkérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy pártolják ezt mulatságot, melynek tiszta lesz fordítva. A zenét Kovács Jójövedelme a Bérmunkás javára: zsef közismert Orchestrája szol gáltatja. Finom ételekről és hűsítő italokról gondoskodva van. Belépő iegy 50 cent.
