Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-24 / 596. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 24. A LEGYŐZÖTT BEDAUX VAGY LÁSSUK, LETÖRTÉK-E MAGYARORSZÁGON VALÓ­SÁGBAN A VASMUNKÁS SZAKSZERVEZET TAGJAI A BEDAUX TERMELÉSI RENDSZERT? LEHET-E HINNI A PESTI NÉPSZAVÁNAK? JUNIOR COLUMN “THE LOVER OF HEAVENLY MUSIC”. Már beszámoltunk arról, — hogy a magyarországi nagykapi­talisták a bérrabszolgák velőkig való kizsákmányolása céljából a Ganz gyárban bevezették a Né­metországból száműzött Bedeaux termelési rendszert. — Beszámol­tunk arról is, hogy a szakszerve­zeti tagok sztrájkba léptek elle­ne, amit a népjólétek miniszteré­nek közvetítésére “győzelem­mel“? befejezettnek nyilvání­tót t vasmunkás szakszervezeti vezérkar és amely “győzelmet” a pesti Népszava öklömnyi betűk­kel hozott a nyilvánosságra. Be­számoltunk arról is, hogy a legyő­zött Bedeaux rendszer “levezeté­se” utáni napon már diadalma­san bevonult a tatai szénmeden­cébe. Mivel az ügy valahogy nem klappolt a “győzelmi” je­lentéssel, hát a pesti Népszava egy betűt sem közölt le róla. — Úgy gondolta, ha ő legyőzöttnek jelentette, akkor levan győzve és punktum. Akit pedig legyőztek, az nem létezik és aki nem létezik, arról nincs mit Írni. Komikus aztán az, hogy a Be- daux rendszer ezt még sem res­pektálja és ma már a tatai szén­medence munkásai robotolnak illetve nyögnek alatta. Tehát lé­tezik. — A “legyőzött” Bedeaux rendszer azonban nem állott meg. Ezt igazolja az a tény, hogy az épitőmunkások szakszervezete ál­tal május 25-én rendezett épitő- munkás gyűlésen panaszkodtak, (máshoz úgy sem értenek) hogy az épületeken a mérnökök stop­per órával mérik a mozdulatokat és más tempót szabnak a terme­lésnek. Ugyancsak “panaszkod­tak”, hogy gépek vonulnak be a termelésbe. Természetes, erről a “panasz­ról” a pesti Népszava éppen úgy mint a Bányászokéról egy betűt sem közölt. Bevált tehát az a jós­latunk, hogy a “legyőzött” Be­deaux rendszer egyik szakmát a másik után veri le és vele szem­ben a szakszervezetek tiltakozás­nál egyébbre nem képesek. És Magyarország munkássága még mindig nem akarja felismerni azt, hogy a tőkés osztálylyal szemben szakszervezeti alapon szervezked­ve egyáltalán egy jottányit sem bírják érdekeiket megvédeni? — Még mindig nem akarják felis­merni és megérteni azt hogy a tőkések akik kontroljuk alatt tart­ják ma az egész világ gazdasági erejét lenézik és kinevetik azo­kat akik szavazó urnákon keresz­tül akarják a proletárság felsza­badulását “kiharcolni”? A politikai hatalom a gazdasá­gi hatalom cselédje éppen úgy, — mint a vallás. Ha gazdasági ha­talomhoz akar jutni a magyar munkásság, úgy mindenekelőtt az ipari termelésnek megfelelőleg iparilag ipari unionista alapokon kell szervezkedni. Ha igy szervez­kednének, akkor megszűnne a munkanélküliség és tőkés kizsák­mányolás is. Vagy politikai gyűlé­sek, képviselők választását elő­rébb valónak tartják, mint saját gazdasági helyzetük javítását? — Úgy látszik. . Cs. R. 2.---------o--------­Ohioi bányászokhoz Ezúttal kívánjuk értesteni azon magyar bányászokat, kik Midway Ohiohoz közel vannak, arról az eseményről, mely valószínűleg so­kat fog közülök érdekelni. Az IWW lapjainak javára a szervezet erősítésére, az itteni és környéki szláv nyelvű bányászok egy nagyobbszabásu mulatságot rendeznek. Mivel vannak a környéken sok olyan bányászok, akik a magyar nyelvet is beszélik, vagy mind a kettőt, szükségesnek tartjuk meg­hívni a Bérmunkás olvasóit csa­ládjukkal egyetemben és megjele­nésüket el is várjuk. A mulatság a Midwav -Szlovák Hallban most vasárnap, julius 27-én lesz megtartva.---------o--------­Newyorkiak figyelem! A magyar ajkú iWW-isták augusztus hó 10-én vasárnap egész nap rendezik ez évben harmadik kirándulásukat az Edenwaldba. Akik már megszokták, hogy a legsikeresebb kirándulásokat az IWW-isták szokták rendezni, — örömmel veszik ezen hirt tudo­másul. Készüljenek fel ez alkalomra, hogy olcsón a legjobb szórako­zásban legyen részük és egyben támogatására legyenek a magyar nyelven megjelenő forradalmi ipari unionista lapnak,_ a Bérmun­kásnak. Az IWW . clevelandi magyar csoportja összejövetelét tartja minden szerdán este az East 1 04- ik utca és Buckeye-Road sarkán. The giant trees were almost uprooted by a fierce storm; the young saplings were bent double by the steady onrush of wind and rain; it was but mid-afternoon, but the sky was black and over­cast by the storm and itwas dark as night. Two lonely figures in all this i tempest were seeking shelter. The woman looked around her wildly, trying to shield the child from the storm.Suddenly she saw that, see­mingly, the largest tre among the giants had been uprooted; altho she could not escape, she sent the child scurrying out of reach of the monster. She herself was too ; weak to run and the tree when it fell killed her instantly. The child after wandering a- round finally found her home. Hereafter, the father was very bit­ter and ugly toward his youngest daughter Rosemary, blaming her for the death of his beloved wife, Anne. Rosemary wasn’t born of rich parents. She was born in a slo- ; venly kept district where there was an over-supply of poorly fed, barefooted, unkempt children. It was i district where poor miners lived, worked, slept, ate and suf­fered in mind and body from the cruel task-masters; who were themselves but workingmen, but who had sold themselves to the capitalists. Rosemary minded not the knocks and scorns of her brothers and sisters. After realizing that her mother died trying to save her; Rosemary would for hours at a time sit near the mound of dirt and coal in a dirty backyard and think of the injustice done to the poor people by the capitalists; the mine owners who treated the miners and their families like so much dirt under their feet. “Say Rosemary”, with a shout and a kick in her side. “Say you’d better cut that d. . . . dreaming o’ yourn and get them lazy bones to do some work”. These rude rejoinders awakened Rosemary from any more possible day dreaming. She was forced to car­ry in coal and pump water at the well. (She was thinking of the weal­thy mine owners’ dapghter; she hda naught to do but carry a beautiful white dog, play on a very expensive violin, and please her daddy by being haughty to | these miners and their children, when she came on a very infre­quent visit ; supposedly to show the miners’ children their place.) "Yes daddy”, Rosemary would reply, getting up and smiling at him. He gritted his teeth, and slapped that suffering smile from her lips, and proceeded on his way. That was Anne’s very smile! How he loved her! How he hated Rosemary. She had no playmates, for they snubbed her as her family did. “Next time you ask t’ play wid us I’ll knock the life outa ya! Now beat it! Go on! Get out!” And everyone would rise up a- j gain in hilarious, macking lapgh- ter. One day, while sitting in her favorite spot dreaming, she heard the faint call of a violin. Beautiful music it was! If it would only go on forever. But when she was kicked awake by her sister the blissful music suddenly ceased. For a long time this passion for her “heavenly music” as she called it, was taking hold of her. She must have this stimulating music repeated. She yearned lon­gingly for a violin to produce it herself. How could she obtain it? She had not a penny of her own; she knew her father was poor; yet she must have a violin. One day she approached her father timidly and yet boldly, and plea­ded her case before scorning eyes. “Daddy”, she began softly, I “ya never yet gav’ me a present or sompin’ and now I mus’ have a fiddle. Please, daddy, please.” Here she became passionate and approached his knee. She wanted to kiss him on the cheek. She wanted desperately to wipe the tears from the corners of his eyes. “Daddy, dear, don’ ya lov’ me? Don’ ya want your baby gurl to hear her “heavenly music” again? Daddy, don’ ya cry, ya knok I lov’ ya. Ya know I neve» wanted to have them things ya git for Eleanor and Tommy and the rest. Oh. daddy, I’ll never ast ya for anything else; only let me hear mv beautiful music a- gain. Daddy, why are ya cryin’ ? Oh, ya yove me Daddy, tell me ya lov’ me; kiss me , daddy, like ya do to Eleanor”! “No”! he said. “You’re not gonnar git no d . . . . fiddle! An! next time I hear ya mopin’ around for some “heaveanly music” I’ll smack that sassy face o’ yourn. Rosemary did not get the fiddle (To be continued) ! ^*i4*t44t4*t4*t44i4C4*i4*r4C44i4*i44i44t44t44t4*i4*t44t44t44t44i»*i44t442 Az IWW ifjúsági csoportja összejöveteleit tartja minden szer- I dán este az Eas 104-ik utca és Buckeye Road sarkán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents